A hitelezési gyakorlatban mind sűrűbben találkozni olyan - a legkülönfélébb formában megfogalmazott - kikötésekkel, melyek alapján a készfizető kezes az adósnak a hitelezővel szemben fennálló, illetve jövőben esetlegesen keletkező valamennyi - lényegében bármilyen jogviszonyból eredő, bármilyen jogcímen keletkező - tartozásáért helytállási kötelezettséget vállal. Ezeket a kikötéseket sokféle elnevezéssel illetik, néha nem is túl szerencsésen (pl. "keretkezesség", "kezességi keretmegállapodás", "globális kezesség" vagy "keretbiztosítéki kezesség"). A jogalkalmazók részéről gyakran komoly aggályok merülnek fel e rendelkezésekkel kapcsolatban, melyeket azonban a hitelezők rendszerint - értelemszerűen - nem osztanak, bár nyilván érzékelnek.
E dolgozatban rámutatunk arra, hogy a Polgári Törvénykönyv diszpozitív jogszabályi rendelkezéseinek egyoldalú tágítása, a néha nem is olyan egyszerűen meglelhető határok túlfeszítése az érvénytelenség polgári jogi jogkövetkezményét von(hat)ja maga után. Az elemzés során a kezesség jogi természetének azokra a tulajdonságaira mutatunk rá, melyek relevánsak a téma szempontjából, nem célunk tehát a jogviszony szerkezetének komplett feltárása és értékelése. Megvizsgáljuk a készfizető kezesi szerződések blankettaszerű alkalmazásának következményeit, és a tanulmány végén bemutatjuk a készülő Polgári Törvénykönyv e kérdéskörben említésre méltó új szabályait.
E dolgozatban az olvasó elé tárt gondolatainkat a kezes helytállási kötelezettségének alábbiak szerinti megfogalmazása indukálta: "a kezes kijelenti, hogy készfizető kezességet vállal az adósnak a hitelezővel szemben fennálló, vagy a jövőben keletkező valamennyi tartozásáért." Más szerződésekben: miután a felek előzményként rögzítik, hogy a hitelező és az adós között a Hpt. rendelkezéseinek megfelelő, pénzügyi szolgáltatási szerződések jönnek illetőleg a jövőben jöhetnek létre (ezek a biztosított jogviszonyok), "a kezes készfizető kezességet vállal az adósnak a hitelezővel szemben már létező, vagy jövőben keletkező szerződéseiből (a biztosított jogviszonyokból) eredő, bármilyen jogcímen keletkező tartozásokért."
E kikötések alkalmazhatósága mellett leggyakoribb érvként a polgári jogi szerződési szabályok diszpozitív jellege (vagyis: "a Ptk. szabályai eltérést engednek") és a kezes aláírással kifejezett konszenzusa szolgál ("... elolvasta, aláírta...").
Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy az általunk ismert és megvizsgált szerződések egyike sem tartalmazott a kezes helytállási kötelezettségét időben vagy összegszerűségben korlátozó megszorítást. Ebben a vonatkozásban tehát a diszpozitivitás adta lehetőség kihasználatlan maradt. A vizsgálatot tanulmányunkban erre figyelemmel végezzük el, tehát arra az esetre koncentrálunk, amikor a hitelező a "keretbiztosítéki kikötést" önállóan, megszorítások - önkorlátozás - nélkül alkalmazza. A szerződések - szerződési kikötések - érvénytelensége mindig körültekintő vizsgálatot igényel, ezért a kezességi szerződés jogi megítélését is érdemben befolyásolhatják a szerződésben szereplő, vagy a szerződéses jogviszonyhoz egyébként kapcsolódó további szerződési elemek, mint releváns többlettényállási elemek.
Az alábbiakban a kezességi jogviszony néhány lényeges elemére mutatunk rá röviden. Nem célunk a jogintézmény komplett vizsgálata és elemzése, ehelyütt csupán azokat a jellemzőket emeljük ki, melyek a tanulmány szűkebb tárgyát - a "keretbiztosítéki" készfizető kezesség problémáját - a legszorosabban érintik.
