Magyarországon 1988-ban jött létre az első olyan törvény, amely átfogóan szabályozta a társasági jog egészét (1988. évi VI. törvény, a továbbiakban: Gt./88.). Mint ismeretes, az 1988-tól eltelt 23 év alatt további két alkalommal került sor a társasági jog egészét átfogó, teljes körű kodifikációra (1997. évi CXLIV. törvény, a továbbiakban: Gt./97. és 2006. évi IV. törvény, a továbbiakban: Gt./2006.). Ha eltekintünk az időközi átfogó módosításoktól (lásd pl. az 1992. évi I. törvényt, a továbbiakban: Gt./nov.), akkor is ezalatt az eltelt 23 év alatt három, illetve négy alkalommal történő újrakodifikálás túlzásnak tűnhet, és arra enged következtetni, hogy a kodifikáció egyik alkalommal sem volt átütő és sikeres.
Valójában ez nem így van.
Közismert, hogy az új szabályozás nem önálló törvényként, hanem az ugyancsak most készülő Ptk. részeként jelenik meg. Ez önmagában még nem jelent drámai változást, hiszen a Ptk. 1988-al kezdődően mindig is a Gt. háttérjoga volt. A társasági joganyagnak a Ptk.-ba történő beépítése persze ezt a kapcsolatot szorosabbra fűzi, ami a kodifikáció szintjén többek között azt jelenti, hogy bizonyos kérdésekről nem kell, illetve lényegében nem lehet a társasági jogi joganyagban rendelkezni, mert az adott kérdést a Ptk. másutt rendezi. Másrészt nem lehet technikai jellegű szabályokkal a Ptk.-t megtömni, azok, még ha törvényi szinten is maradunk, akkor sem a Ptk.-ba, hanem a konkrét szabály tartalmától függően a tőkepiaci vagy netán a számviteli törvénybe helyezendők át. Példaként említhető a jelenleg hatályos Gt./2006-nak a részvények előállításáról rendelkező fejezete (198-201. §-ok). Nem vagyok bizonyos abban, hogy pl. Ptk.-ban kell rendelkezni arról, hogy kell-e sorszám a dematerializált részvényre vagy sem.
Megjegyzendő, hogy a társasági jognak a Polgári Törvénykönyvben történő elhelyezése, bár nem nevezhető többségi megoldásnak, de nem is egyedülálló kodifikációs jelenség. Példa erre a svájci OR (Obligationenrecht - kötelmi jog), mindenesetre azzal a különbséggel, hogy az OR-ben a társasági jog a Kötelmi, különös részben az Egyes szerződések körében, míg a magyar a Ptk. a személyekről szóló részében nyert elhelyezést.
Jelen írás tárgya a részvénytársaságokra vonatkozó hatályos szabályok változása, illetve módosulása az elkészült munkacsoporti javaslat, (a továbbiakban: Javaslat) alapján. A bevezetésként feltett kérdésre ennek alapján az mondható, hogy a társasági jognak viszonylag rövid időszakonként végrehajtott újra kodifikálása szükségszerű, és ha úgy tetszik, elkerülhetetlen. Magyarázatként csak utalni szeretnék arra a tényre, hogy ha van törvény, amely közvetlenül visszatükrözi, egyben meg is határozza a gazdaság szervezeti felépítését, megjelenési formáit és működési elveit, akkor az a társasági törvény. Minden ellenkező látszat dacára az 1990-ben bekövetkezett politikai rendszerváltásnál a gazdasági rendszerváltás lényegesen bonyolultabbnak, összetettebbnek, minden valószínűség szerint nehezebbnek bizonyult. Ilyen körülmények között elkerülhetetlen volt, hogy a jogalkotó újra és újra "nekifusson" a társasági törvény megalkotásának, annak megfelelően, ahogy a gazdasági viszonyok változtak.
