Az 1981. évi I. törvény hatályra vonatkozó rendelkezéseinek értelmében az eljárási törvényt a közigazgatási szervek hatósági eljárásában kell alkalmazni. A hatósági eljárás lényege az, hogy az eljáró szerv által meghozott döntés kívülálló személyek vagy szervek jogát, jogos érdekét érinti (ügyfelek), és önkéntes végrehajtás hiányában közhatalommal kikényszeríthető. Közigazgatási eljárásban tehát elvileg a társadalom bármely polgára, szervezete kerülhet ügyféli pozícióba, ezért nagyon fontos, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályait tartalmazó 1981. évi I. törvény megfelelő, hatékony garanciákat tartalmazzon az ügyféli jogok védelmére.
A közhatalom, azaz a kényszereszközök igénybevételének lehetősége rendkívül erős jogosítvány az eljáró szerv oldalán, így az ügyféli jogok védelmére szükség van azért is, hogy az eljáró szerv közhatalmával ne élhessen vissza.
1957-ben az általános eljárási kódex megalkotásakor, majd 1981-ben, az átfogó módosításkor egyértelműen tükröződött a jogalkotó azon szándéka, hogy az ügyfeleket megfelelő védelemben részesítse. 1981 után is találkozhatunk ilyen jellegű törekvésekkel. E célt szolgálta az Alkotmánybíróság határozata, melynek eredményeképpen a devizahatósági ügy privilegizált eljárás jellege megszűnt. Az ügyféli jogok védelmét szolgálta az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztése is.
Mindezek ellenére találkozhatunk eljárási kódexünkben olyan intézményekkel, ahol az ügyféli jogot védő garanciák kiegészítésre szorulnak. Részben ezzel is indokolható az, hogy 1990 óta többször napirendre került az államigazgatási eljárás átfogó korszerűsítése, érdemi lépésekre azonban 1999-ig nem került sor. Ekkor Törvényelőkészítő Bizottság alakult meg, amelynek feladata az átfogó felülvizsgálat koordinálása valamint szakmai javaslatok kidolgozása. Az eljárási kódex átfogó felülvizsgálatának két útja lehetséges. Az egyik megoldást képezheti az, ha "döntően a meglévő eljárási rendszert ésszerűsítjük."[1] Ebben az esetben a módosítások, kiegészítések az eljárási kódexet több, lényeges ponton is érinthetik, de a meglévő eljárási jogintézmények lényegén nem változtathatnak.
A másik lehetséges megoldás - a nemzetközi tapasztalatok figyelembevétele mellett - "alapvető eljárási reformintézkedések"[2] megvalósítása. Ilyen megoldás keretében is megőrizhetőek lennének az eljárási kódex bevált intézményei. A fentiek közül bármely módszert választja jogalkotásunk, az újraszabályozás során érvényesülnie kell annak a követelménynek, hogy "megőrizzük az eljárásjogi keretek azon stabil elemeit, intézményeit, amelyek kiállták az évszázados jogfejlődés próbáit, amelyek a törvényesség, a jogszerűség és az emberi jogok védelmének garanciái maradnak a jövőben is, sőt ezek garanciális jellegének erősödnie kell."[3]
A szükséges reformintézkedések előmozdítása érdekében célunk - a teljesség igénye nélkül - számbavenni az eljárási kódex ügyfeleket védő garanciális rendelkezéseit, kiemelve azokat a pontokat, ahol az ügyfelek védelme további erősítésre szorul.