A Ptk. 272. § (1) bekezdése alapján a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A kezesség a hitelező (a biztosítékadás alapjául szolgáló jogviszony jogosultja) és a kezes között létrejött szerződés, egy járulékos mellékkötelezettség, mely alapját a kezesnek azon ígérete képezi, hogy az adós nemfizetése esetén - esetleg sortartás kifogása mellett, de leginkább e kifogás emelhetősége nélkül, vagyis készfizető kezesként - maga fogja az adós tartozását a hitelezőnek megfizetni. A kezes tehát nem önálló adós (nem egyetemleges kötelezett és nem adóstárs a szerződésben), az általa vállalt helytállási kötelezettség idegen kötelezettségért áll fenn, ha fizetést teljesít, nem a saját tartozását egyenlíti ki.
A kezességi szerződés a hitelező és a kezes között jön létre. Bár a kezes idegen tartozásért áll helyt, e kötelezettségvállalás szempontjából a kezesség mégis önálló kötelem (önálló szerződés) alkatát ölti, hiszen a kezességi szerződésnek az adós nem alanya, e megállapodásban az adós nem szerződő fél. A kezesség az adós - alapügyleti kötelezett - konszenzusát, bármilyen ígéretét nem igényli és nem feltételezi. A kezességvállalással és annak hitelező általi elfogadásával a hitelező és az adós közötti szerződéses jogviszony mégis némiképpen megváltozik: a szerződések (hitel- és kölcsönszerződések stb.) ugyan háromalanyúvá nem válnak, a kötelmi jogviszony azonban vitán felül többalanyú lesz. Ennek kihatása lesz a felek jogi kapcsolatára, amire még később utalni fogunk.
A kezesség egy - az alapügylethez kapcsolódó - mellékkötelezettség. Jogi sorsában nem önálló, hanem ahhoz a szerződéshez (tartozást keletkeztető jogviszonyhoz) tartozik, amelyből az alapkötelezettség fakad. Célja az alapügylet megerősítése, a hitelezői érdek - a követelés megtérülése, behajthatósága stb. - biztosítása.
A kezesség járulékos mellékkötelezettség. Ez a lényegre szorítkozva azt jelenti, hogy feltételezi az adós főkötelezettségét, létezésében, érvényességében és összegszerűségében ahhoz igazodik. A főkötelezettség megszűnésével - ha csak jogszabály másként nem rendelkezik - a kezesség is megszűnik. A kezes helyzete nem válhat terhesebbé, mint amilyen a kötelezettség elvállalásakor volt.
Végül, de nem utolsósorban a kezesség nem önálló kötelezettségvállalás abban az értelemben sem, hogy a kezes teljesítési kötelezettsége nem saját tartozáskiegyenlítésére irányul. Ez a témánk szempontjából igen lényeges megállapítás (bár látszólag magától értetődik). Gyakran hallani, hogy a készfizető kezes az adóssal egyetemlegesen felel. Ez a megközelítés szemléletes, de nem teljesen igaz. Az egyetemleges kötelezetti helyzet és a készfizető kezes helytállási kötelezettsége közötti számos eltérés közül itt csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az egyetemleges adóstársak valamennyien saját, a jogosult irányában egységesen fennálló (ebből a szempontból, vagyis a szolgáltatás közvetlen tárgyát tekintve tehát oszthatatlan) tartozásukat egyenlítik ki és azért felelnek.
A kezes azonban nem adóstárs, a szóban forgó tartozás nem a sajátja, hanem számára idegen adósság. Ez akkor is így van, ha a kezes lazább vagy szorosabb érdekeltségi vagy egyéb kapcsolatban áll az adóssal (többségi tulajdonos, többségi szavazati joggal bír, vezető tisztségviselő stb.). Nem vitatjuk, hogy az érdekeltségnek lehet olyan súlya, mely a jogi helyzet megítélésekor figyelembe jöhet, ám ez a kezességvállalás jogi tartalma szempontjából figyelmen kívül marad. Ráadásul a kezesség elvállalásakor fennálló érdekeltségi kapcsolat nem mindig marad fenn a hitelező és az adós közötti jogviszony teljes lezárásáig, márpedig példának okáért a részesedés átruházása, az ügyvezetői székből való visszahívás az érdekeltséget megszünteti ugyan, a kezességet azonban nem.
