A közjegyzőséget Japánban 1886-ban alapították, akkor, amikor a japán kormány a francia és holland rendszer nyomait viselő közjegyzői rendtartást megalkotta. A közjegyzői törvény a közjegyzői rendtartás alapos felülvizsgálata után 1909-ben lépett hatályba. A törvény a japán hagyományokra és kultúrára épül, bár sok tekintetben átveszi a német rendszer általános elveit is. A közjegyzői rendszer jelentős szerepet játszik abban, hogy több mint 115 év óta a polgárok jogügyletei külföldön és belföldön egyaránt biztonságosabbá váltak.
A japán közjegyző közhivatalnok, akit az igazságügy-miniszter nevez ki és annak a jogi irodának a kötelékében dolgozik, ahova kinevezték. A közjegyző a kormánytól nem kap fizetést, közjegyzői tevékenységéért ügyfeleitől kap munkadíjat. Szigorúan a köztisztviselői törvényt tekintve a közjegyző tehát nem köztisztviselő. Olyan jogásznak tekintendő, aki függetlenül és pártatlanul végzi munkáját és aki jogi tanácsokkal látja el azokat, akiknek nincs megfelelő jogi képzettségük.
A közjegyzői törvény szerint az igazságügy-miniszter a következő kritériumoknak megfelelő személyt nevezheti ki közjegyzővé: először, aki legkevesebb 20 éve japán állampolgár és aki miután egy meghatározott vizsgát letett, közjegyző-helyettesként legalább egy hathónapos képzési programban részt vett; másodszor, aki ügyvédi, ügyészi vagy gyakorló jogászi képesítéssel rendelkezik, és harmadszor, aki jogi területen szerzett hosszú gyakorlata alapján a Közjegyzői Vizsgabizottság szerint a bíró, az ügyész vagy a gyakorló jogász tudásának megfelelő tudással és gyakorlattal rendelkezik. A bírói, ügyészi vagy gyakorló jogászi képesítéshez szükséges a szakvizsga letétele, joggyakornokként kétéves képzésben való részvétel és végül le kell tenni az úgynevezett második vizsgát.
A gyakorlatban azonban csak másod- vagy harmadsorban nevezik ki így a közjegyzőket. A közjegyzők 73 százaléka korábban bíró vagy ügyész volt, a többiek a jogi irodák vezetőiből kerülnek ki. Kinevezésükre 60 éves koruk körül kerül sor, miután bíróként, ügyészként vagy vezetőként szolgáltak, tevékenységüket 70 éves korukig látják el. Így megfelelő tudással és széles körű jogi vagy jogi vezetői tapasztalatokkal rendelkeznek.
Japánban körülbelül 548 közjegyző dolgozik 301 közjegyzői irodában. Más nyilvános és kereskedelmi tevékenységet nem végezhetnek, kereskedelmi cégeknél nem lehetnek sem igazgatók, sem munkavállalók stb.
Ahhoz képest, hogy Japánban milyen nagyszámú lakosság él, a japán közjegyzők száma csekély. E kis szám oka a következőkben rejlik: az általános szokás és gyakorlat szerint a felek olyankor, amikor fontos dokumentumot írnak alá, nemcsak aláírásukkal látják el azt, hanem hivatalos pecsétjükkel is, amelynek lenyomatát a polgármesteri hivatalban leadják. Minden állampolgárnak nyilvántartásba kell magát vétetnie abban a polgármesteri hivatalban, amelynek illetékességi területén lakik. Pecsétjét is nyilvántartásba vétetheti és kérheti a hivataltól annak igazolását. E rendszernek és gyakorlatnak köszönhetően a felek számos okiratot mindenfajta közjegyzői közreműködés nélkül írnak alá. Japánban még az sem kötelező, hogy az ingatlanok átruházásáról és jelzálogkölcsönnel való megterheléséről szóló okiratok közjegyzői okirat formájában készüljenek. Az ügyletben résztvevő felek kérelmére bírósági írnokok végzik az ingatlanokkal kapcsolatos jogok bejegyzését anélkül, hogy közjegyzők bevonására sor kerülne.
