Dr. Katona János-Dr. Kende Tamás: Több kérdés, mint válasz: számvetés az Európai Bíróság Achmea döntése után (EJ, 2018/4., 27-35. o.)

Az Európai Unió Bírósága (EUB) 2018. március 6-án hozta meg ítéletét az Acmea[1]-ügyben. A bíróság úgy döntött, hogy az EU tagállamok közötti kétoldalú beruházásvédelmi egyezményekben szereplő választottbírósági vitarendezési rendelkezés, amely egy tagállami befektetője számára biztosítja, hogy egy másik tagállammal szemben választottbírósági eljárást biztosítson, nem összeegyeztethető az EU-joggal. Bár az EUB előtt korábban voltak már a beruházásvédelmet érintő ügyek, ez volt az első alkalom, hogy a tagállamok közötti beruházásvédelmi vitarendezésről nyilváníthatott véleményt[2].

Az EU és a beruházásvédelem interakciója számos jogterületet érint akár az EU, akár a beruházásvédelmi jog oldaláról vizsgáljuk a kérdést. Az egyik ilyen, hogy a tagállamok közötti beruházásvédelmi egyezmények és különösen, az ilyen egyezményekben általában szereplő befektető-állam közötti beruházásvédelmi vitarendezés összeegyeztethető-e az EU-joggal[3]. Ezt a kérdést döntötte el, legalábbis részben, az Achmea ítélet.

Az ítélet kapcsán következőkben bemutatjuk, hogy

• hogyan alakult eddig az EU-n belüli beruházásvédelmi eljárásokban[4] az EU jog és beruházásvédelmi jog kapcsolata,

• mi volt az Achmea-ügy lényege és milyen alapon döntött az EUB az ügyben,

• milyen következményei lehetnek az Achmea döntésnek az EU-n belüli beruházásvédelmi eljárásokat illetően.

1. Az EU-n belüli beruházásvédelmi jogviták gyakorlata az Achmea döntés előtt

Az Achmea-ügy és annak hatásai nem elemezhetőek alaposan anélkül, hogy áttekintenénk a beruházásvédelmi vitarendezés, illetve a vitarendezés keretei között eljáró válaszottbíróságokra vonatkozó szabályokat. E sajátos vitarendezési eljárás a nemzetközi beruházásvédelmi jog egyik meghatározó jellemzője: nem egy állandó vitarendezési testület (bíróság) működik, hanem eseti vagy állandó választottbíróságok, amelyre (horizontálisan és vertikálisan is) számos eltérő jogrendszer szabályai vonatkozhatnak Az EU-n belüli beruházásvédelmi vitarendezés sajátossága éppen az EU-jog szerepe ebben a folyamatban, mivel mind a beruházást fogadó tagállamra, mind az érintett befektetőre illetve annak honos államára is vonatkozik az EU-jog. mint sajátos, nemzetközi közjogi eredetű, de attól autonóm jogrendszer.

A konfliktus elméletben és a gyakorlatban is két szempontból merülhet fel: egyrészt a választottbíróság hatáskörét illetően, másrészt a beruházásvédelmi egyezmény alapján fennálló nemzetközi jogi kötelezettség kerülhet összeütközésbe az EU-joggal.

Amikor az Achmea-ügyben az EUB kimondta, hogy a kétoldalú beruházásvédelmi egyezményben szereplő ilyen vitarendezés nem összeegyeztethető az EU-joggal, akkor nem az EU jog és a beruházásvédelmi jog tartalmi összeütközéséről nyilatkozott, hanem azt állította, hogy a beruházásvédelmi egyezményen alapuló igény elbírálásával kapcsolatban nem járhat el a választottbíróság: végső fokon nincs az adott ügy elbírálására hatásköre. Ezt azonban, ahogyan a következő pontban bemutatjuk, az EU-jog rendszerében vizsgálta, amely nem szükségképpen azonos a beruházásvédelmi ügyben eljáró választottbíróság megközelítésével.

