Önt úgy tartják számon, mint aki a bírák közül szinte a legtöbbet hivatkozik az alkotmányra és alkalmazza annak rendelkezéseit. Adott esetben még értelmezi is az alkotmányt a döntéshozatalhoz szükséges módon és mértékben. A Bíróságok a mérlegen nemrég megjelent második kötetében az egyik tanulmány szerzői öt-hat ítéletétére is kitérnek, áttekintve, hogy azokban miként hivatkozik az alkotmány megfelelő rendelkezéseire, illetve az Alkotmánybíróság döntéseire. Mikor választotta azt a munkamódszert, hogy az alkotmány egyes rendelkezéseit is figyelembe veszi? Mikor döntött úgy és miért, hogy erre szükség van?
Amikor a sajtószabadságot érintő és személyiségi jogi ügyekkel kezdtem foglalkozni, és azt követően, hogy megjelent a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat, amely egy nagyon fontos segédeszköz, mérföldkő. A felek által kétségbe nem vonható alapelveket rögzít. Ma már a felek is lelkesen hivatkoznak rá, adott esetben az érdekeiknek megfelelően vagy arra hangoltan. Bár ha szabad megemlítenem, az Alkotmánybíróság többnyire a büntető, vagyis a büntetőjogi tényállásokat illetően mond ki határozatot, és a mi tárgyunk, a polgári jog ennek farvizén evez. Tehát ma már nem ártana, ha az Alkotmánybíróság abszolúte polgári jogi szempontból is értékelné az alapjogokat, tehát esetleg kiigazítaná az elveit vagy legalább autentikus választ adna a változó viszonyokra nézve, például amivel az internet megjelenése jár. Mert 1994 óta az újságírás egész szerkezete, környezete megváltozott. Például az úgynevezett celebekkel kapcsolatos személyiségi jogi döntések Nyugat-Európában nagyon elterjedtek. A sajtóban tündöklő celebeknek vajon el kell-e fogadniuk azt, hogy hozzájárulásuk nélkül életük kevésbé napos oldalait is bemutatja a sajtó? Az a celeb házaspár, amelyik a sajtó számára feltárta a boldog napokat, mennyiben köteles elfogadni, hogy a kellemetlen dolgok is a nyilvánosság elé kerülnek? A magánélet és a magánszféra védelme komoly és nehéz kérdéseket vet fel.
Azért a polgári bíróság igyekszik logikusan levonni a 36/1994-es határozatból eredő tanulságokat. Ön úgy gondolja, indokolt lenne a határozat kiterjesztése más büntetőjogi vagy személyiségi jogi tényállásokra?
Esetleg, bár ezt a polgári bíróság maga is alkalmazza. Igazából a gyalázkodási tényállásokra volna jó valamiféle határozott iránymutatás. A véleménynyilvánítás és a gyalázkodás tekintetében pedig jó lenne egy új iránymutatás.
A gyakorlati jogalkalmazásban is felmerülő problémákra figyelemmel pontosan mire kellene kiterjednie ennek az iránymutatásnak?
Alapvetően a közösségekkel szembeni gyalázkodás elleni polgári jogi fellépés lehetőségeit kellene kibontani, arra is figyelemmel, hogy a jogalkotó többszöri nekifutása ellenére az új Ptk. sem rendezte ezt a kérdést.
Mi a véleménye a "valódi alkotmányjogi panasz" bevezetésének ötletéről, amely egyrészt jogerős bírói ítéletek felülvizsgálatát, másrészt bírói úton nem támadható közigazgatási határozatok felülvizsgálatát jelentené? Mindkettőt olyan szempontból, hogy a jogszabály konkrét alkalmazása révén maga a bírói vagy közigazgatási döntés alkotmánysértő-e.
- 51/52 -
Nem tartanám szerencsének a rendesbíróságok döntéseinek felülvizsgálatát az Alkotmánybíróság részéről. Úgy vélem, nincs szükségünk egy magyar Strasbourgra. Számomra valóban problémát jelent az, hogy ez az elképzelés eljárásjogi szabályok nélkül lóg a levegőben, és ezek nélkül, csak úgy általánosságban nehéz volna beszélni róla.
