A Manuel Olivencia Ruiz sevillai professzor elnökletével működő bizottság által megalkotott[1] és 2004. szeptember 1-jén hatályba lépett új spanyol csődtörvény (Ley concursal)[2] egy bonyolult, nehezen áttekinthető és elavult csődjogi szabályozást váltott fel. e szabályozás a spanyol magánjog kétosztatúságát (külön polgári és kereskedelmi törvénykönyv) tükrözte: külön felszámolási eljárás vonatkozott a kereskedőkre (quiebra) és a kereskedőnek nem minősülő jogalanyokra (concurso de acreedores), ill. további, a személyi hatály (kereskedők, ill. nem-kereskedők) szerint eltérő eljárások a fizetésképtelenség megelőzésére (suspensión de pagos, beneficio de quita y espera).[3] Az új törvény elfogadásával a jogalkotó megszüntette a jogalanyok minősége szerint eltérő eljárásokat, egy egységes csődeljárást alkotott, amelynek anyagi jogi és eljárásjogi kérdéseit egy törvényben szabályozta.
Az új törvény hatálya a természetes és a jogi személy adósokra egyaránt kiterjed. e tanulmányban alapvetően a jogi személy adósok elleni csődeljárást mutatjuk be, a természetes személy adósokkal kapcsolatos speciális szabályok ismertetésétől eltekintünk.
- 21/22 -
Az új törvény nemzetközi csődjogi fejezetet is tartalmaz, amelyet akkor kell alkalmazni, ha a fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelet nem alkalmazható, vagyis akkor, ha az adós fő érdekeltségeinek központja nem az Európai Unió valamely tagállamában található.[4] A nemzetközi csődjogi fejezet bemutatásától terjedelmi okoknál fogva szintén eltekintünk.
Az új törvény elfogadásával egyidejűleg a spanyol jogalkotó a bíróságok szervezetét is átalakította: kereskedelmi bíróságokat (juzgados de lo mercantil) hozott létre, amelyek az új csődtörvény hatálybalépésével egyidejűleg kezdték meg működésüket.[5] A kereskedelmi bíróságok rendelkeznek hatáskörrel a csődeljárások, ill. a csődeljárásokhoz kapcsolódó polgári jogi, munkajogi jogviták elbírálására, de hatáskörük ennél jóval tágabb: kiterjed a társasági jog, a versenyjog, a szellemi alkotások joga, ill. a szövetkezeti jog területére is.
Az új csődtörvény egységesen induló (egy bemenetelü) eljárást (concursof szabályoz, azaz az aktív és a passzív vagyon felmérése, tehát a vagyonleltár elkészítése és a hitelezők jegyzékének összeállítása minden esetben azonos módon történik, ez a csődeljárás ún. közös szakasza (fase común), ezt követően fordul az eljárás a reorganizációs terv elfogadására irányuló szakaszba (fase de convenio) vagy bizonyos esetekben felszámolásba (fase de liquidación). Az eljárás közös szakasza - mivel az aktív és a passzív vagyon felmérése bármilyen fizetésképtelenségi eljárás szükségképpeni része - minden esetben része a csődeljárásnak. A törvény lehetőséget ad arra, hogy már a közös szakaszban, hitelezői gyűlés összehívása nélkül lezáruljon a csődeljárás, ha az adós által benyújtott, ún. előzetes reorganizációs javaslat megkapja a szükséges hitelezői támogatást és bírósági jóváhagyást.
- 22/23 -
Ha előzetes reorganizációs javaslat elfogadására nem kerül sor, a bíróság megnyitja az eljárás következő szakaszát, amely reorganizációs terv elfogadására irányul. Az adósi kérelemre indult eljárásokban azonban (a spanyol törvény terminológiája szerint: önkéntes csődeljárás, concurso voluntario) ez a szakasz bizonyos esetekben elmarad, és a bíróság - az adós kérelmére vagy hivatalból - rögtön a felszámolási szakaszt nyitja meg. Hitelezői kérelemre vagy hivatalból indult csődeljárás (a spanyol törvény terminológiája szerint: kényszerű csődeljárás, concurso necesario) esetében a reorganizációs terv elfogadására irányuló szakasz nem kerülhető ki, ebben a körben tehát a felszámolás csak szubszidiárius megoldás: az eljárás csak a reorganizációs terv el nem fogadása vagy sikertelensége (nemteljesítése) esetén alakul felszámolássá.
