Az Alkotmánybíróság 2014 decemberében hozott egyik határozatában [36/2014. (XII. 18.) AB határozat] a nemzetközi szervezetek joghatóság alóli mentességének kérdésével foglalkozott. Ez volt az első eset, hogy ilyen típusú ügy került a testület elé. Az indítvány alapjául egy munkaügyi jogvita szolgált, amelynek kapcsán az előtte folyamatban lévő felülvizsgálati eljárás során a Kúria fordult az Alkotmánybírósághoz annak megítélését kérve, hogy az érintett nemzetközi szervezet, a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC) időközben már hatályát vesztett székhely-megállapodása, a 90/1996. (VI. 21.) Korm. rendelet (Kr.) 6. cikk 1. pontjában található mentességi szabály alkotmányellenes-e. A Kúria két szempontot vetett fel: formai és tartalmi alkotmányellenességet. A formai alkotmánysértés lényege, hogy a REC székhely-megállapodását, pontosabban a bíróság által alkalmazandó mentességi szabályt csak törvényi szinten lehetett volna rendezni. A tartalmi alkotmányellenesség magának a joghatóság alóli mentességnek az alkotmányosságát feszegette: nevezetesen, hogy a REC, mint szervezet alkotmánysértő módon kapott általános immunitást kormányrendeletben, az ugyanis sérti a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot.
A munkaügyi vita lényege röviden a következő. A REC egy volt alkalmazottja munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt fordult bírósághoz. A volt alkalmazott nem magyar állampolgár, a REC-ben először projekt menedzserként, majd később - munkaviszonyának megszüntetésekor - vezető jogi szakértőként dolgozott. A REC a munkáltatói rendes felmondásban arról tájékoztatta a felperes munkavállalót, hogy amennyiben a felmondást sérelmesnek tartja, a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságnál élhet jogorvoslattal.
Az alperes REC az elsőfokú bíróság előtt érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő és mentességére hivatkozott a Kr. 6. cikke alapján. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes nem mentes a magyar joghatóság alól, mivel a REC a magyar jog szerint működik. De ettől függetlenül is a jogorvoslati kioktatás, amely a Pest Megyei Bíróság hatáskörére hivatkozott, mentességről való lemondásnak minősül.
Az első- és másodfokú bíróság döntése alapvetően arról szólt, hogy a REC általában véve mentes-e a magyar joghatóság alól a Kr. alapján, valamint arról, hogy a jogorvoslati kioktatás lemondásnak tekinthető-e. A két bíróság egymással szögesen ellentétes eredményre jutott. Az elsőfokú bíróság - kizárólag a Kr. egyes rendelkezései értelmezésére alapozva ítéletét - azon az állásponton volt, hogy miután a REC a magyar jog szerint létesíthet munkaviszonyt, az általa létesített munkaviszonyokra - a Magyar Köztársaság területén végzett munkaviszony tekintetében - a Munka Törvénykönyve (Mt.) vonatkozik. A REC által a magyar jog alapján létesített munkaviszony tehát nem lehet kivétel az Mt. hatálya alól, mivel ezáltal munkavállalói el lennének zárva a jogorvoslat lehetőségétől. Az elsőfokú bíróság egy másik érv alapján is megalapozottnak látta joghatóságát az ügyben: álláspontja szerint ugyanis, ha fenn is állna a mentesség, arról a REC lemondott a jogorvoslati kioktatás útján, hiszen ezzel elismerte a magyar bíróság joghatóságát az ügyben.