De ha azt mondom, hogy a magyar jogrendben most is létezik a felülvizsgálati kérelem és eljárás, és ha azt mondom, hogy egy kicsit hasonló lenne ez a panasz a meglévő felülvizsgálati kérelemhez, azzal a különbséggel, hogy ezt nem a Legfelsőbb Bíróság, hanem az Alkotmánybíróság bírálná el, amit egyébként én a magam részéről nem tartok feltétlenül szükségesnek, akkor világosabb ez az elképzelés?
Nem biztosan és nem maradéktalanul, hiszen akkor miként alakulna a helyzet? Megmaradna a felülvizsgálati kérelem, és az Alkotmánybíróság is végezne alkotmányos felülvizsgálatot a panaszt követően?
Jogos felvetés. Természetesen ha az elképzelés javaslattá érlelődik, akkor tisztázandó e téren is az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság viszonya. Erre még visszatérünk, de választ kell adni arra, hogy mi a funkciója és lehetősége a Legfelsőbb Bíróság által végzett felülvizsgálati kérelmeknek és mi az Alkotmánybíróság által végzett felülvizsgálatnak.
Igen, de nekem ezen túlmenően az időtényezővel is problémáim vannak. Jól tudjuk, jelenleg is elhúzódnak az eljárások. Ha most ez az Alkotmánybíróság, a jelenlegi létszámmal, infrastruktúrával ilyen feladatot is kap, és mondjuk ennek következtében öt-hat év múlva megrója az elsőfokú bíróságot, hogy nem volt kellően gyors az eljárása, az sajátos helyzetet eredményezne. Ráadásul tapasztaljuk, hogy a felülvizsgálati lehetőségeket igen nagy számban veszik igénybe mentális kihívásokkal küzdő személyek vagy megélhetési pereskedők is.
Igen, mindez előfordulhat, de ne induljunk ki feltétlenül a jelenlegi helyzetből. Elismerem, új hatáskört létrehozni az ahhoz szükséges - különösen személyi - feltételek biztosítása nélkül nem lenne bölcs dolog. Esetleg vegyük figyelembe, hogy milyen funkciókat lát el a német Alkotmánybíróság, amelynek mintájára a magyar modellt kialakították 1989-ben. Ott az ügyek több mint kilencven százaléka az általam felvetett konkrét alkotmányjogi panasz, vagyis jogerős bírói döntéseket bírál felül, olykor közigazgatási határozatokat. Emellett a bíróság nagyritkán végez olyan absztrakt normakontrolt, amelyet a magyar Alkotmánybíróság lát el. Ha a magyar Alkotmánybíróság hatáskörei hasonlóan alakulnának, akkor esetleg más lenne a véleménye?
Nem igazán, elvi kifogásom is lenne ez ügyben. Ne felejtsük el, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak is van alkotmányos szerepe, van jogegységi szerepe, tehát nem látom be igazán, hogy ez a felülvizsgálat mit eredményezne. Aztán vegye figyelembe azt is, hogy most a hatályos jog a nemzetközi egyezményekből új személyiségi jogi tényállásként beemeli a Ptk.-ba a tisztességes eljáráshoz való jogot, és akkor ez a jogintézmények halmozását eredményezi. Ez talán jól mutat, de nem tartom szerencsésnek. Bár lehet, hogy ez pusztán egy gyakorló bíró szempontja.
Természetesen a közvetlen panasz intézményét támogató személyek sem felejtik el, hogy számos kérdés tisztázásra szorul, így az, hogy milyen legyen az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság viszonya. Próbáljuk meg másként megközelíteni az eredeti kérdést! Ha történetesen a Legfelsőbb Bíróság hatásköre lenne a fokozott és fókuszált alkotmányjogi kontroll egy közvetlen panaszt elbíráló eljárásban, tehát ha a Legfelsőbb Bíróság döntene végső soron, azzal lenne bármilyen aggálya?
Elvi aggályom ezzel szemben nem lenne, mert akkor az a bírói szervezeten belül maradna. Megint csak földhözragadt szempontokból nézve: azt is tudni kell, hogy az ilyen lehetőségekkel gyakran a mentális kihívásokkal küzdő személyek élnek vagy a megélhetési pereskedők. Tehát tömeges igénnyel arra, hogy a sérelmet szenvedett állampolgár még egy ilyen kvázi alkotmányossági panaszt szeretne tenni, én nem találkoztam. Aki eddig az Alkotmány 70/K. §-ára hivatkozott, az általában akkor tette, amikor már semmi más nem jutott az eszébe.
