1. A XVIII. század végétől több jogtudós [így G. A. von Rosenkampf (1764-1832), M. M. Szperanszkij (1772-1839) és Balugyánszky Mihály (1769-1847), korábban a nagyváradi jogakadémia tanára] is megbízást kapott az orosz magánjog konszolidációjára (ösz-szefoglalására), a tervezetek azonban nem nyerték el az uralkodók tetszését. A munkálatok eredményeképpen 1832-ben mégis megszületett a korábbi rendeletek rendszerezett átdolgozása, a 15 kötetes Szvod Zakonov Rosszijszkoj Imperii (az Orosz Birodalom törvénygyűjteménye). Ennek magánjogi anyagában (X. kötet) több jogintézmény szabályozására a francia Code civil és Pothier tanai alapján került sor, a dologi jogban pedig a német jogtudomány és az ABGB hatása érezhető. A bizánci befolyás ezzel szemben már csak a házassági és családjogra korlátozódik. A francia Code civil hatása konkrétan is kimutatható a Szvod Zakonov tizedik kötetében található, a szerződések értelmezésével foglalkozó 1539. szakaszában. Ez a szakasz a francia Code civil szerződésértelmezéssel foglalkozó szakaszainak (De l'interprétation des conventions, 1156-1164) az összefoglalása. Magánjogi rendelkezések találhatóak a Szvod Zakonov más köteteiben is. Így például a kilencedik kötetben a cselekvőképességgel kapcsolatos rendelkezések, a tizenegyedik kötetben a nem pravoszláv személyek közötti házasságra vonatkozó szabályok, a tizenkettedik kötetben pedig a földtulajdon korlátozásával kapcsolatos néhány rendelkezés található.
2. Az orosz jogot rendszerbe foglaló Szvod Zakonov kis mértékben átdolgozott és bővített újabb kiadása 1842-ben és 1857-ben jelent meg, ezúttal azonban már 15 helyett 16 kötetben. A Szvod Zakonov mellett kiadták az Orosz Birodalom valamennyi törvényét (ukázü) tartalmazó, kronologikus rendet követő gyűjteményt, a Polnoje Szobrányije Zakonov Rosszijszkoj Imperii. Az első kiadás 1830-ban - két évvel a Szvod Zakonov első kiadását megelőzően -, a második kiadás 1884-ben, a harmadik kiadás közvetlenül az első világháború kitörése előtt, 1913-ban jelent meg.
3. Oroszország területén a pandektisztika a XIX. század húszas éveitől érezteti hatását, ettől fogva hallgatták ugyanis a német egyetemeken orosz fiatalok Thibaut, Savigny és Puchta előadásait. Aberlini egyetem jogi kara mellett 1887-től csaknem egy évtizeden át Cári
Orosz Római Jogi Szeminárium is működött Heinrich Dernburg, Ernst Wilhelm Eduard Eck és Alfred Pervice vezetésével, melynek növendékei: D. D. Grimm és I. A. Pokrovszkij a római jog, L. Petrazycki (1867-1931) a jogfilozófia, W. von Seeler pedig a magánjog profesz-szora lett. Oroszországban közülük kerültek ki a német pandekta tankönyvek orosz fordítói is. A római jogot a pandektisztika orosz képviselői a magánjogba való bevezetésnek tartották, P. Szokolovszkj pedig az orosz jog modernizálása szempontjából hangsúlyozta a római jog kiemelkedő szerepét. Az orosz romanisták írásai közül kiemelkedik Pokrovszkij római jogtörténete (1913) és V. Hvosztov római magánjoga (1906), melyek egyaránt a német jogtudomány szemléletét követik. Az érdekkutató irányt S. A. Muromcev (1850-1910), az orosz jogszociológia megalapítója fejlesztette tovább.
4. 1882-ben III. Sándor cár kodifikációs bizottságot hozott létre, amely 1899-ben, majd 1903-ban tette közzé az orosz polgári törvénykönyv (Grazsdanszkoje Ulozse-nyije) tervezetét. Ez jórészt a német BGB hatását tükrözi, szerkezete (általános rész, családi, dologi, öröklési és kötelmi jog) a pandekta-rendszer alapján áll, a kötelmi jogi rész pedig svájci mintára, a kereskedelmi jog nagy részét is tartalmazza. Az egységes törvénykönyv elfogadását a politikai helyzet nem tette lehetővé, így a továbbiakban a részkodifikáció gondolata került előtérbe. Az 1913-as kötelmi jogi tervezet a BGB közvetítésével olyan római jogi eredetű intézményeket szabályoz (például jogalap nélküli gazdagodás, megbízás nélküli ügyvitel), amelyek orosz földön addig ismeretlenek voltak.