A japán közjegyző feladatkörébe az alábbiak tartoznak: 1. aláírások hitelesítése az okiratokon; 2. az okiratok aláírása megtörténtének tanúsítása; 3. társaságok társasági szerződéseinek hitelesítése; 4. eskü alatt tett nyilatkozatok (affidavit) készítése; 5. eskü alatt tett nyilatkozatok felvétele során a felesketés elvégzése; 6. tényeket tanúsító közjegyzői okiratok elkészítése, beleértve az átruházható értékpapírokra vonatkozóakat; 7. átruházást, bérletet, kölcsönt, egyebet tartalmazó szerződések, valamint végrendeletek készítése; 8. a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása; 9. a végrehajtási záradékkal ellátott okirat kézbesítése az okiratban szereplő kötelezettnek; 10. közjegyzői okiratok hiteles kiadmányainak elkészítése; és 11. az okiratok idejének tanúsítása.
A közjegyző továbbá jogosult arra, hogy olyan szerződést foglaljon közjegyzői okiratba, amelyben a kötelezett vállalja, hogy meghatározott pénzösszeget fizet, vagy meghatározott számú részvényt vagy egyéb dolgot bocsát rendelkezésre. Abban az esetben, ha a kötelezett az okiratban hozzájárul ahhoz, hogy késedelem esetén e fizetés vagy rendelkezésre bocsátás ellene bírósági végrehajtásra kerüljön, az okirat lehetővé teszi a hitelező számára, hogy perindítás nélkül kérelmezze a bírósági végrehajtást. A végrehajtás előtt a hitelező kérelmére a közjegyzőnek végrehajtási záradékkal kell ellátnia a közjegyzői okiratot.
A 2000. évben készült statisztika szerint a közjegyzők által ellátott ügyek megoszlása a következő volt:
| Közjegyzői okiratok | 447,200 |
| (Végrendeletek) | (61,300) |
| Ténytanúsítás | 86,400 |
| Társasági Szerződések tanúsítása | 96,900 |
| Időpont tanúsítása | 1635,100 |
Mivel a gazdasági recesszió miatt a gazdasági ügyletek száma csökkent, az utóbbi években csökkenés mutatkozik a közjegyzők által készített okiratok számában is.
A közjegyzői szolgáltatások igénybevételének növelése érdekében a közjegyzők, a jogi irodák és az Igazságügy-minisztérium Polgári Ügyek Irodája azon fáradoznak, hogy a tömegtájékoztatás és egyéb eszközök útján megismertessék az emberekkel a közjegyző tevékenységét.
Ami a közjegyzői munkadíjat illeti, a japán közjegyző a kormányrendeletben meghatározott közjegyzői munkadíjra jogosult, és a díj az értékhez vagy a közjegyzői okirat meghatározott típusához igazodik. Közjegyzői okiratba foglalt szerződés munkadíja az abban szereplő értéken alapul.
Japánban az egyes területi kamarákhoz 50 jogi iroda tartozik. Valamennyi közjegyző annak a területi kamarának a tagja, amelyre a kinevezése szól. Létezik a Japán Országos Közjegyzői Kamara (JOKK) is, amelyet az igazságügy-miniszter jóváhagyásával 1950-ben alapítottak. Valamennyi közjegyző és valamennyi területi kamara tagja a JOKK-nak is. A JOKK olyan ügyekkel foglalkozik, amelyek a közjegyzőknek és a területi kamaráknak adott utasításokat, a velük való kapcsolattartást érintik, célja a közjegyzői tevékenység koordinálása és a közjegyzői gyakorlat egységességének megőrzése.
A közjegyzői törvény 1998. január 1-jén hatályba lépett módosításával a japán közjegyző jogosult arra, hogy eskü alatt tett nyilatkozatot vegyen fel, bár arra nem terjed ki a hatásköre, hogy letétet vegyen át. Az eskü alatt tett nyilatkozat rendszerében a közjegyző megesketheti a felet annyiban, hogy az okirat tartalma igaz, és hogy aláírását sajátjának ismeri el. Hamis eskü esetén szabálysértési bírságot kell fizetni, melynek összege a 100 000 jent nem haladhatja meg.
Külföldi felhasználáskor sok olyan okiratra van szükség, amelyek eskü alatt tett nyilatkozat formájában kell, hogy készüljenek. Mivel régebben ilyen lehetőségük nem volt, a közjegyzők az ilyen okiratokon csak az aláírás valódiságát vagy sajátként történő elismerését tanúsították. Az eskü alatt tett nyilatkozat lehetőségét ezért mind a közjegyzők, mind az ügyfelek örömmel fogadták, mivel ezáltal mód nyílt számos olyan igény kielégítésére, melynek során szükséges volt az eskü alatt tett nyilatkozat.
