A szakadár Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság jogilag a Moldovai Köztársaság részét képezi, ám a tényleges helyzet az, hogy ez a terület teljesen független a Moldovai Köztársaságtól. A bonyolult helyzet tisztázásának érdekében szeretnénk egy rövid történelmi áttekintést adni eme szakadár terület hányatatott sorsáról. Egészen 1924. október 12-ig ez a terület az Ukrán SZSZK Odessza-megye részét képezte. A Moldáv Autonóm SZSZK-t, mint az Ukrán SZSZK autonóm részét azért hozták létre, mert a cári Oroszország az I. világháború után elveszítette a mai Moldova területének túlnyomó részét, és az új szovjet hatalom így nyomatékosította területi igényeit. A Moldáv Autonóm SZSZK lakosságának túlnyomó részét azonban nem moldovaiak, hanem oroszok és ukránok alkották. 1940. június 28-án a Molotov-Ribbentrop-paktum alapján, Németország hallgatólagos támogatása mellett, a Szovjetunió lerohanta a mai Moldáv Köztársaság területét, mely ekkor román megszállás alatt volt és "újraegyesítette" ezt a területet a Moldáv Autonóm SZSZK-val. Így jött létre a Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaság, mint a Szovjetunió egyik tagköztársasága. A Dnyeszter-menti területek pedig teljesen beolvadtak az új államalakulatba, megtartván eltérő, túlnyomórészt orosz és ukrán lakosaikat. Ez a helyzet egészen 1990-ig tartott, amikor a volt Moldáv Autonóm SZSZK szláv többségű lakossága félve az esetleges "Nagy-Románia" létrejöttétől kikiáltotta a Dnyeszter-menti Autonóm Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságot. Habár Mihail Gorbacsov akkori szovjet elnök megsemmisítette ezt a nyilatkozatot, a szakadár folyamatokat már nem lehetett megállítani. 1991. augusztus 25-én a Dnyeszter-menti Autonóm Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaság kikiáltotta függetlenségét, még ez év szeptember 2-án elfogadta a "független" állam alkotmányát, majd november 5-én elfogadták e terület mai használatos elnevezését, mely "Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság" lett. (E terület hivatalos moldovai megnevezése "Transnistria", vagyis "Dnyeszteren-túli terület", mivel Chisinauból nézve ez a terület a Dnyeszter folyón túl található; előfordul még a "Stinga Nistrului" "Dnyeszteri övezet" megnevezés is.) 1992-ben Moldova megpróbálta visszaállítani szuverenitását e terület felett, azonban e próbálkozása kudarcba fulladt. Azóta is ez a patt helyzet áll fenn, és ez a terület de facto független államként működik.
A Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság (a továbbiakban a DMK rövidítést fogjuk használni) jelenleg is hatályos alkotmányát 1995. december 24-én népszavazáson fogadták el; és a DMK elnöke 1996. január 17-én írta alá az alkotmány hivatalos szövegét, megerősítve ezáltal a népszavazás eredményét. Ezen a napon szűnt meg a DMK korábbi alkotmánya, melyet még 1991. szeptember 2-án fogadtak el.
Az alkotmány felépítésében és szövegében erősen megfigyelhető a szovjet közelmúlthoz való ragaszkodás és az orosz jogalkotás hatása is megtalálható.
A DMK Alkotmánya XII fejezetből és 128 cikkelyből áll. Az alkotmány bevezető preambulumában utal a DMK többnemzetiségű mivoltára, történelmi gyökereire, valamint hitet tesz a demokratikus alapokon álló állam mellett.
