A Bundesgerichtshof (a továbbiakban: BGH) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemben[1] foglaltakról az Európai Unió Bírósága 2011. június 16-i ítéletében úgy döntött, hogy az eladó utólagos teljesítésre irányuló kötelezettsége a hibás fogyasztási cikk eltávolítását és az új, hibátlan dolog újra beépítését is magában foglalja.[2] Egyúttal a Bíróság korlátozta az eladó jogát arra vonatkozóan, hogy az utólagos teljesítést aránytalan többletköltségre hivatkozással megtagadhassa. A következő cikk bemutatja az Európai Unió Bírósága ítéletét, illetve annak német előtörténetét (I. és II. fejezet). Ehhez kapcsolódóan említést tesz az Európai Unió Bírósága döntésének németországi fogadtatásáról is (III. és IV. fejezet). Végezetül az ítéletnek a magyar jogra gyakorolt lehetséges következményeire is rávilágít (V. fejezet).
Amennyiben egy fogyasztási cikk hibásnak bizonyul, úgy a vásárló a BGB 437. § 1. pontja és a 439. § (1) bekezdése értelmében utólagos teljesítést követelhet, jogosult a kijavítás és kicserélés között választani.[3] Ezt a lehetőséget a kötelmi jog modernizálása során kritikával illették[4] - mindenekelőtt a vásárlók hiányzó szaktudása miatt, azonban a fogyasztási cikkek adásvételéről szóló irányelv[5] 3. cikkének (3) bekezdése a fogyasztói adásvétel tekintetében kötelezően előírta. Az eladónak mégis lehetősége van a vásárló választását meghiúsítani: a BGB 439. § (3) bekezdésének értelmében az eladó élhet azzal a kifogással, hogy a vásárló által választott szavatossági jog teljesítése aránytalan többletköltséget okoz számára. Ez a szabály az érdekek kiegyenlítését szolgálja, mert a BGB 439. § (2) bekezdése alapján az eladónak kell viselnie az utólagos teljesítéshez szükséges ráfordításokat, ezért általánosságban ésszerű megadni számára a lehetőséget, hogy a felmerült költségek mértékét befolyásolhassa. Tehát az utólagos teljesítés két választható formájának összehasonlításáról van szó, illetve annak megvizsgálásáról, hogy a vásárló által választott lehetőség a másik szavatossági joghoz képest aránytalanul költséges-e vagy sem. A német szakirodalom a "relatív aránytalanság" fogalmát alkalmazza erre az esetre. A gyakorlatban vitatott, hogy mekkora "fájdalomküszöböt" kell a költségeknek átlépnie ahhoz, hogy az eladó aránytalanságra hivatkozással megtagadhassa a vásárló által választott szavatossági jog teljesítését, de itt a továbbiakban nincs mód ezzel a problémával bővebben foglalkozni.[6]
-385/386-
Amennyiben az eladó jogszerűen tagadja meg a vásárló által választott szavatossági igény teljesítését, úgy a vásárló utólagos teljesítés iránti igénye a BGB 439. § (3) bekezdés 3. mondatának megfelelően automatikusan a másik szavatossági jogra korlátozódik: a vásárló, aki a kicserélést választotta, csak kijavításra tarthat igényt, és fordítva. Mindazonáltal az eladó adott esetben a megmaradt szavatossági jog teljesítését is megtagadhatja aránytalan többletköltségre hivatkozással, amit a 439. § (3) bekezdés 3. mondatának második része szabályoz ("az eladó joga, ami lehetővé teszi, hogy az első mondat feltételei szerint ennek teljesítését is megtagadja, érintetlen marad"). Ennél az előírásnál már nem az utólagos teljesítés iránti igény tartalmának közelebbi meghatározásáról van szó, hanem egy alapvetőbb kérdésről: Milyen kötelezettségei vannak az eladónak az utólagos teljesítés keretében? A német szakirodalomban erre a problematikára reflektálva alakult ki az "abszolút aránytalanság" fogalma. Nagy gyakorlati jelentősége nemcsak azokban az esetekben van, amikor az eladó a kijavítás mellett a kicserélést is túl költségesnek találja, hanem mindenekelőtt akkor, amikor a két szavatossági jog közül az egyik teljesítése már a kezdetektől fogva lehetetlen, mert pl. a hibás fogyasztási cikk javítása nem lehetséges.
Az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szabályozza azokat az eseteket, amikor az eladó az utólagos teljesítést lehetetlenség vagy aránytalanság miatt megtagadhatja. A kötelmi jog modernizációjának (amivel az irányelv a német jogba átültetésre került) 2001-ben történő elfogadása után fokozatosan elterjedt az a nézet, mely szerint az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése a lehetetlenülés mellett csak a relatív aránytalanságot szabályozza, az abszolút aránytalanságot azonban nem, amiből a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az eladó csak abban az esetben mentesül teljesen az utólagos teljesítési kötelezettség alól, ha a kicserélés mellett a kijavítás is lehetetlen.[7] A BGB 439. § (3) bekezdés 3. mondata, amivel a német törvényhozó minden kétséget kizáróan az abszolút aránytalanságot is szabályozni akarta[8], az irányelv szempontjából problematikusnak tekinthető. A német jog irányelvkonform alkalmazásának céljával elterjedt a szakirodalomban az az álláspont, mely szerint az abszolút aránytalanság a 439. § (3) bekezdés értelmében csak olyan okból elfogadható, ami szinte a lehetetlenségnek felel meg.[9]
Amennyiben a beépített fogyasztási cikk (pl.: járólap, parketta) hibája először csak a beépítés után jelentkezik, és a hibát javítással nem lehet megszüntetni, csak egy új, hibátlan termék szolgáltatásával, az eladót terhelő költségek nagysága attól függ, hogy a hibás termék eltávolításának és az új, hibátlan termék újra beépítésének költségeit is viselnie kell-e. Természetesen a vásárló kártérítés keretében követelheti az eltávolítás és az újra beépítés költségeinek megtérítését, aminek azonban előfeltétele, hogy az eladónak a hibás termék szállítása felróható.[10] Ez azonban általánosságban nem mondható el, ugyanis Németországban már évtizedek óta azt az álláspontot képviselik, hogy a kereskedő normál esetben nem köteles az általa forgalmazott dolgok gyári hibáját vizsgálni.[11] A törvényhozók is igyekeztek ezt a szabályt a kötelmi jog modernizációja során megtartani.[12] Csak kivételes esetekben van az eladónak lehetősége arra, hogy az eltávolítás és az újra beépítés költségeit kártérítés keretében érvényesítse az eladóval szemben, mint pl. amikor az eladó szakszerűtlenül tárolja az árut és a hiba erre vezethető vissza, vagy amikor az eladó előtt a fogyasztási cikk hibája ismert volt.
Ezzel szemben az utólagos teljesítés iránti igény érvényesítésénél nem lényeges, hogy az eladónak felróható-e a fogyasztási cikk hibája. A BGB 439. § (1) és (2) bekezdése értelmében az eladónak felróhatóságtól függetlenül kell viselnie az utólagos teljesítéssel együtt szükségszerűen felmerült költségeket. A vásárló szempontjából azonban az új német adásvételi jog hatálya alatt felmerül az a kérdés, hogy az eltávolítás és az újra beépítés költségeit az utólagos teljesítés iránti igény keretében érvényesítheti-e. 2001 után ezt a kérdést intenzív kritikák érték, ahol is középpontba került a hibás termék eltávolításának költsége. Több tartományi bíróság is azon az állásponton volt, hogy az eltávolítás költségeit az eladónak az utólagos teljesítés keretében viselnie kell[13] és a szakirodalom egy része is ezt a nézetet képviselte[14]. Más bíróságok és a szakirodalom túlnyomó többsége azonban határozottan elutasította ezt a nézetet.[15] Egyértelmű volt a vélemény a hibátlan dolog újra beépítésének költségeit illetően. Itt csak kevesen voltak, akik szerint ezt a ráfordítást az utólagos teljesítés keretében az eladónak kell viselnie.[16] Túlnyomórészt ezt az álláspontot elutasították.[17]
2008-ban lehetősége adódott a BGH-nak arra, hogy véleményt nyilvánítson erről a problémáról, igaz ugyan, hogy csak az újra beépítés költségeinek kérdéséről. Az eljárás felperese a fakereskedő alperestől 1515 euró értékben vásárolt bükkfa parkettát, amit parkettázómesterrel rakatott le otthonában. Egy idő után a lerakott parketta felénél levált a felső bükkfa réteg az alatta található puhafa rétegről, ami azzal magyarázható, hogy a gyártó nem megfelelően ragasztotta össze a két réteget. Mivel a javítás a két réteg közötti ragasztás újbóli elvégzésével nem volt lehetséges, felszólította a felperes az alperest, megfelelő határidőn belül végezze el a "parketta kicserélését". Az alperes ennek nem tett eleget, ezért a felperes 3666 eurót követelt az alperestől a régi parketta felszedéséért, valamint az új parketta vásárlásáért és újra lerakásáért. A felperes ezzel szemben 570 eurót fizetett meg a parketta felszedéséért és a régi parketta elszállításáért, valamint lemondott a vételár azon részéről, melyet a felperes még nem fizetett ki. Az új parketta lerakásának 1580 euró összegű megtérítését azonban megtagadta. Az eljárásban tehát még csak az újra beépítés költségeivel foglalkozott a bíróság, az eltávolítás költségeivel nem.