Azt, hogy a fenti kikötések érvényes ségi tesztje miként alakul, döntően befolyásolja az, hogy a Ptk. 205/A. § (1) bekezdés szerinti általános szerződési feltételnek minősül-e. A vizsgálódás tárgyává tett kikötés - a kezesi helytállási kötelezettség terjedelmének vitatott meghatározása - nem esik a Ptk. 209. § (4) bekezdésében megfogalmazott kivétel alá. A hivatkozott jogszabályhely kimondja, hogy a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók - egyebek mellett - a főszolgáltatást megállapító szerződési kikötésekre. Ezt a kivételt azonban értelemszerűen megszorítóan kell értelmezni. A kezességi szerződésben a kezes főszolgáltatása az adós tartozásáért való helytállási kötelezettség vállalása, mely önmagában nem lehet tisztességtelen, ilyen felvetés nem is merül fel. A főszolgáltatás - vagyis a kezesi helytállás - konkrét terjedelmének, a biztosított kötelezettségek körülírása már nem tartozik szigorúan a törvényi kivétel alá, ezért a tanulmány tárgyává tett kikötés vizsgálatának jogi akadálya nincs.
Az általános szerződési feltételként való megítélés nem elnevezés kérdése (általános szerződési feltétel, blanketta megállapodás, üzletszabályzat, hirdetmény, általános feltételek stb.), közömbös a megjelenési forma (rögzítésének módja, az egyedi szerződéshez kapcsolva, azzal egybeszerkesztve vagy attól elkülönítve, elválasztva jelenik-e meg), és főként nem döntő szempont a terjedelem (rövidebb vagy hosszabb, néhány oldaltól akár félszáz oldalig). Éppen ezért általános szerződési feltételnek minősülnek azok a néhány oldal terjedelmű szerződések is, melyekre nézve a Ptk. 205/A. § (1) bekezdése által meghatározott fogalmi elemek megvalósulnak. Ez konkrétan azt jelenti, hogy általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.
A dolgozatban vizsgált kezességi szerződések megjelenésüket ismerve a hatályos Polgári Törvénykönyvben megfogalmazott általános szerződési feltétel fogalomnak maradéktalanul megfelelnek, indokolt tehát a blanketta-szerződésekre irányadó szabályok alkalmazása. A biztosítéki szerződések létrehozása során a hagyományos szerződéses alkufolyamat szinte teljességgel hiányzik, a hitelezők a gyakorlati tapasztalatok szerint igen ritkán mutatnak hajlandóságot arra, hogy az általuk rendszeresített szerződés szabványosított szövegétől a legcsekélyebb mértékben is eltérjenek.
A polgári jogi viszonyokat a felek egyenjogúsága és mellérendeltsége jellemzi. Különösen igaz ez a szerződéses jogviszonyokra nézve. A szerződés a felek joghatás kiváltását célzó - és arra alkalmas - egybehangzó akaratnyilatkozata. A kontraktust létrehozó akarategység jellemzően alkufolyamat eredményeképpen jön létre, melynek során a szerződő felek megismerik egymás álláspontját és - esetlegesen az érdekek kiegyenlítését szolgáló vita után - kölcsönösen elfogadják egymás szerződési nyilatkozatait.
Általános szerződési feltételek (blanketták, előre kidolgozott szerződési feltételek stb.) alkalmazása a szerződési (szerződéskötési) gyakorlatban önmagában semmiképpen nem tekinthető jogellenesnek. Ha viszont az általános szerződési feltétel alkalmazója a szerződési egyensúlyt megbontva, a másik fél szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megsértésével egyoldalúan a maga javára (a másik fél hátrányára) állapítja meg, úgy a kikötéssel szemben a törvényi jogkövetkezmények levonása nem maradhat el.
A diszpozitív szerződési szabályokat a jogalkotó a magánjogi viszonyokban tapasztalható tipikus esetekre fogalmazta meg. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az eltérést engedő szabályok a felek vélelmezett akaratát tükrözik, ez a vélelem azonban megdönthető. Ezért mondja ki a Ptk. 200. § (1) bekezdése, hogy a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől a felek egyező akarattal - mintegy a törvényi vélelmet akarategységben félretéve - eltérően is megállapodhatnak. A hangsúly a konszenzuson van: a jogalkotó a szerződési egyensúly érdekében a diszpozitív szabálytól való eltérés esetében is megköveteli a felek egyező akaratát.
A szerződési jog ismeri a "diszpozitivitással való visszaélés" fogalmát, melyről olyankor beszélünk, ha az egyik fél - az eltérés szabadságára hivatkozva - meg nem engedett módon kívánja (próbálja) módosítani a szerződéses jogok, kötelezettségek és szerződéses kockázatok törvényben szabályozott, igazságos elosztását. A visszaélés gyakran az "előregyártott" szerződési elemek, a blanketták beiktatásával történik, jórészt abból a célból, hogy az általános szerződési feltétel alkalmazója a saját szerződési pozícióját a másik fél hátrányára megerősítse, a maga javára indokolatlanul előnyös helyzetet teremtsen. Az ilyen kikötéseket - mint később látni fogjuk - a polgári jog nem tolerálja és jellemzően az érvénytelenség jogkövetkezményével sújtja.