5. A Szvod Zakonov tizenegyedik kötetének második része tartalmazta a kereskedelmi törvényeket. Jellemző volt erre a szabályozásra, hogy a 2598 szakaszból álló kereskedelmi rendtartásnak nevezett rész (Usztav torgovüj) kazuisztikus természetű volt. Az ebben a rendtartásban található rendelkezések később önálló - törvényi - szabályozás tárgyát képezték. Vonatkozott ez például a váltótörvényre és a kereskedelmi eljárásra. Ebből adódott az, hogy a fenti rendtartás 1902-es kiadása már csak 819 cikkelyt tartalmaz. A Szvod Zakonov kereskedelmi jogi részének forrását egyrészt az archaikus orosz jog, másrészt a francia Code de commerce képezte. Az Usztav torgovüj már megalkotásakor, illetve hatályba lépésekor elavult és hézagos volt. Ebből következően az Orosz Birodalom Szenátusa ítélkezési gyakorlata egészítette ki a hiányos szabályozást. A kereskedelmi jog területén a szokásjog fontos szerephez jutott, amelyre a rendtartás első szakasza hivatalból is felhatalmazta a jogalkalmazót.
1. A német pandektisztika hatását tükrözi - a svájci polgári törvénykönyv és a svájci kötelmi jogi törvény mellett - az 1922 novemberében elfogadott, az Alek-szej Grigorjevics Gojkbarg3 (1883-1962) vezette bizottság által szerkesztett szovjet-orosz polgári törvénykönyv (Grazsdanszkij Kodeksz), amely alapjaiban az 1905-ös Grazsdanszkoje Ulozsenyije tervezetének erősen lerövidített változata, összesen 435 paragrafusból áll. Az 1921-ben bevezetett, a hadikommunizmust felváltó, a piacgazdaság igényeire tekintettel lévő Új Gazdasági Politika (Novaja Ekonomicseszkaja Polityika -NEP) tette szükségessé e törvénykönyv megalkotását. A szerkesztőknek a tervezet elkészítésére rendkívül rövid idő, csupán néhány hét állt rendelkezésére.4
A jog szocialista koncepciójának megfelelően a családi jog, a munkajog és a földjog kikerült a magánjogi szabályozás köréből, és azokat mint önálló jogágakat ismerték el. Így önálló kódexben került szabályozásra például már 1918 novemberében a munkajog. 1922. október 30-án új törvényt fogadtak el a munkajogról és a földjogról. 1918-ban a házasságról, a családról és a gyámságról fogadtak el törvényt, melyet egy új, 1926-ban elfogadott, 143 cikkelyből álló törvény váltott fel. A Polgári Törvénykönyv Általános Részében szabályozott, a jogügyletek körében konkrét módon is kimutatható a német pandektisztika hatása. A magánjogot szabályozó, de nem a polgári törvénykönyv részét alkotó kódexek is, a német pandektatudomány hagyományaiban gyökereznek fogalomrendszerüket illetően.
2. A NEP-korszak végén tervbe vették a Szovjet-Oroszországban, illetve a Szovjetunióban elfogadott törvényeknek egységes rendszerbe foglalt kiadását. Ez az 1927 és 1930 között megvalósítani elképzelés történetileg bizonyos mértékig kapcsolódik a Szperanszkij és Balugyanszkij által összeállított Szvod Zakonov ideájához. Ez a törvénygyűjtemény is a Szvod Zakonov elnevezést kapta.
A Szovjetunióban 1961 decemberében össz-szövetségi szinten elfogadott, a Polgári Törvényhozás Alapjai és a szovjet-köztársaságok ennek alapján megalkotott törvénykönyvei hasonlóan az 1922-ben elfogadott szovjetorosz polgári törvénykönyvhöz - összevetve a jelentős nyugat-európai polgári törvénykönyvekkel - csekély terjedelműek. Az 1964 júniusában elfogadott szovjet-orosz polgári törvénykönyv így nemcsak szerkezetében támaszkodik a pandektarendszerre, de intézményeinek és jogelveinek nagy része is a római jog hatása alatt áll. A pan-dektista hagyományok továbbélése példájaként említjük a Polgári Törvényhozás Alapjai 14. szakaszát, amely a jogügyletről rendelkezik. Az 1964-es Orosz Szovjet Szocialista Köztársaság polgári törvénykönyve önálló fejezetben (41-61. §§) szabályozza a jogügyleteket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