1.1. Alkalmazandó jog és a választottbíróság hatásköre beruházásvédelmi ügyekben általában

Az Achmea-ügy előtt a beruházásvédelmi választottbíróságok számtalanszor vizsgálták az EU-n belüli beruházásvédelmi jogvitákban azt, hogy hatáskörüket érinti az EU-jog - még pontosabban, a beruházásvédelmi ügyben érintett állam(ok) csatlakozása az EU-hoz - és arra a következtetésre jutottak, hogy egy beruházásvédelmi szerződésben részes mindkét állam EU-csatlakozása (tagsága) nem befolyásolja az egyik állam befektetője által a másik állam ellen indított beruházásvédelmi jogvita elbírálására fennálló hatáskörét a választottbíróságnak.

Az eljáró bíróság hatáskörének alapja a vitában részes felek közötti választottbírósági megállapodás, a kétoldalú beruházásvédelmi egyezményben, két állam közötti nemzetközi közjogi egyezményben szerepel. Tartalma szerint az egyik szerződő fél állam által a má-

- 27/28 -

sik állam (ebben a fázisban meg nem határozott) befektetője felé tett választottbírósági felajánlás[5], amelyből a felajánlás befektető általi elfogadásával lesz "teljes" választottbírósági szerződés. A beruházásvédelmi ügyben eljáró választottbíróság kiindulópontja az a nemzetközi egyezmény, amely alapján létrejött, illetve az jogrendszer, amelybe ez utóbbi instrumentum tartozik: a nemzetközi közjog[6].

A választottbírósági megállapodást elsődlegesen valamely, a nemzetközi közjogi norma érintheti akár a választottbírósági alávetés (hozzájárulás) érvényessége, akár annak terjedelmét illetően[7]. Ezen túlmenően a választottbíróság hatáskörét befolyásolhatja a választottbírósági eljárás háttérjoga, amelyet szokásosan a választottbíróság székhelye határoz meg, a lex fori.

1.2. A választottbíróságok hatásköre az EU-n belüli ügyekben: választottbírósági fórumok és beruházásvédelmi egyezmények

A jelenleg folyó vagy folyamatban volt EU-n belüli vitarendezési eljárásokat két fő szempont szerint csoportosíthatjuk.

Egyrészt, az eljárás jogalapja lehet valamely két tagállam közötti beruházásvédelmi egyezmény vagy a fentebb említett ECT. Másrészt az eljáró fórum szerint, tehát, hogy az ICSID vagy egy "területhez kötött" választottbírósági eljárásról van szó (ld. lejjebb). Utóbbi csoporton belül eltérés lehet abból a szempontból, hogy a választottbíróság székhelye az EU-n belül vagy az EU-n kívül található.

A "területhez kötött" választottbíróság a nemzetközi kereskedelmi választottbírósághoz hasonló, valamely államban székhellyel rendelkező választottbíróság, amely lehet eseti nemzetközi választottbíróság vagy egy állandó kereskedelmi választottbíróság. Az Achmea-ügyben ilyen, az UNCITRAL szabályzat szerint működő eseti választottbíróság járt el. Az ilyen területhez kötött bíróságok előtt folyó eljárásokban az irányadó felfogás szerint a válaszottbíróságnak figyelembe kell venni székhelye szerinti nemzeti jognak a választottbíróság hatáskörére és az eljárásra vonatkozó rendelkezéseit és e rendelkezések pedig úgy jutnak érvényre, hogy ilyen ítéleteknél lehetőség nyílik ezen adott nemzeti jog szerint érvénytelenítési eljárásra is[8]. Ilyen esetekben, ahol a választottbíróság székhelye az EU-n belül van, akkor az EU jog a lex fori részeként alkalmazandó (ld. részletesen a következő pontban) Ezen túlmenően az ilyen eljárásban hozott ítélet végrehajtása a végrehajtás államának joga szerint történik, legtöbbször a külföldi választottbírósági ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról szóló New York-i Egyezmény alapján[9].