Vizsgáljuk meg a kérdést egy másik oldalról! Mi a jelenlegi helyzet? Ha valaki egy Ön előtt zajló elsőfokú eljárásban az alkalmazandó jogszabályt vagy annak kötelező értelmezését illetően komoly alkotmányossági aggályokat vet föl, akkor Ön mit tesz?
Nem nagyon szeretem, amikor úgy általánosságban kijelentik, hogy egy jogszabály
- 52/53 -
alkotmányt sért - tapasztalataim szerint a magyar törvények döntő többségükben nem alkotmánysértők.
Igen, de az Alkotmánybíróságról szóló hatályos törvény 38. §-a szerint ha az alkalmazandó jogszabály alkotmányellenessége felmerül, akkor fennáll a felfüggesztés kötelezettsége vagy lehetősége. Volt ilyen az Ön praxisában, akár indítványra, akár saját elhatározásából?
Az elmúlt húsz év alatt öt-hat alkalommal merült fel ilyen igény - a felek kérelmére -, de az érintett ügyek tárgyalását nem függesztettem fel és nem küldtem el az iratokat az Alkotmánybírósághoz. A bírák ettől azért is ódzkodhatnak, mert ha felfüggesztik az eljárást, akkor ki tudja, mikor folytatódik. Esetleg csak évekkel később, és az ítélkezés időszerűségét sokkal inkább számon kérik az első fokon eljáró bírón.
A közvetlen alkotmányjogi panasz mellett érvelők részben valóban arra mutatnak rá, hogy az eljárás felfüggesztése igen hosszú kiesést okoz, sok idő telik el az Alkotmánybíróság döntéséig. Ettől eltérő kérdés azonban, hogy az Alkotmánybíróság döntése miként hat ki a konkrét ügyre. Elismerem, hogy polgári ügyekben jóval ritkább az ilyen alkotmányossági érvelés, a felfüggesztés igénye, mint közigazgatási határozatok esetében, büntetőügyben vagy hatósági eljárásban.
Tudomásom szerint is inkább büntetőügyben fordult ez elő a bíróságunkon, például a "vörös csillag nyilvános viselhetősége politikai rendezvényen"esetében [a Vajnai-ügy - a szerk.] vagy hasonló ügyekben, de ez igen ritka.
Azok, akik a valódi alkotmányjogi panasz lehetővé tétele mellett érvelnek, úgy látják, hogy éppen a gyűlöletbeszédre adott válaszok (esetleg a gyülekezési, egyesülési jog problémái) miatt ez előrelépés lenne a mai absztrakt normakontrollhoz képest. Ezek azon területek, ahol a konkrét jogalkalmazói döntések felülvizsgálata során jóval árnyaltabb válaszok lennének kialakíthatók, mert itt az absztrakt normakontroll már nem ad további iránymutatást.
Ebben sok igazság van; nem állítom, hogy ez terméketlen út lenne, csak előbb a konkrét hatásköröket, az eljárási formát kell tisztázni, hogy erről véleményt lehessen formálni. És ismét hangsúlyozom, az alkotmány rendelkezéseinek elsősorban a törvényeken keresztül kell érvényesülniük, mint az új Ptk. esetében.
Akkor beszéljünk röviden az új Ptk.-ról. Mi a véleménye az előkészületekről, a tervezett lépcsőzetes hatálybaléptetésről?
Magam is részt vettem a Magyar Bíróképző Akadémia által az új Ptk.-ról tartott beszélgetésen. Sajátos dolog volt, mert az új törvény alkalmazásának elsajátításáról szólt volna az eszmecsere, de jórészt abba torkollt, hogy az előadók miért nem tartják megfelelőnek a törvény egyes rendelkezéseit. Olykor butaságot vagy alkalmazhatatlanságot észleltek. Egyelőre ez kiforratlan dolog. A politika dönti el, hogy mikor lép hatályba, erről a szempontról tehát nem kívánok beszélni. Nyilván az is kérdés, hogy ki kíván jogalkotóként bevonulni a magyar jogtörténetbe. Tudjuk, most az elképzelés az, hogy lépcsőzetesen lépjen hatályba.
Más országokban is létezik ilyen megoldás.
