A bírósági végrehajtásról szóló első önálló törvény megalkotását az tette szükségessé, hogy a bírósági ítélethozatalon túl gondoskodni kellett az ítéletek hatályosulásáról is. E szemlélet a II. világháborúig meghatározta a végrehajtás gyakorlatát. A szocializmus időszakában a végrehajtás a kor ideológiájának megfelelően szovjet mintára alakult át. Az 1989-ben lezajlott rendszerváltozás azonban ismét a demokratikus jogállamiságnak és a szociális piacgazdaságnak juttatott fontos szerepet. A társadalmi-gazdasági folyamatok változásával egyre inkább előtérbe került a végrehajtás fontossága. Ezen belül egyre jelentősebb szerepet kapott az adótartozások és az adók módjára behajtandó köztartozások végrehajtása is.
Az adóvégrehajtási eljárások fejlődését tekintve mérföldkövet jelent a 2017. évi CLIII. törvény, amely 2018. január 1-jei hatálybalépését követően megújította, egységesítette az adóvégrehajtás gyakorlatát.
Munkámban az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárások egyes jelentős pontjait szeretném bemutatni.
A kiegyezést követően elsőként a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában született 1868. évi LIV. törvénycikk Hetedik és Nyolcadik címe foglalkozott a végrehajtási eljárással. A Hetedik Cím a biztosítási intézkedésekről szólt, amely külön szabályozta a zárlat és a biztosítás intézményét. A Nyolcadik Cím már kifejezetten a végrehajtási eljárásról szólt, elkülönülten szabályozva a végrehajtás elrendelésének és foganatosításának szabályait, az ingóságokra és az ingatlanra folytatott végrehajtást, továbbá a "tulajdoni és elsőbbségi igényeket".[1]
Az első, önálló, teljes körű végrehajtási jogszabály a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. törvénycikk volt, amely az előző szabályozás anyagának jó részét és a szerkesztésének főbb vonalait is továbbvitte. Az 1881. évi LX. törvénycikk első részében a végrehajtás elrendelésének és foganatosításának általános szabályait határozta meg, majd szabályozta a készpénzbeli követelések végrehajtását (ezen belül elkülönítetten az ingóságokra vezetett végrehajtást, az ingatlanokra vezetett végrehajtást és az ingatlanok haszonélvezetére vezetett végrehajtást), a végrehajtás egyéb nemeit és a biztosítási intézkedéseket.
Az 1881. évi LX. törvénycikk elfogadását követően csaknem hetvenöt évig maradt hatályban, ezt részben előremutató szabályozásának köszönhette, amely kisebb-nagyobb módosításokkal alkalmassá tette a változó viszonyok közötti jogalkalmazásra. A jogszabály már utal a közjegyzői okiratok végrehajthatóságára is[2], azonban annak szabályait még külön jogszabály, az 1874. évi XXXV. törvénycikk szabályozta. A jogszabály további újítása volt, hogy viszonylag részletes szabályokat tartalmazott az ingóságként végrehajtás alá vonható munkabérek, illetmények, nyugdíjak és segélyek kapcsán érvényesülő korlátozások tekintetében.
Az 1881. évi LX. törvénycikket az első világháborút megelőzően háromszor módosították.
A két világháború között szintén az 1881. évi LX. törvénycikk volt hatályban, amelyet ugyancsak három alkalommal módosítottak. A módosítások leginkább a munkabér, a szolgálati illetmény és egyéb járandóságok végrehajtás alá vonásának szabályait, a végrehajtás elrendelésének szabályait, a foglalás és az ingatlanárverés szabályait érintették.
A II. világháborút követően több, különös végrehajtási szabályt tartalmazó miniszteri rendelet született. E bonyolult szabályozás és az 1881. évi LX. törvénycikk helyébe 1955. szeptember 1-jei hatállyal a bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. törvényerejű rendelet lépett. E szabályozást utóbb kiegészítette a közvetlen bírósági (közjegyzői) letiltásról és a tartásdíjak behajtásának
- 29/30 -
egyszerűsítéséről szóló 1957. évi 56. törvényerejű rendelet.
Az 1955. évi 21. törvényerejű rendelet helyébe 1980. január 1-jei hatállyal a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet lépett, amely sok tekintetben egyszerűbb szabályozást vezetett be, ugyanakkor ez volt az első jogszabály, amely a törvény első részében rögzítette célját és alapelveit.[3]
A '80-as és '90-es években bekövetkező gazdasági, társadalmi és politikai változásokra tekintettel az addigi szabályozás korszerűtlenné vált, így azt felváltotta a jelenleg is hatályos, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.).
A Vht. 1. §-a a törvény tárgyi hatályát adja meg, amely szerint a törvény szabályai elsődlegesen a bírósági végrehajtásra terjednek ki.
A közigazgatási végrehajtás olyan végrehajtási eljárás, amelyet valamely közigazgatási hatóság rendel el és foganatosít. A közigazgatási végrehajtás fogalma alá lenne vonható az állami adó- és vámhatóság (a továbbiakban: adóhatóság) által lefolytatott adóvégrehajtás is. Azonban a jelenleg már nem hatályos, az adóvégrehajtási eljárást korábban szabályozó, adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény szabályai ezt már korábban is kétségessé tették, illetve a Vht. szabályainak alkalmazhatóságát csak mögöttes szabályként, eltérő rendelkezés hiányában rendelték alkalmazni. E szabályozás alapvetően megváltozott, hiszen 2018. január 1. napjától kezdve már az adóhatóság a gazdája szinte minden közigazgatási végrehajtásnak.
Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásnál
• az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló, 2018. január 1. napjától hatályos, 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.),
• az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.),
• az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.),
• a Vht. és
• az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Akr.)
szabályaira kell figyelemmel lenni.
Az adóhatóság végrehajtási eljárásában az Avt. eltérő rendelkezése hiányában az Air. és az Art. szabályait kell alkalmazni, illetve ezen két jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a Vht. szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a Vht. 9. § alkalmazásának nincs helye.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
