Megrendelés

Válogatás a Kúria Sajtótitkárága által 2020 június-júliusban közzétett tájékoztatóból (KBJ, 2020/3.)

A folyóirat szó szerint közöl egyes, a Kúria honlapján aSajtó, közlemények, média menüpont alatt a Kúria Sajtótitkársága által közétett, a Kúria tanácsai által elbírált ügyekről készített tájékoztatókat.

Össszervezeti egészségkárosodása miatti, nem vagyoni kártérítés megfizetése tárgyában hozott határozatot a Kúria

Tájékoztató a Kúria M.X. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.X.10.282/2019. számú ügyről.

A felperes 2000. április 19-étől állt az alperes alkalmazásában, az öntődében magsütő munkakört töltött be. Megállapításra került, hogy nem allergiás asztmája van egyéb betegségek mellett, össz-szervezeti egészségkárosodása 51 %-os. A felperes a keresetében 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek nem vagyoni kártérítés címén 500.000 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a főkövetelés körében helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen az első vagy a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Alaptalanul állította az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "felülbírálhatatlanságát". Az Mth. 10. §-a értelmében a kártérítési felelősségre a károkozó magatartás (esemény), ha ennek időpontja nem állapítható meg, a kár bekövetkezésének időpontjában hatályos rendelkezések az irányadóak. A felperes kára a foglalkoztatásával összefüggő állapotrosszabbodást eredményező, 2013. november 8-áig tartó munkavégzésből származott, így a jogvita eldöntése szempontjából az Mt. vonatkozó rendelkezései voltak irányadóak, a munkáltató károkozása ekkor fejeződött be. Az eljáró bíróságok is ezen jogszabályok előírásai szerint hozták meg döntésüket. A munkajogi igény három év alatt évül el. A felperes munkaviszonya 2013. november 8-án szűnt meg, ezért a kártérítés iránti igényét 2016. január 21-én, tehát az elévülési időn belül előterjesztette. Alaptalanul sérelmezte a felperes a Pp. 121. §-ának megsértését is. Az a körülmény, hogy a felperes kártérítési igényének jogalapját az eljárás során állapotrosszabbodásra módosította, a másodfokú eljárásban pedig a követelés összegét leszállította, olyan megengedett keresetváltoztatás volt, amit a bíróságok helyesen értékeltek. Azt is helytállóan vették figyelembe, hogy a felperes által következetesen állított asztmás megbetegedésre a szakvélemény szerint a munkahelyi körülmények nagy valószínűség szerint állapotrosszabbító hatással voltak, amiről a felperes 2017. február 22-én szerzett tudomást. Minderre figyelemmel nem sértették meg a bíróságok sem az Mt. 286. § (4) bekezdését, sem a régi Ptk. 326. § (2) bekezdésében foglaltakat. Ugyancsak megalapozatlanul hivatkozott az alperes az Mt. 166. § (1) bekezdés, 167. § (1) bekezdésének, illetve a Pp. 206. §-ának megsértésére a felperest ért hátránnyal, sérelemmel összefüggésben. Az üzemorvosi iratokból megállapítható volt, hogy a felperes munkakörével összefüggésben valamennyi "beutalás munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatra" elnevezésű, a munkáltató által kitöltendő nyomtatvány kockázati tényezőként rögzíti az öntödei homok, por jelenlétét a munkaidő teljes egészére nézve. A 2011. május 30-án kelt munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatra történő beutaló pedig egyértelműen tartalmazza, hogy a foglalkozás egészségügyi szolgálat tisztában volt a felperes asztmás megbetegedésével. A másodfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy a felperes folyamatosan gyógyszer szedésére szorult, emellett volt csak kontrollálható a betegsége. Alaptalanul állította az alperes, hogy a felperes nehézlégzését semmilyen peradat nem támasztotta alá. A beszerzett szakvélemény azt rögzítette, hogy az irritáció megszűnte után nem sokkal (órákkal) a panaszok is megszűnnek a munkahelyen súlyosbodó asztma esetében. A felperes állapotrosszabbodását a munkaviszony fennállásáig, 2013. november 8-áig találták megállapíthatónak a bíróságok a szakértői vélemények alapján, melyet a további bizonyítékok megfelelően alátámasztottak, jogszabálysértés nem volt rögzíthető. A szakvélemény szerint a felperesnél használt gyantából felszabaduló phenol gőzök irritatív hatásúak, tehát károsak lehetnek. Ezen szakvéleményben foglaltakat az alperes megismerte, azt nem cáfolta, a felelősségét pedig nem tudta kimenteni a maszkok átadásának bizonyításával. A Kúria utalt a 34/1992. (VI. 1.) AB határozatban foglaltakra, valamint a következetes ítélkezési gyakorlatra, mely szerint a nem vagyoni kártérítésre irányuló igény elbírálása során azt kell vizsgálni, hogy az elszenvedett sérelem milyen mértékű, és a megítélhető vagyoni szolgáltatás mennyiben nyújt körülbelül egyenértékű, másnemű előnyt (BH.1993.127.). Az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helytállóan értékelték, hogy a felperest a munkavégzése során olyan egészségsértés érte, amely munkaviszonyának fennállásáig állapotrosszabbodást eredményezett nála. Erre tekintettel helyesen határozták meg a nem vagyoni kártérítés összegét, a Pp. 206. §-ában foglaltak megsértésére nem lehetett következtetni. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.