Természetesen lehetséges, én ezzel nem is foglalkoznék, de az nem jó, hogy a politikai változások feltehetően nem hagyják érintetlenül a törvényt. Tehát az a sajátos helyzet is bekövetkezhet, hogy mondjuk hat hónapig él az új Ptk. első két könyve, majd módosul, ami jogalkalmazási szempontból nem szerencsés.
Megkérdezhetem azért, hogy meg tudja-e oldani a felkészülést a két könyvből, különösen a második könyv személyiségi jogi és sajtójogi részéből, amelyet nap mint nap alkalmaznia kell?
Alapszinten igen, de nagyon sok értelmezésre, megoldásra váró probléma van. Becsülöm azt, aki már most kommentárt is tud róla írni. Természetesen fel lehet készülni, de az nem állja meg a helyét, amit nemrég hallottam, hogy itt mindössze tíz-tizenöt paragrafusról volna szó, és ezzel nem lehet probléma. A felkészülés nem kizárt, de egyéb tényezők is szerepet játszanak, nem csak jogi problémák. Kétségtelen, hogy az elfogadott jogszabályban sajátos dolgok is előfordulnak, amelyek igen komoly bírói értelmezést igényelnek. Ezt természetesen majd elvégezzük.
A sajtóra vonatkozó szabályokban is sok az értelmezési probléma?
Lesznek ilyen problémák, ez valószínű. Például a sajtó-helyreigazítást most sajtóbarát vonalra
- 53/54 -
hangolták, de van olyan kör, ahol mégis megmaradt az objektív felelősség alapelve. Ez a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedése.
Ezek nem olyan súlyú kérdések, amelyekről a jogalkotó feladata lenne dönteni?
De, kétségtelenül a jogalkotó kompetenciájába tartoznak. Mindezek mellett nekünk sok mindent át kell értelmeznünk a korábbiakhoz képest. És hogy melyik szabály alkalmazható a gyakorlatban, azt majd a gyakorlat dönti el.
De nem volt ez így a még hatályos Ptk.-nál is? Emlékezetem szerint a sajtójog jelentős része az ismert és többek által vitatott polgári kollégiumi állásfoglalásokra épült.
Igen, ez így van, és az új Ptk. sok mindent beemelt a korábbi bírói gyakorlatból. Néhány területen persze új megoldásokat fogad el.
Arra lát-e reális esélyt, hogy a bíróságok a régi rendszert fogják visszaállítani az új szabályok mentén? Mit gondol, hogyan lehetett volna elkerülni ezt az új kódex kidolgozása kapcsán kialakult békétlenséget?
Egy olyan jogintézmény esetében, amely akár szemléletben is fordulatot igényelhet, nagyon nehéz megjósolni, hogy miként reagál majd arra a bírói gyakorlat. Véleményem szerint a mérték megállapításánál szempontokra, fogódzókra szükség lesz, ezt az új gyakorlat tudja majd kialakítani. Azt nem hiszem, hogy "visszaállna a régi rendszer", de úgy gondolom, az sem várható, hogy "bemondásra" több tízmilliós összegek kerülnének megítélésre bizonyítás nélkül. A vagyoni előny elvonására vonatkozó elképzelés pedig nem szerzői jogi körben legalábbis végiggondolatlan, egy-egy sajtótermék esetében gyakorlatilag bizonyíthatatlan. Az új kódex körüli "békétlenség" szerintem jogon kívüli okokból alakult ki, így ahhoz hozzászólni nem tudok.
Úgy tűnik számomra, hogy nem teljesen elégedett a sérelemdíj bevezetésével. Erről van szó?
Részben igen. De mint említettem, a jogalkotó számomra ismeretlen okból a jogsértéssel keletkezett vagyoni előny megtérítését mint objektív szankciót teremtette meg. Nem tudom, miért. Nem tudom, hogyan fog ez működni. Arról nem is beszélve, miként lehet megállapítani, hogy egy újságban megjelent cikk eredményeként milyen vagyoni előny áll be az újságnál. Majd a gyakorlat ezt is kialakítja. A sérelemdíj szép dolog, de szintén értelmezésre szorul. Tartok tőle, hogy a megélhetési pereskedők reneszánsza lesz, amíg ez a helyére nem kerül. A sérelemdíj mértékének kialakítása nagy feladat lesz.
