Az igazságszolgáltatás problémáit is csak akkor tudjuk igazán megérteni és a fejlődés irányát felismerni, a megfelelő reformokat megvalósítani, ha van áttekintésünk a vizsgált jelenség múltjáról és jelenéről nemzetközi és hazai szinten egyaránt.
Ezért célszerű legalább vázlatosan áttekinteni az igazságszolgáltatás múltját, jelenét és felvázolni a jövőjét, hiszen a kárhelyreállító igazságszolgáltatás ma még nem annyira a jelen, mint inkább a jövő igazságszolgáltatási formájának tekinthető.
A történelem folyamán többféle igazságszolgáltatási rendszer került alkalmazásra. Ezek közül csupán az utóbbi két évszázad rendszerét tartom áttekintendőnek, nevezetesen: a) a retributív (megtorló) rendszert, b) a preventív (megelőző) rendszert és c) a restoratív (kárhelyreállító) igazságszolgáltatás problémáit.
ad a) A retributív, megtorló, s ma már klasszikusnak is nevezett büntető igazságszolgáltatási rendszer az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején alakult ki a polgári forradalmak hatására elsősorban a fejlett európai államokban. Lényege, hogy a bűncselekmény a szabad akarat következménye, csak az egyéntől függ, hogy milyen magatartást tanúsít, s ezért a bűnösség megállapítása után a tett súlyával arányos megtorlási céllal kiszabott büntetés az indokolt és igazságos. E felfogás szerint csak az ilyen büntetés állíthatja helyre a megsértett jogrendet, csak az állam által alkalmazott ilyen szankció elégítheti ki, csillapíthatja le a társadalom bosszúvágyát, amit a bűncselekménnyel okozott kár, sérelem és szenvedés vált ki az áldozatból és a tisztességes állampolgárokból. A retributív igazságszolgáltatási rendszerben az igazságszolgáltatás az elkövető és az állam viszonyára redukálódik, az áldozat, a bűncselekménnyel okozott kár és sérelem elszenvedője kívül marad az igazságszolgáltatás hatáskörén. A kár és sérelem jóvátételére, helyreállítására az esetek
- 193/194 -
túlnyomó többségében nem kerül sor. Ezért a szigorú büntetések iránti igény általánossá válik. Pl. ma is magas a halálbüntetést igenlők száma és aránya. A halálbüntetés, mint a legsúlyosabb büntetés és a különböző időtartamú szabadságvesztés büntetés, valamint a különböző összegű pénzbüntetés különösen alkalmas volt, és az ma is a bűncselekmények súlyának kifejezésére.
ad b) A preventív célú igazságszolgáltatási szemlélet, vagy más néven a pozitivista szemlélet, az oksági törvényszerűségeknek, a bűnös emberi magatartások körében is érvényesülő törvényeknek a felismerésén alapszik. Ezt a felismerést az 1820-as években a nyugat-európai országokban bevezetett bűnügyi statisztikai adatszolgáltatás tette lehetővé. Adolphe Quetelet belga morálstatisztikus - akit ma a kriminológia atyjának tekintünk - elemezte elsőként a bűnügyi statisztika adatait, s úgy fogalmazta meg gondolatait, hogy a bűnös emberi magatartások körében éppen úgy törvényszerűségek uralkodnak, mint a társadalmi és a természeti jelenségek körében. Ezt a felismerést erősítették meg a XIX. század második felében megjelenő kriminálszociológiai és a kriminál-antropológiai, ill. genetikai irányzatok.[1]
Ezekből a nézetekből egyenesen következik, hogy az emberi magatartás közvetlenül az ember pszichikus állapotából és az objektív szituációs hatásokból fakad, közvetve pedig a személyiséget formáló múltbeli környezeti és genetikai hatások okozata, vagyis nem az objektív viszonyoktól független "szabad akarat" megnyilvánulása. Tehát a büntetés nem épülhet tisztán a cselekmény súlyára, s így az ítélkezés során az elkövető személyiségét, genetikai és társadalmi adottságait is figyelembe kell venni. A megtorlás, az elrettentés nem lehet a büntetés fő célja, s ennek alapján a bűncselekmények megelőzését kell előtérbe állítani, a büntetés fő céljának tekinteni, s a büntetést nem tettarányosan, hanem individualizáltan, az elkövető személyiségéhez és életkörülményeihez igazítva kell kiszabni.