-386/387-
A szenátus úgy döntött, hogy az eladó a kicserélés során csak az új, hibátlan parketta átadásáért és átruházásáért felel, újbóli lerakására, vagy a lerakás költségeinek viselésére azonban nem köteles.[18] Elsősorban azzal indokolták a döntést, hogy az utólagos teljesítés iránti igény a 439. § (1) bekezdése értelmében nem más, mint az eredeti teljesítési igény módosítása, ami csak arra terjedhet ki, amivel a fogyasztási cikk hibája megszüntethető. Az eladó korábbi szolgáltatását tekintve a kicserélés teljes egészében megfelel az eredeti teljesítési igénynek: már a törvényi megfogalmazás is (egy hibátlan dolog szállítása) egyértelművé teszi, hogy "az eredetileg szállított hibás fogyasztási cikk helyett egy hibátlan - egyébiránt azonos fajtájú és azonos értékű dolog szállítását" kell érteni.[19] Az eladó tehát a jogalkotók elképzelése szerint nem tartozik "sem kevesebbel, sem többel", mint a szolgáltatás teljes egészében történő megismétlésével, amire a BGB 433. § (1) bekezdés 1. és 2. mondata szerint köteles. A leszállított új parketták lerakására a kicserélés során éppen annyira nem köteles, mint az eredeti szállításnál. Amennyiben a vásárlónak az újra lerakás miatt költségei keletkeznek, azok nem képezik tárgyát a BGB 439. § (1) bekezdése szerinti utólagos teljesítési igénynek. A teljesítési érdekből kiinduló költséghátrányok, melyek az első hibás teljesítés miatt keletkeztek, csak a kártérítés általános szabályai szerint lehetnének kiegyenlíthetőek.[20] A BGH nézete szerint az irányelv rendelkezéseiből sem következik más[21], ezért nem tartották szükségesnek, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszenek elő az Európai Bírósághoz. A szakirodalom a BGH döntését, illetve a kérelem előterjesztésének hiányát csak nagyon kevés esetben kritizálta.[22]
Pár hónappal később a BGH-nak lehetősége adódott arra, hogy már a hibás dolog eltávolításával is foglalkozzon. Ennek az eljárásnak a felperese az építőanyag-kereskedő alperestől egy olasz gyártó csiszolt járólapját vásárolta meg 1380 euró értékben, hogy az otthonában lerakassa. Miután a járólapok nagy részét lerakatta, szabad szemmel is jól látható sötét foltok jelentek meg a járólapok felső rétegén. Olyan finom mikrocsiszolási nyomokról van szó, amelyeket nem lehet eltüntetni, így a vásárló a járólapok teljes cseréjét kérte. A szakértő a kicserélés költségét 5800 euróban állapította meg, amiből 2100 euró a hibás termék eltávolítása és 2500 euró az új járólapok lerakásának költsége. A BGH-tól a felperes csak az eltávolítás költségeinek megtérítését kérte, az újra lerakás költségei - nyilvánvalóan a "parketta-joggyakorlat" miatt, melyet a bíróság a továbbiakban még néhányszor megerősített[23] - nem játszottak szerepet az eljárásban.[24]
A BGH álláspontja az volt, hogy a felperes "a nemzeti jog alapján" nem támaszthat igényt a hibás járólapok eltávolítási költségeinek megtérítésére: mivel az eladó sem a hibás járólapok szállításáért nem felelős, sem a BGB 278. §-a alapján nem tartozik helytállási kötelezettséggel a gyártó helyett, a felperesnek nincs lehetősége arra, hogy eredményes kártérítési igényt érvényesítsen.[25] A felróhatóságtól független utólagos teljesítés iránti igény keretében követelhetné a kicserélést, de az eladó ebben az esetben is csak az új, hibátlan dolog átadásáért felel. A hibás dolog eltávolítása nem tartozik ide, mert a szállítás nem vonatkozik erre.[26] Amennyiben az ellentétes nézeteket megvizsgáljuk és az eltávolítás költségeit az utólagos teljesítés költségeihez számítanánk, a felperesnek nem lehetett volna megtérítés iránti igénye. Az eladó ebben az esetben a kicserélést abszolút aránytalanságra hivatkozással a BGB 439. § (3) bekezdésének 3. mondata alapján megtagadhatja.[27] Kétségtelen azonban, hogy a BGH is lehetségesnek tartotta, hogy ez az eredmény ellentétben áll az irányelvi szabályokkal: az irányelv 3. cikke szerint a fogyasztó, amennyiben a fogyasztási cikk nem felel meg a szerződésben foglaltaknak, a kicseréléssel a szerződésszerű állapot helyreállítását igényelheti, ezt azonban térítésmentesen és lehetőleg a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. Ezért a kicserélés fogalmát úgy is lehet értelmezni, hogy az nemcsak egy új, hibátlan dolog szállítását jelenti, hanem a szolgáltatott hibás dolog kicserélését és eltávolítását is.[28] Amennyiben az irányelv megköveteli az eltávolítás költségeinek megtérítését, úgy a német jogot az irányelvvel összhangban kell értelmezni, és még akkor is felmerül a kérdés, hogy az eladó megtagadhatja-e a kicserélést (és az eltávolítás költségeinek megtérítését) abszolút aránytalanságra hivatkozással a BGB 439. § (3) bekezdés 3 mondatának megfelelően. Ez azért tűnik kérdésesnek, mert az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése csak a relatív aránytalanságot szabályozza, az abszolút aránytalanságra vonatkozóan nem tartalmaz előírást, így a BGB 439. § (3) bek. 3. mondata irányelvbe ütközhet.[29] A BGH ezért úgy döntött, hogy mindkét kérdést az Európai Unió Bírósága elé terjeszti.
Az Európai Unió Bírósága összekapcsolta ezt az eljárást egy másik előzetes döntéshozatali eljárással, ami szintén Németországból, mégpedig a schorndorfi városi bíróságtól érkezett: ebben az esetben a felperes egy mosogatógépet vásárolt az interneten keresztül egy háztartási gépeket forgalmazó vállalkozótól 367 euró értékben. Az alperes a megállapodásnak megfelelően "házhoz szállította" a mosogatógépet. A mosogatógép beszerelése után azonban kiderült, hogy a termék hibás, és javítása lehetetlen. Az alperes kész volt egy új, hibátlan mosogatógépet leszállítani, azonban a hibás termék eltávolítását és az új gép beszerelését már nem vállalta. A felperes felhívására, miszerint térítse meg az eltávolítás és az újra beszerelés költségeit, a vállalkozó nem válaszolt, ezért a felperes elállt a szerződéstől. Az AG Schorndorf szerint az elállás megengedhetősége attól függ, hogy a felperes jogosult volt-e arra, hogy az alperestől az eltávolítás és az újra beépítés költségeit követelhesse.[30] A bíróság lehetségesnek tartotta, hogy az
-387/388-
irányelv alapján az eladó köteles legalább az eltávolítás és az újra beszerelés költségeinek viselésére, ezért előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő az Európai Unió Bíróságához.
Az Európai Unió Bírósága elsősorban az eltávolítás és az újra beépítés költségeivel foglalkozik, és nézete szerint azokban az esetekben, amikor a hibás terméket még a hiba jelentkezése előtt a fogyasztó jóhiszeműen beépíti, az eladó köteles arra, "hogy vagy saját maga távolítsa el ezt a fogyasztási cikket arról a helyről, ahová azt beépítették és oda a csereként átadott fogyasztási cikket beépítse, vagy arra, hogy viselje az említett eltávolítással és a csereként átadott fogyasztási cikk újra beépítésével járó, szükséges költségeket".[31] A döntést 3 érvvel indokolták: elsőként kiemelték, hogy az irányelv 3. cikkéből és az előkészítő munkákból kitűnik, hogy az uniós jogalkotó az irányelv által elérni kívánt fogyasztóvédelem alapvető összetevőjének szánta a szerződésszerű állapot helyreállításának térítésmentességét. Ezzel a lehetséges pénzügyi terhektől próbálja megóvni a fogyasztót, e védelem hiánya ugyanis visszatartaná attól, hogy az őt megillető jogait érvényesítse. Amennyiben a fogyasztónak kellene viselnie az eltávolítás és az újra beépítés költségeit, úgy ez olyan pénzügyi többletterhet okozna, amelyet az eladó szerződésszerű teljesítése esetén nem kellett volna viselnie.[32] Másodszor meg kell jegyezni, hogy az irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdéséből az következik, hogy az utólagos teljesítés két formája (kijavítás és kicserélés) a fogyasztó azonos szintű védelmének biztosítását szolgálja. A kijavítás során nem terhelhető a fogyasztóra az eltávolítás és az újabb beépítés költsége, mivel a javításra alapvetően a hiba felmerülésekor meglévő helyzetben található fogyasztási cikken kerül sor.[33] Végezetül az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében a kijavítást vagy kicserélést a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. Amennyiben az eladót nem lehetne kötelezni a nem szerződésszerű fogyasztási cikk eltávolítására, és a csereként átadott fogyasztási cikk beépítésére, ez a körülmény kétségtelenül jelentős kényelmetlenséget okozna a fogyasztónak, különösen az alapeljárásbelihez hasonló esetekben, amikor a csereként leszállított fogyasztási cikket először be kell építeni ahhoz, hogy rendeltetésszerűen lehessen használni, ez azonban szükségessé teszi a nem szerződésszerű fogyasztási cikk eltávolítását.[34]
