A nem vagyoni kártérítés intézménye a 34/1992. (V. 1.) AB határozat alapján született újjá, amely alkotmányellenesnek minősítette a Ptk. 354. § előírásait és az Alkotmánybíróság a nem vagyoni kártérítést általános személyiségvédelmi eszköznek minősítette.
A nem vagyoni kárnak több, jogtudomány által kidolgozott fogalmi megközelítése van, amelyek közül érdemes néhányat bemutatni.
A nem vagyoni kár az emberi személyiség értékminőségének csökkenése. Ez a csökkenés akkor állapítható meg, ha a személyiség helyzete kedvezőtlenül - a korábbihoz képest hátrányosan - megváltozik. Köles Tibor fejtette ki ezt a fogalmat.
A nem vagyoni kártérítés más formában is megközelíthető. Dr. Törő Károly így fogalmazott: Nem vagyoni károsodást jelent a személyiségi értékek megvalósulásának vagy érvényesítésének a közvetlen vagy közvetett akadályozása.
A Jogi Lexikon szerint a nem vagyoni kár a személyiséghez fűződő jogok sérelmére elkövetett jogellenes magatartás következménye.
Petrik Ferenc szerint a nem vagyoni kár az emberi személyiségi jog megsértése következtében az emberi személyiség testi vagy lelki életminőségének hátrányos megváltoztatása.
Elfogadható a nem vagyoni kártérítés fogalmi megközelítésére az Alkotmánybíróság 34/1992/V.1. AB határozata, amelynek értelmében a nem vagyoni kártérítés a személyhez fűződő jogok megsértéséért járó felelősség alakzata.
A nem vagyoni kár a természetes személyeknél jelentkezhet a testi és lelki életminőség hátrányos megváltozásában, így például mozgáskorlátozottságban, személyiségzavarban, a társadalmi környezet megváltozásában és az életminőség csökkenésében.
Dr. Zoltán Ödön nehéznek tartotta a nem vagyoni kártérítés megállapítását: "Egyrészt azért, mert nincs kereskedelmi értékük, kívül esnek a piacgazdaságon, másrészt pedig azért, mert merőben személyes jellegűek, s ennek folytán nincsenek olyan mérési elemek, amelyek a pénzbeli értékelés szilárd alapjául szolgálhatnának."
Vagyoni kártérítést jelentéktelen összegű kár (pl. ablakbetörés, ruhatisztítás) esetében is megítéli a bíróság, azonban a bírósági gyakorlat szerint nem lehet minden jelentéktelen személyiségsérelemhez nem vagyoni kártérítést rendelni.
A nem vagyoni kártérítés mérséklésére, különös méltánylást érdemlő ok esetén sincs lehetőség.
A nem vagyoni kártérítés nagysága - akarva, akaratlanul - az érintett személy társadalmi rangjához, elismertségéhez és érdemességéhez igazodik.
A nem vagyoni kártérítést kizárólag a sérelmet szenvedett fél érvényesítheti, és az igény nem száll át örököseire.
A nem vagyoni kártérítés után kamat jár, a kamat esedékességét a jogsértés bekövetkeztének időpontja határozza meg.
A nem vagyoni hátrány bekövetkeztét a sértettnek kell bizonyítani.
A bírósági gyakorlat szerint az okozati összefüggésnek az elkövetett személyiségsértés és a személyiséget ért hátrány között kell bekövetkezni.
Vannak tipikusan olyan körülmények, amelyek növelik a megítélt kártérítések nagyságát. Így például
- a személyiségsértés tiltakozás ellenére történő megismétlése,
- több személyiségi jog egyszerre történő megsértése,
- a sértett személy egzisztenciális fenyegetettsége,
- a magánélet titkainak kiteregetése,
- jogsértés szándékossága és tudatossága,
- lejáratás,
- bűncselekményben való részvétel látszatának keltése,
- a durva és lealacsonyító sértés,
- nevetségessé tétel.
A Polgári Törvénykönyv az alábbi személyiségi jogsértések esetekben teszi lehetővé a polgári igény támasztását:
- diszkriminációmentes jogalkalmazás (Ptk. 76. §),
- személyes szabadság jogellenes korlátozásának tilalma (Ptk. 76. §),
- a becsület és emberi méltóság sérelme (Ptk. 76. §),
- a névjog sérelme [Ptk. 77. § (1) bekezdés],
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