Beck Salamon írta a Fejezetekhez készített Gloszszában, hogy az ügylet érvényességének bizonytalansága a gyakorlati tapasztalat szerint ügyletfojtó hatású. Ez alatt azt értette, hogy az emberek inkább letesznek a szerződés megkötéséről (!), ha pl. az ügylet érvényessége kockázatokat rejt magában.
A Glossza megszületése óta - úgy tűnik - nagyot változott a helyzet. Ma inkább azt tapasztaljuk, hogy az érvényesség/érvénytelenség kérdése más, jellemzően nem jogi szempontok előtérbe kerülése miatt gyakran "elhomályosul". Az általános szerződési feltételek jogi természetének mélyreható elemzése során Vékás Lajos mutatott rá arra, hogy a blanketta szerződések aláírásakor az általános szerződési feltétel alkalmazójával szembenálló felet gyakran "szerződésen kívüli körülmények" kényszerítik a sérelmes feltétel aláírására. Érdemes hosszabban idézni a szerzőt: "A szerződő partnerek a hátrányos kikötést gyakran azért nem vitatják, mert a szerződéskötési vita és egyeztetés - figyelemmel a kérdés csekély súlyára - aránytalanul nagy idő- és költségráfordítással járna. A szerződő partner felméri, hogy a rá háruló hátrány kockázatának bekövetkezési valószínűsége csekély, vagy az esetleg mégis előálló előnytelen helyzet elhárítási költsége kisebb, mint a tisztességtelen kikötésnek a szabványszerződésből való kiiktatásával járó szerződéskötési-, egyeztetési- (ügyvédi- stb.) költségek. Röviden szólva: nem ritkán a szerződő partner egyszerű gazdasági racionalitása hagyja hatályosulni az általános szerződési feltételekben lévő egyoldalúan hátrányos kikötést, illetve ez a racionalitás táplálja már magát az ilyen kikötések felvételének szándékát is az általános szerződési feltételek összeállítójában" (Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2001. 101. o.). Tisztán kell látni, hogy az ilyen megfontolásoknak való "engedelmesség" nem azonosítható a fél egyetértést kifejező konszenzusával, azaz nem jelenti azt, hogy a szerződő fél egyértelműen és megfontoltan elfogadta volna a feltételeket. Ezt a körülményt (Grosschmid szóhasználatát átformálva: a "gazdaságilag szoríthatóságot", a "gazdasági kénytetőséget", mint az alkut lényegében kizáró, megfojtó tényt) a jogalkalmazók nyilván tapasztalják - a jogászi hivatás bármely területén tevékenykedjenek is (ügyvéd, jogtanácsos, közjegyző vagy ítélkező bíró).
Egyet kell érteni Vékás Lajossal abban is, hogy az egyoldalúan kidolgozott szerződési feltételek esetében ilyenkor is - megjegyezzük: ilyenkor különösen - helye van, helye kell, hogy legyen a tartalmi kontrollnak. Az ilyen szerződési helyzetek a látszólagos elfogadottság, a már-már bevett gyakorlatként alkalmazottság miatt kifejezetten igénylik az elemző, érdekértékelő vizsgálatot, amennyiben pedig ennek feltételei fennállnak, a sérelmet szenvedő fél részére hatékony jogi védelmet kell biztosítani.
A keretjelleggel megfogalmazott készfizető kezességgel kapcsolatban is erről van szó. Általánosan tapasztalható tény, hogy a kezesnek alig van lehetősége arra, hogy a diktált szerződési feltételekkel szemben ellenvéleményét kifejtse, még csekélyebb annak az esélye, hogy kifogásai meghallgatásra találjanak. Ez annál is inkább így van, mert a hitelező az adósától megköveteli a kezesállítást, a kezes pedig az adósra tekintettel (és jellemzően nem a hitelezővel megtárgyalva) veszi tudomásul az előadott feltételeket és írja alá a készfizető kezesi szerződést. Ez azt is jelenti, hogy a hitelező a kezesi szerződés részletes megtárgyalását ily módon lényegében elkerüli: az adósra hárítja azt a "kötelezettséget", hogy a kezessel fogadtassa el a megállapodás - adott esetben a keretbiztosítéki kezesség - feltételeit. Ez pedig (az elfogadtatás) az adós számára gazdaságilag égetően szükséges: az általános szerződési feltételek útján kötött szerződések esetében ugyanis jellemző, hogy a blankettát alkalmazó fél közli (de legalábbis érezni lehet), hogy elmarad a szerződéskötés, ha az előírt szerződések nem kerülnek megkötésre.
