Digitalizáció és a kereskedelmi televíziók. A fogalom és szervezetek közti viszony közel sem annyira rossz, mint ahogy azt sokat tudni vélik. Az elmúlt évek médiakonferenciáin központi kérdés volt a digitalizáció és az ezzel összefüggő technológiai fejlesztések, jogi hézagok és kiskapuk, a különböző platformok, újabb és újabb végberendezések nyújtotta újabb és újabb szolgáltatások. Érdemes azonban a kissé konfúz helyzetben helyére tenni a dolgokat, hiszen a konvergencia hajlamossá tesz mindnyájunkat a néha a kelleténél is homályosabb, bonyolultabb gondolkodásra és főleg állásfoglalásra. Ennek persze oka lehet az ellenfél megzavarása is, egy olyan helyzetben, amelyben a piaci szereplők pontosan érzik, hogy óriási lehetőségeket rejt, de pontosan még senki sem tudja, hogy miként aknázhatja ki ezeket a lehetőségeket.
Mert kétségtelen, második médiaforradalmat élünk itthon és világszerte. A mostani helyzet leginkább a 10 évvel ezelőttihez hasonlítható, amikor Magyarországon elindultak a kereskedelmi csatornák, illetve egy évvel korábban, hosszú vajúdás után megszületett a médiatörvény.
A fő kérdés, hogy az üzletágak, így a média, az informatika és a távközlés illetve az újabb és újabb átviteli rendszerek, az újabb és újabb audiovizuális szolgáltatások és végberendezések horizontálisan és vertikálisan is konvergens játszóterén ki, milyen módon, milyen határidőkkel akar és tud szabályozni, illetve mikor és mely területeken bízhatjuk a piac szereplőire a szabályozást, azaz mely területeken lehet majd ex-ante szabályok helyett áttérni az ex-post szabályozásra.
Egy dátum biztos, 2011 december 31.
A kereskedelmi műsorszolgáltatók számára a digitális televíziózás legfontosabb kérdése a rentábilis üzleti modell megtalálása. Erről esett a legkevesebb szó a már említett konferenciákon. Azt gondolom, nem pusztán azért, mert mindenki titkolózik a másik előtt, hanem azért is, mert ebből a szempontból teljesen bizonytalan a jogi helyzet.
Egyik csatorna sem rejtette véka alá az utóbbi néhány évben véleményét a digitális földfelszíni sugárzással kapcsolatosan. Sokszor sok helyen elmondták, hogy annyira nem örülnek a digitalizációnak, hiszen van egy meghosszabbított, analóg frekvenciára szóló jogosultságuk; semmilyen érdekük nem diktálja, hogy áttérjenek a digitális rendszerre, amely egyszerre jóval több csatorna ingyenes vételét teheti lehetővé, és ilyenformán rontja a mai piaci részesedésüket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kereskedelmi műsorszolgáltatók ellene lennének a technológiai fejlesztéseknek. Nagyon buták lennénk, ha ezt így gondolnánk, és persze azt is tudjuk, hogy van egy pontos uniós dátum, immár 5 évnyi közelségben, amelyre nem lehet nem reagálni.
Csak a hogyan a kérdés. Ennek megválaszolása viszont biztos jogi hátteret feltételez, ami ez idáig csak részben áll rendelkezésre A kereskedelmi csatornákat természetesen leginkább az érdekli, hogyan tudják legkisebb piacvesztéssel túlélni a digitalizációt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