Budapest, 2020. június 24.

A Kúria Sajtótitkársága

Forrs: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/ossz-szervezeti-egeszsegkarosodasa-miatti-nem-vagyoni-karterites-megfizetese-targyaban-hozott

Tűzkár folytán vagyonbiztosítási szerződés alapján kártérítés megfizetése tárgyában indult ügyben hozott határozatot a Kúria

Tájékoztató a Kúria Pfv.VIII.20.617/2019. számú egyedi ügyben hozott határozatról.

A felperesek keresetükben az ingatlanukat ért tűzkár folytán a vagyonbiztosítási szerződésük alapján meg nem térült vagyoni káraik megfizetésére kérték kötelezni az alperest arra tekintettel, hogy a tűz keletkezési helye olyan, számukra hozzáférhetetlen helyen volt, amelynek karbantartásáért, üzemeltetéséért az alperes felel.

A per 2012. június 5-én indult. A perben a tűz keletkezési okának a feltárása érdekében széleskörű, több szakértő kirendelésével járó szakértői bizonyítás került lefolytatásra.

Az elsőfokú bíróság 2015. július 7-én meghozott közbenső ítéletét a másodfokú bíróság végzésével hatályon kívül helyezte.

A 2016. október 20-án indult megismételt eljárásban újabb szakvélemények beszerzését és a szakvélemények ütköztetését, kiegészítését követően az elsőfokú bíróság 2018. február 28-án kelt közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes kártérítési felelőssége a tűz által a felpereseknek okozott károkért fennáll. A másodfokú bíróság a közbenső ítéletet - a szakértői vélemény kiegészítését követően - helybenhagyta.

A Kúria a jogerős határozatot hatályában fenntartotta.

Budapest, 2020. július 9.

A Kúria Sajtótitkársága

Forrás: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/tuzkar-folytan-vagyonbiztositasi-szerzodes-alapjan-karterites-megfizetese-targyaban-indult

Súlyos egészségromlás miatti nem vagyoni kártérítés megfizetése tárgyában hozott határozatot a Kúria

Tájékoztató a Kúria Pfv.VIII.20.375/2019. számú egyedi ügyben hozott határozatról.

Az alperesi kórházban 1998. február 20-án született II. rendű felperesnél kora gyerekkori agykárosodás következett be, ami súlyos mentális retardáltsággal jár együtt. Születésétől kezdve - egyéb betegségei mellett - négy végtagjára kiterjedő bénultságban, mozgáskoordinációs zavarokban, szomatikus és mentális fejletlenségben szenved, önálló helyváltoztató mozgásra nem képes. Egészségi állapota végleges, ápolásra és teljes körű gondozásra szorul, teljes mértékben a családja látja őt el.

