A III. pontban a felszámolás idején már bekövetkezett hibán alapuló (hitelezői) igénnyel kapcsolatos eljárást taglaltuk.
Mi a teendő a felszámolási eljárásban a "látens" hitelezői igénnyel kapcsolatban? A felszámolónak a jövőbeni igények rendezésére két lehetősége van:
IV/a. Az említett célra az adós vagyonából egy elkülönített összeg képzése; és köteles - az összeg átadásával egyidejűleg - e feladatokkal más gazdálkodót megbízni (a továbbiakban: "alapképzés" és megbízás);
IV/b. a jogosultak számára egyszeri díjú visszatérítést adni.
IV/a. A megbízás és az "alapképzés" kapcsán a felszámolónak bonyolult feladata van.
1. A szakmában szokásos várható szavatossági, jótállási kötelezettségeket számszerűsítenie kell.
2. Ennek összegét az adós vagyonából el kell különítenie, és az általa kiválasztott megbízottnak át kell adnia.
3. E megbízottal szerződést (megbízási szerződést) kell kötnie.
4. Ezt utóbb valamilyen formában nyilvánosságra kell hoznia.
Mielőtt a törvényben írt feltételeket megvizsgálnánk, meg kell említeni, hogy az említett jogintézmény alkalmazhatóságát illetően komoly aggályok merültek fel, s ezzel kapcsolatosan érvek és ellenérvek születtek. A jogintézmény létjogosultságát támadó álláspont hívei szerint a jövőbeni kötelezettség rendezése alapvetően sérti a törvény preambulumában foglalt elveket, és a törvény célját is, hiszen a törvény a hitelezői igények védelme érdekében született. A felszámolási eljárásnak az a célja, hogy a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A felszámoló által alkalmazott megoldással, a jövőbeni kötelezettségek rendezésével a felszámolási eljárásba bejelentkezett hitelezők érdeke sérülhet azzal, hogy az "e", "f", "g" kategóriás hitelezők "hoppon maradnak". Utóbbi hitelezők a regisztrációs díj befizetésével növelték az adós vagyonát, egyben megteremtették a felszámolói díj (részbeni) fedezetét, a felszámoló pedig - ("az alapképzéssel") - csökkentené a felszámolási vagyont, ezzel tulajdonképpen az ő kielégítési alapjukat vonná el.
Más megközelítésben: a megbízott részére átadott összegből - annak rendeltetése folytán - olyan potenciális "jogosultak" fognak esetlegesen részesülni az adós jogutód nélküli megszüntetése után, akik a felszámolási eljárásban nem is jelentették be hitelezői igényüket.
Ezért ezen álláspont szerint "alapképzés" és megbízás is csak a felszámolásba bejelentkezett hitelezők javára lehetséges. Ha a felszámoló ennek során nem a bejelentkezett hitelezők számát venné figyelembe, akkor nagy valószínőséggel a megbízott cég jelentős "extraprofitot" realizálhatna, mert feltehetően a megbízási szerződésben szereplő és a megbízottnak átadott összeg jóval meghaladja a később a megbízottal szemben bejelentett hitelezői igények mértékét. Ugyanakkor e megoldás elfogadása esetén az "e", "f" és "g" kategóriás hitelezők érdeke jelentős módon sérülne azzal, hogy a kielégítésük valószínűsége az adott esetben minimálisra csökkenne. Ebből következően az "alapképzés" során nem a jövőben felmerülő összes igénnyel kellene számolni, hanem kizárólag a felszámolásba már bejelentett konkrét, a szavatossági (stb.) igény megváltását kérő "látens" hitelezői igényeket lehetne figyelembe venni a megbízási díj összegének meghatározása során.
A másik álláspont hívei elfogadott, a felszámoló által törvényesen alkalmazható megoldásnak tartják a hitelezőként be nem jelentkezett jogosultak jövőbeni igényeinek rendezését is, e feladattal más gazdálkodó megbízását. Mindezt a törvény - mérlegelést nem tűrő módon -a felszámoló kötelezettségévé teszi. Azzal is érvelnek, hogy a szavatossági, stb. követeléseket a jogalkotó a privilegizált követelések közé sorolta, ezért természetes, hogy ezen igények megelőzik a hátrébb álló "e", "f", "g" kategóriás követeléseket. Ily módon ezen jövőbeni igények rendezése a törvénynek a kielégítési rangsorra vonatkozó elvét nem sérti. Álláspontjuk alátámasztására azt is megjegyzik: tény, hogy az adós megszüntetése után a megbízotthoz forduló későbbi "látens" igények jogosultjai nem bejelentkezett hitelezők, a felszámolásban nem fizettek regisztrációs díjat sem, de igényüket nem is a felszámoló, hanem a vele kötött megbízási szerződés alapján majd a megbízott fogja "kielégíteni", mégpedig a felszámolási eljáráson kívül, feltehetően annak befejezése és a konkrét szavatossági hiba felmerülése után. Ily módon a felszámolási eljárás céljai, alapelvei nem sérülnek. Ezért az "alapképzés" során a felszámolónak nem a bejelentett hitelezői igényeket kell figyelembe venni, s nem csupán a szavatossági joguk "megváltását" kérő hitelezői kérelmekkel kell foglalkozni. Az "alapképzés" enélkül is joga és kötelessége a felszámolónak. Az "alapképzéssel" érintett megbízási díj összegének meghatározása során az összes "potenciális" jogosultra figyelemmel kell lenni.
A fenti kérdésben bírói gyakorlat nem alakult ki, mindkét álláspont indokolható és elfogadható, de álláspontunk szerint az "alapképzés" speciális céljára és jellegére figyelemmel a második álláspont elfogadása melletti érvek komolyabbnak tűnnek. A felszámolónak azonban rendkívül körültekintően és óvatosan kell eljárnia a törvény által számára biztosított, jövőbeni kötelezettségek rendezése során.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
