A büntetőeljárásban a védő kiemelt alkotmányjogi jelentőségű szereppel bír, ezért az eljárás során a védelemhez való jog érvényesülésének garanciái és azok megsértésének jogkövetkezményei nemcsak a büntetőeljárásban relevánsak, hanem közvetlen alkotmányjogi összefüggésben állnak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdésével. A védelemhez való jog biztosítása az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdéséből következik, ezért a védő kizárásával kapcsolatos garanciális szabályok megsértése a védelemhez való jog érvényesülését korlátozza, így alaptörvény-ellenes.
Ügyszám: 25/2023. (XII. 5.) AB határozat
Címszavak: abszolút kizárási okok; büntetőeljárás; tisztességes eljáráshoz való jog; védelemhez való jog; védő kizárása
Az alapul fekvő ügyben az ítélőtábla által meghozott jogerős ítélet a vádlottat költségvetési csalás miatt hét év szabadságvesztésre ítélte és több mint százmillió forint összegben vagyonelkobzást rendelt el a vádlottal szemben. A jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati indítványban a vádlott védője - az ítélőtábla előtti másodfokú eljárásban előterjesztetettekkel azonosan - előadta, hogy az vádlott védelmét a nyomozás és az elsőfokú eljárás során olyan ügyvéd látta el, aki védőként nem járhatott volna el, mivel korábban az egyik tanú érdekében eljáró ügyvédként vett részt az eljárásban. Ez a büntetőeljárásól szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) alapján olyan kizárási ok, amely feltétlen alkalmazást igényel, a terhelt és a védő esetleges érdekellentétének konkrét vizsgálata nélkül.
A Kúria kifejtette, hogy az adott ügyben kihallgatott tanú magánszemélyként soha nem adott megbízást az indítványozó korábbi védőjének, csupán az általa képviselt cég ügyében, a NAV előtti eljárásra adott meghatalmazást. Az általa képviselt cég a büntetőeljárásban nem sértett volt, hanem vagyoni érdekelt, így fogalmilag nem lehetne tanúkihallgatás alanya sem. Továbbá a Kúria szerint a felülvizsgálati indítvány érdekellentét megállapítására okot adó tényt vagy körülményt nem jelölt meg;, érdekellentét az ügyiratok alapján sem volt megállapítható. Ezért a védővel szemben nem állt fenn kizárási ok (Indokolás [8]).
A vádlott ezt követően terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, amelyben az első- és a másodfokú ítéletek, valamint a Kúria végzésének megsemmisítését is kérte. Alkotmányjogi panaszában - egyebek mellett - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének és (3) bekezdésének, azaz a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jogának sérelmére hivatkozott. Állítása szerint ezen alapjogai azért sérültek, mert a nyomozás és az elsőfokú eljárás során olyan védő látta el a védelmét, aki az ügyben korábban a tanút segítő ügyvédként járt el. Az indítvány szerint a bíróságok tévesen és megalapozatlanul hivatkoznak arra, hogy a tanú segítőjeként eljárt ügyvéd jogosítványainak természete nem olyan, ami összeegyeztethetetlen a védői feladatokkal. Védelmét a Be. szerint kizárt védő látta el, amit úgy kell tekinteni, mintha a védő nem lett volna jelen a tárgyaláson (Indokolás [12]).
Az Alkotmánybíróság a panasz alapján a következő alkotmányjogi jelentőségű kérdést fogalmazta meg: az egyazon ügyben a vagyoni érdekelt jogi személynek a törvényes képviselője (később pedig tanú) által az ügy terheltje (indítványozó) későbbi védője részére a jogi személy képviseletére adott meghatalmazás e védő esetében kizárási okot keletkeztet-e, illetve keletkeztetett-e [Be. 43. § (1) bekezdés f) pont]. Amennyiben tehát egyazon ügyben a terhelt védőjének egyidejűleg van meghatalmazása a terhelt védelmére és az ügyben vagyoni érdekelt jogi személy képviseletére, akkor ennek következtében valóban sérült-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében oltalmazott tisztességes bírósági eljáráshoz való jog és a (3) bekezdésben meghatározott védelemhez való jog (Indokolás [33]-[34]).
Az így megfogalmazott kérdés megválaszolásához az AB-határozat elsőként azt vizsgálta, hogy az ügyben a nyomozási szakasz és az elsőfokú bírósági eljárás során eljárt védőnek volt-e a jogi személy vezető tisztségviselőjétől kapott meghatalmazása a jogi személy képviseletére. Az ügyiratok részletes áttekintéséből az Alkotmánybíróság megállapította, hogy 1. az indítványozó a nyomozási szakaszban és az elsőfokú bírósági eljárásban eljáró védője egyidejűleg rendelkezett meghatalmazással az indítványozótól (azaz terhelttől) és a jogi személy (vagyoni érdekelt) tanúként kihallgatott ügyvezetőjétől; 2. a jogi személy képviselője a nyomozás során írásbeli tanúvallomást tett, az elsőfokú bírósági tárgyaláson pedig tanúként hallgatták ki; 3. továbbá meghatalmazást adott az alkotmányjogi panaszindítvánnyal érintett ügyvédnek a cég büntetőeljárásban való képviseletére is (adatolva lásd Indokolás [42]-[52]).
Az érintett vezető tisztségviselő tanúi pozíciója és a vagyoni érdekelt jogi személyt érintő képviselői pozíció-
- 112/113 -
jának vizsgálata alapján az AB-határozat rögzíti, hogy az ügyvezető az a természetes személy, aki a jogi személy gazdasági tevékenységére vonatkozóan tanúként kihallgatható. Az ő kihallgatása nem magánszemélyként, hanem a jogi személy ügyvezetőjeként, a jogi személy gazdasági tevékenységéhez kapcsolódóan vált a büntetőeljárás szempontjából szükségessé. A nyomozási szakasz során tett írásbeli tanúvallomása, továbbá az elsőfokú bírósági eljárás során tett vallomása is a jogi személynek a vád tárgyává tett bűncselekményekhez kapcsolódó tevékenységére vonatkozott. Az alapügy szerinti eljárási pozíciók (azaz a jogi személy mint vagyoni érdekelt, az ügyvezető mint tanú) vonatkozásában a jogi személy és a jogi személy ügyvezetője egymástól elválaszthatatlan. A védő kizártságával összefüggésben a tanúi pozíciója a lényeges (Indokolás [55]-[58]).
Következésképpen az alapügyben a terhelt érdekében eljáró védő a Be. 43. § (1) bekezdés f) pontja alapján kizárt volt az eljárásból, mivel az ügyben mint a tanúként kihallgatott személy segítője vett részt. Ez pedig azt jelenti, hogy az indítványozó védelme - a kötelező védelemre vonatkozó rendelkezések ellenére - nem volt biztosított, miután a védő kizártsága esetén úgy kell tekinteni, mintha nem lett volna védője. Ezért az első fokon eljáró bíróság feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértést vétett, mivel olyan személy távollétében tartotta meg a tárgyalást, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező lett volna [Be. 608. § (1) bekezdés d) pont]. Ezen eljárási szabálysértés a védelemhez való jog és ezen keresztül a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelméhez vezetett (Indokolás [60]-[61]).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