1. A cégnyilvántartásról szóló törvény és a kapcsolódó jogszabályok 2000 áprilisában történő, 2001. március 1-jén hatályba lépett módosítása vezette be az elektronikus hitelesítési rendszert, amellyel az elektronikus ténytanúsítás új korszakába léptünk.
Ez a rendszer magába foglalja: a) a cégnyilvántartás adatainak elektronikus tanúsítását, b) az elektronikus okiratok elektronikus tanúsítását, és c) elektronikus nyilvántartásokon időpont tanúsítását.
Azok a közjegyzők, akik az elektronikus ténytanúsítási rendszerhez tartozó tevékenységgel kívánnak foglalkozni, kérelemre az igazságügy-minisztertől erre szóló megbízást kapnak.
2. A b) pont szerinti elektronikus ténytanúsításra vonatkozóan a megbízott közjegyző kérelemre elektronikus magánokiratot (vagy nyilvántartást) hitelesíthet akár a szerző esküjével megerősítve, akár anélkül. Ezt követően az irat későbbi birtokosa vagy egyéb érdekelt kérheti, hogy a közjegyző bocsásson ki olyan tanúsítványt, amely igazolja, hagy az okirat tartalma megegyezik azzal, amelyet a közjegyző hitelesített vagy a közjegyző őrizetében lévő okirat tartalmát tanúsítsa.
Ami az időpont tanúsítását illeti az elektronikus nyilvántartásokon a c) pontban foglaltak szerint, a megbízott közjegyző kérelemre elektronikus nyilvántartáson elektronikus úton tanúsíthatja az időpontot. Japánban a közjegyző ezt a feladatot annak érdekében látja el, hogy valamely okiratnak az adott napon való meglétét tanúsítsa. Például, ha a hitelező követelését harmadik személyre engedményezi, az adóst az engedményezésről értesítenie kell egy olyan értesítéssel, amelyen a közjegyző, vagy valamely más hatóság az időpontot tanúsította. Ellenkező esetben a hitelező vagy az engedményes nem hivatkozhat az adóssal szemben az engedményezésre. Ebben az esetben kerülhet sor az időpont elektronikus tanúsítására.
Az elektronikus ténytanúsítási rendszert igénybe venni kívánó személynek el kell készíttetnie a digitális aláírásához szükséges privát és nyilvános kulcsát és azt nyilvántartásba kell vétetnie, majd megkapja az azonosításához és a digitális kulcshoz szükséges elektronikus igazolást. Az igazolás és a kulcs alkalmazásával kérheti a közjegyzőt, hogy tanúsítsa az elektronikus okiratot vagy annak időpontját.
Ilyen elektronikus igazolást jelenleg azonban csak olyan személyek kaphatnak, akik a cégjegyzékbe be vannak jegyezve. Jelenleg ezek a jogi személyekre korlátozódnak, azaz társaságokra és más jogi személyekre. Feltétlenül szükséges lenne az elektronikus igazolás kiadása a természetes személyek számára is.
A központi elektronikus ténytanúsítási rendszert, annak elektronikus berendezéseit, szoftvereit és a digitális aláírási rendszerét az Igazságügy Minisztérium és a JOKK felkérésére egy elektronikus berendezésekkel foglalkozó cég készítette. A megbízott közjegyző az elektronikus ténytanúsítás és időpont tanúsítás során ezt a rendszert veszi igénybe. Használat esetén az elektronikus ténytanúsításért kapott munkadíj egy részét a rendszer használati díjaként be kell fizetnie. Mivel egy kis időbe telik még az, hogy az Igazságügy Minisztérium megbízza az elektronikus ténytanúsításra feljogosított közjegyzőket és megalkossa az arra vonatkozó szabályzatot, a rendszer teljes bevezetésére ez év októberében kerül sor. Jelenleg azonban nehéz még megítélni azt, hegy a megbízott közjegyzők hány esetben végeznek majd ilyen ténytanúsítást a jövőben és mikor érkezik el az az idő, hogy a rendszert ráfizetés nélkül lehessen működtetni. ■
Lábjegyzetek:
[1] Fordította Dr. Záborszky Eszter
Visszaugrás