Ez ellen az értelmezés ellen az EUB nézete szerint nem lehet felhozni azt sem, hogy az eladó az adásvételi szerződés alapján általában nem köteles a leszállított fogyasztási cikket beépíteni. A nem szerződésszerű teljesítés jogkövetkezményei nemcsak magából a szerződésből állapíthatóak meg, hanem mindenekelőtt az irányelv fogyasztóvédelmi előírásaiból, amelyek az adásvételi szerződésben foglalt rendelkezésektől függetlenek, és amelyek az ott szabályozott kötelezettségekből indulnak ki. Természetesen az irányelv 3. cikke nem a fogyasztót szeretné kedvezőbb helyzetbe hozni, hanem pusztán olyan szituációt akar teremteni, amely akkor érvényesült volna, ha az eladó már az első teljesítéskor szerződésszerű fogyasztási cikket adott volna át.[35] Abban az esetben sem vezet jogtalan eredményre az értelmezés, ha a nem szerződésszerű teljesítés az eladónak nem felróható: az eladó a nem szerződésszerű fogyasztási cikk átadásával nem teljesítette megfelelően azokat a kötelezettségeit, melyekre az adásvételi szerződés alapján köteles volt, ezért viselnie kell a hibás teljesítés következményeit. A többletköltségeket egyrészről el lehetett volna kerülni, ha az eladó már az elején megfelelően teljesítette volna a szerződésben foglaltakat, másrészről ezek a többletköltségek immár a szerződésszerű állapot helyreállításához szükségesek.[36] Végezetül az eladó pénzügyi érdekeit más rendelkezések is védik, különösen a 4. cikkben foglalt jog arra vonatkozóan, hogy az ugyanazon szerződésláncba tartozó felelős személyekkel szemben visszkereseti igényt érvényesíthet. A nemzeti jog alkalmazandó szabályai ezért lehetővé teszik az eladó számára, hogy a gyártóval, vagy az ugyanazon szerződésláncban előtte álló eladóval szemben felléphet.[37]
Az EUB továbbra is azt a nézetet képviseli, miszerint az irányelv 3. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy megengedhetetlen az a nemzeti jogszabály, amely az eladó számára biztosítja azt a jogot, hogy az utólagos teljesítés egyetlen lehetséges formáját abszolút aránytalanságra hivatkozással megtagadja.[38] Az irányelv 3. cikk (3) bekezdésének 1. albekezdése ugyan olyan tágan megfogalmazott, hogy akár az abszolút aránytalanság esetére is alkalmazható lehetne, azonban az aránytalanság fogalma a 2. albekezdésben kizárólag a másik szavatossági igény vonatkozásában értelmezhető, ezért csak a relatív aránytalanság eseteit foglalja magában. Ez az eredmény egyébként a 3. cikk (3) bekezdésének rendszeréből, és a 11. preambulumbekezdésből is levezethető.[39] Az uniós jogalkotó szándéka az volt, hogy az eladó kizárólag a lehetetlenség vagy a relatív aránytalanság esetén tagadhassa meg a hibás fogyasztási cikk kijavítását vagy kicserélését, és ezzel a felek érdekében álló utólagos teljesítést részesíti előnyben a szerződés felbontásával, vagy a vételár csökkentésével szemben. Ezzel azt is elismerték, hogy a két utolsó, másodlagos eszköz nem teszi lehetővé ugyanazon fogyasztóvédelmi szint biztosítását, mint a szerződésszerű állapot helyreállítása.[40]
Az EUB azonban mégsem utasította el az abszolút aránytalanság alkalmazhatóságát: kiemelte, hogy az
-388/389-
irányelv 3. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi az eladó jogos pénzügyi érdekeinek hatékony védelmét. Az előírás ugyanis nem zárja ki, hogy a fogyasztónak a hibás fogyasztási cikk eltávolításával és a csereként átadott fogyasztási cikk beépítésével járó költségek megtérítéséhez való jogát egy arányos összeg átvállalásával az eladó korlátozza. Egy ilyen korlátozás nem érinti a fogyasztónak a kicseréléshez való jogát, ugyanakkor lehetővé teszi az eladó által felhozott gazdasági jellegű megfontolások figyelembevételét. Az ilyen mérséklés lehetőségének gyakorlatban történő alkalmazásánál figyelni kell azonban arra, hogy ne fossza meg a fogyasztót az eltávolítás és az újra beépítés költségeinek megtérítésétől. Ennek a szabálynak az alkalmazásánál a bíróságnak figyelembe kell vennie egyrészről a fogyasztási cikk hibátlan állapotban képviselt értékét éppúgy, mint a hiba jelentőségét, másrészről az irányelv fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítására irányuló célját. Végül az említett költségek megtérítéséhez való jog mérséklése esetén biztosítani kell a fogyasztó számára azt a lehetőséget, hogy a kicserélés helyett vételárcsökkentést kérjen, vagy elálljon a szerződéstől abban az esetben, ha az eltávolításban, illetve az újra beépítésben való részvétel jelentős kényelmetlenséget jelentene számára.
A német szakirodalom rendkívüli figyelmet szentelt az EUB döntésének: néhány hónapon belül több mint 25 cikk jelent meg, melyek az ítéletről és annak német jogra gyakorolt hatásairól vitáztak. Ezek összegzésénél egyértelműen látszott, hogy a kritikák vannak túlsúlyban, némelyik igen keményen fogalmazott. Ezek a kritikák egy megdöbbentő ítéletről írtak, melyek az EUB indokolásának színvonalát is kritizálták.[45] A Bíróságot azért kritizálták, mert a szakirodalmi vitákat és a bíróságok megoldáskeresését teljesen figyelmen kívül hagyta[46] és egyáltalán nem értékelte a Főtanácsnok igen meggyőző érvelését.[47] Mindezeken felül az ítélet sok nyitott kérdést hagy megválaszolatlanul és ez jogbizonytalansághoz vezet.[48] Ritka az a vélemény, mely egyetért a döntéssel. Néhány szerző üdvözli, hogy az EUB egyértelművé tette az eladó kötelezettségét az eltávolítás és az újra beépítés költségei viselését illetően - a költségtérítés elutasítását nem fogadták volna el a fogyasztók.[49] Ami az ítélet további hatásait illeti, könnyen elképzelhető, hogy mindenekelőtt az építőipar és az építőanyagok forgalmazói lesznek érintettek, mert az eltávolítás és újra beépítés költségei miatt az árakat újra kell kalkulálni - a magasabb szintű fogyasztóvédelem árát valószínűleg a fogyasztóknak kell megfizetniük.[50] Emiatt is követelik az irányelv megváltoztatását: az eltávolítás és az újra beépítés költségeinek megtérítését kifejezetten ki kell zárni és az eladót jobban kell védeni a gazdaságilag ésszerűtlen utólagos teljesítési kötelezettségektől.[51]
Sok szerző nem ért egyet az EUB érvelésével a hibás dolog eltávolítási és újra beépítési költségeit illetően[52], különösen a térítésmentesség[53], a kényelmetlenség nélküliség[54], valamint a kicserélés és a kijavítás egyenrangúságának szükségessége váltott ki vitákat[55]. Kiemelték továbbá, hogy a BGH és az AG Schondorf is a költségviselés kötelezettségére szűkítették az előzetes döntéshozatal iránti kérelmüket; a kérdés átfogalmazása hiányában az EUB-nak ebből kellett volna kiindulnia.[56] A továbbiakban ezekkel a pontokkal nem szeretnék foglalkozni, azonban van két dolog, amelyek a német szakirodalom számára jelentősek, és ezek részletesebb ismertetése fontos: az egyik az utólagos teljesítés és a kártérítés közötti határ eltolódása, a másik pedig az adásvételi és a vállalkozási szerződés közötti különbség.
A fenti, I.2. pontban már volt arról szó, hogy a BGH nézete és a szakirodalom uralkodó véleménye szerint az utólagos teljesítés tartalmát alapvetően az eredeti teljesítési igény határozza meg. Az ezen túlmenő igényeket a vásárló csak a felróhatóságon alapuló kártérítés keretében érvényesítheti.[57] Habár ezt az elképzelést a szakirodalom szerint az irányelv is tartalmazza,[58] az EUB túl tágan értelmezte ezt. Kötelezi az eladót olyan változtatások fenntartására, amiket a vásárló alkalmazott (mint pl. a beépítés), és amik miatt végül az eladónak felróhatóságtól függetlenül viselnie kell a felhasználás kockázatát.[59] Az EUB a jogorvoslati igényt nem utólagos teljesítési igénynek tekinti, hanem a következmények megakadályozásának egy formájaként, amit a nem szerződésszerű teljesítés jogkövetkezményeire szűkít le.[60] Ezzel azonban Pandora szelencéje nyílik ki, mivel így általánosságban elmondható, hogy hiányoznak a praktikus kritériumai annak, hogy az eladó ilyen jellegű felelősségét kielégítően behatárolják.[61] Az EUB döntése tehát az adásvételi jog átfogó átalakítását hozta magával: költségtételek, melyek korábban a német jog alapján csak kártérítésként voltak érvényesíthetőek, és melyhez az eladó felróható magatartása volt szükséges, az ítélet következtében a szavatosság keretében, felróhatóságtól függetlenül követelhetőek; a szavatosság és a kártérítés közötti határ jelentős mértékben a vásárló javára tolódott el.[62] Az EUB ezzel - az eltávolítás és az újra beépítés költségeire korlátozva - a következménykárok felróhatóságtól független megtérítését vezette be.[63] Ez a fejlődés azért is kérdéses, mert az irányelv 8. cikkének (1) bekezdése kifejezetten tartalmazza a szavatosság és más jogorvoslati lehetőségek közötti elhatárolást.[64]
Az adásvételi és a vállalkozási szerződés közötti viszony tekintetében is elmosódnak a határvonalak: az eladó, ahogy az EUB joggyakorlatában megfigyelhető, az "állapotmegtérítésért" felel (tehát a beépített fogyasztási cikkért ugyanebben a beépített állapotban), mert ebben az esetben úgy felel, mint a vállalkozó a szerződésben vállalt eredmény tekintetében, ami azonban
-389/390-
túlterjeszkedik a tulajdonképpeni fogyasztási cikken. Ebben az esetben nemcsak a szerződések sokfélesége, hanem a gazdaságos választási szabadság is beszűkül, mert nem lesz igény a különálló vállalkozási szerződésre. Már a BGH előzetes döntéshozatali kérelme kapcsán intenzíven foglalkozott a szakirodalom ezzel a kérdéssel. Kiemelték, hogy az eladó és a vállalkozó szavatossági kötelezettségei közötti különbségek arra vezethetőek vissza, hogy ezek az eredeti teljesítési igényhez igazodnak, melyeket a felek közötti megállapodások határoznak meg. Éppúgy kevésbé kötelezett az eladó a teljesítési stádiumban a vállalkozási szerződés szerinti szolgáltatásra, mint az utólagos teljesítés keretében. Legalábbis az eltávolítás és az újra beépítés kötelezettsége az adásvételi ügylet autonóm tartalmának figyelembevétele mellett szétfeszítené a kereskedő utólagos teljesítésre irányuló kötelezettségének törvényi kereteit; ez ahhoz vezetne tehát, hogy az adásvétel vállalkozási szerződési elemekkel egészülne ki. Így az eladó kötelezettségének tartalma a vállalkozóéhoz közelítene. Alapvetően lehetséges az, hogy az eladó viseli a sikertelenség következtében felmerülő járulékos költségeket, azonban ezeket a ráfordításokat szerződésben kell az eladó kötelezettségévé tenni.