A kezesség járulékosságának elvéből, valamint abból, hogy a kezesség idegen adósságért való helytállási kötelezettség, megítélésünk szerint az is következik, hogy a tartozásnak, melyet a kezességvállalás biztosít, körülírhatónak ("megfoghatónak") kell lennie. Kezességet - ebben a kérdésben az elmélet és a gyakorlat egyetért - jövőbeli és feltételes kötelezettségért is lehet vállalni, az viszont ezekben az esetekben is alapvető követelmény, hogy az a tartozás, melyért a kezes helytállási kötelembe szorul, egyértelműen azonosítható legyen. A jogi szituáció hasonlósága okán
- a részletesebb elemzést ehelyütt mellőzve - utalunk a feltételes és jövőbeli követelések engedményezhetősége tárgyában kialakult irodalmi vitára és a kikristályosodott bírói gyakorlatra. Az engedményezőt megillető valamennyi jövőbeli követelés átruházása a bírói gyakorlat szerint is kizárt.
A vizsgált esetben elsőre látható, hogy a kezesi helytállási kötelezettség terjedelmének megfogalmazása túlságosan tág. "Az adósnak a hitelezővel szemben fennálló, vagy a jövőben keletkező valamennyi jogviszonyából eredő, jelenleg is fennálló vagy a jövőben keletkező, bármilyen jogcímen alapuló kötelezettsége" megfoghatatlan, a kezesi kötelezettség terjedelmének körülírására - pontosabban: meghatározására - meglátásunk szerint alkalmatlan.
A Ptk. 209. § (1) bekezdése értelmében tisztességtelen - ezért érvénytelen - az általános szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. Az alábbiakban a vizsgált "keretbiztosítéki" kikötések érvényességét vagy érvénytelenségét vesszük górcső alá. Feltételezzük, hogy maga az általános szerződési feltétel illetőleg a vizsgált kikötés egyáltalán a szerződés részévé vált [Ptk. 205/B. § (1)-(2) bekezdés].
A polgári jog szabályai szerint a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt [Ptk. 273. § (1) bekezdés], e kötelezettség pedig nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt [Ptk. 273. § (2) bekezdés]. A szabályok diszpozitívak, vagyis a kezességre vonatkozó törvényi rendelkezésektől a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.
A diszpozitivitással való visszaélés éppen abban áll, hogy az előre, egyoldalúan meghatározott szerződési blankettával a hitelező a szerződéses alku kizárásával alakítja ki a kezességre vonatkozó törvényi szabályoktól jelentős mértékben eltérő szerződési feltételt. A megoldás veszélyét is alapvetően ebben látjuk: megvitatás és az alkuban való megmérettetés nélkül (valós konszenzus nélkül) fogadtatja el a másik féllel a szerződési blankettát, megkerüli illetőleg üressé teszi polgári jogi kódexünknek a jogviszony természetét és a felek érdekeinek egyensúlyát egyaránt szem előtt tartó diszpozitív szabályait (lásd a dolgozat elején leírtakat). Aligha lehet vitás, hogy az ilyen szerződési magatartás csak látszólag jogszerű. Valójában azonban nem rendeltetésszerű joggyakorlás, s mint ilyen a Ptk. 5. § (1)-(2) bekezdéseinek rendelkezésébe is ütközik, ezért is jogellenes.
A kezesi kötelezettség terjedelmének végtelenné tágítása a polgári jogi szabályok szerint tisztességtelen. Azért is, mert a kezes részéről tervezhetetlen és beláthatatlan helytállási kötelezettséget teremt. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy az általunk ismert, a vitatott kikötést tartalmazó blanketták többsége sem a helytállás időtartama, sem pedig összegszerűsége vonatkozásában semmilyen korlátozást nem tartalmaz. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az alkalmazott "keretkezességi" blanketták jelentős része "lemondatja" a kezest a kifogásolás jogáról, előre elfogadtatja "hitelesnek" a pénzintézet nyilvántartásait, kimutatásait, adatbázisát stb., ezekkel a kikötésekkel együtt azonnali inkasszós jogot is ad a hitelezőnek, a kikötések tisztességtelensége még inkább nyilvánvaló [vö. Ptk. 209. § (2) bekezdésével is, mely szerint a kikötés tisztességtelenségének vizsgálata során figyelemmel kell lenni a szerződés más kikötéseire is].