A II. rendű felperes egészségkárosodásából származó vagyoni és nem vagyoni károk megfizetése iránt az I. és II. rendű felperesek, valamint a II. rendű felperes édesapja által az alperessel szemben indított perben korábban marasztaló ítélet született. (a továbbiakban: alapper)

A felperesek keresetükben egyrészt az alapperben ápolás, gondozás, háztartási kisegítés, élelemfeljavítás, gyógyászati segédeszköz, kulturális többletkiadás, ruhakopás, közlekedés, kíséret, valamint többlet energiafogyasztás címén megítélt járadék összegének a felemelését, másrészt az alapperben hozott jogerős ítélet meghozatala óta eltelt időben beszerzett gyógyászati segédeszközök és új tápszerek költségének, illetve az ingatlan átalakításával, lift építési és karbantartási költségével, rehabilitációs medence építésével, beüzemelésével, karbantartásával, valamint a medence fedésével és átjáró kialakításával kapcsolatban felmerült további költségeik megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

A 2013-ban indult perben hosszadalmas szakértői bizonyítás volt szükséges.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adott. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezéseit részben megváltoztatta.

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta.

Rámutatott, hogy a Ptk. 280. § (3) bekezdése minden olyan járadék esetében alkalmazandó, amelyet időszakonként előre, létfenntartás céljára, nem vagyongyarapítási céllal fizetnek a károsultnak, amelybe beletartoznak a költségpótló járadék iránti igények is.

Az ingatlanátalakítás költségei kapcsán a Kúria kiemelte, hogy bár nem vitásan a II. rendű felperes egészségkárosodására, ebből fakadó állapotára tekintettel került átalakításra az ingatlan, nem hagyható figyelmen kívül, hogy annak előnyei a család más tagjai számára is előnyt jelentenek független attól, hogy a II. rendű felperes egészségkárosodásának hiányában mindezekre sor került volna-e vagy sem. A Kúria a medence építésével, beüzemelésével, karbantartásával, fedésével és a lift kialakításával, karbantartásával kapcsolatos igények vonatkozásában a felülvizsgálati kérelmekben kifejtettekre tekintettel hangsúlyozta, hogy a medencét, mind a liftet a család más tagjai is használhatják, valamint kialakításuk olyan, az ingatlanon végzett átalakításnak minősül, amely értékálló és olyan többletfunkciót biztosít az ingatlan használatában, amely egy átlagháztartásnak nem része. Mindezekre figyelemmel ezen az átalakítások, valamint a medence és lift létesítésével, fenntartásával kapcsolatos költségek csak részben háríthatók át az alperesre. A másodfokú bíróság által megállapított összegek biztosítják a károsult és a károkozó érdekei közötti észszerű egyensúlyt, a Kúria sem a megítélt összegek csökkentésére, sem annak felemelésére nem látott alapot. Az alperes ingatlan átalakításának, a lift kialakításának és karbantartásának költsége címén való marasztalására tekintettel helytállóan döntött a másodfokú bíróság az ingatlan és lift használatából, üzemeltetéséből eredő energia- és vízfogyasztás többletköltsége címén megítélt vagyoni kártérítés összegéről is.

Budapest, 2020. július 9.

A Kúria Sajtótitkársága

Forrás: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/sulyos-egeszsegromlas-miatti-nem-vagyoni-karterites-megfizetese-targyaban-hozott-hatarozatot

Szülés utáni kórházi kezeléssel kapcsolatos egészségkárosodás miatti kártérítés megfizetése tárgyában hozott határozatot a Kúria

Tájékoztató a Kúria Pfv.VIII.20.514/2019. számú egyedi ügyben tárgyában hozott határozatról.

