Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Kiss Rebeka: Kivételesből kötelező - a törvények preambulumának empirikus vizsgálata, különös tekintettel a jogalkotási törvény 2024. évi módosítására* (MJ, 2026/10., 664-676. o.)

https://doi.org/10.59851/mj.73.10.3

A jogalkotásról szóló törvény 2024. évi módosítása a preambulumot valamennyi jogszabály kötelező elemévé tette, és előírta, hogy abban a szabályozás célját minden esetben meg kell határozni. A tanulmány azt vizsgálja, hogy ez a paradigmaváltás a gyakorlatban is érdemi változást hozott-e: ennek érdekében az 1990-2022 között kihirdetett törvények preambulumgyakorlatát, a 2025-ben kihirdetett törvények preambulumainak bekezdésszintű tartalomelemzését, valamint a Kúria válogatott bírósági határozataiban megjelenő teleologikus értelmezési gyakorlatot elemzi. A tanulmány rámutat, hogy a Jat.-módosítás formálisan elérte célját: valamennyi 2025-ben kihirdetett törvény tartalmazott preambulumot, és azokban - legalább a záróformula szintjén - megjelent a célra való utalás. Tartalmi szempontból azonban a törvények többségénél (58%) a preambulum nem hozott érdemi többletet az indokoláshoz képest, annak átfogalmazása vagy szó szerinti másolata volt csupán. A bírói joggyakorlat vizsgálata nem támasztotta alá a módosítás alapjául szolgáló jogalkotói előfeltevést: a szubjektív teleologikus értelmezés elsődleges eszköze a vizsgált időszakban következetesen az indokolás volt, nem a preambulum. A tanulmány következtetése, hogy a preambulum kötelezővé tétele önmagában nem garantálja az érdemi célmeghatározást, annak minősége nem a formai előírásokon, hanem azon múlik, hogy a jogalkotó az előkészítés során ténylegesen figyelmet fordít-e a jogszabály céljának megfelelő kifejtésére.

Kulcsszavak: preambulum; célmeghatározás; jogalkotási törvény; jogalkotói indokolás

Summary - From exceptional to mandatory - an empirical analysis of legislative preambles with special regard to the 2024 amendment to the Act on Law-Making

The 2024 amendment to the Act on Law-Making made the preamble a mandatory element of all legislation and required that the legislative purpose be defined therein. This study examines whether this paradigm shift has brought about substantive change in practice by analysing the preamble practice of acts promulgated between 1990 and 2022, subjecting the preambles of acts promulgated in 2025 to a paragraph-level content analysis, and examining the teleological interpretation practice in the Curia's reported judicial decisions. The amendment formally achieved its objective; in substantive terms, however, the preamble did not add independent value relative to the explanatory note in the majority of cases (58%), being either a paraphrase or a verbatim copy thereof. The analysis of judicial practice did not support the legislator's assumption underlying the amendment: the primary instrument of subjective teleological interpretation throughout the period examined was consistently the explanatory note, not the preamble. The study concludes that making the preamble mandatory does not in itself guarantee meaningful purpose-setting; its quality depends not on formal requirements but on whether the legislator genuinely devotes attention to the substantive articulation of the legislative purpose during the preparatory process.

Keywords: preamble; purpose-setting; Act on Law-Making; explanatory note

1. Témafelvetés

"Szükséges, hogy a jogalkotó a törvényeket azok tárgyához illő preambulummal lássa el [...]. Hiba lenne azonban ragaszkodni ahhoz, hogy a fontosnak mondott és a kisebb jelentőségű törvényeket egyformán preambulummal lássuk el, ahogyan nem minden dalt és beszédet kell nyitánnyal ellátni - noha természeténél fogva mindegyikhez tartozhat ilyen -, így a szónokra, a zenészre, illetve magára a jogalkotóra kell bízni a döntést."[1] Platón Törvények című dialógusának ezen gondolata két és fél évezrede ragadja meg a preambulumokkal kapcsolatos alapdilemmát: a preambulum ugyan fontos szerepet tölthet be abban, hogy a jogalkalmazó és a jogkereső állampolgár számára megvilágítsa a szabályozás célját és alapvető indokait - ezzel elősegítve a jogkövetést -, alkalmazása azonban nem általános, arról a szabályozás tárgyának és jelentőségének mérlegelésével magának a jogalkotónak kell döntenie. Nem véletlen, hogy a közjogi hagyományoknak megfelelően Magyarországon - egészen a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2024. évi módosításáig[2] - csak kivételes esetekben, a jogrendszerben korábban ismeretlen jogintézményt bevezető[3] vagy kiemelkedő jelentőségű törvényeknél alkalmaztak preambulumot, kötelező pedig kizárólag az Alaptörvény módosítása és az Alaptörvényben nevesített törvényhozási tárgykörök esetén volt.[4] Ezt a szelektív megközelítést számos jogrendszer ma is követi: Helen Xanthaki megfogalmazásában a preambulumok mára "kihaló félben lévő fajnak" tekinthetők, amelyek alkalmazása a nemzetközi gyakorlatban elsősorban az alkotmányos erejű, nemzetközi jelentőségű vagy ceremoniális jellegű törvényekre korlátozódik.[5]

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény módosításáról szóló 2024. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Jat.-módosítás) gyökeresen szakított ezzel a hagyománnyal, és a preambulumot - a kötelező célmeghatározással

- 664/665 -

együtt - valamennyi jogszabály kötelező elemévé tette. A módosítás koncepcionális háttere az Alaptörvény 28. cikkéhez kapcsolódik, amely a hetedik Alaptörvény-módosítás elfogadása óta rögzíti, hogy a jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. A Jat.-módosítás indokolása szerint a célmeghatározást azért kellett a preambulumba emelni, mert az indokolás - amely külön dokumentumként, az Indokolások Tárában jelenik meg - a gyakorlatban nem töltötte be az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési funkcióját; a preambulum ezzel szemben a jogszabály szerves részeként jelenik meg, és "figyelembe vétele nem lesz megkerülhető, ahogyan az indokolás esetében ez számos esetben megtörténhetett".[6]

A tanulmány azt vizsgálja, hogy a preambulum kötelezővé tétele a gyakorlatban is érdemi változást hozott-e, vagy a kötelezővé tett preambulum csupán más helyen reprodukálja az indokolásban már szereplő tartalmakat. A kérdés megválaszolásához az elemzés három szinten zajlik. Egyrészt az 1990 és 2022 között kihirdetett törvények preambulumgyakorlatát tárja fel: a preambulumok előfordulási arányát, funkcionális tipológiáját, valamint a preambulum, a normaszöveg célmeghatározó rendelkezései és a jogalkotói indokolás közötti viszonyt. Másrészt a módosítás első évének hatását méri fel: a 2025-ben kihirdetett törvények preambulumát bekezdésszintű tartalomelemzésnek veti alá, összevetve azt az általános indokolás tartalmával. Harmadrészt a Kúria válogatott bírósági határozataiban (BH) megjelenő teleologikus értelmezési gyakorlat vizsgálatán keresztül azt értékeli, hogy a Jat.-módosítás alapjául szolgáló előfeltevés - miszerint az indokolás a gyakorlatban nem töltötte be az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési funkcióját - a bírói joggyakorlat tükrében alátámasztható-e, illetve hogy a bíróságok a teleologikus értelmezés során ténylegesen milyen mértékben hivatkoznak a preambulumra és az indokolásra.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére