A hagyományos vitarendezési formával, a peres (bírósági) eljárással szemben a mediáció úgy definiálható, mint egy sajátos, permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, melynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.[1] A pert megelőző közvetítés egyik formája a bíróságon kívüli közvetítés (out of court mediation), amelyet a bírósági szervezethez közvetlenül nem kapcsolódó szervezetek, magánszemély közvetítők nyújtanak. Lényeges sajátossága, hogy az önkéntes elhatározáson alapuló vitarendezés (voluntary mediation) során a felek jutnak el a mindkettőjük számára elfogadható megoldásig, tőlük függ, milyen gyorsan teszik ezt, s hogyan, mikor hajtják végre. A mediáció másik válfaja a bírósághoz kapcsolódó mediációs eljárás (court-annexed mediation), illetve maga a bírósági mediáció (judicial mediation). Bírósághoz kapcsolódó mediációs eljárásról és bírósági mediációról akkor beszélhetünk, ha a felek nemcsak a pert megelőzően, hanem a peres eljárás megindításakor, illetve a per folyamán, sőt később a pert követően, bizonyos esetekben a végrehajtási szakban is igénybe vehetik a közvetítést a bíróság ajánlása nyomán, a bírósági eljárás keretei között, bíró által megszabott határidőben. Erre mind az anyagi, mind az eljárásjogi törvényekben lehetőséget biztosít a jogalkotó, akkor is, ha egyébként külön törvény rendelkezik a közvetítői eljárás szabályairól. A bíróság által vagy azon keresztül nyújtott közvetítői szolgáltatásokat a bírósággal együttműködő mediációs szervezetek, vagy azok alkalmazásában álló mediátorok, vagy közvetítői képzésben részesült bírósági alkalmazottak, bírók végzik. A jogalkotó szándékától, az állami szerepvállalás mértékétől függően a felek számára vagy ingyenes a szolgáltatás, vagy a felek fizetik részben vagy egészben a mediáció költségeit, beleértve a mediátor munkadíját is. A közvetítés helyszíne gyakran a bíróság épületében található. Úgy a nemzetközi, mint a hazai gyakorlatban elsőként alulról jövő kezdeményezések formájában jelent meg a mediáció alkalmazása a bírósági eljárások megindítását követően. Az informális gyakorlatok alakították a rendszert, formálták annak működését. Sikerességének záloga társadalmi szinten a szemléletváltásban, a jogalkalmazás szintjén a jogintézménnyel való azonosulásban rejlett, rejlik.
A XXI. században a bíróságokkal szembeni elvárások még fokozottabbá váltak az életviszonyok bonyolultsága, a gazdasági kapcsolatok összetettsége, a szociális, családi konfliktusok elmélyülése következtében. A társadalom a jogalkotótól és a jogalkalmazótól egyaránt rugalmas, a társadalmi kihívásoknak megfelelő szintű változásokat várt. Az elmúlt évtizedek nemzetközi gyakorlatai bizonyították, hogy a polgári jogi és polgári eljárásjogi reformok egyre határozottabban ösztönzik a feleket arra, hogy alternatív vitarendezési fórumokat vegyenek igénybe jogvitájuk megoldásához. A bírósági úthoz való hozzájutás közösségi jogalkotási szinten való kiszélesítésével a perek száma és a bíróságok munkaterhe is megnőtt, amely megnövelte a perek időtartamát. Az Európai Parlament és Tanács 2008. évi 52. számú Irányelve pontosan arra a problémára reflektált, hogy a tagországok többsége nem tudott maradéktalanul eleget tenni például a perek ésszerű időn belül történő elbírálásának biztosítására vonatkozó nemzetközi kötelezettségeinek, így a tagállamok kötelezettségévé tette a közvetítői eljárás alkalmazását a polgári- és kereskedelmi jogvitákban. Az irányelv nyomán elindult kodifikációs folyamatok lendületet adtak a közvetítés bírósági szervezetrendszerben való alkalmazásának fejlesztéséhez is. Az irányelv átültetése során a tagállamok messzemenően figyelembe vették azokat a nemzetközi tapasztalatokat, ezek nyomán kialakult saját gyakorlatukat, kísérleti programjaik eredményeit, amely tudást, tapasztalatot a tagállamok az elmúlt évtizedben felhalmoztak a mediációs eljárás bírósági eljárásokban való alkalmazása során. Az egyes országokban működő mediációs modellek alapján megállapítható, hogy a bíróság által vagy azon keresztül nyújtott közvetítői szolgáltatásokat a bírósággal együttműködő mediációs szervezetek (pl. Franciaor-
- 1/2 -
szág, Románia), vagy azok alkalmazásában álló mediátorok (pl. Egyesült Királyság), vagy közvetítői képzésben részesült bírósági alkalmazottak, bírók végzik (pl. Magyarország, Dánia). Különösen a békebírói rendszert alkalmazó országokban (Spanyolország, Portugália, Belgium, Svájc) a nyugdíjas bírók is nyújthatnak mediációs szolgáltatást. A jogalkotó szándékától, az állami szerepvállalás mértékétől függően a felek számára vagy ingyenes a szolgáltatás, vagy a felek fizetik részben vagy egészben a mediáció költségeit, beleértve a mediátor munkadíját is. A közvetítés helyszíne - mint említettük - gyakran a bíróság épületében található (Hollandia, Magyarország).
A mediációval kapcsolatos tagállami jogszabályok sokszínűsége mellett sem sérülhet a mediáció önkéntes alapon történő választásának alapelve (voluntary mediation). A jogi szabályozás egyes esetekben a bíró részéről tájékoztatási kötelezettséget, a felek részéről részvételi jogot (mandatory mediation) vagy részvételi kötelezettséget (compulsory mediation) ír elő a mediációs eljárás alkalmazásához, különösen a családjogi perekben. A nemzetközi szakirodalomban létező felfogás szerint maga a bíróságokhoz kapcsolódó, illetve a bírósági mediáció felel meg a mandatory mediation fogalmának, azaz a mediáció a bíró terelése (ajánlása, részvételre való kötelezése) nyomán "kötelezően választható" a fél részéről. Ami nem azt jelenti, hogy a szabályozás áttöri a felek önrendelkezési jogát, a mediáció választásának önkéntességen nyugvó alapelvét, hanem azt, hogy a felek találkozhatnak, illetve találkozniuk kell a mediátorral (tipikusan egy közvetítői előkészítő megbeszélésen, információs találkozón) annak érdekében, hogy a kapott információ birtokában eldönthessék: a vita rendezésének hagyományos, peres útjánál maradnak, vagy annak alternatív módját választják.
Magyarországon a bírósági közvetítés egy külön fejezetben jelenik meg a Közvetítői tevékenységről szóló törvényben,[2] a közvetítői képzésben részesült bírók, bírósági titkárok, rendelkezési állományban levő nyugdíjas bírók ingyenesen végzik ezt a tevékenységet a bíróság falain belül,[3] tehát a bírósági közvetítés a bírósági szervezetrendszerhez kötött, mind a bírósági közvetítők személyi körét, mind a közvetítés alkalmazhatóságát illetően (a bírósági közvetítés első pillére). A hazai jogi szabályozás nem szakított teljesen a korábbi bírósági gyakorlatban szórványosan alkalmazott, bíróságokhoz kapcsolódó mediációs eljárás igénybevételének lehetőségével, amikor lehetőséget teremtett az ügyfél számára a piaci árakhoz képest olcsóbban igénybe vehető mediácós szervezetek fellépésére a bírósági közvetítésben[4] (második pillér). A Kvtv. azon rendelkezései, mely szerint bármely fél választhat magának közvetítőt az Igazságügy Minisztérium által vezetett névjegyzékből a törvényben foglalt feltételekkel (pl. a mediátor díja a felek és a közvetítő szabad megállapodásának tárgya), nem változtak (harmadik pillér).
A bírósági közvetítői eljárás (judicial mediation) alkalmazásának szilárd bázisát az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvében a házassági bontóperben és a szülői felügyeleti jog gyakorlásának rendezésében, tehát az anyagi jogi szabályokban való megjelenése teremtette meg.[5], [6] A bírósági közvetítés megjelenésével változtak a Polgári perrendtartás és a bíróságok működésével kapcsolatos szabályok is.[7]
Az Országos Bírósági Hivatal által felállított, 2012 áprilisától - 2014 májusáig működő Országos Mediációs Munkacsoport aktívan részt vett
- a bírósági közvetítéssel kapcsolatos jogszabály alkotási-, módosítási-, és véleményezési tevékenységben,
- a bírósági közvetítés gyakorlatának kialakításában, figyelemmel kísérésében,
- a bírósági közvetítők, koordinátorok képzésében, a bírók felkészítésében az új jogintézmény fogadására.
Működése során számos feladathoz készített írásos dokumentumokat, mint például
- első segítség a bírósági közvetítés bevezetéséhez,
- elméleti háttéranyag a határokon átnyúló mediáció, valamint
- az e-mediáció gyakorlatának bevezetéséhez,
- útmutató az önkéntes és az ún. "kötelező" közvetítés alkalmazásához),
- javaslatokat tett a bírósági honlap- és intranet tartalomra,
- a bírósági közvetítők továbbképzésére és szupervíziójára,
- a bírósági közvetítés országos népszerűsítésére.
Több szakmai állásfoglalást fogalmazott meg a legjobb gyakorlatok kialakításához, fejlődéséhez. A munkacsoport tagjai számos népszerűsítő és ismeretterjesztő előadást tartottak. A Mediációs Munkacsoport azt tartotta szem előtt, hogy egyfajta bírósá-
- 2/3 -
gi és közvetítői szakmai háttértudást összpontosítson, illetve biztosítson az Országos Bírósági Hivatal részére az éppen aktuális igazgatási és szakmai feladatokhoz kapcsolódóan, ezért mandátumának lejártakor részletes javaslatot tett a bírósági közvetítés fejlesztésére.
A munkacsoport egységes álláspontja volt, hogy a bírósági közvetítés fejlesztéséhez, működtetéséhez, az igazgatási feladatokhoz igazodó szakmai tartalom hozzárendeléséhez közvetítői szakmai háttértámogatásra szükség van a jövőben is.
Az Egyesület a mediáció lehető leghatékonyabb alkalmazásának előmozdítása céljából létrehozott, jogi személyként önkormányzati elven, a GEMME (European Association of judges for mediation) magyar szekciójaként működő társadalmi szervezet. Alapszabályában a nemzetközi szervezet alapvető célkitűzéseivel összhangban a mediációt érintően jogszabályok, szabályzatok megalkotását, más intézkedések megtételét kezdeményezi, véleményt nyilvánít a mediációt érintő jogszabályokról, szabályzatokról, más intézkedésekről, ideértve ezek tervezetét is, a mediációt népszerűsíti, együttműködik más - magyar és külföldi - bírói és jogászi szervezetekkel, rendezvényeket szervez, közreműködik kiadványok készítésében, támogatja tagjainak a mediációval kapcsolatos tevékenységét. Az egyesület az Országos Bírósági Hivatal főtámogatásával 2013-ban és 2014-ben Mediációs Panoráma I. és Mediációs Panoráma II. néven két olyan nemzetközi konferenciát szervezett, amelyen sok hazai előadó mellett Európa több országából, de az Egyesült Államokból, Brazíliából és Mauritiusról is érkeztek előadók. Az egyesület célja az volt, hogy a különböző jogi területeken működő mediációs szakmák részére olyan fórumot biztosítson, ahol a közvetítés, így a bírósági közvetítés általános kérdéseinek sok szempontú megközelítésével a résztvevők számára körképet adjon a mediáció helyzetéről, a bevált "jó gyakorlatokról" ("best practices"), a közvetítés sajátosságairól az egyes jogterületeken (polgári és családjogi, büntető és szabálysértési ügyekben, a gazdasági és a munkajogban). Az egyesület ezzel kívánta elősegíteni a közvetítés népszerűsítését, továbbfejlesztését hazánkban is. A bírósági közvetítés szempontjából is nagyon fontos, hogy a konferenciákon részt vevő bírók, bírósági vezetők, bírósági közvetítők, ügyvédek, közjegyzők között egy olyan párbeszéd, együtt gondolkodás vegye kezdetét, amely termékenyítőleg hat mind a mediáció társadalmi szintű elfogadottságára, a szemléletváltásra, mind a szakma fejlődésére. Ez a hasonló célokat megfogalmazó civil szervezetekkel való közös rendezvények szervezésével is elősegíthető.
A bírósági közvetítés jogszabályi beágyazottságánál fogva sem önálló entitás, sem a nemzetközi, sem a hazai jogi környezetben. Nem értelmezhető, nem fejleszthető az őt körülvevő társadalmi és mediációs szakmai kontextustól függetlenül. Ha azt az élő, organikus kölcsönhatást, amelyet a jogszabályi háttér megteremt számára a tagországokban is, a gyakorlatban nem alkalmazzuk, megfosztjuk a fejlődés lehetőségétől. A mediációs szakmák összefogása, együttműködése eredményezi minden országban annak a stratégiai célnak a megvalósítását, mely a mediáció népszerűsítésével egy békésebb, kiegyensúlyozottabb társadalom megteremtéséhez vezethet. Hazánkban sem hagyható figyelmen kívül, hogy a bírósági közvetítőkre ugyanazok a szakmai szabályok vonatkoznak a tevékenység végzésére (2002. évi LV. törvény a közvetítői tevékenységről, továbbiakban: Kvtv.), és a szakmai tudás továbbfejlesztésére [63/2009. (XII. 17.) IRM rendelet - a közvetítői szakmai képzésről és továbbképzésről], mint a piacon működő összes többi mediátorra.
Mivel a bírósági közvetítés a bírósági eljárásba szervesen beágyazott közvetítési forma, a hazai polgári perjogi kodifikáció iránya alapvetően meg fogja határozni a bírósági közvetítés fejlődését hazánkban is. Változó, hogy a polgári és kereskedelmi mediáció milyen helyet foglal el az egyes európai jogrendszerekben, a közvetítői eljárás az eljárási kódexek része-e (pl. Belgium, Dánia, Franciaország, Lengyelország, Svájc), vagy külön törvényben szabályozott, kölcsönhatásban a perjogi kódexszel (pl. Ausztria, Csehország, Görögország, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia, Németország). Az alternatív konfliktuskezelés jogintézményének utóbbi tíz éves fejlődését követve azonban megállapítható, hogy a peres eljárás rendszerébe átfogó jelleggel, az összes magánjogi pert illetően szervesen beépülő mediációs eljárás mellett szól az az érv, hogy az irányelvvel összhangban a bírósági szervezet feladataként kell, hogy megjelenjen az ügyfelek terelése a békés megoldások irányába, a mediátor bevonása a peres eljárásba, és a mediációs eljárás párhuzamosságát elkerülő szabályozás (szünetelés/felfüggesztés), valamint a létrejött közvetítői egyezség végrehajthatóságának kérdésköre.[9]
- 3/4 -
Az utóbbi tíz évben a bírósági közvetítés (judicial mediation) rendszerének fejlődése alapján semmiképpen sem javasolható a mediációs megállapodásban létrejött egyezség közjegyző általi végrehajthatóvá nyilvánítása. A bírósági közvetítés európai rendszerének egyik sajátossága, hogy bírók is végezhetnek mediációt, ez a lehetőség a hazai jogban is megjelent. A bírósági közvetítést végző bírósági titkár és bíró az eljárási garanciákat és a jogi szakértelmet is biztosítja, tehát indokolt a bíróság általi végrehajthatóvá nyilvánítás.
A közvetlen végrehajthatóság helyett azért érdemesebb a visszacsatolásos végrehajthatóságot szabályozni, mert a mediációs megállapodás sok olyan elemet tartalmaz, melynek nem a végrehajthatóság, hanem a konszenzuson alapuló megegyezés elősegítése szempontjából van jelentősége.
A bíróságon kívüli és a bírósági közvetítés intézményét is sok esetben az a vád éri, hogy a bíróságok munkaterhe érzékelhetően nem csökken a mediációs eljárás beépítésével, ráadásul a tikári és a bírói munkateher összeadódik a bírósági közvetítést végző titkárok és bírók esetében. Az ilyen következtetés levonásának az egyik oka a hatékonyság mérésének a hiányossága, mely leegyszerűsíti a mérést a bíróságokra érkező ügymennyiség és a megállapodások számának egyszerű matematikai összevetésével anélkül, hogy a per mediációs eljárásra terelésével felmerülő pertartam csökkenést, a bíró által mellőzhető perbeli cselekmények (pl. bizonyítási eljárás) idő- és költségmegtakarításait, és az ún. "utóperek" számának a csökkenését vizsgálnák.
Hazánkban a bírósági közvetítés ingyenes. Ez nemzetközi viszonylatban igazán példamutató megjelenése az állami szerepvállalásnak. Ahhoz, hogy ezt a szolgáltatást minél többen igénybe vegyék, az ügyfeleken kívül az ügyvédi kar "megnyerése" kulcskérdése a bírósági közvetítés fejlődésének. Tekintettel arra, hogy a Kvtv. szerint az ügyvédek is lehetnek mediátorok, a bírósági közvetítésnek, mint új jogintézménynek fel kell készülnie arra, hogy a jogi képviselők többszörösen ellenérdekeltnek tekinthetik magukat. A kételyek eloszlatásának útja csakis az ügyvédi kamarákkal kötött együttműködési megállapodások kötése lehet, mellyel a két szakma közötti kölcsönhatás előnyeire lehet fokuszálni. Közös rendezvényeken lehet tisztázni, mi a különbség a mediáció és az ügyvédi egyeztető tárgyalás között, miért éri meg a jogi képviselőnek hosszú távon, ha ügyfelének a jogvitájára legmegfelelőbb, leghatékonyabb megoldást javasolja, milyen fontos és megkerülhetetlen az ügyvéd szerepe a mediációs eljárásban is az ügyfele részére biztosított tanácsadásban, az ügy jogi háttérének megvilágításában, a kötendő egyezség jóváhagyhatóságának, végrehajthatóságának megvizsgálásában.
A közvetítés nemzetközi fejlődésének egyik fontos tényezője, hogy - éppen a megoldandó problémák, összetettsége, nehézsége, specialitása miatt - egyre nagyobb a szerepe a szakértelemnek. Ennek a szakértelemnek a hazai bírósági közvetítés fejlődésében is nagy szerepe volt az elmérgesedett kapcsolattartási viták kapcsolatügyeleti mediátorok bevonásával történő megoldásával, mert a gyermekvédelemben dolgozó mediátorok helyet és speciális szakértelmet biztosítottak a családok számára a kapcsolattartási folyamat ellenőrzésével, fejlesztésével, és hathatós segítséget nyújtottak a bíróságok számára a kapcsolattartás módjainak felek általi, de mediátor segítségével történő kifejlesztésében. A határokon átnyúló ügyekben, a jogellenes gyermekelviteli és visszaviteli eljárásokban felkészült, idegen nyelveket beszélő közvetítőkre van szükség. Ma Magyarországon inkább még az a jellemző, hogy a felek nem tudnak tájékozódni a nemzetközi mediációról. A tájékoztatás hiányának sok esetben az az oka, hogy nincs is miről tájékozódni: nem alakult ki az országban olyan speciálisan képzett, nyelveket beszélő mediátorok hálózata, akiket az ilyen ügyekben fel lehet kérni. Ez alól Európában kivétel Németország, Hollandia, bizonyos mértékben Belgium, Franciaország és Anglia. Ugyanakkor a legtöbb országban van olyan mediátor, aki bizonyos nyelven, bizonyos ügyekben felkérhető. Európai és nemzetközi ajánlások vannak arra vonatkozóan, hogyan kell megfelelően képzett mediátorok hálózatát kialakítani egy-egy országban, és létezik egy európai mediátorhálózat, amelynek jelenleg 60 tagja egymással kapcsolatot tart: ez a www.crossbordermediator.eu.[10]
A jelenleg hatályos szabályozásban ismert az alávetési nyilatkozatot tett (ún. külső) közvetítő fellépése is a bírósági eljárás megindításakor és az alatt igénybe vehető mediációs eljárásban, mely a mediációhoz való olcsóbb hozzáférhetőséget teremti meg. Ha indokolt is bizonyos ügycsoportokban (pl. családjogi perek) az ingyenesség biztosítása, más ügycsoportokban, a nagyobb értékű vagyoni perekben, a gazdasági élet szereplői közti jogvitában a jogszabályban meghatározott tarifa alkalmazása sem jelentheti akadályát a mediáció igénybevételének. Ha a
- 4/5 -
magánjogi perekre átfogóan kiterjesztett közvetítői eljárások (a kötelezhetőség körének bővítése) számának növekedésével nőhet is a bíróságok ügyterhe, az egyensúly fenntartható a két lehetőség ésszerű, kölcsönös együttműködésen alapuló összekapcsolásával. A közvetítői eljárás számos tömeges érintettségű (lásd például a devizahiteles pereket, de gazdasági társaságok "körbetartozásos" pereit, nagy volumenű munkaügyi jogvitákat, biztosítási pereket) eljárásban bekapcsolható a peres eljárás rendszerébe a fenti módon, amikor társmediátor bevonásával, az ágazati szakértelem kiaknázásával egy minden érdekelt számára kielégítő megoldás születhet.
A bírósági közvetítés csaknem kétéves tapasztalatai alapján levonható következtetések szerint az egységes jogi szabályozás színes gyakorlatot teremtett. Azok a törvényszékek, ahol már érdemben elindult a folyamat, a gyakorlat kialakításához hozzátették saját kreativitásukat, ötleteiket a közvetítés minél hatékonyabb alkalmazásához (népszerűsítés különböző formái, nyilvánosság, szabályzatok). Ezek a kezdeményezések megmutatták, hogy nincs és nem is lehet a bírósági közvetítés minden munkafolyamatára (terelés, a per előkészítés körében tett bírói, koordinátori munka, visszacsatolás) teljesen, minden részletszabályára előírható protokoll. Ha születik (született) ilyen protokoll, az is lehet eltérő, a gyakorlatban formálódó, a közvetítés, gyorsabb, rugalmasabb jellegéhez igazodóan, az egyes törvényszékek helyi sajátosságainak megfelelően.
Nemcsak a kronológiának köszönhető (egyes törvényszékeken a bírósági közvetítők már 2013 végén elkezdték működésüket, a teljes hálózat kiépülése 2014. év végére várható), hanem az egyéni sajátosságoknak is, hogy a bírósági közvetítés eltérő szinten működik az országban. Van, ahol a bírók meggyőzésére kell nagyobb energiát fordítani, van, ahol a közvetítő szorul biztatásra, van, ahol az igazgatási vezetés vár megerősítést. A központi igazgatás feladatainak ellátáshoz ezért nagyon fontos az interakció a törvényszékek és a központi igazgatás között (mire van, lesz igényük, milyen gyakorlati problémák merülnek fel stb.). Ugyanakkor nagyon fontos, hogy az "alulról kezdeményezés" útját, a gyakorlat formálását nyitva kell hagyni a törvényszékek számára, hogy azonosulhassanak új szerepükkel, hogy magukénak érezzék a működés sikerességét, és saját maguk szabhassák meg a fejlődés ütemét, irányait.
A bírósági közvetítői hálózat fejlesztése eredményeként, 2014. első félévi adatok szerint 110 bírósági közvetítőből 72 bírósági titkár és 38 bíró működik az ország törvényszéki illetékességi területein található bíróságokon, a bírósági közvetítői eljárásra utalt ügyek 55-75% megállapodással végződik, amely megfelel a nemzetközi átlagnak. Mind a létszám, mind az eredményesség azt támasztja alá, hogy a jogintézmény eredményeinek megőrzése, a hatékonyság fejlesztése érdekében indokolt lehet a bírósági közvetítést végző titkárok és bírók munkaterhének csökkentése, a bírósági közvetítőként dolgozó bírósági titkár vagy bíró általános ügyterhének meghatározása során a közvetítés "beszámítása" (egyéb ügyeinek csökkentése), a bírók tárgyalási rendjének és a közvetítői ügyeleti rendszer összehangolásának engedélyezése, az eredményesség mérésénél a komplex vizsgálatot lehetővé tevő statisztikai adatgyűjtés lehetőségének megteremtése, az egyes törvényszékek gyakorlatának (best practices) támogatása. Fontos szempont a közvetítéssel kapcsolatos tevékenység elismerése (bírói, titkári értékelés).
A bírósági közvetítés fejlesztésében kulcsfontosságú a bírók szerepe, hiszen az ő hozzáállásukon múlik az ügyfelek tájékoztatásának hitelessége, sikeres terelése a közvetítői eljárásra, a visszacsatolt megállapodások soron kívüli jóváhagyása. Mivel az ún. "kötelező" mediáció a teljesen szabadon választható mediációhoz képest korlátozást jelenthet az ügyfél számára, a jogintézménnyel szembeni idegenkedés kizárólag a bíró segítségével győzhető le. A bírók folyamatos képzése, továbbképzése azért is bír nagy jelentőséggel, mert a bírónak azt kell megértenie, hogy az adott ügyben ő nem tud jó döntést hozni, és nem azért, mert szakmai tudása nem megfelelő, hanem azért, mert a jogvita sajátossága ezt nem engedi meg. Ha a bírót pl. a kötelező közvetítés alkalmazásában, a per tárgyalásának felfüggesztésében az a cél vezérli, hogy "szabaduljon" az ügytől, az ügyvédet, ügyfelet pedig az, hogy "húzzák az időt", a jogintézmény nem éri el a célját, negatív visszhangja lehet, mely károsan hat a jogintézmény megítélésére, fejlődésére is. Ez csak azzal hárítható el, ha a bírók tréningeken, központi és helyi képzéseken vehetnek részt, a bírósági közvetítőkkel konferenciákon a gyakorlati, kézzelfogható eseteket megismerhetik, és tapasztalatokat cserélhetnek a gyakorlatról. Minthogy léteznek többnyire gazdasági ügyeket, családi ügyeket, munkaügyi jogvitákat tárgyaló bírók, léteznek olyan bírósági közvetítők - ahogy a piaci szférában működő mediátorok esetén is - akik a biztosítási, gazdasági ügyekben, vagy családi, munkaügyekben "érzik magukat otthon", így számukra a specializált képzések, tapasztalatcserék bírnak igazi jelentőséggel.
Mivel a bírósági közvetítőkre is vonatkoznak a fent említett IM rendelet rendelkezései, kötelező tovább-
- 5/6 -
képzésük, szupervíziós rendszerük központi működtetése egyrészt a szakmai fejlődésük biztosításának, másrészt a pályán való maradásuk záloga. Ebben a szférában- ahogyan a képzés esetén - elengedhetetlen a már rutinnal, gyakorlati tudással rendelkező mediátorok, képzési akkreditációval rendelkező mediációs szervezetek segítsége a bírósági közvetítők támogatásában. Ez annál inkább fontos, mert a bírósági közvetítésnek egy olyan bírósági rendszerben kell működnie, ahol a szabályozottság követelményét a rugalmasság igényével kell összeegyeztetni, tehát - ha úgy tetszik - a bírósági közvetítőknek sokkal nehezebb feladatuk van, mint a piacon működő mediátoroknak.
A bírósági közvetítés egy szakma, a bírósági közvetítők egy szakma gyakorlói, nem végrehajtási, családjogi, gazdasági és - mellesleg - közvetítésre utalt ügyeket tárgyaló bírók vagy titkárok. A mediációval szembeni társadalmi és szakmai elvárások kontextusában létezik/léteznek, nem értelmezhető/értelmezhetők attól függetlenül. Mint fiatal jogintézménynek, nem elegendő deklarálnia létjogosultságát, figyelemmel kell lennie a fejlődés irányaira: a szakma egységes képzési követelményrendszer megteremtése iránti igényére, a képzés és a gyakorlati működés minőségbiztosítására, az érdekképviselet kamarai szintű megteremtésére, a társadalom képviselői, az ügyfelek felé való nyitottságra, a rendszer átláthatóságára. A bírósági közvetítés egy többpólusú rendszerbe van ágyazva, ahol a szakmai fogások, gyakorlatok, protokollok sokszínűsége, különbözősége termékenyítőleg hathat minden pólus képviselőire, feltéve, hogy a kölcsönhatástól, az együttműködéstől nincsenek elzárva. Nem ismeretlen hazánkban a bírósági szervezet számára a mediáció alkalmazása. A büntetőjogi mediáció 2006 óta gyűjti tapasztalatait, melynek egyik legfontosabb vívmánya a mentori rendszer megteremtése volt. Ennek kiépítése nélkül a bírósági közvetítés sem tud megfelelően fejlődni. Márpedig nemcsak a feleket szükséges a másik fél megbecsülésére biztatni, erre a megbecsülésre van szüksége a bírósági közvetítésnek és közvetítőknek is, mint a mediációs "paletta" legfiatalabb, de annál hasznosabb szereplőjének. ■
JEGYZETEK
[1] A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 2. §.
[2] A Közvetítői tevékenységről szóló törvény (Kvtv.) IV. fejezet, 38/B. §, IV/B. fejezet 38/C-38/H. §.
[3] Kvtv. 5/B. §.
[4] Kvtv. 38/G. §.
[5] Ptk. 4:22. §.
[6] Ptk. 4:172. §.
[7] Pp. 148. § (2) bekezdés, 152. § (3)-(5) bekezdés, 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet a bírósági ügyvitel szabályairól (BÜSZ) 75/A-75/B. §, OBH elnöke 20/2012. (XI. 23.) OBH utasítása a bírósági közvetítéssel kapcsolatos szabályzatáról.
[8] A Mediációs Munkacsoport javaslata a bírósági közvetítéssel kapcsolatos központi igazgatási teendőkre és a szakmai feladatok ellátására. (Kézirat, 2014. május 31.)
[9] Lásd erről bővebben: Gyengéné Nagy Márta-Szabó Péter-Varga Imre: A polgári perjogi törvénykönyvben vagy azon kívül, avagy a mediáció helye az eljárásjogban (megjelenés alatt).
[10] Kerpel Éva: Mediáció a határokon átnyúló családi ügyekben, in: Mediációs Panoráma-Előadások a mediáció köréből (szerkesztette: Dr. Szabó Péter-Dr. Gyengéné dr. Nagy Márta), Bírók a Mediációért Egyesület, Státusz Kiadó, 2014, p. 90-99., p. 94.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Gyengéné dr. Nagy Márta, bíró, Szegedi Járásbíróság Bírák a Mediációért Egyesület elnöke
Visszaugrás