A jogintézményeket mindenütt folyamatosan érik külső, jogi hatások is. Ezekben az években számos országban ment végbe a társasági jog reformja (lásd pl. Nagy Britanniát), amelyek impulzusokat adtak a hazai kodifikáció számára. Végül nem szabad figyelmen kívül hagyni az EU jogalkotását sem, amely ezen a területen sok más, fontos kérdés mellett, főként a tőke szabad áramlásának és a társasági vagyon védelmének biztosítását helyezte előtérbe. Külön kérdés, hogy a különféle EU normák a tagországok által kötelezően átveendők-e vagy sem. Kérdés továbbá, hogy pl. a részvénytársaságokra vonatkozó EU normák a magyar viszonylatban mindkét társaságra (zártkörűen működő és nyilvános) alkalmazandó-e. Végül egy megjegyzés: a magyar kereskedelmi és polgári jog mindig is a német jogcsoporthoz tartozott (tartozik), fejlődésére, változásaira elsősorban a német jog (kisebb részben a svájci jog) volt hatással. Ez az irányultság megmaradt a Javaslat kidolgozása során is.
Az alábbiakban a teljességre törekvés igénye nélkül, a jelenleg hatályos szabályozást (Gt./2006) vetjük össze a munkacsoport javaslata egyes rendelkezéseivel. Elsősorban olyan kérdéseket választottunk, amelyek vitatottak voltak, közülük egyesek azért érdekesek, mert végül is nem történt változás a szövegben, mások meg azért, mert a módosított új szabály a Javaslat része lett.
Az eredeti elképzelés szerint a részvénytársaságok szabályozását úgy kellett (volna) átalakítani, hogy a tőzsdén bejegyzett részvénytársaságok ("tőzsdei részvénytársaságok") kivételével valamennyi részvénytársaságra egységes szabályrendszer legyen alkalmazható.
Ez persze feltételezte, hogy a "zrt." és az "nyrt." megjelölés törlésre kerül a társaság nevéből (ennek költségvonzatai igen jelentősek lettek volna, ez nagymértékben gyengítette az új megoldás elfogadásának esélyeit), illetve a zárt és a nyilvános forma ténylegesen is megszűnt volna, úgy, hogy a tőzsdei részvénytársaságok vették volna át a nyilvános társaságok szerepét, a többi rt. függetlenül attól, hogy nyilvánosan vagy zártkörűen bocsát ki részvényt, az egységes szabályok szerint működhetett.
Ez az elképzelés óhatatlanul együtt járt volna a részvénytársasági szabályok szigorú kogenciájának oldódásával, ez csak a tőzsdei társaságoknál maradt volna meg a jelenlegi formájában. Hangsúlyozandó, hogy itt nem a részvénytársaságok "kft."-sítéséről van szó, (lásd erről alább a 3. pontot), hanem egy, az rt.-n belül, az rt. szabályozási kereteit be-, illetve megtartó szabályozásról.
Másrészt nem kívántunk visszatérni, a Gt./88. szabályozási koncepciójához sem. Ismeretes, hogy a Gt./88. csak az alapításkor tett különbséget a részvénytársaság két fajtája között. Ráadásul, mint az utóbb tévesnek bizonyult, főszabályként a nyilvános alapítást szabályozta, amelyhez képest a zártkörű alapítás csak kivétel.
Ez a szabály a következő, 1997-es kodifikációval tűnik el a törvényből, a Gt./97. 176. § (1) bek. deklarálja, hogy a részvénytársaság zártkörűen vagy nyilvánosan működik. Ez a szabály azonban már nem csupán az alapításról, hanem a részvénytársaság egész működési folyamatáról szól.
A Javaslatot kidolgozó munkacsoport végül úgy foglalt állást, hogy kimondta, [Javaslat; 3:152. § (1) bekezdése] részvénytársaság csak zártkörűen alapítható. Ezzel a részvénytársaságok nyilvános alapításának lehetősége a magyar jogban megszűnt. Ennek több oka van, lényegében a legegyszerűbb magyarázat az, hogy részvénytársaság szerint nyilvános alapítására az elmúlt időszakban sem került sor, ezért nem volt értelme feleslegesen terhelni a törvényt a gyakorlatban nem élő intézményekkel Ez nem jelenti azt, hogy a Javaslat ne ismerné a nyilvánosan működő részvénytársaság fogalmát, illetve a részvénytársaság részvényeinek nyilvános forgalomba hozatalát. A Javaslat 3:152. § (1) bekezdése kimondja, hogy a zártkörűen alapított részvénytársaság részvényei az alapítást követően zártkörűen vagy nyilvánosan bocsáthatók ki (hozhatók forgalomba).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