Az új törvény (közelebbről az egy bemenetelü eljárás) egyik fő előnyének az tekinthető, hogy a reorganizáció sikertelensége esetén nem kell egy felszámolási típusú eljárás iránti kérelmet benyújtani, hanem az egységes csődeljárás gyors és egyszerű módon átfordul a felszámolási szakaszba.[7] A korábbi spanyol csődjog szerint a moratóriummal egybekötött, egyezségkötésre irányuló eljárás (suspensión de pagos) sikertelensége esetén csak új kérelem alapján indulhatott az adós ellen felszámolási eljárás (quiebra), ami jelentős időveszteséget, és ezzel a csődvagyon erodálódását és a hitelezők kisebb arányú kielégítését eredményezte. Az egy bemenetelü eljárás kiküszöböli a két bemenetelü eljárás (pontosabban az egymástól független, két, különböző eljárás) okozta időveszteséget abban az esetben, ha a reorganizációs terv elfogadása vagy végrehajtása sikertelen.
Fontos utalni a csődtörvény azon szabályára, amely szerint az eljárás bármely szakaszában a csődeljárás megszüntetésére kerül sor, ha megállapítható, hogy az adós és az esetlegesen felelősséggel tartozó harmadik személyek (pl. vezető tisztségviselők) vagyona nem elegendő a hitelezői követelések kielégítésére.[8] E rendelkezés nem teljesen egyértelmű, helyesnek tűnik azonban az az értelmezés,[9] amely szerint a csődeljárást meg kell szüntetni, ha a csődvagyonban csak dologi biztosítéki joggal terhelt vagyontárgy található, és az ezek értékesítéséből befolyt bevételből csak a dologi biztosítékkal rendelkező hitelezők követelése kielégíthető. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben a csődeljárás lefolyta-
- 23/24 -
tása csak a költségek növekedését és alacsonyabb kielégítési arányt eredményezne.
A csődnyitás általános előfeltétele az adós fizetésképtelensége (insolvencia del deudor), ti. az, hogy az adós rendszeresen nem tudja teljesíteni lejárt (esedékes) tartozásait. A fizetésképtelenség lehet tényleges (insolvencia actual) vagy fenyegető (insolvencia inminente). Fenyegető fizetésképtelenségre hivatkozva csak az adós kezdeményezheti a csődeljárást, a hitelezők csak tényleges fizetésképtelenségre hivatkozva kérhetik a csődeljárás megindítását. Fenyegető fizetésképtelenségre az adós akkor hivatkozhat, ha előreláthatóan nem fogja tudni lejáratkor teljesíteni esedékes tartozásait.
A hitelezői kérelem tekintetében a törvény előírja, hogy a hitelező milyen körülmények fennforgása esetén hivatkozhat adósa fizetésképtelenségére, lényegében vélelmeket állít fel arra nézve, hogy az adós mikor minősül fizetésképtelennek. Ezek a következők lehetnek: a) eredménytelen végrehajtás, b) az esedékes tartozások általános nemteljesítése, c) az adós ellen folyamatban lévő több, együttesen az adós teljes vagyonát érintő végrehajtási eljárás, d) az adós általi fedezetelvonó ügyletek (a vagyon csalárd elidegenítése, gyors értékesítése), e) a kérelem benyújtását megelőző három hónapban esedékes adótartozások, társadalombiztosítási tartozások vagy bértartozások nemteljesítése.
Lényegében tehát arról van szó, hogy a hitelezői kérelem alapja egy ún. minősített fizetésképtelenség11 lehet, vagyis a hitelező abban az esetben tudja sikeresen kezdeményezni a csődeljárást, ha végrehajtást kezdeményezett, és a végrehajtás eredménytelen volt, avagy tudomása van valamely külső, rajta kívül álló körülményről, pl. más hitelezők által kezdeményezett végrehajtási eljárásokról, az adós más hitelezők irányában fennálló, kiegyenlítetlen tartozásairól vagy az adós fedezetelvonó vagyonértékesítéseiről.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