Olyan kötelezettséget vállaltat a hitelező a kezessel, amelyet a kezességvállalás időpontjában semmiképpen nem láthat át. Így válik üressé a Polgári Törvénykönyv egyébként garanciális és rendes esetben evidenciának tűnő szabályai: a kezes kötelezettsége a főkötelezettséghez igazodik. Ennek a szabálynak a vitatott kikötés mellett alig van jelentősége, hiszen a kezes a szó soros értelmében mindenért felel, miként illúzió az is, hogy a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mivel eleve felel az adós valamennyi, jelenlegi és jövőbeli, bármikor keletkező és bármilyen jogcímen alapuló tartozásáért.
A korlátlanul, megszorítások - jogi garanciák - nélkül alkalmazott "keretbiztosítéki kezesség" alapján lényegében önálló, új adóst nyer a hitelező. Öszszemosódik az egyenes adósi és a járulékos kezesi helytállási kötelezettség, "egybecsúszik" a két, egymástól jogi jellegében alapvetően eltérő és meg is különböztetendő jogi pozíció. Ráadásul - a "végeredményt", vagyis a tartozás kiegyenlítéséért való helytállási kötelezettséget tekintve - szembetűnő, hogy a kezes milyen aránytalanul hátrányos helyzetben van a hitelezővel szemben: helytállási kötelezettsége ugyanolyan, mint az adósé, de sem beleszólása (ez még érthető), sem pedig rálátása nincs (ez már kevésbé védhető) a jogviszony alakulásába. A szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek egyensúlya teljesen felborult.
A jogviszony torzulásának veszélye azonban más módon is fennáll. Az ilyen konstrukcióban alkalmazott - szélsőségesen kiterjesztett, korlátlanná tágított - kezesi megállapodás esetén mind az adós, mind a hitelező felelőtlenebbé válhat. Az adós teljesítőképességét meghaladó mértékben költekezhet, a hitelező pedig a globális helytállásra szorítható kezes mellett toleránsabb, "elnézőbb" lehet.
Érdemes röviden összehasonlítani a "keretbiztosítéki" kezesség vizsgált esetét azzal a jogi helyzettel, amikor nem személyes adós (vagyis dologi) zálogkötelezett nyújt idegen tartozás biztosítására keretbiztosítéki jelzálogjogi biztosítékot. A dologi, vagyis személyes kötelezettség nélküli zálogkötezettség abban a vonatkozásban mindenképpen hasonlít a kezességhez, hogy a fedezet biztosítója idegen tartozásért vállal helytállási kötelezettséget: a biztosíték nyújtója ilyenkor más személy tartozásának megerősítése (biztosítása) vagyis idegen érdek miatt kerül a jogosulttal (hitelezővel) kötelembe.
A keretbiztosítéki jelzálogjog hatályos szabályai szerint (Ptk. 263. §) a felek meghatározott jogviszonyból vagy jogcímen keletkező vagy jövőben keletkező követeléseket is biztosíthatnak jelzálogjoggal, ilyenkor azonban a jelzálogjogi bejegyzésnek tartalmaznia kell azt a legmagasabb összeget is, amelynek erejéig a jogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet. Itt tételesen megfogalmazott jogszabályi lehetőség nyílik arra, hogy a hitelező a zálogtárgy tulajdonosával valamely jogviszonyból vagy jogcímen keletkező tartozások biztosítékául vegye igénybe a zálogtárgyat. Ebben kétségtelenül hasonló a helyzet, mint a kezesség vizsgált esetében, abban a vonatkozásban is, hogy a jogviszony túlfeszítése, "túltágítása" ekörben is veszélyeket rejthet magában.
A keretbiztosítéki jelzálogjog esetében azonban a kezességhez képest nem elhanyagolható különbség, hogy a Ptk. 263. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján kötelezően meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek erejéig a zálogtárgyból a hitelező zálogjogosult kielégítést kereshet. Ez már a hitelezői (ön)korlátozás egyik eszköze lehet. Más kérdés, hogy e "legmagasabb összeg" kikötése elveszti kontroll-hatását, ha a zálogszerződésben meghatározott keretösszeg a zálogtárgyra vonatkoztatható zálogjogi határértéket meghaladja.