- 168/169 -
A törvényesség elve alkotmányos alapelv, amely az eljárás valamennyi résztvevőjére vonatkozik. A törvényesség alapelve az államigazgatási szerv oldalán a jogszabályok maradéktalan betartását, azaz a törvényeknek megfelelő eljárást jelenti. A törvényesség követelménye olyan alapelv, amely a kódex egészét áthatja, és noha alapelv alapján nem lehet konkrét ügyben döntést hozni, mégis a törvényesség megsértése esetére nyújt védelmet az Áe. jogorvoslati rendszere, mely - a konkrét jogorvoslati fajtától függően - hivatalból vagy kérelemre lehetővé teszi a törvénysértések orvoslását.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a törvényesség elvét korlátozhatja az államigazgatási szerv számára biztosított indokolatlan és túlságosan széleskörű mérlegelési lehetőség. A méltányosság ugyancsak a törvényesség követelménye ellen hathat, amennyiben széleskörben megengedett, illetőleg gyakorlása nincs megfelelő garanciákkal körülbástyázva.
Ez a jogosítvány ugyancsak az Alkotmányból ered. A Magyar Köztársaság Alkotmányának értelmében a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő. Az államigazgatási eljárásban a törvény előtti egyenlőség elve biztosítja azt, hogy az ügyfelek között nemzetiségi, faji, vallási, nemi, politikai, vagyoni hovatartozás alapján ne lehessen különbséget tenni. Az ügyfelek azonos elbánásban részesülnek és egyforma jogokkal rendelkeznek az említett szempontoktól függetlenül.
Ez az alapelv biztosítja az ügyfelek számára azt a jogosultságot, hogy közigazgatási eljárásban anyanyelvüket szabadon használhassák, és a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt senkit ne érhessen hátrány. Az anyanyelv használatának jogát biztosítják az eljárási kódex tolmácsra vonatkozó rendelkezései is. Ennek értelmében idegen nyelv használata esetén - ha azt az ügyintéző nem beszéli - tolmácsot kell alkalmazni. Felvetődhet ugyanakkor az a kérdés, hogy milyen szinten kell az ügyintézőnek a nyelvet beszélnie, illetve van-e az ügyintéző nyelvtudása olyan szintű, ami mellőzhetővé teszi a tolmács alkalmazását. Erre vonatkozóan indokolt lenne egy részletesebb, egyértelműbb szabályozás, hiszen a gyakorlatban nyilvánvalóan nem elegendő az, ha az ügyintéző saját nyelvtudását alkalmasnak véli például egy írásbeli kérelem jegyzőkönyvbe foglalására. Belátható persze, hogy nem könnyű jogszabálynak szabályoznia azt, hogy mi minősül megfelelő nyelvtudásnak. Megoldást jelenthetne bizonyos szintű (pl.: alap vagy középfokú) nyelvvizsga előírása. Előfordulhat ugyanakkor, hogy egy nyelvvizsgával nem rendelkező ügyintéző, aki hónapokat töltött Angliában jobban beszéli az angol nyelvet, mint 10 évvel korábban angol középfokú nyelvvizsgát szerzett - de azóta a nyelvet nem alkalmazó - kollégája. Az anyanyelvhasználat jogának maradéktalan érvényesülését olyan szabályozás szolgálná, amely idegen nyelv használata esetén minden esetben kötelezővé tenné tolmács alkalmazását.
Ez az alapelv lehetővé teszi az ügyfelek számára, hogy az eljárás bármely szakaszában nyilatkozatot tehessenek. Ez a szabály hivatalból indított eljárás esetében - mely többnyire az ügyfél ellen folyik - különösen nagy jelentőséggel bír. A nyilatkozattételhez való jogot az Áe. az ügyfél nyilatkozatára vonatkozó rendelkezések között is rögzíti. Hivatalból indított eljárások esetén azonban előfordulhat, hogy az ügyfél nem is tud az eljárásról, mivel eljárási kódexünk értelmében a hivatalból indított eljárásról csak abban az esetben kell az ügyfelet értesíteni, ha ezt különös jogszabály kifejezetten előírja. Nyilvánvalóan sérül a nyilatkozattételhez fűződő alapvető jogosítvány, ha az ügyfél nem tud róla, hogy hivatalból indított eljárás van folyamatban vele szemben, ezért indokolt lenne az értesítési kötelezettséget valamennyi hivatalból indított ügyre előírni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