A német szakirodalom eltérően nyilatkozott az EUB döntéséről, mely szerint az utólagos teljesítés nem tagadható meg abszolút aránytalanságra hivatkozással: már a döntés előkészületei során lehetségesnek látszott, hogy az EUB így fog dönteni.[71] Végül túlnyomórészt megállapítást nyert, hogy az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése az EUB jogértelmezését támasztja alá, mert itt csak a relatív aránytalanság kerül szabályozásra.[72] Egyes szerzők azonban úgy gondolják, hogy az abszolút aránytalanság említésének hiányából nem következik szükségszerűen annak nem megengedhetősége; lehetséges, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták ezt a helyzetet.[73]
Jelentősen nagyobb figyelmet szentel a szakirodalom az EUB megfontolásainak, melyek a vásárló költségtérítési igényeinek behatárolásával foglalkoznak. Egyrészt metodikai kritikák érték ezeket a kijelentéseket: az irányelv sehol nem utal egy ilyen költségmegosztásra; azonban újra túllépi hatáskörét a Bíróság.[74] Ugyanakkor egyet lehet érteni az EUB érdekkiegyenlítési törekvésével, amivel az ésszerűtlen eltávolítási és újra beépítési költségek viselését akarja megakadályozni.[75] Mindenekelőtt azonban problematikus, hogy a Bíróság nem nevezett meg egy kézzelfogható mércét sem az arányosság határára vonatkozóan; ezért jelentős jogbizonytalanságtól lehet tartani.[76] A "járólap-ügyben" is csak apró mikrocsiszolási nyomokról volt szó, tehát egy aránylag jelentéktelen hibáról. Valószínűtlennek tűnik azonban az, hogy az EUB a fogyasztót költségviselésre kötelezné abban az esetben is, amikor a beépített dolog technikailag használhatatlan lenne.[77]
Alaposan foglalkozott a szakirodalom azzal, hogy mi módon lehetne az Európa-jog előírásait a legjobban a német jogba átültetni. Az eltávolítást és az újra beépítést illetően az EUB nyomatékosítja, hogy két utat tart lehetségesnek: vagy a nemzeti jogrendszer kötelezhetné az eladót az eltávolításra és az újra beépítésre, és a vásárlónak ezen túlmenően egy másodlagos jogot biztosítana a saját költségen való kijavításra, vagy az is egy lehetséges megoldás, hogy már a teljesítés kezdetétől a vásárló viseli az eltávolítás és az újra beépítés költségeit, amit költségmegtérítési igény keretében aztán korlátozni lehet.[78] Mindkét megoldásnak vannak képviselői a szakirodalomban, azonban szinte mindig az eladó szemszögéből vizsgálják a dolgot. Az első megoldás a természetbeni teljesítés és a költségek megtérítése közötti választást átengedi az eladónak.[79] A második megoldásnak az az előnye, hogy nem terheli az eladót az eltávolítási és újra beépítési munkák elvégzésével, és az általa teljesített részvételt egy megfelelő összegre korlátozza.[80] Mindenesetre ezzel bevezetésre került a vásárló által történő kijavítás, ami ez ideig a német adásvételi jogban ismeretlen volt, és amit nemcsak az eltávolításnál és az újra beépítésnél lehetne alkalmazni.[81] Csaknem valamennyi szerző azon az állásponton van, hogy az eltávolítás és az újra beépítés költségeinek az eladó utólagos teljesítési kötelezettségébe való besorolása már de lege lata a BGB 439. § (1) és (2) bekezdésének irányelvkonform értelmezését mutatja.[82] Azonban a törvényhozó szerint dönteni kell abban a kérdésben, hogy az eladó elsődlegesen eltávolításra és újra beépítésre, vagy csak a költségek viselésére köteles.[83] Mialatt a szakirodalom egy része azt a nézetet képviseli, hogy az új alapelvek csak a fogyasztási cikkek adásvétele esetében irányadóak[84], egy másik rész úgy gondolja, hogy a vállalkozók és magánszemélyek között kötött szerződésekre is alkalmazni kellene.[85]
Mivel a BGB 439. § (3) bekezdése kifejezetten szabályozza a megtagadás lehetőségét abszolút aránytalanságra hivatkozással, ez a pont a többségi vélemény alapján csak a törvényhozó által ültethető át; a legegyszerűbb megoldás a BGB 474. § (2) bekezdésben található speciális, a fogyasztási cikkek adásvételére vonatkozó szabályok további kiegészítése lenne.[86] Néhány szerző azonban a fogyasztói szerződések esetében is lehetségesnek tartja az irányelvnek megfelelő értelme-
-390/391-
zést. Az EUB által lehetségesnek tartott, méltányos összegű költségkorlátozás tekintetében tanácstalanság uralkodik, egyrészt az alapvető törvényi szabályozást illetően is, másrészt a konkrét határ meghúzása tekintetében is. Mindenekelőtt nem világos, hogyan kellene alakítani a vásárló részesedését a költségek viselésében, ha az eladó közvetlenül kötelezett az eltávolításra és az újra beépítésre (nemcsak a költségek megtérítésére). A nyitott kérdések miatt néhány szerző úgy gondolja, nem kellene ezeket a szabályokat a német jogba felvenni. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy azokban az esetekben, amikor a hibás teljesítés az eladónak felróható, megmarad a vásárlónak az a lehetősége, hogy azokat a költségeket, amiket az utólagos teljesítés keretében nem tudott érvényesíteni, kártérítés keretében követelhesse. Itt azonban újabb elhatárolási problémák merülhetnek fel.
Időközben a BGH döntött[92] az alapeljárásban[93]. A BGB 439. § (1) és (2) bekezdésének irányelvkonform értelmezése szerint a kicserélés, mint az utólagos teljesítés egyik formája, magában foglalja a hibás dolog eltávolítását és elszállítását.[94] A "szállítás" alatt az általános szóhasználat szerint - éppúgy, mint a nemzeti adásvételi jog szerint is - alapvetően azt a tevékenységet kell érteni, melyet az eladó az átadás és az átruházás során kifejt. Mivel ez a fogalom bizonyos mértékben interpretációs mozgásteret biztosít, a BGB 439. § (1) bekezdés 2. alternatívájának alkalmazásánál is tágabb értelmezésre adhatna lehetőséget.[95] A BGH nézete szerint az eladónak kell döntenie, hogy az eltávolítást és az újra beépítést maga végzi el, vagy csak ezek költségeit téríti meg a vásárló részére.[96] A BGB 439. § (3) bekezdés 3. mondatában biztosított jogot, vagyis hogy az eladó az utólagos teljesítést (abszolút) aránytalan költségekre hivatkozással megtagadhatja, a fogyasztási cikkek adásvételénél az irányelvkonform jogfejlesztés[97] érdekében be kell szűkíteni: az eladó nem tagadhatná meg a teljesítést, ha az utólagos teljesítésnek csak az egyik formája lehetséges, vagy a másik szavatossági igény teljesítését jogosan tagadta meg. Ezekben az esetekben korlátozódik az eladó joga arra vonatkozóan, hogy a kicserélést aránytalan többletköltségre hivatkozással megtagadja, és a hibás dolog eltávolításának, valamint az új, hibátlan dolog újra beépítésének költségeiből egy méltányos összeget a vásárlóra terheljen. Ennek az összegnek a meghatározásánál a dolog hibátlan állapotban képviselt értékét és a hiba jelentőségét kell figyelembe venni. Az eladó költségviselésének korlátozása azonban nem vezethet a vevő eltávolításhoz és az újra beépítés költségeinek megtérítéséhez való joga kiüresedéséhez.[98] Ezenkívül a vásárló már az építési munkálatok megkezdése előtt igényt támaszthat a költségek megelőlegezésére.[99] A konkrét esetben a BGH 600 euró mértékben tartotta méltányosnak az eladó részesedését az eltávolítás költségeiben.[100]
Ebben a fejezetben azt kell megvizsgálni, vajon milyen hatása van az Európai Unió Bírósága 2011. június 16-i döntésének a magyar jogra. Általánosságban elmondható, hogy az EUB irányelvhez kapcsolódó döntéseinek nagy jelentősége lehet a magyar jog számára, hiszen a magyar törvényalkotó nem egy külön jogszabállyal ültette a magyar jogba az irányelv rendelkezéseit,[101] hanem a Ptk. általános kötelmi jogi részében. Így ezeknek a rendelkezéseknek a hatálya sokkal tágabb, mint a német BGB hasonló szabályainak, ugyanis valamennyi szerződésfajtára és valamennyi szerződő félre alkalmazást nyernek. A törvényhozók tehát az irányelvnek egy túlságosan tág átültetését választották a magyar magánjog egységes szerkezetének fenntartása érdekében.[102]
A Ptk. 306. és 309. § (1) bekezdése olyan tágan fogalmaz, hogy az eladó utólagos teljesítési kötelezettségének a ki- és beépítésre való kiterjesztése minden további nélkül lehetséges. Ennek egy bizonyos megerősítése található meg a tartós fogyasztási cikkek kötelező jótállásáról szóló 151/2003 Kormányrendelet 6. § (2) bekezdésében[103]: amennyiben a rendelet mellékletében felsorolt, rögzített bekötésű és 10 kg-nál súlyosabb tartós fogyasztási cikk javítása az üzemeltetés helyén nem végezhető el, a le- és felszerelésről, valamint az el- és visszaszállításról az eladónak kell gondoskodnia. Ezenkívül a Ptk. Kommentárjaiban is történik utalás a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlatára, amely foglalkozik az eltávolítás és újra beépítés kötelezettségével, azonban a nyilvánosságra hozott jogesetek inkább a vállalkozási szerződésekhez kapcsolódnak, nem pedig az adásvételi joghoz.[104] Ennek ellenére úgy tűnik, hogy Magyarországon az a nézet elterjedt, hogy ugyanazok a szabályok irányadóak az adásvételre is.
