A pécsi és a krakkói egyetem jogtörténészei többéves együttműködésének újabb állomásaként rendezték meg 2013. március 27-29. között a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán a The fourth common conference of the Chair for Legal History of the Uniwersytet Jagiellonski and of the Department of Legal History of the University Pécs[1] című tudományos konferenciát. A Tradition and Reform in the European Legal History[2] munkacímet viselő rendezvény előadásai három blokkban, részint angol, részint német nyelven hangzottak el.
Március 27-én délután érkezett meg Pécsre a Jagelló Egyetem négyfős delegációja, Kazimierz Baran professzor, Jan Halberda adjunktus és Marcin Kwiecien habilitált adjunktus, az Egyetemes Állam-és Jogtörténeti Tanszék oktatói, valamint a Lengyel Jogtörténeti Tanszék adjunktusa, Wladyslaw Peksa. A vendégeket a főszervező, Herger Csabáné egyetemi docens asszony, valamint a Jogtörténeti Tanszék más képviselői fogadták és vendégelték meg a tanszéken. A Kar nevében Herke Csongor dékánhelyettes úr köszöntötte a konferencia résztvevőit.
Az előadók másnap reggel méltó környezetben, a Degré Alajos jogtörténészről elnevezett dékáni tanácsteremben kezdték meg a tudományos eszmecserét, Kajtár István professor emeritus elnökletével. Az első előadást Kazimierz Baran professzor tartotta Tradition and reform in the law-creating process as found in the 16th through 17th century in the Polish-Lithuanian Republic (Tradíció és reform a jogalkotási folyamatban a 16-17. századi Lengyel-Litván Államközösségben) címmel. Elemzésében szembeállította egymással a parlamenti jogalkotás és a szokásjogi jogképződés területeit, utóbbi körében kiemelt figyelmet szentelve a nemesek privilégiumainak, továbbá hangsúlyozta, hogy a nemesek jóváhagyása nélkül nem lehetett új rendelkezéseket bevezetni a ius commune-nek nevezett szokásos jogba. Az ország tényleges alkotmányának tekinthető Articuli Henriciani rendelkezéseit vizsgálva bemutatta, miként korlátozhatta a nemesség a végrehajtást kezében tartó király hatalmát, és milyen közjogi alapok eredményezték azt, hogy az uralkodó gyakorlatilag egyáltalán nem érvényesíthette saját akaratát a kétházas parlament jogalkotási folyamatában.
Korsósné Delacasse Krisztina adjunktus Geschichtliche Entwicklung eines Tatbestandes: von Stellionatus bis zum Betrug (Egy tényállás történeti fejlődése: az álorcásságtól a csalásig) című előadásában a magyar, az osztrák és a német büntetőjog csalás-fogalmainak hasonlóságából kiindulva, a lényeges tényállási elemek mentén vizsgálta a csalás általános, tulajdonképpen szubszidiárius alakzatának kialakulását, történeti fejlődését és a definíciós kísérleteket, valamint a csalás tényállásának a speciális csalási, hamisítási deliktumokhoz, álorcássághoz való viszonyát az Árpád-kor dekrétumait tartalmazó Decreta Regni forrásaitól kezdődően, Werbőczy Hármaskönyvén, a Praxis Criminalis rendelkezésein, valamint az 1795. évi és az 1843. évi törvényjavaslatok koncepcióin keresztül a 18-19. század jogirodalmi álláspontokkal, Bodó Mátyás, Huszty István, Szlemenics Pál és Vuchetich Mátyás tankönyveivel bezárólag.
Az angol jognak a jogtalan gazdagodás visszatérítésére irányadó szabályait mutatta be Revolution and evolution in the English law of restitution: from Moses vs MacFerlan (1760) to the 21st century cases (Revolúció és evolúció az angol kártérítési jogban: a Moses vs MacFerlan ügytől [1760] a 21. századi jogesetekig) című előadásában Jan Halberda. Felidézte Lord Mansfield ítéletét, amelyben a neves bíró az angol jog szabályaival ellentétesen a természetes igazságosságra és a méltányosságra alapozva, jogellenes gazdagodás jogcímén helyt adott Moses keresetének, és a res iudicata erejét áttörve kötelezte MacFerlan-t az általa korábban jogosulatlanul követelt, de a bíróság által a javára megítélt kifizetés visszatérítésére. Az előadó, az eset tanulságait végigvezetve az 1970-es években a precedensrendszer helyességéről felmerült jogelméleti vitákon, párhuzamot vélt felfedezni Lord Mansfield felfogása és az Európai Unió jogával összeegyeztethetetlen adók visszaperlésének jelenkori gyakorlata között.