A felperesek keresetükben az alperest vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni arra tekintettel, hogy az alperes kórház az I. rendű felperes szülése, továbbá a II. rendű felperes ellátása során megsértette az elvárható gondosság követelményét, amelynek következtében a II. rendű felperesnél súlyos egészségkárosodás alakult ki.

A per 2010. december 29-én indult. A perben az elvárható gondosság megsértésének alapjaként megjelölt több alperesi magatartás megítélése miatt széleskörű, több szakértő kirendelésével járó szakértői bizonyítás került lefolytatásra.

Az elsőfokú bíróság 2015. február 12-én meghozott közbenső ítéletét a másodfokú bíróság megváltoztatta és a keresetet elutasította, amely határozatot a Kúria végzésével hatályon kívül helyezte.

A 2016. január 12-én indult megismételt eljárásban újabb szakvélemények beszerzését és a szakvélemények ütköztetését, kiegészítését követően az elsőfokú bíróság 2018. március 19-én kelt közbenső ítéletével a keresetet elutasította. A felperes vagyoni és nem vagyoni kárigényét részben alaposnak találta, azonban az alperes felelősségbiztosítójának a balesetet követően kifizetett teljesítéseinek elszámolásával azt állapította meg, hogy a biztosító teljesítése maradéktalanul fedezte a felperesnek járó kártérítést és késedelmi kamatait. A másodfokú bíróság a határozat fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.

A Kúria a jogerős határozatot hatályában fenntartotta.

Budapest, 2020. július 9.

A Kúria Sajtótitkársága

Forrás: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/szules-utani-korhazi-kezelessel-kapcsolatos-egeszsegkarosodas-miatti-karterites-megfizetese

A Ptk. lehetővé teszi, hogy a vagyontárgy helyreállításának vagy új állapotban való beszerzésének értéke erejéig kössenek a felek biztosítási szerződést

Tájékoztató a Pfv.V.21.188/2019. számú ügyben hozott egyedi határozatról

2007 áprilisában a felperes mint biztosított és az alperes mint biztosító között vagyonbiztosítási szerződés jött létre egy 24.780.000 forint biztosítási összegű melléképületre. Biztosítási eseménynek minősült a tűzkár bekövetkezése. A biztosított melléképület 2009. április 4-én szándékos gyújtogatás következtében leégett. Az alperes azonban elzárkózott a biztosítási összeg megfizetése elől.

A felperes keresetindítása folytán eljáró elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletét a másodfokú bíróság közbenső ítéletével megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a biztosítási eseménnyel összefüggésben biztosítási szolgáltatás nyújtására köteles a biztosítási szerződés feltételei szerint. A Kúria közbenső ítéletével hatályában fenntartotta a jogerős közbenső ítéletet, az Alkotmánybíróság pedig visszautasította az alperes alkotmányjogi panaszát.

A fentieket követően az elsőfokú bíróság jogerős részítéletével 1.986.605 forint megfizetésére kötelezte az alperest. Ezután az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban hozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 14.913.395 forintot és annak kamatát. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette és az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, az alperes által a felperesnek fizetendő összeget 12.905.395 forintra leszállította.

Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria ítéletével a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta. Rámutatott arra, hogy a vagyonbiztosítási szerződéses jogviszonyban a Ptk. főszabályként a túlbiztosítás tilalmát mondja ki, azonban kivételi szabályként kifejezetten lehetővé teszi, hogy a felek valamely vagyontárgy várható értéke, helyreállításának vagy új állapotban való beszerzésének értéke erejéig kössenek biztosítási szerződést.

Az alperes magasabb biztosítási díj ellenében arra vállalt kötelezettséget, hogy a biztosítási esemény következtében a biztosított vagyontárgyban keletkezett károkat a káridőpontban érvényes beszerzési új értéken, illetve helyreállítási költségen téríti meg. Az alperes e kikötéssel vállalta annak kockázatát, hogy a károsodással érintett épülettel azonos épület helyreállításának költségét kell térítenie, függetlenül a biztosítási eseményben megsemmisült vagyontárgy ügylet megkötésekor vagy biztosítási esemény bekövetkezésekor fennálló értékétől. Erre figyelemmel az alperes által alkalmazott, és a felek biztosítási szerződésének részévé vált ÁSZF-nek az a kikötése, hogy a biztosítás nem vezethet gazdagodáshoz, a törvény kifejezett engedélye nélkül tér el a felperes hátrányára a Ptk. rendelkezéstől.