A német szabályozást tekintve ez a megállapítás meglepő: mialatt a német jogban a legtöbb szerző az adásvétel és a vállalkozás közötti nagy strukturális különbségeket hangsúlyozza, addig a magyar jogban sokkal kisebb jelentőséget tulajdonítanak ennek. Az eltérő szabályozási technikák is kihatnak erre a pontra: a német BGB a vásárló, a megrendelő és más hitelező jogait az egyes különös szerződéstípusoknál szabályozza (mint pl.: BGB 437. §, 634. §). A kötelmi jog modernizációja egy bizonyos mértékű közelítést eredményezett, mindenekelőtt az eladó kijavítási kötelezettségének bevezetésével, azonban a külön szabályokat általánosságban nem idomította egymáshoz. Ezzel szemben a magyar jog a hitelezők jogait egységesen a kötelmi jog általános részében szabályozza (Ptk. 305. §). Ez nyilvánvalóan megkönnyíti a vállalkozási szerződés elemeinek az adásvételi jogba történő beszivárgását, és ezzel az adásvétel és a vállalkozás közötti határok elmosódását. Ez nemcsak az eltávolításánál és az újra beépítésnél figyelhető meg, hanem például a
-391/392-
saját költségen történő kijavításánál is: mialatt a 306. § (3) bekezdése ezt valamennyi hitelezőnek biztosítja, addig Németországban erre csak a vállalkozás megrendelőjének van lehetősége (BGB 637. §), a többségi vélemény szerint azonban a vásárlónak nem. A német jogban is felmerült az a kérdés, hogy az adásvétel és a vállalkozás hosszú hagyományra visszatekintő, viszonylag merev szembeállítása adekvátan tükrözi-e még a szerződések felépítését. Ezt mutatja a BGB 433. § (1) bekezdés 2. mondatában az ún. "Gutleistungspflicht", és az ehhez kapcsolódó utólagos teljesítési kötelezettség bevezetése is, ami a vásárló választásának megfelelően kijavítás is lehet, és emiatt a különbségek jelentősen csökkentek. Jelenleg még sok minden változóban van, és a német jog továbbfejlődése is az európai magánjog befolyása alatt megy végbe, ahogy ezt az EUB 2011. június 16-i ítélete is mutatja. Az eltérő szabályozásnak köszönhetően a hasonló ügyek Magyarországon kevésbé látványosak és észrevehetőek.
Az EUB döntése azonban a magyar jogban is felvet bizonyos kérdéseket, melyek a jelenlegi törvényi szabályozás alapján nem minden további nélkül válaszolhatóak meg. Nagy gyakorlati jelentősége van annak, hogy az eladó utólagos teljesítési kötelezettsége az eltávolítás és az újra beépítés tekintetében pontosan mit foglal magában: az eladónak csupán az előállt költségeket kell megtérítenie a vásárló számára, vagy a kötelezettsége kiterjed az eltávolítás és az újra beépítés elvégzésére is? Amennyiben ez utóbbi áll fenn, úgy az eladó a költségek csökkentése miatt maga végezné el ezeket, vagy megbízna egy vállalkozót a munkák elvégzésével? A vásárlónak ezekben az esetekben tűrni kellene az eladó "látogatásait" az eltávolítás és újra beépítés elvégzése idejére. Amennyiben az eladó nem tenne eleget a kötelezettségeinek, igényelhetne-e a vásárló kártérítést? Amennyiben az eladó csupán az eltávolítás és az újra beépítés költségeinek megtérítésére lenne köteles, úgy a vásárlónak magának kell-e ezeket a munkálatokat elvégeznie vagy elvégeztetnie? Ez nem lenne olyan szokatlan a magyar jog számára, mivel a Ptk. 306. § (3) bekezdése tartalmaz erre vonatkozóan rendelkezéseket. Mindenesetre ez a szabály a törvény szóhasználata alapján csak a kijavításra alkalmazandó, a kicserélésre nem. Tisztázni kell azt a kérdést is, hogy a vásárló igényelhet-e költségtérítést ezekben az esetekben.[107]
A Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pontja szó szerinti értelmezésében a fogyasztó által választott szavatossági igény aránytalanságát a másik szavatossági igény vonatkozásában kell vizsgálni. Az eladó csupán a fogyasztó által választott szavatossági igény relatív aránytalanságára hivatkozhatna, azonban az utólagos teljesítés abszolút aránytalanságára nem.[108] Mindenesetre a szakirodalom nem foglalkozik ezzel a kérdéssel[109] és egy, a szakirodalom számára fontos kommentár szerint az aránytalanságot nemcsak a másik szavatossági igény vonatkozásában kell vizsgálni, hanem valamennyi, még rendelkezésre álló szavatossági igény tekintetében.[110] Egy ilyen szabályozás nem lenne szokatlan, ugyanis ez a megoldás az angol jogban is megtalálható.[111] Ezenkívül a Bizottság 2008-as fogyasztóvédelmi irányelvjavaslata[112] is egy hasonló szabályt tartalmazott, melyet teljes harmonizációval akart az egész Közösség részére bevezetni.[113] Egy ilyen szabály jelentősen megkönnyítené az eladó számára mindkét utólagos teljesítési forma megtagadását, mivel csak bizonyítania kellene, hogy a vételárcsökkentés vagy a szerződéstől elállás számára kevesebb költséggel járna.[114] A vásárló jogai ezzel szemben jelentősen csökkennének, mert csak egy teljesítési formát igényelhetne abban az esetben, ha ennek a költsége a vételárcsökkentéshez képest kevesebb lenne. Ebben az esetben a hatását tekintve nem lenne különbség a BGB 439. § (3) bekezdés 3. mondatában szabályozott abszolút aránytalansághoz képest: a vásárlónak, aki utólagos teljesítést szeretne, akaratától eltérően a másodlagos szavatossági jogok közül kellene választania, habár az utólagos teljesítés is lehetséges lenne. Ez a megállapítás azonban kétséget ébreszt egy ilyen szabály megengedhetőségét illetően. Figyelembe kell venni az EUB 2011. június 16-i döntésének egyik kijelentését: a Bíróság szerint az irányelv megalkotói elismerték, hogy a másodlagos szavatossági jogok nem biztosítják ugyanazt a fogyasztóvédelmi szintet, mint a szerződésszerű állapot utólagos teljesítéssel történő helyreállítása.[115] Ezért abból kell kiindulni, hogy az EUB egy olyan szabályt, amely a vásárló által választott utólagos teljesítési forma aránytalanságát nemcsak a másik szavatossági joghoz, hanem a még rendelkezésre álló elsődleges és másodlagos szavatossági jogokhoz is méri, irányelvvel ellentétesnek tekint.[116] A magyar jog szempontjából az a következtetés vonható le, hogy a Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pontját úgy kell irányelvvel összeegyeztethető módon értelmezni, hogy csak a másik szavatossági joghoz lehet mérni a fogyasztó által választott igény aránytalanságát. Mivel a szabály szó szerinti értelmezése ennek megfelel, különösebb átültetési gond nem mutatkozik.
Azonban vannak más kérdések is, melyeket meg kell válaszolni: az EUB lehetségesnek tartja az eltávolítás és az újra beépítés költségeinek egy megfelelő összegre való korlátozását.[117] Egy ilyen szabály bevezetése nem kötelező a bíróságok számára, hanem az egyes tagállamok mérlegelésére van bízva. Amennyiben a tagállam úgy dönt, hogy nem alkalmaz ilyen szabályt, nem ütközne az irányelvbe, mivel egy ilyen rendelkezés megtagadása a fogyasztóvédelem magasabb szintjét valósítja meg, amire az irányelv 8. cikkének (2) bekezdés lehetőséget ad. A fogyasztóvédelem is inkább elutasít egy ilyen költségmegosztó szabályozást, aminek az alkalmazása egy bizonyos mértékű jogbizonytalanságot is okoz (lásd IV.2.). Másrészt azonban egy ilyen rendelkezés védené az eladót a gazdaságilag ésszerűtlen utólagos teljesítési költségek viselésétől. Mindezen körülményeket tekintve a költségek viselésének korlátozása
-392/393-
egy olyan szabály, melyet a nemzeti jogalkotóknak szem előtt kell tartaniuk. Németországban ennek a szabálynak a megalkotása a BGH bírói jogfejlesztése révén valósult meg (lásd IV.3.). Ez valamelyest kérdéses, de a BGH-nak mégiscsak volt egy kapcsolódási pontja ehhez a költségkorlátozó rendelkezéshez a BGB 439. § (3) bekezdés 3. mondatában szabályozott abszolút aránytalansággal. A Ptk. hibás teljesítésre vonatkozó szabályában (Ptk. 305. §) egy ehhez hasonló kapcsolódási pont nem ismerhető fel. Ezért itt mindenképp a jogalkotónak kell rendeznie a helyzetet. A német jog példáján láthatjuk, hogy a széles körben elterjedt fogyasztói szerződések jelentős megterhelésekkel járhatnak az eladó számára, ha a vásárló valamennyi költség megtérítésére igényt tart, ezért a magyar törvényhozónak is szükségszerűen foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel.
A német joggal szemben a magyar jog nem ellentétes az EUB 2011. június 16-i döntésében vitatott pontokban a fogyasztási cikkek adásvételéről szóló irányelv rendelkezéseivel. Ettől függetlenül az EUB döntése fontos kérdéseket vet fel a joggyakorlat számára, melyek csak a jogalkotó által rendezhetőek. ■
JEGYZETEK
1 A BGH 2009. január 14-i határozata, VIII ZR 70/08, Juristenzeitung (JZ) 2009/6. 310.
2 Az EUB 2011. június 16-i döntése, C-65/09, Neue Juristische Wochenschrift (NJW) 2011/31. 2269.
3 A német jogban a vásárlót megillető jogok a fogyasztási cikk hibája esetén, lásd Prof. Dr. Christian Schubel: Das neue Kaufrecht, in: Schwab/Witt (Szerk.): Examenswissen zum neuen Schuldrecht, C. H. Beck, München 2003/2. 163., 171. o.