E követelmények tükrében különösen nagy hangsúlyt kapott a treatment-ideológia, azaz az elkövetőkkel való bánásmód, a kezelés és a nevelés milyenségének meghatározása, a megelőzési, a speciális és generális preventív célok követése. Ez a szemléleti mód maga után vonta azt a felismerést is, hogy az elkövetők számára is biztosítani kell az alapvető emberi jogokat. A preventív célú kriminálpolitika alapján fogalmazódott meg az a nézet is, hogy a tettarányos büntetési rendszer igazságtalan, elavult, mert csak a cselekmény súlyára koncentrál és nem veszi figyelembe az ugyanolyan súlyú bűncselekmény elkövetőinél a lényeges személyiségi, genetikai és társadalmi különbségeket. Holott a bűnözés csökkentése, a bűncselekmények megelőzése szem-
- 194/195 -
pontjából ezek alapvető, nagyon lényeges ismérvek. A preventív célok jelentős mértékű elfogadása a szakemberek részéről azt eredményezte, hogy a XX. század elejétől kezdve megszülettek azok a büntetőjogi törvények, amelyek bevették a büntető igazságszolgáltatásba az elkövetők különböző ismérveit, külön törvényt alkottak pl. a fiatalkorú elkövetőkre, vagy a visszaesőkre.
ad c) A kárhelyreállító (restoratív) igazságszolgáltatás bemutatása előtt célszerű utalni arra, hogy a preventív célú igazságszolgáltatás haladó elveinek kidolgozása és gyakorlati alkalmazása ellenére is az igazságszolgáltatás jelentős mértékben igazságtalan maradt, mert az áldozatok még mindig kívül maradtak az igazságszolgáltatáson a "gyenge tanú" szerepére kárhoztatva a számukra okozott kár és sérelem kompenzálása nélkül.
A restoratív igazságszolgáltatási koncepció a bűncselekmény áldozatát helyezi a büntető igazságszolgáltatás középpontjába. Ez az álláspont abból a tényből fakad, hogy az áldozat vagy sértett szenvedi el a vagyoni kárt vagy egyéb sérelmeket. Ezért az igazságszolgáltatás fő feladata az áldozat kártalanítása, a bűncselekmény előtti állapot visszaállítása, de legalább az arra való törekvés. Az elkövető nevelése és büntetése csak ezek után következhet, amilyen mértékben erre még szüksége van a társadalomnak. Ebben az igazságszolgáltatási rendszerben az áldozat kártérítése mellett nagy szerepe van az elkövető rehabilitálásának és a közösség bevonásának az igazságszolgáltatásba. A restoratív igazságszolgáltatás érvényesülése megszünteti az állam igazságszolgáltatási monopóliumát, a sztrikt legalitás elvét, s lényeges reformokat kíván megvalósítani a bűncselekményre való reagálás jelenlegi rendszerében.
A felvázolt három igazságszolgáltatási elv - lehet mondani - napjainkban egymás mellett él a fejlett országokban, s ma már a restoratív igazságszolgáltatásnak is megtalálhatók a kezdeti formái. Az előző rövid leírás alapján megállapítható, hogy a retributív, a preventív és a restoratív igazságszolgáltatás főbb ismérvei három alapvető kritérium figyelembe vétele útján hasonlíthatók össze. Nevezetesen, e három kritérium az igazságszolgáltatás ideológiája, célja és eszköze. Íme:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