A másodfokú bíróság az ügyben - a diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló 1973. évi 7. tvr. (a továbbiakban: Tvr.)-nek megfelelően - megkereste a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot (KIM), hogy foglaljon állást a REC mentessége kérdésében. A KIM a külügyminiszter állásfoglalását kérte. Mindkét állásfoglalás a Kr. alapján arra a következtetésre jutott, hogy a REC-et megilleti a joghatóság alóli mentesség. A külügyminiszter válaszában kifejezetten hivatkozott arra, hogy mindazon kiváltságok és mentességek biztosítása a Kr. célja, amit a hagyományos nemzetközi szervezeteknek, mint amilyen az ENSZ, biztosít a magyar állam. Ugyanakkor mindkét állásfoglalás arra utal, hogy a joghatóság alóli mentesség nem kifejezetten szerencsés következménye, hogy a másik fél elesik a bírósághoz fordulás jogától. Emellett mindkét állásfoglalás hangot adott annak a nézetének, hogy a Kr. értelmezése, és ez alapján annak megítélése, hogy a REC lemondott-e az eljárásban a mentességéről kifejezetten a bírósági jogértelmezés körébe tartozó kérdés.
E két állásfoglalásra hivatkozva a másodfokú bíróság a pert megszüntette. A KIM állásfoglalásának rövid ismertetésén kívül a külügyminisztérium állásfoglalásából csak arra hivatkozott a bíróság, hogy az alperes Igazgató Tanácsa felajánlotta a jogvita választott bíróság előtti rendezését. Illetve egy mondat erejéig kitért a mentességről való lemondásra: eszerint a másodfokú bíróság álláspontja az, hogy a REC Igazgató Tanácsának kifejezett tartalmú nyilatkozata minősülhet lemondásnak, a jogorvoslati tájékoztatás nem.
A Kúria indítványában abból indult ki, hogy a Kr. 6. cikk 1. pontja általános joghatóság alóli mentességet fogalmaz meg: vagyis nemcsak a szervezet tulajdona és pénzeszközei vonatkozásában biztosít mentességet, hanem a szervezetnek magának is. A Kúria úgy vélekedett, hogy a Kr. 6. cikkének megfogalmazásából az következik, hogy a mentessége nem funkcioná-
- 113/114 -
lis, hanem általános, így küldetésén túlmenő mentességet kapott a REC. Ez vezet arra, hogy a magyar bíróságnak nincs joghatósága a munkaügyi vita eldöntésére, s ez veti fel a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog sérelmét.
Az Alkotmánybíróság döntése az EJEB ebben a tárgykörben született egyik határozatát [Waite and Kennedy v. Germany (ECtHR Appl. No. 26083/94, Judgement of 18 Febr 1999.)] véve alapul a következő megállapításokat tette. A REC immunitása terjedelmét meghatározzák azok a célok, amelyekre a REC-et létrehozták, és amelyekhez mérten jogi személyiségét a Kr. elismeri. Az immunitás nem értelmezhető megszorítóan, mivel az a REC missziója teljesítésének feltétele. Ebből az is következik, hogy a lemondást megszorítóan kell értelmezni: kizárólag a REC kifejezett nyilatkozatával történt lemondást veheti figyelembe a bíróság. A munkaügyi kérdések, így az alkalmazottak kiválasztása a szervezet feladatai teljesítéséhez szükséges tevékenység körébe tartozik, tehát vonatkozik rá a joghatóság alóli mentesség. Az alkalmazott által kezdeményezett jogvitára csak akkor lehet ugyanis joghatósága a magyar bíróságnak, ha a mentességről a REC lemondott, vagy ha választottbírósági eljárásnak vetette alá magát. Az immunitásnak azonban alapjogi feltétele van a munkaügyi viták esetében: az alkalmazott számára biztosítani kell jogi igénye érvényesítésének lehetőségét. Ezt az állammal szemben az Alaptörvény és az EJEE-ből származó nemzetközi kötelezettség támasztja. Vagyis a bíróságnak - figyelmen kívül hagyva a REC immunitását - le kell folytatnia az eljárást a REC és munkavállalója közötti jogvitában akkor, ha a REC nem gondoskodott a munkavállaló jogi igényeinek érvényesítésére alkalmas megfelelő eljárásról.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