Sokkal fontosabb különbség azonban, hogy a dologi zálogkötelezettség a szó szoros (nem jogi műszó) értelmében is dologra koncentrált helytállási kötelezettséget jelent. Ez alatt azt kell érteni, hogy a nem kötelmi adós (nem személyes kötelezett) zálogtárgy tulajdonos helytállási kötelezettsége arra korlátozódik, hogy tűrje a zálogtárgynak kielégítés céljából való igénybevételét. Ha a hitelező követelését a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételár nem fedezi, a zálogkötelezett az adós tartozásáért a továbbiakban nem felel. Ez pedig - mint említettük - igen lényeges különbség a kezest terhelő helytállási kötelezettséghez képest. A kezes ugyanis (bár idegen kötelezettségért áll helyt) kötelmi adós, tartozásáért - közvetve: az adós tartozásáért - teljes vagyonával felel. A kötelmi jogban ugyanis ez a főszabály, a korlátozott felelősség (helytállás) pedig a kivétel.
A Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében semmis az a szerződés, mely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. A törvény nem határozza meg, mint kell értenünk a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés alatt, ezt a feladatot a jogalkotó a jogi irodalom és a bírói gyakorlat értelmező és jogfejlesztő erejére bízza.
A jóerkölcsbe ütközés miatti semmisség azoknál a szerződéseknél fordul elő leginkább, melyek kifejezett jogszabályi rendelkezésbe ugyan nem ütköznek, ám az elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség stb. általánosan elfogadott erkölcsi normákat sért, emiatt az ilyen megállapodásokat az általános társadalmi megítélés egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak tartja.
E normának meglátásunk szerint szoros kapcsolata van a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével és összefüggésben áll a joggal való visszaélés általános tilalmával is (Ptk. 5. §). Erre utal a tisztességtelen kikötések érvénytelensége kapcsán a bírói gyakorlat és az elmélet által is alkalmazott - korábban már általunk is említett és tárgyalt - "diszpozitivitással való visszaélés" fogalom is.
A szerződési szabadság - miként arra korábban is utaltunk, ehelyütt azonban megismételni szükséges - semmiképpen nem korlátlan. A polgári jog nem fogadhatja el, a jogalkotás és a jogalkalmazás nem tolerálhatja azokat a szerződéseket, szerződési rendelkezéseket, melyek a tisztességesen gondolkodó jogalanyok értékrendjét, mint általános mércét sértik.
A Ptk. 200. § (2) bekezdésében megfogalmazott szabály tudatos értékválasztást tükröz, mikor polgári jogi parancs formájában a jogalkotó erkölcsi normára utal. Helyesen rögzíti Lábady: bármilyen morálról (bármilyen erkölcsről) legyen is szó, annak esszenciája mindig abban rejlik, hogy az egyén lépjen túl saját közvetlen érdekeinek kizárólagosságán (Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 1997. 197. o.). A másik fél érdekeinek szem előtt tartása a szerződési egyensúly megtalálása és megtartása szempontjából is elengedhetetlen. Ha az egyik fél (jellemzően a gazdasági fölényben lévő hitelező) erőpozícióját kihasználva egyértelműen a másik fél (pl. a szerződési feltételekbe beleszólási lehetőséggel nemigen rendelkező kezes) fölébe kerekedik, a szerződés korrekciója nem maradhat el. Ilyenkor - ha tehát a megállapodás erkölcsi normákat sért - a semmisség jogkövetkezményének alkalmazása feltétlenül szükséges.
Amennyiben a dolgozatban megfogalmazott felvetések helytállóak, úgy a vizsgált kikötések ("keretkezességi" megállapodások) érvénytelensége többféle jogkövetkezményt is maga után von illetve maga után vonhat.
Így pl. a tisztességtelen kikötések főszabályként megtámadhatóak, sikeres megtámadás esetén pedig érvénytelennek tekintendők. A megtámadásra jogosultak személyét a Ptk. 209/A. § (1) bekezdés, valamint a 235. § (2) bekezdés határozza meg. Ha a szerződési kikötéseket jóerkölcsbe ütközőnek minősítjük, úgy a jogkövetkezmény - megtámadhatóság helyett - semmisség [Ptk. 200. § (2) bek.]. A semmisséget a bíróság hivatalból köteles észlelni, a semmisségre bárki, határidő nélkül hivatkozhat (értelemszerű szűkítést a perjogi szabályok hoznak), a semmisség megállapításához egyébként külön eljárásra nincs szükség [Ptk. 234. § (1) bek.].
