Az Európai Uniós jogi normák értelmezésénél elengedhetetlen a teleologikus és a történeti értelmezés a norma szövegének nyelvtani értelmezése mellett. Az uniós jogi normák számos értelmezési metódusa közül ezek - többek között éppen az indokok és az előzmények preambulumban való megjelenítése okán - kiemelt jelentőséggel bírnak. Minden egyes "közösségi jogi rendelkezést saját szövegösszefüggésébe kell helyezni, és a közösségi jog rendelkezéseinek összessége, annak céljai, valamint a szóban forgó rendelkezés alkalmazási időpontjában fennálló fejlődési állapota tükrében kell értelmezni."[1] Különösen igaz ez egy a többnyelvűségen alapuló rendszerben az olyan esetekben, amikor a grammatikai értelmezés - például az egyes nyelvi változatok eltérősége esetén - önmagában nem elegendő az adott norma minden kétséget kizáró egyértelmű értelmezéséhez. Az uniós jogalkotó által az adott normával elérni kívánt cél illetve a rendelkezés keletkezésének feltérképezése ilyen esetekben hasznos adalék lehet.[2] Ilyenformán a preambulum mint ezeknek a céloknak az összefoglaló katalógusa fokozott figyelmet érdemel.
A jogalkotói motiváció ésszerű keretek közötti részletezése lehetővé teszi az arányosság külső kontrolljának megvalósulását azáltal, hogy az Európai Unió Bíróságának lehetősége van ezeket a megfontolásokat megismerni és megvizsgálni.[3] Még ha az uniós jogi normák preambulumának nem is az adott norma értelmezésének megkönnyítése az elsődleges funkciója, hanem sokkal inkább az átláthatóság, ezáltal a jogbiztonság megteremtése, valamint az uniós jogalkotó szervek hatékonyabb ellenőrizhetősége, nem lebecsülhető a preambulum jogértelmezésben betöltött szerepe sem.
Emellett mind a tagállami jogharmonizációs feladatok megvalósításában, mind pedig az uniós jogi normák végrehajtásánál közvetlenül jelentős segítség a jogalkotó által a normaszöveghez készített indokolás. Még ha a preambulumok nem is minden
- 187/188 -
esetben tartalmazzák valamely fogalom magyarázatát, a korábbi esetjogi gyakorlat részletezését vagy a más uniós jogi aktusokhoz való viszony részletes elemzését, a jogalkotói szabályozási célok és indokok részletezésével lehetővé teszik az uniós jogi normáknak a jogalkotói akarat primer megismerési forrásokon alapuló teleologikus értelmezését.
Mindaddig, amíg a preambulum alátámaszt, egyértelműbbé tesz vagy megerősít valamely normatív rendelkezést, addig képes betölteni az értelmezésben ezt a hatékony segítő szerepet. Más a helyzet azonban, amikor a normatív rendelkezés önálló vagy más normatív előírásokkal való együttes értelmezése alapján elméletileg egyértelműen megállapítható a norma "valódi" tartalma, aminek azonban a preambulum vonatkozó rendelkezése némiképp ellentmondani látszik, vagy érdemben változtatna azon. Ilyen esetben merül fel a normatív rendelkezés és a preambulum rendelkezése közötti viszony kérdése: gyakorol-e hatást ilyen esetben is a preambulumi rendelkezés a normatívnak szánt előírás értelmezésére? Sarkosabban fogalmazva: alapítható-e adott esetben a preambulum szövegére a normatív előírástól eltérő értelmezés?
Jóllehet ez utóbbi kérdést az Európai Unió Bírósága gyakorlata látszólag egyértelműen megválaszolta az, hogy a tagállamok időről időre újra valamely preambulumi rendelkezésre hivatkozva igyekeznek igazolni értelmezésük helyességét már önmagában előrevetíti az esetleges konfliktusok lehetőségét. A normatív tartalom értelmezése és a szubjektív jogalkotói szándék preambulumból történő visszafejtése során a tagállamok vitatott szabályozásuk fenntartása érdekében igyekeznek az őket lehető legjobban támogató értelmezést kiolvasni a preambulumból időnként akár némileg szembe is menve a normatív tartalommal. Azt pedig, hogy mennyiben ismerhető meg a jogalkotói szándék a preambulumi rendelkezések alapján illetve hogy hol húzódik a határ az ezen a szubjektív elemen alapuló kreatív - és egyben a normaszövegtől valójában már eltávolodó - jogértelmezés és a normatív rendelkezésekkel össze nem egyeztethető értelmezés között, nem mindig egyértelmű megállapítani.
