A corporate opportunity doctrine egy olyan common law jogintézmény, amely az amerikai ítélkezési gyakorlatban néhány évtized alatt fejlődött ki. Magyarországon és más kontinentális jogrendszerekben nem ismert. A fiduciary duty megtiltja az igazgatóknak, hogy stratégiai pozíciójukat a társaság kárára, privát előnyökre használják fel. A társaság által megszerzett üzleti lehetőséget nevezzük corporate opportunitynak, és az erre épülő doktrína azt az elvárást fejezi ki, hogy a vezetők saját érdekeiket a társaság érdekeinek rendeljék alá. A különböző bírósági döntésekben különböző elméletek (tesztek) jelentek meg, amelyek hatással voltak a corporate opportunity doctrine fejlődésére.
The corporate opportunity doctrine is a common law legal institution that has been developed in the American case law for a few decades. In Hungary and in other continental legal systems there is no familiar legal institution. Fiduciary duty prohibits directors from utilizing their strategic position for private benefit to their detriment of the corporation. The business opportunity acquired by the corporation, i. e. the corporate opportunity requires managers to subordinate their own interests to those of the corporation's. There are different theories (tests) appeared in the case-law, that had an effect on the evolution of the corporate opportunity doctrine.
Tárgyszavak: corporate opportunity doktrína, fiduciary duty, üzleti érdek, méltányosság
A corporate opportunity doctrine (COD) egy common law jogintézmény, amely egy másik common law jogintézményből a fiduciary dutyból értelmezhető és származtatható. A legnagyobb nehézséget a cikk megírása során az okozta, hogy nem lehet "a közepébe vágni", hanem viszonylag távolabbról kell megközelíteni a kérdést, hogy eljuthassunk a címben szereplő célig. A COD egy megdönthető vélelem, amely a fiduciary duty felelősségi formájához kapcsolódik. Máris két jogintézmény, aminek nincs megfelelő és pontos magyar fordítása, és szándékosan nem is torzítom a fogalmakat fordítással. A fiduciary dutyról azonban röviden meg kell emlékeznünk, hogy a COD-ot értelmezni tudjuk.
A fiduciary duty egy common law jogterületeken ismert jogintézmény. Hosszú története nem a társasági joghoz kapcsolódik, de végül oda is beszivárgott, és az elmúlt 100 évben számtalan bírósági döntés mellett már az amerikai modelltörvények is meghatározzák egyes részterületeken (például közkereseti társaságok esetében) ennek a felelősségi formának a lényegi elemeit. Egy olyan egyoldalú felelősségi formáról van szó, ahol az egyik fél (képviselő) bizalmi pozíciója révén a másik (képviselt) felet megillető vagyoni érték (vagyontárgy, jog, információ stb.) birtokában a képviselt fél érdekében (lojalitási kötelezettség) a tőle elvárható legnagyobb gondossággal és körültekintéssel kell eljárjon. Legszemléletesebb példa erre a képviseleti jogviszony, ahol fiduciary duty a képviselő és a képviselt viszonyában fennálló olyan kötelezettség, amely kizárólag a képviselő felől áll fenn a megbízója felé. Tehát a megbízónak a képviselővel szemben fennálló kötelezettségei természetüket tekintve nem fiduciary jellegűek.[1]
Fiduciary duty áll fenn a közkereseti társaság tagjai között egymás irányában, a vezető tisztségviselőknek a társasággal szemben,[2] és meghatározott esetekben a vezető tisztségviselőknek a tagokkal szemben. A gazdasági társaságok, mint a partnership (közkereseti társaság), limited partnership (betéti társaság), limited liability company (korlátolt felelősségű társaság) vagy a corporation (továbbiakban: részvénytársaság) a képviseleti jogviszony mindkét oldalán állhatnak, így a kötelezettség nem kizárólag természetes személyekre korlátozódik. A társasági formák magyar vagy európai testvérei sok jegyben és tulajdonságban különböznek amerikai testvérüktől, de az olvashatóság kedvéért a magyar fogalmakat fogom a továbbiakban használni.
Amikor a Uniform Partnership Act[3] kimondja, hogy a közkereseti társaság minden tagja a társaság 'képviselője-
- 186/187 -
ként' járhat el, akkor ez magában foglalja a fiduciary duty fennállását a társaság irányába.[4] Az amerikai joggyakorlatban: "a képviselet egy fiduciárius jogviszony (fiduciary relationship), amely a megbízó (principal) és a képviselő (agent) közötti konszenzuson alapul, ahol a képviselő a képviselt érdekében, annak ellenőrzése mellett jár el."[5] A képviselő a képviseleti jogviszony körében fiduciarynek minősül.[6]
A fiduciary duty két legfontosabb fogalmi eleme a lojalitási (duty of loyalty) és megfelelő körültekintéssel való eljárási (duty of care) kötelezettség.
A két nevesített kötelezettség közül a felelősség lényegi elemét a lojalitási kötelezettség adja, amely a legmagasabb mértékű önzetlenséget jelenti a másik fél irányába. A lojalitási kötelezettség a fiduciary duty kógensnek mondható pillére, nem lehet lemondani róla, vagy szerződésben korlátozni. Ezt a kötelezettséget 1928-ban Cardozo bíró úgy határozta meg, mint a becsületesség legmagasabb foka ("punctilio an honor"), hiszen a fiduciary mindig a kedvezményezett érdekét kell elsődlegesen figyelembe vegye a saját érdekével szemben is.[7] Ezt a fajta kötelezettséget azóta már a közkereseti társaságokra és a részvénytársaságokra vonatkozó modelltörvények is tartalmazzák, illetve számtalan bírósági határozat próbálta már körülírni fogalmát.
Maradva a lojalitási kötelezettségnél, a részvénytársaságokra sajátos szabályok alakultak ki a bírói gyakorlatban, amelyek később kiterjedtek a többi társasági formára is.
Az rt. a legrégebben kialakult és a legnagyobb bírói gyakorlattal rendelkező társasági forma. Hasonlatos a magyar részvénytársasághoz például részvényeket bocsát ki, részvényesei vannak, bejegyzéshez kötött, jogi személy, van nyilvános (publicly held) és zártkörűen működő (closely held) fajtája. Ugyanakkor számos ponton eltér az európai részvénytársaságoktól. Néhányat említenék: nincs általánosan vett alaptőke-minimuma, a nyilvános és zártkörű társaságok szervezetében nincs eltérés, a szavazatszámlálás módszere tagállamonként változó, illetve a felelősségáttörés common law doktrínájának joganyagát javarészt a részvénytársaságokra alkalmazzák.
A lojalitási kötelezettség sarokköve, hogy a vezető tisztségviselőknek, mint a fiduciary duty kötelezettjeinek, elsősorban mindig a társaság érdekeit kell figyelembe venniük. Saját érdekük nem ütközhet a társaság érdekével, ha mégis, akkor elsődlegesen a társaság érdekét kell szem előtt tartaniuk.[8] A delaware-i bíróság ezt a lojalitási kötelezettséget külön fogalommal határolta körbe: "corporate opportunity doctrine" röviden COD névvel. A lényegét tekintve a részvénytársaság vezető tisztségviselője üzleti lehetőség birtokába kerül, abból eredően, hogy ő a társaság vezető tisztségviselője. Ez az üzleti lehetőség az rt.-t illeti meg, amelyet a vezető tisztségviselőnek tilos felhasználnia a társaság engedélye nélkül. Összetett elméletek alakultak ki az amerikai bírói gyakorlatban arra vonatkozóan, hogy a vezető tisztségviselő mikor élhet ezzel az üzleti lehetőséggel, ezt nevezzük corporate opportunitynek. Ennek szabályait a delaware-i bírói gyakorlat széles palettán dolgozta ki, doktrínát alakított ki belőle, ennek történeti fejlődésének bemutatása jelen tanulmány célja. Alapelveit a Guth v. Loft ügyben határozta meg Delaware állam bírósága, mely hatással volt és van a többi tagállam gyakorlatára is.[9] Jelen cikkben sorra veszem azokat az elméleteket, amelyek az elmúlt 100 évben a COD kapcsán megjelentek, bemutatom a legfontosabb jogeseteket és a jogszabályi változtatásokat, amelyek a gyakorlatot a legjelentősebben befolyásolták.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