Peres Zsuzsanna adjunktus The legal position of the aristocratic widow during the 17-18. centuries (Az arisztokrata özvegy nők jogi helyzete a 17-18. században) című előadásában[3] a 17-18. századi Magyarországon az arisztokrata nőt a férje halálát követően megillető vagyoni jogosultságok rendszerét mutatta be, jogesetekkel is illusztrálva az általa elmondottakat. Megállapítása szerint az arisztokrata özvegy nő jogi helyzete, különös tekintettel a női egyenjogúságnak csupán jóval későbbi kiteljesedésére, a kor viszonyai között meglehetősen kedvező volt, ami gyakran eredményezett nézeteltéréseket, jogvitákat a fiatal özvegy és az elhunyt férj leszár-mazói között. A korszak egyik legkülönösebb eseteként mutatta be Esterházy Pál nádor gyermekál-
- 283/284 -
dásokban gazdag, házassági jogi és öröklési jogi szempontból is igen érdekes házasságait.
Az ebédszünetet követően a délutáni blokk elnökletét Baran professzor vette át, az első előadó pedig Kajtár István professor emeritus, az MTA doktora volt, aki Das Weiterleben der Elemente der rechtlichen Kulturgeschichte in Ungarn und in Europa (A jogi kultúrtörténet elemeinek továbbélése Magyarországon és Európában) című előadásában bevallottan legkedvesebb kutatási témáiból kívánt ízelítőt adni a hallgatóság számára. A jogi kultúrtörténet génbank-jellegének hangsúlyozásával a jogászi tevékenységhez és egyes jogintézményekhez kapcsolódó jelképek, jelenségek közül többek között az épületeket, ruházatokat, kitüntetéseket és a kérvénykultúrát emelte ki, de bemutatta Justitia ábrázolásának jellemző elemeit is. Ezt követően a perzsáknál, Rómában, Bizáncban, majd igen változatos formában a német jogi-hatalmi kultúrtörténetben megjelenő sasokról mint hatalmi jelképről beszélt az előadó, végül a hadihajók és tengeri háborúk jogtörténetének képeivel zárta előadását.
Marcin Kwiecien német nyelvű, The reform of relationships between state and church in the Grand Duchy of Tuscany under the rule of Peter Leopold (18th century) (Állam és egyház kapcsolatának reformja a Toszkánai Nagyhercegségben Péter Lipót uralkodása alatt [a 18. században]) című előadásában a később II. Lipót néven a német-római császári és a magyar királyi címet is viselt uralkodónak az európai jogfejlődés számára mintául szolgáló, az állam és a római katolikus egyház tradicionális viszonyát érintő és a felvilágosodás hatásait tükröző reformtörekvéseit elemezte. A Szent István Lovagrend újjászervezője a felvilágosodás egyik mintaállamát hozta létre Toszkánában, miközben az egyházi vagyon elvonása, az inkvizíció elleni fellépés, a jezsuiták elűzése és különösen a janzenizmus hatására az egyházi szervezet, liturgia és fegyelem kérdéseibe történő beavatkozás, a papság mind erősebb világi fennhatóság alá vonására tett kísérletek és a placetum regium jelensége pápai ellenérzést váltott ki.
Tradition and changes in the history of linguistic legislation in Western Europe (Hagyomány és változások a nyelvi jogalkotás történetében Nyugat-Európában) című előadásában a nyugat-európai államok kisebbségi nyelveinek a jogalkotás vonatkozásában értelmezett egyenjogúságért folytatott harcát és ennek eredményeit mutatta be Nagy Noémi doktorjelölt, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa.[4] A mai Spanyolország, Egyesült Királyság és Franciaország változatos nyelvi struktúrájához kapcsolódó jogi szabályozást kísérte végig a középkor utolsó évszázadaitól egészen napjainkig, vázolva a teljes intoleranciától és egységesítési törekvésektől a részleges engedményeken át a mind teljesebb állami elismerés és védelmezés irányába mutató reménykeltő fejlődési vonalakat, amelyeket a legutóbbi időkben már az Európai Unió szabályozása is erősít.
Hospital crusaders of the Árpád-era in Hungary (Ispotályos lovagok az Árpád-kori Magyarországon) című előadásában a kizárólagosan vagy kiegészítő jelleggel betegápolási, gyógyítási tevékenységet folytató Árpád-kori ispotályos keresztes lovagok, lovagrendek magyarországi megjelenését, működését és sorsát mutatta be Falus Orsolya doktorjelölt, megállapítva, hogy e rendek tevékenysége leginkább napjaink közhasznú non-profitszervezeti tevékenységéhez hasonlítható. Kiemelte azonban az előadó azt is, hogy e közösségek a beteggondozáson túl más, az állami működés szempontjából fontos feladatokat is elláthattak, amely feladatok közül kiemelkedett a hiteleshelyi tevékenység. Ugyancsak fontos feladatuk volt a katonáskodás, a muhi csata azonban megtizedelte a személyállományukat. Közhasznú tevékenységükre tekintettel a keresztes lovagrendek adományokban, kedvezményekben részesülhettek a király kegyéből, vagyonukkal, javaikkal pedig közérdekű tevékenységük keretében szabadon rendelkeztek, ami időről-időre visszaéléseket is eredményezett.
Maradva az Árpád-kornál, a nap utolsó előadójaként László Balázs PhD hallgató tartotta meg előadását Public rights and powers of the monarch in the Árpád era (Az uralkodó közjogi jogosultságai és hatáskörei az Árpád-korban) címmel.[5] A király közjogi jogállását megalapozó jogosítványok, a ius regium elemeinek áttekintését napjaink közjogtudományának fogalmi rendszerében elhelyezve vizsgálta, milyen értelemben beszélhetünk alkotmányról a patrimoniális királyság korában. A királyi hatalomgyakorlás különböző formáinak, megnyilvánulásainak, a monarcha tulajdonképpeni hatásköreinek rendszerében kiemelte az egy kézben összpontosuló hatalom gyakorlási formái tényleges differenciálódásának kezdeteit már évszázadokkal a hatalommegosztás montesquieu-i elméletének megszületése előtt. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a modern közjogtudomány fogalmai csak nagy körültekintéssel és fenntartásokkal alkalmazhatók a patrimoniális állam jelenségeire, intézményeire.
A szombati nap előadói ismét Baran professzor elnöklete mellett tartották meg konferenciaelőadásaikat. Elsőként Mondovics Napsugár doktorjelölt kapott szót, aki Financial and legal background of social support in Hungary (1945-1989) (A szociális ellátórendszer pénzügyi és jogi háttere Magyarországon [1945-1989]) című előadásában hangsúlyozta, hogy a civil szféra visszaszorításával jellemezhető időszak szociális rendszerének bemutatása szükségszerűen megkívánja a második világháború előtti előzményekkel és a rendszerváltozás utáni körülményekkel történő összehasonlítást, ezért a
- 284/285 -
címben szereplőnél szélesebb időintervallum vonatkozásában vizsgálta a központi szociális igazgatás mellett működő társadalmi öntevékenység lehetőségeit. Számos adatsorral szemléltette, hogyan alakult az alulról szerveződő civil szervezetek helyébe lépő társadalmi szervezetek hatalom általi megítélése, szabályozása, állami támogatása és működése, különös tekintettel a bevételi formákra, illetőleg azt, hogy a hatalom mely szervezettípusok működését támogatta, azokat kevésbé tekintve önmagára nézve politikailag veszélyesnek.
Legal tradition versus legal culture as viewed from historical perspective of the Polish jurisprudence (Jogi hagyomány kontra jogi kultúra - a lengyel jogtudomány történeti nézőpontjából) című előadásában jog és kultúra kapcsolatának ki nem meríthető egyik szegmensét vizsgálta Wladyslaw Peksa. Kiemelte, hogy a jog a kultúra terméke, ugyanakkor hatással is van a kultúrára, a jogi kultúra pedig mindkét kategóriánál fiatalabb jelenség. A jogi kultúra jogszociológiai és jogtörténeti megközelítéseit elemezve hangsúlyozta, hogy a lengyel jogelméletben sokáig a történeti felfogás volt általános, mára azonban a jogbölcselők talán túlságosan is pozitivista szemlélettel közelítik meg a kérdést. A történeti vizsgálódást leginkább saját koncepcióik igazolására használják, és a jogtörténet jelenségeit kiemelik azok saját szociológiai-politikai-gazdasági környezetéből. Az előadó végső megállapítása szerint a kérdéskör kortárs kutatói a "múzeumba küldték" Savigny-t.
Women's status in labour law in Somogy county (1876-1914) (A nők munkajogi státusza Somogy megyében [1876-1914]) címmel a kiegyezést követő évtizedeknek a nőkre vonatkozó speciális munkajogi környezetét, szabályrendszerét elemezte Somogy megye vonatkozásában Császár Kinga doktorjelölt. Hangsúlyozta, hogy a nők munkajogi helyzetét jelentősen befolyásolta a kornak a nők tanulmányi lehetőségeit szűkre szabó oktatási rendszere, illetve a mezőgazdasági szektor elsődlegessége. Jóllehet, az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk általánosan kötelezővé tette az alapfokú, elemi népiskolai oktatást, a középfokú oktatásban a lánygyermekek helyzete továbbra is hátrányos volt, a tanítóképzés mellett számukra csupán az 1882-től működő kaposvári polgári leányiskola kapui nyíltak meg, és teljesen hiányzott a nők szakképzése, azaz legfeljebb magántanulói pályára léphettek. A nők leggyakoribb foglalkozási formája így a házi cselédség, gazdasági cselédség, tanítói munka, esetleg a cukorgyári munka lehetett, de sokan kényszerültek prostitúcióra is.
A konferencia záró előadójaként a rendezvény főszervezője, Herger Csabáné egyetemi docens Das ABGB-Ehegüterrecht in Ungarn (Az OPTK házassági vagyonjoga Magyarországon) című előadásában mutatta be, miként hatott az 1811. évi osztrák polgári jogi törvénykönyv a magyar házassági vagyonjogra az Országbírói Értekezlet előtt és után. Utalva Grosschmid Bénire, megállapította, hogy az osztrák polgári jog közvetlen hatályosulását követő évtizedek kodifikációs munkái során is mindig figyelemmel kellett lenni a német jogterület mintáira. A kodifikációs módszerekről szólva kiemelte, hogy az ABGB az Institutiones rendszerének megfelelően a kötelmi jogban helyezte el a házassági vagyonjog szabályait és elsődleges szerepet biztosított a szerződéses vagyonjognak. Az előadó jogesetekkel illusztrálva mutatta be a jogszabály által lehetővé tett házassági vagyonjogi rezsimeket.
Az előadások végeztével a konferencia résztvevői Baran professzor moderálása mellett tartalmas eszmecserével töltötték az előadásokkal kapcsolatban felmerült kérdések, meglátások megvitatására rendelkezésre álló csaknem egyórás időkeretet. A disputa tartalmi kereteit elsősorban a legaktívabb kérdező, Wladyslaw Peksa előremutató észrevételei alakították, ami végül az elmúlt évszázadok lengyel és magyar államberendezkedésének a tágabb közép-kelet-európai környezetben elhelyezetett összehasonlító vizsgálatához vezetett.
Az ebéd elfogyasztása után a mindvégig remek hangulatú konferencia a Zsolnay Kulturális Negyedben tett látogatással zárult, a két tudományos műhely közötti további sikeres és tartalmas együttműködés és a mielőbbi viszontlátás reményében. ■
JEGYZETEK
[1] A Jagelló Egyetem Jogtörténeti Tanszékének és a Pécsi Tudományegyetem Jogtörténeti Tanszékének negyedik közös konferenciája.
[2] Tradíció és reform az európai jogtörténetben.
[3] "A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg."
[4] "A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt által nyújtott személyi támogatással valósult meg. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg."
[5] "A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg."
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