Nekem úgy tűnik, hogy maga a törvény bízza ennek kialakítását a bírói gyakorlatra, azzal, hogy néhány kiinduló szempontot megad, így a cselekmény súlyát, a felróhatóság mértékét, a jogsértésnek a sértettre gyakorolt hatását kell értékelni, de minderről a bíróság dönt.
Igen, ez így van.
Akkor az is lehet, hogy a fenti szempontok szerint nem tartja indokoltnak a bíróság (vagy csak szimbolikus mértékben) a sérelemdíj megítélését?
Természetesen ez nem kizárt, de tapasztalataim szerint a megélhetési pereskedők minden esetben a magas sérelemdíj felé nyomják a bíróságot.
Okozhat ez, tehát maga a jogalkalmazás, a sérelemdíj megítélése alkotmányjogi problémát?
Nem tudom, ezt előre nem lehet tudni, de nem kizárt. Nem lehetetlen, hogy egyes sajtószervek ellehetetlenítésére is megpróbálják felhasználni ezt az eszközt, tehát a bírói gyakorlatnak nyilván itt kell valamilyen mértéket kialakítania.
Mi történik abban az esetben, ha egy élelmes bíró megtérítteti a keletkezett vagyoni előnyt és még példás sérelemdíjat is megítél?
Ezen még nem gondolkodtam, de természetesen felmerülhet ehhez hasonló felfogás.
Akkor esetleg az a direkt panasz, amelyre annak támogatói gondolnak, itt juthatna szerephez?
Nem kizárt, de ezt alaposabban át kell tekinteni. Az igaz, hogy a véleménynyilvánítás és a gyülekezési jog területe valóban alapot adhat egy ilyen direkt panaszt kialakításához, de mint említettem, a helyét, szerepét, a szabályait kell jól megalkotni.
Említette, nem szeretné, hogy egy "magyar Strasbourg" alakuljon ki. Önmagában Strasbourgot, a Emberi Jogok Európai Bíróságát mennyiben tartja hasznosnak és hatékonynak?
- 54/55 -
A keresetekben, beadványokban természetesen sokan helyezik kilátásba, hogy ha nem születik kielégítő ítélet, akkor elmennek Strasbourgba, olykor még Hágát is beleírják, nem tudom, milyen megfontolásból. De ami valóban visszacsatolást jelent, az jó. Születtek komoly, előremutató döntések és érdekes döntések is. Talán egy kicsit messzire esik tőlünk ez a bíróság, de Strasbourg kétségtelenül hasznos, bár olykor talán túl absztrakt. Az eljárás elhúzódása miatt indított ügyekben nem veszik figyelembe, hogy a bíróság magatartásán kívül a felek is hozzájárulnak az eljárás elhúzódásához. Az más kérdés, hogy idő és energia hiányában az ember nem tud nap mint nap strasbourgi döntések részleteivel foglalkozni. De azt biztos, hogy különösen a véleménynyilvánítás területén értékes döntések születtek.
Mennyi időn belül és milyen módon értesül arról, ha egy fontos ítélet születik Strasbourgban?
Leginkább akkor, ha valaki a konkrét eljárásban erre hivatkozik. Napi , sőt még havi szinten sincs igazán lehetőség ennek figyelemmel kísérésére. Persze vannak internetes és egyéb elérhetőségi fórumok, de egyszerűen idő hiányában nagyon nehéz ezt követni.
A bírósági szervezeten belül, a Fővárosi Bíróságon vagy a Legfelsőbb Bíróságon, akár az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnál van-e ilyen jellegű szolgáltatás?
Kimondottan ilyen szolgáltatás nincs. Egyéni utánajárással, kereséssel lehet ezt követni. Nem ártana, ha ebben a tárgyban valamilyen szolgáltatást, tájékoztatást kapna a bíróság valamilyen bírósági vagy civilszervezettől.
Ítélkező bíróként milyen formában látná leghasznosabbnak a strasbourgi bíróság gyakorlatáról való tájékoztatást? Ha például egy oktatási intézmény vagy éppen egy civilszervezet vállalkozna erre, az felvetné-e a bírói függetlenség sérelmét?
Megítélésem szerint tematikus gyűjtésre lenne szükség, a legjelentősebb döntéseket és azok fő elveit időről időre ismertetni a bírákkal. Ha ezt egy oktatási intézmény vagy civilszervezet végezné, abban én nem látnám a bírói függetlenség sérelmét. ■
Visszaugrás