4 Lásd Dietmar Boerner: Kaufrechtliche Sachmängelhaftung und Schuldrechtsreform, Zeitschrift für Wirtschaftsrecht (ZIP) 2001/51-52. 2264-2268. o.; Lothar Haas, in: Haas/Medicus/Rolland/Schäfer/Wendtland: Das neue Schuldrecht, C. H. Beck, München 2002, 201.; Matthias Jacobs, in: Dauner-Lieb/Konzen/K. Schmidt (Szerk.): Das neue Schuldrecht in der Praxis, Carl Heymanns, Köln 2003, 371-375. o.
5 A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv HL L 171, 15. fejezet, 4. kötet, 223. o.
6 Lásd Prof. Dr. Harm Peter Westermann in: Münchener Kommentar zu BGB, C. H. Beck, München 2008/5. § 439 Nr. 20.
7 Lásd Prof. Dr. Florian Faust, in: Bamberger/Roth (Szerk.): Kommentar zum BGB, C. H. Beck, München 2007/2. § 439 Nr. 40; Prof. Dr. Thomas Pfeiffer: Unkorrektheiten bei der Umsetzung der VGK-RL in das deutsche Recht, Zeitschrift für das gesamte Schuldrecht (ZGS) 2002/6-7. 217. o.; a fogyasztási cikkek adásvételéről szóló iránylev 3. cikk 3. bek. 2. mondatának céljához lásd Prof. Dr. Christian Schubel: Schuldrechtsmodernisierung 2001/2002 - Das neue Kaufrecht, Juristische Schulung (JuS) 2002/4. 313., 316. o.
8 Vö. a "Bundestagsdrucksache" törvényjavaslat indokolása, 14/6040, 232. o.
9 Lásd mindenekelőtt Christian Berger, in: Jauernig (Szerk.): Kommentar zum BGB, C. H. Beck, München 2009/13. § 275 Nr. 33, 36; Georg Bitter: Der Nachlieferungsanspruch beim Stück-, Vorrats- und Gattungskauf in Sachmängelfällen sowie beim Untergang der Sache, ZIP 2007/40. 1881., 1888.; Prof. Dr. Claus-Wilhelm Canaris: Die Behandlung nicht zu vertretender Leistungshindernisse nach § 275 Abs.2 BGB beim Stückkauf, JZ 2004/5, 214-220. o.; Westermann, i. m. § 439 Nr. 21, 26; vö. Faust: Kommentar zum BGB § 439 Nr. 55; Konstantin Kirsten: Die Unverhältnismäßigkeit der Nacherfüllung im Kaufrecht, ZGS 2005/2. 66, 68.; Martin Heinrich: Die Abwehr des Anspruchs des Käufers auf Nacherfüllung, ZGS 2003/7. 253., 258. o.
10 Az eladó kártérítési kötelezettsége az új német adásvételi jog szerint, lásd Prof. Dr. Christian Schubel/Thomas KOCH: Die Nacherfüllung als Haftungsfalle: Das deutsche Kaufrecht auf dem Weg zum Garantiesystem? Der Betrieb (DB) 2004/3., 119. (a továbbiakban: Schubel/Koch DB 2004/3)
11 Vö. a BGH döntései polgári ügyekben (BGHZ) 74, 383, 388. p.; BGH WM 1977, 584 ,586, BGH, NJW 1981/17. 928-929. o.; a szakirodalomból lásd Prof. Dr. Claus-Wilhelm Canaris: Die Produzentenhaftpflicht in dogmatischer und rechtspolitischer Sicht, JZ 1968/15-16. 494-498. o.; Uwe Diederichsen: Die Haftung des Warenherstellers, C. H. Beck, München 1967, 32. o; Holger Fleischer, Informationsasymmetrie im Vertragsrecht, C. H. Beck, München 2001, 496. Nr. 1007.
12 Így a "Bundestagsdrucksache" törvény indokolása 14/6040, 210. o.
13 Vö. OLG Karlsruhe, ZGS 2004/11. 432-433. o.; OLG Frankfurt/M., ZGS 2008/8. 315., 318. o.; OLG Köln, NJW Rechtsprechungs-Report (RR) 2006/10. 677. o.
14 Vö. David Schneider/Christoph Katerndahl: Ein- und Ausbaukosten mangelhafter Kaufsachen im unternehmerischen Rechtsverkehr, NJW 2007/31. 2215-2216. o.; Walter Weidenkaff, in: Palandt Kommentar zum BGB, C.H. Beck München 2011/70. § 439 Nr. 11; Westermann, i. m. § 439 Nr. 13; dr. Carl-Heinz WITT: Ausbau und Einbau im Rahmen der kaufrechtlichen Mängelgewährleistung, ZGS 2008/10. 369-370. (a továbbiakban: WITT, ZGS 2008/10.)
15 Lásd B. OLG Stuttgart 2009. május 18-i határozata, Az. 5 U 34/09; Clemens Höpfner: Von Dachziegeln und Bodenfliesen-zur Frage der Rücknahme- und Ausbaupflicht des Verkäufers im Fall der Nacherfüllung, ZGS 2009/6. 270. o. (a továbbiakban:
-393/394-
Höpfner, ZGS 2009/6.).; Matthias Katzenstein: Nacherfüllung durch Aus- und Einbau der Kaufsache, ZGS 2009/12. 553, 555.,(a továbbiakban: Katzenstein, ZGS 2009/12.); Stefan LEIBLE, in: Martin Gebauer/Thomas Wiedmann (Szerk.): Zivilrecht unter europäischen Einfluss, Boorberg 2010/2.; 10. fejezet Nr. 83; Stephan Lorenz: Die Reichweite der kaufrechtlichen Nacherfüllungspflicht durch Neulieferung, NJW 2009/23. 1633., 1635. o., (a továbbiakban: Lorenz NJW 2009/23.); Frank Skamel: Nacherfüllung und Schadenersatz beim Einbau mangelhafter Sachen, NJW 2008/39. 2820.; Dagmar Thürmann: Der Ersatzanspruch des Käufers für Aus- und Einbaukosten einer mangelhaften Kaufsache, NJW 2006/48. 3457, 3460. p.; Hannes Unberath/Johannes Cziupka: BGH mit Anmerkung, JZ 2009/6. 313., 314. o. (a továbbiakban: Unberath/Czipuka JZ 2009/6.)
16 OLG Karlsruhe, ZGS 2004/11. 432-433.; LG Deggendorf, 3.4.2007, 3 O 370/06; Faust: Kommentar zum BGB § 439 Nr. 18; Witt, ZGS 2008/10. i. m. 369., 372. o.
17 OLG Düsseldorf, NJW-RR 2008/18. 1282.; OLG Frankfurt/M., ZGS 2008/8. 315. o.; OLG Köln, NJW-RR 2006/10. 677. o.; Matthias Katzenstein, ZGS 2009/12. i. m. 553., 555. o.; Stefan Leible i. m. Nr. 85; Skamel, NJW 2008/39 i. m. 2820. o.; Unberath/Cziupka JZ 2009/6. i. m. 313-314.; Weidenkaff i. m. § 439 Nr. 11.
18 BGHZ 177, 224., 229. o.
19 BGHZ 177, 224., 230. o.
20 BGHZ 177, 224., 231. o.
21 BGHZ 177, 224., 233. o.
22 Lásd Carl-Heinz Witt: BGH: Vorlagebeschluss.Ausbau und Kostenerstattungspflicht bei mangelhaftem Verbrauchsgut?, Betriebs-Berater (BB) 2009/14. 688. o.
23 Első fokon a Landgericht csupán 273 euró összegű árleszállítást ítélt meg a felperesnek, és a továbbiakban elutasította a kérelmet. Az Oberlandesgericht kötelezte az alperest a hibátlan csempék leszállítására, és az eltávolítás költségeinek megtérítésére.
24 BGH 2008. augusztus 19-i határozata, VIII ZR 157/07; BGH 2008. augusztus 21-i határozata, VIII ZR 304/07.
25 BGH JZ 2009/6, 310. o.
26 BGH JZ 2009/6, 310., 312. o.
27 BGH JZ 2009/6, 310., 311. o.
28 BGH JZ 2009/6, 310., 312. o.
29 BGH JZ 2009/6, 310., 311. o.
30 AG Schorndorf ZGS 2009/11. 525., 526. o.
31 EB, 2011. június 16., C-65/09, 1. bevezető mondat és 62. pont, NJW 2011/31. 2269. o.
32 C-65/09, 45-47. pont, NJW 2011/31. 2269., 2271. o.
33 C-65/09, 51. pont, NJW 2011/31. 2269., 2272. o.
34 C-65/09, 52-53. pont, NJW 2011/31. 2269., 2272. o.
35 C-65/09, 59-60. pont, NJW 2011/31. 2269., 2273. o.
36 C-65/09, 59-60. pont, NJW 2011/31. 2269., 2273. o.
37 C-65/09, 58. pont, NJW 2011/31. 2269., 2272. o.
38 C-65/09, 2. bevezető mondat és 63., 78. pont, NJW 2011/31. 2269., 2274. o.
39 C-65/09, 68-69. pont, NJW 2011/31. 2269., 2274. o.
40 C-65/09, 71-72. pont, NJW 2011/31. 2269., 2274. o.
41 C-65/09, 2. bevezető mondat és 74., 78. pont, NJW 2011/31. 2269., 2274. o.
42 C-65/09, 74-75. pont, NJW 2011/31. 2269., 2274. o.
43 C-65/09, 76. pont, NJW 2011/31. 2269., 2274. o.
44 C-65/09, 77. pont, NJW 2011/31. 2269., 2274. o.
45 Stephan Lorenz: Ein- und Ausbauverpflichtung des Verkäufers bei der kaufrechtlichen Nacherfüllung, NJW 2011/31. 2241., 2242. o. (a továbbiakban: Lorenz NJW 2011/31.); hasonlóan Prof. Dr. Dagmar Kaiser: EuGH zum Austausch mangelhafter eingebauter Verbrauchsgüter, JZ 2011/20. 978. o. (a továbbiakban: Kaiser JZ 2011/20.), egy aggasztó ítéletről beszél Prof. Dr. Beate Gsell: Nacherfüllungsort beim Kauf und Transportlast des Käufers, JZ 2011/20. 988., 995. o.