Budapest, 2020. július 13.

A Kúria Sajtótitkársága

Forrás: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/ptk-lehetove-teszi-hogy-vagyontargy-helyreallitasanak-vagy-uj-allapotban-valo-beszerzesenek#

A Kúria határozatot hozott a munkáltatónak a munkavállalója egészségkárosodásáért fennálló kártérítési felelősségének tárgyában

Tájékoztató a Kúria Mfv.X.10.040/2020. számú ügyben hozott határozatáról.

A felperes az alperesnél kézbesítői feladatokat látott el. 2014. november 21-én kézbesítési feladat ellátása céljából egy tanya címhelyére közlekedett a motorkerékpárjával, amely során egy, az esőzéstől nedves és sáros földúton balesetet szenvedett.

A felperes keresetében kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a bekövetkezett balesetért az alperes a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1) bekezdés és 167. § (1) bekezdése alapján teljes kártérítési felelősséggel tartozik. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a balesetet a felperes vezetéstechnikai hibája okozta. A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a felperes 2014. november 21-én bekövetkezett balesetéből eredő teljes kárát köteles megtéríteni.

Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria a következő elvi jelentőségű kérdésben határozott:

Az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján a kártérítési felelősség alóli mentesüléshez két együttes feltétel szükséges, az, hogy a balesetnek egyáltalán ne legyen olyan oka, amely a munkavállaló magatartásán kívül esik és annak oka a munkáltató részéről objektíve elháríthatatlan legyen. Ha ugyanis nem kizárólag a munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta a kárt, vagy a kár oka egyébként nem bizonyítható, nem állapítható meg a kimentési ok bizonyítása a bizonyításra kötelezett munkáltató részéről.

Az adott eseteben az irányadó tényállás szerint több olyan körülmény is felmerült, melyek kizárják, hogy a felperes magatartása volt a baleset kizárólagos oka. Így az, hogy a felperesnek földúton kellett közlekednie, amely a novemberi esőzés miatt sáros, csúszós volt. A felperes által vezetett motor a stabilitását a "rendkívül rossz minőségű úton" vesztette el alacsony sebesség mellett. A perbeli szakértő a baleset időpontjában aktuális útviszonyokat szemléltető fényképfelvételek alapján úgy foglalt állást, hogy olyan útviszonyok mellett a gépjárművön alkalmazott gumiköpennyel biztonságosan és komfortosan nem lehetett közlekedni az útszakaszon. Nem volt munkáltatói elvárás, hogy ilyen esetben a felperes csak gyalogosan vagy más gépjárművel közlekedhetett volna és arra sem merült fel peradat, hogy a tanyára történő kézbesítési feladatok az időjárás vagy útviszonyok függvényében szünetelhettek volna.

A törvényszék a jogerős közbenső ítéletében helytállóan vonta értékelési körébe a felperes több évtizedes motorkerékpár vezetői tapasztalatát , amelynek alapján úgy ítélte meg, hogy a célállomás az útviszonyok ellenére balesetmentesen megközelíthető. A jármű megcsúszásakor, a baleset elkerülése érdekében választott vezetéstechnikai módszere ugyan nem vezetett sikerre, a balesetet nem tudta elkerülni, azonban a bírói gyakorlat szerint nem eshetett a terhére, hogy egy előre nem látható, váratlan helyzetben a lehetséges magatartások közül nem a legelőnyösebbet választotta (EBD 2019.M25.).

Budapest, 2020. július 14.

A Kúria Sajtótitkársága

Forrás: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/kuria-hatarozatot-hozott-munkaltatonak-munkavallaloja-egeszsegkarosodasaert-fennallo

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére