Az írott és elektronikus sajtóban is viszonylag nagy visszhangot kapott az Európai Bizottság azon rendelete,1 mellyel - elsősorban Magyarország számára hátrányosan - módosította a gabonapiaci rendtartást.2
A gabonapiaci rendtartás alapján a tagállamok által kijelölt intervenciós hivatalok felvásárolják a számukra felajánlott és a Közösségben betakarított kukoricamennyiségeket, feltéve, hogy az ajánlatok, különösen a minőség és a mennyiség tekintetében, megfelelnek a megállapított feltételeknek. Felvásárlás továbbá csak az intervenciós időszakokban lehetséges.
A közös piacszervezési rendelet részletes végrehajtási szabályait a 824/2000/EK bizottsági rendelet állapítja meg, mely az intervenciós felvásárlás minimális minőségi követelményeit is megállapítja 2006. október 18-án módosította a Bizottság e rendeletet, mely változtatott a 824/2000 rendeletben eredetileg meghatározott minőségi követelményeken is, és egy, a kukorica fajsúlyára vonatkozó új követelményt vezetett be, melyeket 2006. november 1-jétől kell alkalmazni. Az új követelmény egy minimális fajsúlykövetelmény bevezetését jelentette, mégpedig a kukorica esetén 71 kg/hl (tömeg/térfogat).
A problémát az jelentette, hogy a módosítás elfogadása időpontjában és így annak 12 nappal későbbi hatályba lépésekor is az a kukorica, amelyre az új szabályokat alkalmazni kellene, már rég el volt vetve,3 és annak minőségére már a gazdáknak már nem volt érkezése befolyást gyakorolni.
Az EKSz 230. cikkében szabályozott eljárás a jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálatára nyújt lehetőséget, így egy jogi aktus érvényességének megállapítására irányul.
A semmisségi eljárás megindítására jogosultak körét alapvetően két csoportra lehet osztani: a privilegizált és a nem privilegizált indítványozók körére.
A privilegizált indítványozók: a tagállamok, az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság. Ezek közös jellemzője, hogy az indítványozónak nem kell az adott aktus megtámadása iránti érdekét igazolnia, ebben az esetben az eljárás az objektív jogi helyzet tisztázására irányul [EKSz 230. cikk (2) bek.]. A megsemmisítés iránti kereset megindítására ezért az intézmények által hozott valamennyi joghatás kiváltására irányuló rendelkezéssel szemben lehetőség van, függetlenül azok jellegétől vagy formájától.4
A semmisségi keresetek - francia mintára - csak a Szerződésben meghatározott konkrét semmisségi okokra hivatkozva nyújthatóak be (cas d’ouverture), melyek azonban a legtöbb formai és anyagi jogsértést lefedik. Az egyes semmisségi okok: a hatáskör hiánya, a lényeges eljárási szabályok megsértése, a hatáskörrel való visszaélés vagy a Szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése. Ez utóbbi eset, mint általános norma felöleli gyakorlatilag a többi konkrét semmiségi okot is (Auffangnorm). A felperesnek azonban nem kell ezeket keresetlevelében kifejezetten megjelölnie, elegendő, ha azok legalább kikövetkeztethetőek.
A jelen ügyben a Magyar Köztársaság keresetét alátámasztandó hat jogalapra hivatkozott: 1) a jogos bizalom, valamint a jogbiztonság és az arányosság elvének megsértésére; 2) a rendelet kibocsátója hatáskörének hiányára; 3) a hatáskörrel való visszaélésre; 4) a nyilvánvaló mérlegelési hibára; 5) az indokolási kötelezettség megsértésére; 6) valamint a Gabonapiaci Irányítóbizottság eljárási szabályzatának megsértésére. A leglényegesebb és legsúlyosabb érv ezek közül a jogos bizalom, valamint a jogbiztonság és az arányosság elvének megsértése, melyek mint a közösségi jog általános elvei, a primer közösségi joghoz tartozván a másodlagos jog jogszerűségének mércéjéül szolgálhatnak, megsértésük a szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó jogi rendelkezés megsértéseként értékelendő [EKSz 230. cikk (2) bek.] , és az érvénytelenség jogkövetkezményével járnak.5 A közösségi jog általános elveiként került elismerésre többek között a jogállamiság maga,6 és annak számos alkotóelve, így az itt hivatkozott bizalomvédelem7 illetve az arányosság elve is.8
A rendelet az intervenciós időszak kezdete - november 1. - előtt 12 nappal változtatta meg az intervenciós felvásárlás minimális követelményeit, és vezetett be egy olyan új követelményt, amely "lényegesen, a gondos, körültekintő termelők számára is előreláthatatlan módon változtatta meg a kukorica intervenciós feltételeit" Magyarország álláspontja szerint (47. pont).