A problémát ilyen esetekben főképpen az okozza, hogy a nem minden tekintetben egyértelmű szabályozást próbálja egyértelművé tenni a jogalkotó szubjektív viszonyulásának figyelembevétele. A preambulumban manifesztálódó szándék illetve annak leképeződése, ütközése esetén a preambulum egyértelmű előnyben részesítése a jogelméleti kérdéseken túlmenően gyakorlati problémákat is felvet. Emellett jóllehet elméletileg a preambulum rendelkezéseivel szemben (is) követelmény, hogy azoknak nem szabad homályosnak vagy többértelműnek lennie, valamint nem állhatnak más preambulumbekezdésekkel vagy a normatív rendelkezésekkel ellentétben,[4] gyakran - esetenként a módosítások következtében - nem ismerhető meg vagy nem konzisztens a "jogalkotói akarat". Az uniós jogi normák indokolását illetően léteznek ugyan általánosnak mondható követelmények, de ezek értelemszerűen nem lehetnek teljesek, minden részletre kiterjedőek, csak a
- 188/189 -
legfontosabb jogi és tényleges megfontolások szerepeltethetők, amelyeken az aktus nyugszik, és amelyből a kibocsátó szerv gondolatmenete megismerhető.[5]
A preambulum az EUMSZ 296. cikke alapján az európai uniós jogi aktusok elengedhetetlen alkotóeleme. "A jogi aktusoknak indokolást kell tartalmazniuk, és azokban utalni kell minden olyan javaslatra, kezdeményezésre, ajánlásra, kérésre vagy véleményre, amelyet a Szerződések előírnak."[6] Ez a rendelkezés értelemszerűen meg is határozza a preambulum pontos tartalmi elemeit, ezen keresztül a funkcióját, illetve megvilágítja az értelmezés szempontjából ebben rejlő lehetőségeket. A jogbiztonság megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges, hogy az uniós jogalkotó teljesítse az EUMSZ hivatkozott rendelkezéséből eredő kötelezettségét és eleget tegyen az indoklási kötelezettségének.
Az indokolás tehát az EUMSZ 296. cikk szerinti indoklási kötelezettségre figyelemmel érvényességi kellék. "Az EK 253. cikk értelmében a rendeleteknek, irányelveknek és határozatoknak indokolást kell tartalmazniuk. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolási kötelezettség terjedelme a kérdéses intézkedés természetétől függ, és ha az intézkedés általánosan alkalmazandó, az indokolás korlátozódhat egyrészt az elfogadáshoz vezető általános helyzet bemutatására, másrészt az általános célokra, amelyeket elérni kíván. Ha a vitatott intézkedés világosan felismerhetővé teszi az intézmény által elérni kívánt célt, túlzás lenne a különböző technikai lehetőségek közötti választás részletes indokolási kötelezettségének előírása. A rendelet 25 preambulumbekezdése világosan megfogalmazza a végezetül elfogadott szöveg lényeges céljait.[...] Ezért véleményem szerint nincs kétség afelől, hogy az EK 253. cikk előírásai teljesülnek.[7]
Találunk példát arra is, hogy az irányelvekhez készített magyarázó indoklás terjedelmes és meglehetősen részletes.[8] Ezek, ahogyan alább a főtanácsnoki indítvány részlete is mutatja kitűnő értelmezési forrásai az egyes uniós jogi aktusoknak. Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni a főtanácsnoki intést a preambulumok megfelelő kezelésére vonatkozóan. "Az irányelv[9] egyik jellegzetessége annak rendkívül részletes preambulumának hosszúsága, amely mintegy 40 %-kal hosszabb, mint maga a rendelkező rész. A Bíróság elé terjesztett kérelmek alapján indult ügyekben bőséges számmal találhatunk utalásokat a
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