46 Lásd az EUB döntéséhez fűzött megjegyzéseket, Christian Kettler/Sandy Hamelmann, Versicherungsrecht 2011/35. 1532., 1533. o. (a továbbiakban: Kettler/Hamelmann VersR 2011/35.)
47 Lásd Christian Förster: Die Pflicht des Verkäufers zur Ersatzlieferung in den sog. Einbaufällen, ZIP 2011/32. 1493.; dr. Stefan Greiner/Mathias Benedix: Das Verbrauchsgüterkaufrecht zwischen europarechtlichen Vorgaben und Grenzen des Richterrechts, ZGS 2011/11. 489.; Kaiser, JZ 2011/20. i. m. 978., 979. o.
48 Lásd dr. Patrick Ayad/Sebastian Schnell: EuGH: Verkäufer ist bei Ersatzlieferung zum Ausbau der mangelhaften Verbrauchsguts und zum Einbau der Ersatzsache verpflichtet BB 2011/32. 1938., 1939. o.; Prof. Dr. Florian Faust: Reichweite des Anspruchs auf Ersatzlieferung JuS 2011/8. 744., 747. o.
49 Prof. Dr. Claudius Eisenberg: Aktuelle Entwicklungen zum Nacherfüllungsanspruchs im Kaufrecht, BB 2011/43. 2634., 2637. o.; dr. Michael Stöber: Der Umfang der Nachlieferungspflicht des Verkäufers bei Einbau der mangelhaften Kaufsache durch den Käufer, ZGS 2011/8. 346., 348. o.; általánosságban egyetért Kai Purnhagen: Zur Auslegung der Nacherfüllungsverpflichtung, EuZW 2011/16. 626-627. o.
50 Vö. Eisenberg BB 2011/43. i. m. 2634., 2637. o.; Lorenz, NJW 2011/31. i. m. 2241., 2243. o.; Prof. Dr. Felix Maultzsch: Der Umfang des Nacherfüllungsanspruchs gemäß Art. 3 VGK-RL, Gemeinschaftsprivatrecht (GPR) 2011/5. 253., 255. o.; Dr. Hans Schulte-Nölke: Der EuGH gestaltet das Kaufrecht radikal um, ZGS 2011/7. 289. o.; kétségbe vonja ezeket a tételeket Daniel F. Berg: RIW-Kommentar, ZIP 2011/10. 717-719. o. (a továbbiakban: Berg, ZIP 2011/10.)
51 Lásd Lorenz, NJW 2011/31. i. m. 2241., 2244. o.
52 Az ítélet indokolásához írt kritika olvasható: Maultzsch, GPR 2011/5. i. m. 253., 254. o.
-394/395-
53 Vö. Greiner/Benedix, ZGS 2011/11. i. m. 489., 490. o.; Maultzsch GPR 2011/5. i. m. 253., 254. o.
54 Lásd Greiner/Benedix, ZGS 2011/11. i. m. 489, 491.; Maultzsch GPR 2011/5. i. m. 253., 255. o.
55 Különösen Förster ZIP 2011/32. i. m. 1493., 1495. o.; Greiner/Benedix, ZGS 2011/11. i. m. 489., 491. o.; vö. Maultzsch GPR 2011/5. i. m. 253., 254. o.
56 Kaiser, JZ 2011/20. i. m. 978., 979. o.
57 Vö. Prof. Dr. Ulrich Büdenbender/Manuela Binder: Der Umfang des kaufrechtlichen Nacherfüllungsanspruchs nach § 439 BGB im Lichte der EuGH-Rechtsprechung zu Aus- und Einbaukosten, DB 2011/31, 1736. (a továbbiakban: Büdenbender/Binder, DB 2011/31); Prof. Dr. Beate Gsell: Festschrift für Picker, Mohr Siebeck, Tübingen 2010, 297., 300. o.; Skamel NJW 2008/39. 2820., 2821. o.
58 Vö. Förster ZIP 2011/32. i. m. 1493., 1494. o., ami az irányelv 2. cikkének 1. bekezdésére utal
59 Kaiser, JZ 2011/20 i. m. 978., 979.
60 Prof. Dr. Thomas Pfeiffer: Ein- und Ausbaukosten als Nacherfüllung Lindenmaier-Möhring (LMK) 2011/8. 321439. (a továbbiakban: Pfeiffer LMK 2011/8.)
61 Förster, ZIP 2011/32. i. m. 1493., 1495., vö. Stephan Szalai: Anmerkungen zum Urteil des EuGH vom 16. 06. 2011, Zeitschrift für die Anwaltspraxis (ZAP) 2011/16. 821., 825. o.; Lorenz, NJW 2011/31. i. m. 2241., 2243. o., aki úgy gondolja, hogy az EUB érvelése csaknem circulus vitiosus, amennyiben az eltávolítás és az újra beépítés a szerződésszerű állapot helyreállításához szükséges költségeket okoz, mivel az újra beépítés a szerződésszerű állapot megteremtéséhez elengedhetetlen.
62 Schulte-Nölke, ZGS 2011/7. i. m. 289.; vö. Berg, ZIP 2011/10. i. m. 717-719. o.; Greiner/Benedix, ZGS 2011/11. i. m. 489., 490. o.; Gsell, JZ 2011/20. i. m. 988, 995.; Kettler/Hamelmann VersR 2011/35. i. m. 1532., 1533. o.; Lorenz, NJW 2009/23. i. m. 1633., 1635.; Szalai ZAP 2011/16. i. m. 821., 825. o.
63 Lorenz, NJW 2011/31 i. m. 2241., 2243.; hasonlóan Greiner/Benedix, ZGS 2011/11. i. m. 489., 492. o.; lásd Ayad/SchnelL BB 2011/32. i. m. 1938., 1939. o.; Prof. Dr. Jochen Glöckner: Von Greenman v. Yuba zu Gebr. Weber und Putz, Europäische Wirtschafts- und Steuerrecht (EWS) 2011/9. 359., 362. o.; Kaiser, JZ 2011/20. i. m. 978., 982. o.
64 Förster, ZIP 2011/32. i. m. 1493., 1497. o.; vö. Greiner/Benedix, ZGS 2011/11. i. m. 489., 490. o.: "A döntés túlmutat a szó szerinti szövegen és valamennyi, a szavatossági jogok rendszerével foglalkozó értelmezésen." Ezzel szemben üdvözli ezt a fejlődést Purnhagen, EuZW 2011/16. i. m. 626-627. o.
65 Förster, ZIP 2011/32. i. m. 1493., 1498.; Ezzel szemben Büdenbender/Binder, DB 2011/31. i. m. 1736. o.; arra, hogy a törvényhozó párhuzamot állított fel a vállalkozási szerződéssel azáltal, hogy bevezette az adásvételi jogba a kijavítást.
66 Skamel, NJW 2008/39. i. m. 2820., 2821. o.
67 Dr. Stefan Greiner: Aktuelle Entwicklungen zum Umfang der kaufrechtlichen Nacherfüllung, ZGS 2010/8. 354., 356. o.
68 Lásd Katzenstein, ZGS 2009/12. i. m. 553, 557. p.
69 Höpfner, ZGS 2009/6. i. m. 270., 272. o.; hasonlóan Greiner, ZGS 2010/8. i. m. 354., 357. o.: "Vállalkozási jellegű munkákra nem köteles…"
70 Ennek a szabálynak a kifejezése található az irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében, illetve a BGB 434. § (2) bekezdés 1. mondatában: Amennyiben az eladó végezte az összeszerelést, és később hiba jelentkezik, az eladó nemcsak kicserélésre köteles, hanem az újbóli összeszerelésre is. Lásd Skamel, NJW 2008/39. i. m. 2820., 2821. o.
71 Vö. I.1., dr. Anette GaertneR/Thomas Schön: Das unverhältnismäßige Necherfüllungsbegehren, ZGS 2009/3. 109., 110. o. Brigitta Jud: Zur Reichweite der Ersatzlieferung, GPR 2009/2. 79. o.; Unberath/Czipuka, JZ 2009/6. i. m. 313., 316. o.
72 Vö. Eisenberg BB 2011/43. i. m. 2634., 2637. o.; Greiner/Benedix, ZGS 2011/11. i. m. 489., 492. o.; Pfeiffer LMK 2011/8. 321439.
73 Így Förster ZIP 2011/32. i. m. 1493., 1498. o.; vö. Stöber, ZGS 2011/8. i. m. 346., 349. o.; Unberath/Czipuka, JZ 2009/6. i. m. 313., 316. o.
74 Lásd Förster, ZIP 2011/32. i. m. 1493., 1499. o.; Kaiser, JZ 2011/20. i. m. 978., 986. o.; Purnhagen, EuZW 2011/16. i. m. 626., 629. o.; Schulte-Nölke, ZGS 2011/7. i. m. 289. o.; Stöber, ZGS 2011/8. i. m. 2634., 2637. o.; Glöckner EWS 2011/9. i. m. 359., 363. o., egy éppúgy bátor, mint kérdéses konstrukcióról beszél; vö. Ayad/Schnell BB 2011/32. i. m. 1938, 1939. o.; Faust, JuS 2011/8. i. m. 744., 747. o.; Szalai ZAP 2011/16. i. m. 821., 825. o.
75 Vö. Eisenberg BB 2011/43. i. m. 2634., 2637. o.; Förster ZIP 2011/32. i. m. 1493., 1499. o.; Greiner/Benedix, ZGS 2011/11. i. m. 489., 492. o.; Maultzsch GPR 2011/5. i. m. 253., 258. o; Pfeiffer LMK 2011/8. i. m. 321439.
76 Maultzsch GPR 2011/5. i. m. 253., 258. o.
77 Faust, JuS 2011/8. i. m. 744., 747. o.
78 Kaiser, JZ 2011/20. i. m. 978., 979. o.; Maultzsch GPR 2011/5. i. m. 253., 256. o.; vö. Faust, JuS 2011/8. i. m. 744., 747. o.
79 Vö. Maultzsch, GPR 2011/5. i. m. 253., 256. o. Kettler/Hamelmann, VersR 2011/35. i. m. 1532., 1534. o., Lorenz, NJW 2011/31. i. m. 2241., 2243. o.