Az első kérdés, hogy beszélhetünk-e ebben az esetben visszaható hatályú jogalkotásról; hiszen az intervencióra felkínálható kukorica már régen el volt vetve. Ez a konstelláció a nem valódi visszaható hatály, vagy az ún. retrospektív de nem retroaktív jogalkotás esete, ami alapvetően megengedett.9 Egy jogi normának akkor van valóban visszaható hatálya, ha alkalmazhatóságának időbeli hatálya korábbra esik, mint érvényességének kezdete, vagyis az az időpont, amikor azt kihirdették. Ez abban ez egy esetben elfogadható, ha ez a norma a címzettek számára kedvezőbb helyzetet teremt, egyébként a jogállamiság eszméjével (Vö. EUSz. 6. cikk) összeegyezhetetlen. Ezzel szemben a tényállás kapcsolódása múltban kezdődött, de még le nem zárult eseményekkel (retrospektív jogalkotás) nem a norma időbeli, hanem tárgyi hatályát érinti. Ha egy jogszabály jogkövetkezményei csak annak hatályba lépése után lépnek fel, azonban a jogszabályi tényállás olyan életviszonyokat is átfog, melyek kihirdetése előtt "indultak útjukra", de még nem zárultak le.10 Ezek az esetek alapvetően kevésbé szigorúan ítélendőek meg, mint azok, amelyekben időbeli visszaható hatályról beszélünk: az előbbiek alapvetően megengedettek, mint utóbbiak alapvetően nem megengedett. A retrospektív jogalkotás esetén az a központi kérdés, hogy a címzettek mennyiben bízhattak a jogi helyzet fennmaradásába.
Bár dogmatikai finomsággal nem vádolható módon, de hasonlóképpen foglalt állást az Európai Bíróság is Crispoltoni-ügyben,11 melyben kimondta, hogy főszabály szerint a jogbiztonság elve kizárja, hogy valamely közösségi jogi aktus időbeli hatályának kezdete a jogi aktus kihirdetése előtti időpontra essék (vagyis tilos a retroaktív jogalkotás), ettől kivételes esetben azonban el lehet térni, ha a megvalósítandó cél ezt igényli, és ha az érdekeltek jogos bizalmát kellőképpen tiszteletben tartják, ami akkor is irányadó, ha a visszaható hatályt nem maga a jogi aktus írja elő kifejezetten, hanem az a jogi aktus tartalmából következik (értsd: a tárgyi hatálya kiterjed a korábban folyamatba tett és még be nem végzett jogi tényekre (retrospektív jogalkotás).
Mivel a jelen esetben nem beszélhetünk retroaktív csak retrospektív jogalkotásról, érthető, hogy a Magyar Köztársaság érveit a jogos bizalom megsértése köré szervezte, és álláspontja szerint a Bizottság a magyar termelők jogos várakozásait azzal sértette meg, hogy a kukorica fajsúlyára vonatkozó új minőségi követelménnyel a gondos, körültekintő termelők számára is előreláthatatlan feltételt vezetett be. E tekintetben hivatkozott arra (49-52. pont), hogy a teljesülnek a Bíróság által a Crispoltoni-ügyben12 a jogos bizalom védelmével kapcsolatban kialakított kritériumok. A módosítások azt követően kerültek bevezetésre, hogy a magyar termelők már jelentős beruházásokkal járó döntéseket hoztak, és akkor került bevezetésre, amikor a termelők már nem voltak képesek megváltoztatni a beruházásaikat. A kukorica minimális fajsúlyára vonatkozó minőségi követelmény bevezetése teljesen újszerűnek minősül, és addig nem létezett sem a közösségi jogban, sem az európai gyakorlatban, hiszen az először 2006. július 27-én, a gabonapiaci szakértői csoport ülésén hangzott el. A megtámadott rendelkezések hatálybalépésének időpontja pedig teljesen váratlanul érte a termelőket röviddel az intervenciós időszak előtt. E változással együtt járó költségek és kockázat pedig meghaladja a mezőgazdasági termelői tevékenységgel együtt járó gazdasági kockázatok mértékét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