Az Alkotmány I. fejezete tartalmazza a modern demokratikus jogállam alapelveit, kimondja, hogy a DMK szuverén, független, egységes és oszthatatlan jogállam. A legfelsőbb hatalmat megválasztott képviselői útján a nép gyakorolja. A népakarat megnyilvánulása népszavazásokon és szabad választásokon keresztül valósul meg. Minden törvény a DMK-ban az alkotmánynak van alárendelve. Az alkotmány védi a DMK állampolgárságát, melytől senkit sem lehet akaratán kívül megfosztani, ugyanakkor megengedi a kettős állampolgárságot (a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a dnyeszter-mentiek túlnyomó többségének több állampolgársága van, elsősorban orosz, de előfordul a moldovai és az ukrán is. A moldovai állampolgárokat, azonban a DMK-ban külföldieknek tekintik!). A DMK garantálja a tulajdonhoz való jogot. A DMK-ban található összes természeti kincs állami tulajdonban van, az állampolgárok azokat csak hosszú távra bérelhetik vagy használhatják, de nem privatizálhatják. A DMK elismeri és elősegíti a helyi önkormányzathoz való jogot. A DMK-ban az állam el van választva az egyháztól, egyik felekezet sem lehet kötelező vagy államvallás. A DMK-nak önálló külpolitikája van (ténylegesen ezt a "független" államot csak a szintén szakadár Abházia, Dél-Oszétia és Hegyi-Karabah ismerte el; Oroszország hivatalosan ezt a területet a Moldovai Köztársaság részének tekinti.). Az államnyelv a DMK-ban a moldovai (tehát nem a román) cirill írásmóddal, valamint az orosz és az ukrán. (A moldovai nyelvet cirill írásmóddal használják, úgy ahogy azt a szovjet hatóságok még 1940-ben bevezették). Az ország önálló címerrel, zászlóval (melyek az egykori Moldáv SZSZK zászlóját és címerét tükrözik kisebb változásokkal rendelkezik. A legújabb hírek szerint az orosz állami lobogót akarják a helyi képviselők bevezetni, mint hivatalos állami szimbólumot; a DMK-ban nem hogy önkényuralmi jelkép a sarló-kalapács, hanem állami is egyben, a mai Európában egyedüliként csak itt maradt fenn a szovjet múlt eme szimbóluma), valamint himnusszal rendelkezik. Az ország fővárosa: Tiraspol. Az ország közigazgatási felosztása a következő: két járási jogú város: Tiraspol és Benderi (moldovaiul: Tighina), valamint öt járás: Camenca, Dubäsari, Grigoriopol, Ribnita és Slobozia alkotja.
Az Alkotmány II. fejezete az alapjogokkal foglalkozik. A teljesség igénye nélkül itt kiemelnénk a legfontosabbakat: ezek az egyenlőség, az alapjogok kivételes korlátozásának lehetősége (az alapjogok csak rendkívüli esetekben korlátozhatóak), az élethez való jog sérthetetlensége, a kínzás és az embertelen bánásmód tilalma, az ártatlanság vélelme, a szabad információhoz való hozzáférési jog és a cenzúra tilalma (sajnos a gyakorlatban a DMK-ban csak kézi vezérlésű, központosított sajtó működik), az élethez való jog és annak korlátozása (a DMK-ban létezik halálbüntetés, és bár nagyon ritkán alkalmazzák, eltörlését nem tervezik), vallásszabadság, szabad véleménynyilvánítás, szabad művészi megnyilvánuláshoz való jog, jog az oktatási rendszerben való részvételhez (kötelező alap- és középfokú oktatás, mely egyben ingyenes is), egészségvédelemhez való jog (az egészügyi ellátás ingyenessége, ez a cikkely a Szovjet Alkotmányt tükrözi), a tiszta környezethez való jog, gyülekezési jog, politikai pártok alapításához való jog, munkavédelemhez kapcsolódó jogok védelme stb.
A legfőbb állampolgári kötelességek közül az alkotmány a következőket nevesíti: az államtitok védelme (a Szovjet Alkotmányból átvett passzus), általános hadkötelezettség van (nem létezik alternatív katonai szolgálat), és az adó- és járulékfizetési kötelezettség.
Az Alkotmány III. fejezete a DMK parlamentjével, a Legfelsőbb Tanáccsal foglalkozik. (A "Legfelsőbb Tanács" kifejezés a szovjet időkből származik és utal a volt Szovjetunió szellemiségéhez való kötődésre.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