80 Vö. Greiner/Benedix, ZGS 2011/11. i. m. 489., 493. o.; Kaiser, JZ 2011/20 i. m. 978. o., 984. o.; Lorenz, NJW 2011/31 i. m. 2241., 2244. o.
81 Kaiser, JZ 2011/20 i. m. 978., 979. o.; vö. Kettler/Hamelmann VersR 2011/35. i. m. 1532., 1534. o.
82 Vö. Büdenbender/Binder, DB 2011/31. i. m. 1736., 1740. o.; Eisenberg BB 2011/43. i. m. 2634., 2638. o.; Förster ZIP 2011/32. i. m. 1493., 1500. o.; Greiner/Benedix, ZGS 2011/11. i. m. 489., 493. o.; Lorenz, NJW 2011/31. i. m. 2241., 2243. o.; Maultzsch GPR 2011/5. i. m. 253, 256.; Stöber, ZGS 2011/8. i. m. 346, 350. o. A. A. Kaiser, JZ 2011/20. i. m. 978., 980. o.
-395/396-
83 Lorenz, NJW 2011/31. i. m. 2241., 2244. o.; hasonlóan Büdenbender/Binder, DB 2011/31. i. m. 1736., 1742. o.; Faust, JuS 2011/8. i. m. 744., 748. o.; Greiner/Benedix, ZGS 2011/11. i. m. 489., 494. o.
84 Greiner/Benedix, ZGS 2011/11. i. m. 489., 494. o. ("kisebb baj") Kettler/Hamelmann, VersR 2011/35. i. m. 1532., 1535. o.; Lorenz, NJW 2011/31. i. m. 2241., 2244. o.; Maultzsch, GPR 2011/5. i. m. 253., 257. o.
85 Faust, JuS 2011/8. i. m. 744., 748. o. ("nem szépen tagolt értelmezés"); vö. Berg, ZIP 2011/10. i. m. 717-718.; Büdenbender/Binder, DB 2011/31. i. m. 1736., 1743. o.; Eisenberg BB 2011/43. i. m. 2634., 2637. o.; Stöber ZGS 2011/8. i. m. 346., 352. o.
86 BERG, ZIP 2011/10. i. m. 717-719.; Lorenz, NJW 2011/31. i. m. 2241., 2244. o.; PURNHAGEN, EuZW 2011/16. i. m. 626., 630. o.; vö. Förster javaslataival Förster ZIP 2011/32. i. m. 1493., 1500. o. és Greiner/Benedix, ZGS 2011/11. i. m. 489., 495. o.; Kaiser, JZ 2011/20. i. m. 978., 986., 988. o.; Gsell, JZ 2011/20. i. m. 988., 996., 998. o.
87 Vö. Eisenberg BB 2011/43. i. m. 2634., 2637. o.; Förster ZIP 2011/32. i. m. 1493., 1500. o.; Maultzsch GPR 2011/5. i. m. 253., 257. o.; korlátozás nélkül a fogyasztói szerződésekre Büdenbender/Binder, DB 2011/31. i. m. 1736., 1740. o.; Glöckner, EWS 2011/9. i. m. 359., 362. o.; Stöber ZGS 2011/8. i. m. 346., 350. o.
88 Lásd Büdenbender/Binder, DB 2011/31. i. m. 1736., 1741. o.; Faust, JuS 2011/8. i. m. 744., 747. o.; Lorenz, NJW 2011/31. i. m. 2241., 2244. o.; Szalai, ZAP 2011/16. i. m. 821., 825. o.
89 Lásd Kettler/Hamelmann, VersR 2011/35. i. m. 1532., 1534. o.; Maultzsch, GPR 2011/5. i. m. 253., 258. o.; Stöber, ZGS 2011/8. i. m. 346., 349. o.; Kaiser, JZ 2011/20. i. m. 978., 986. o.
90 Lásd különösen Maultzsch, GPR 2011/5. i. m. 253., 259. o.
91 Büdenbender/Binder, DB 2011/31. i. m. 1736., 1739. o.
92 A BGH 2011. december 21-i ítélete, VIII ZR 70/08.
93 Az eljáráshoz lásd az I.3. alatt
94 A BGH 2011. december 21-i ítélete, VIII ZR 70/08, 1. bevezető mondat és a 25. pont
95 A BGH 2011. december 21-i ítélete VIII ZR 70/08, 26. pont
96 Vö. a BGH 2011. december 21-i ítélete VIII ZR 70/08, 27. és 41. pont: Hangsúlyozzák, hogy az EB a vásárlónak nem biztosít választási jogot.
97 A bíróság úgy gondolja, hogy egy ilyen bírói jogfejlesztés lehetséges, mivel rejtett joghézag mutatkozik ezen a területen, vö. BGH 2011. december 21-i ítélete VIII ZR 70/08, 30-32. pont
98 BGH 2011. december 21-i ítélete, VIII ZR 70/08, 2. és 3. bevezető mondat, valamint a 35. pont
99 BGH 2011. december 21-i ítélete VIII ZR 70/08, 49-50. pont
100 BGH 2011. december 21-i ítélete VIII ZR 70/08, 54. pont: A bíróság különösen kiemeli, hogy csak egy tisztán optikai hibáról lehet szó a használat akadályozása nélkül.
101 Ezt az utat választotta a lengyel törvényhozás is, vö. A fogyasztói adásvétel különös feltételeiről szóló törvény (2002. 07. 27.), Dz. U. Nr. 141, Pos. 1176.
102 Lásd 2002. évi XXXVI. törvény (MK 139. szám, 2002. november 12.) általános indokolása, 3.2.
103 A tartós fogyasztási cikkek kötelező jótállásáról szóló 151/2003. (IX.22.) Kormányrendelet, MK 109. szám, 2003. szeptember 22.
104 Lásd BH 1996. 434; Pfv. VIII. 21.952/2009/13
105 Lásd mindenekelőtt a joggyakorlatot, vö. BGHZ 162., 219. o.; BGH, NJW 2006/14, 988. o.; a szakirodalmi nézetekhez lásd, Dagmar Kaiser in: Staudinger Kommentar zum BGB, Eckpfeiler des Zivilrechts, Neubarbeitung, Sellier de Gruyter, Berlin, 2011, Leistungsstörungen, 47. pont
106 Ez befolyásolta a felelősségi rendszert is. Lásd Schubel/Koch, DB 2004/3. i. m. 119. o.
107 A Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiumának GK 47. számú állásfoglalása alapján a Ptk. nem tartalmaz arra vonatkozóan rendelkezést, hogy a jogosult csak a kijavítás elvégzése után követelheti a javítás költségeinek megtérítését. A költségek megfizetése akkor is követelhető, ha a javítás még nem történt meg, de csak a ténylegesen felmerült költségek megtérítését lehet igényelni. Ez a nézet azonban mára meghaladottnak tűnik, és a bírói gyakorlat azt mutatja, hogy a még fel nem merült javítási költségeket nem lehet megtéríteni.
108 A tartós fogyasztási cikkek kötelező jótállásáról szóló 151/2003. (IX. 22.) Kormányrendelet 7. §-a alapján, amennyiben a fogyasztó a vásárlást követő 3 munkanapon belül érvényesít csereigényt, a forgalmazó nem hivatkozhat aránytalan többletköltségre és köteles a fogyasztási cikket kicserélni.
109 Nem foglalkozik ezzel a problémával pl. Benedek Károly/Gárdos Péter in: Gellért György (Szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata 1., Complex, Budapest 2007, 1097.; WallacheR Lajos in: Bártfai/Bozzay/Kertész/Wallacher: Új szavatossági és jótállási szabályok, HVG-ORAC, Budapest 2004, 22. o.; Fazekas Judit: Fogyasztóvédelmi jog, Complex, Budapest 2007, 124. o.
110 Complex CD Jogtár: Ptk. 306. §-ához: "az a) pont szerinti arányossági feltétel vizsgálatakor az nem szűkíthető le az első lépcsőben nevesített - és nem érvényesített - másik jogra, hanem azt a még választható valamennyi szavatossági jog szempontjából vizsgálni kell"
111 Lásd Prof. Dr. Heinz-Peter Mansel: Kaufrechtsreform in Europa und die Dogmatik des deutschen Leistungsstörungsrechts, Archiv für die civilistische Praxis (AcP) (204) 2004/3-4. 396., 447. o. (a továb-
-396/397-
biakban: Mansel (204) 2004/3-4.; Philip Sobich: Neues Kaufrecht im Vereinigten Königreich, Recht der internationalen Wirtschaft(RIW) 2003/10. 740-742. o.
112 Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a fogyasztók jogairól 2008.10.08., KOM (2008) 614. (a továbbiakban: Javaslat). 2010 decemberében a Bizottság visszavonta a javaslatot, és később egy jelentősen szűkebb formában újra beterjesztette.
113 Lásd a Javaslat 26. cikk (3) bek.: "Amennyiben a kereskedő bebizonyítja, hogy a hiba orvoslása javítás vagy csere útján jogellenes, lehetetlen, vagy a kereskedő számára aránytalan erőfeszítéssel járna, a fogyasztó választhat az árengedmény, illetve a szerződés felmondása között. A kereskedő erőfeszítése aránytalan, ha az árengedmény a szerződés felmondásához képest túlságosan magas költségeket jelent a számára, figyelembe véve az áruk hibátlan állapotbeli értékét és a hiba jelentőségét."
114 A Javaslat 26. cikkéhez lásd Prof. Dr. Beate Gsell in: Beate Gsell/Carsten Herresthal (Szerk.): Vollharmonisierung im Privatrecht, Mohr Siebeck, Tübingen, 2009, 219., 228., 236. o.
115 C-65/09, 72. pont, NJW 2011/31. 2269., 2274. o.
116 Lásd Mansel AcP (204) 2004/3-4. i. m. 396., 448. o., aki szerint az angol szabályok ellentétesek az irányelvvel.
117 C-65/09, 2. bevezető mondat und 74. pont, NJW 2011/31. 2269., 2274. o. Vö. fent II./3.
Lábjegyzetek:
[1] Prof. Dr. Christian Schubel, Dr. Kozák Kornélia, Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem
Visszaugrás