Ha a górcső alá vett kezességi megállapodások a Ptk. 685. § e) pontja szerinti fogyasztói szerződés fogalma alá esnek, a kezes pedig a Ptk. hatályos szabályai szerint igen tágan meghatározott fogyasztó fogalom alá tartozik, úgy a tisztességtelenség a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése értelmében relatív semmisséget eredményez. Ilyenkor a Ptk. 209/B. § (1) bekezdés alapján közérdekű kereset is indítható a tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazójával szemben, az érvénytelenség pedig valamennyi a blanketta alkalmazójával szerződő félre kiterjedő hatállyal megállapítható.
A Polgári Törvénykönyv T/5949. számú javaslata - a hatályos Polgári Törvénykönyv rendelkezéseitől eltérve - foglalkozik a dolgozatban felvetett intézménnyel. Tekintsük át az idevágó normaszöveg javaslatokat röviden.
A javaslat 5:352. § (2) bekezdése szerint "Kezesség a kötelezettnek egy vagy több meghatározott jogviszony alapján fennálló, illetve a jövőben keletkező valamennyi kötelezettségéért vagy a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló, illetve a jövőben keletkező valamennyi kötelezettségéért is vállalható." Az 5:354. § (3) bekezdése a kezességi szerződés ilyen eseteiben külön figyelemfelhívási, tájékoztatási kötelezettséget ír elő a hitelező terhére, ha a biztosított kötelezettség mértéke a kezesség elvállalásakori mértékhez képest húsz százalékkal megnőtt, vagy ha a biztosított kötelezettségek mértéke a legutóbbi tájékoztatás időpontjához képest húsz százalékkal megnőtt.
A Javaslat szabályai - nem hagyatkozva a diszpozitivitásra - részletes szabályozást tartalmaznak a határozott vagy határozatlan időre vállalt kezességre vonatkozóan. Az 5:357. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a kezes meghatározott időre vállaljon kezességet. A határozott időtartam elteltével a kezesség megszűnik, a kezes a továbbiakban már nem tartozik helytállási kötelezettséggel a hitelező irányában, kivéve, ha őt a teljesítésre a hitelező a biztosított követelés esedékessé válását követően, de még a határozott idő eltelte előtt a teljesítésre felhívta.
Külön garanciát tartalmaz a kezes javára az 5:358. § rendelkezése, mely kimondja, hogy "Ha a határozatlan időre vállalt kezesség a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló, vagy a jövőben keletkező valamennyi kötelezettségét biztosítja, a kezes három hónapos felmondási idővel megszüntetheti a kezességi szerződést."
Az 5:365. § (3) bekezdés - kizárólag fogyasztói szerződésekre nézve - előírja, hogy a fogyasztó által a kötelezett valamennyi tartozásáért vállalt kezesség csak akkor érvényes, ha a kezességi szerződésben meghatározzák azt a legmagasabb összeget, amelynek erejéig a kezes felel a jogosult irányában a kötelezett tartozásáért.
Úgy véljük, hogy a tervezett szabályozás már a törvénnyé válás előtt, jelen állapotában is megszívlelendő és a szerződési egyensúlyt szolgáló lényeges rendelkezéseket tartalmaz. Meggyőződésünk, hogy a keretbiztosítéki kezességet csak a jelen tanulmányban foglaltakra figyelemmel (blanketta jelleg, tisztességtelenség, jóerkölcsbe ütközés kapcsán előadottak), a Javaslat szövege szerinti, alapvetően elfogadható garanciákkal lehet alkalmazni. A határozott idő kikötése, a felmondási lehetőséggel létesített határozatlan idejű kezesség, és/vagy a helytállási kötelezettséget összegszerűen limitáló klauzulák megfelelő, korrekt beépítése a szerződési formulákba visszavezetheti ezt a tényleges igények által életre hívott, jelenlegi megjelenési formájában azonban jogellenesen alkalmazott, kissé kisiklott intézményt a megfelelő mederbe. Hangsúlyozni kell, hogy a Javaslat által felvetett fenti szabályok hatályos jogunk szerint is alkalmazhatóak, az új Polgári Törvénykönyv kihirdetését tehát nem kell megvárni. A garanciális kikötések beépítése (az általunk tárgyalt hibás megoldás "kiigazítása") megszüntetheti a jelenlegi jogellenességet. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Leszkoven László egyetemi docens, ME-ÁJK
Visszaugrás
