A dualizmus időszakában felállított királyi közjegyzőség Pozsony városban két álláshelyet jelentett. A tisztségeket 1918-ig, illetve a Trianoni békeszerződésig hat személy töltötte be. A Pozsonyba kinevezett első királyi közjegyzők 1875-ben Imrédy Lipót és Schauer István voltak. Imrédyt 1882-ben bekövetkezett halála folytán Bartal György váltotta, akinek helyét - 1910-ben tett visszavonulása után - Richter Richárd bazini közjegyző áthelyezéssel töltötte be. Schauer Istvánt 1895-ben Pohl Károly dunaszerdahelyi közjegyző követte, szintén áthelyezéssel, majd 1914-ben bekövetkezett tragikus halála után a Besztercéről áthelyezett Kőrössy Bertalan látta el a közjegyzői feladatokat. Tevékenységük, hivatalos munkájuk a majdnem teljesen fennmaradt közjegyzői iratokból (okiratokból, jegyzőkönyvekből) rekonstruálható, azonban személyiségük és személyes életútjuk ezekből az iratokból nem tárható fel. Származásuk, családi kapcsolataik, életkörülményeik, Pozsonyhoz való kötődésük vonatkozásában végzett kutatás alapján magánéletükre már egy kevés rálátással rendelkezünk.[2]
Ómoraviczai Imrédy Lipót Antal katolikus családba, 1818. október 8-án született Baján.[3] Személyes élettörténete felöleli a reformkort, a szabadságharc idejét éppúgy, mint a Bach korszakot, vagy a kiegyezés időszakát. Így nem csupán unokája, Imrédy Béla körül
- 44/45 -
kialakult zsidószármazási botrány miatt, hanem személyes tettei folytán is maradtak fenn róla feljegyzések.
Születésekor Heinrich vezetéknévvel anyakönyvezték. Apja Ferenc, mint bajai és annak testvére Lajos, mint pesti polgár 1827. június 1-én hadi érdemeik elismeréseként kaptak címeres nemeslevelet.[4] A család Ómoraviczán (ma Szerbiához tartozó Stara Moravica) volt birtokos,[5] ahol az 1841. évi nemesi összeírásban a testvérek és fiúgyermekeik lettek felvéve.[6] Ferenc 1845. június 3-án kelt legfelsőbb engedéllyel magyarosította a nevét Imrédyre.[7]
Heinrich (Imrédy) Ferenc, aki bajai gabonakereskedőként kezdte pályafutását, majd Bács-Bodrog vármegye táblabírája lett, és a győri gabonakereskedő családból származó Ettlinger Erzsébet házassága termékeny volt. A család Baján élt, itt születtek gyermekeik, így Lipót a középiskolát Baján végezte, a piarista gimnáziumban 1827 és 1833 között, majd jogi tanulmányait Győrben és Pozsonyban folytatta. 1840. december 19-én kelt ügyvédi diplomáját Moson vármegye 1841. március 18-án tartott közgyűlésén hirdették ki. Ugyancsak itt, 1842. április 24-én a család nemességét - magyaróvári uradalmi ügyészként működő bátyja, János által bemutatott iratok alapján - kihirdették és Moson megyére vonatkozóan is elfogadták.
1842-ben gr. Nádasdy Ferenc főispán Moson vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezte ki,[8] azonban még ebben az évben, az augusztus 27-i közgyűlésen a hivatalról leköszönt. 1843-ból olyan közgyűlési bejegyzések maradtak ránk, amelyek alügyészi munkáját igazolják. 1844-1845-ben tiszti alügyészként perügyelőséget is ellátott a megyei törvényszék előtt, sőt gróf Zichy Henrik főispán "tiszteletbeli ügyvédnek" nevezte ki 1845-ben, az 1845. november 5-6-i közgyűlésen gróf Viczay Károly Imrédyt rendes alügyésznek, gróf Zichy Aladár pedig Rajka mezővárosában fekvő nemesi javai ügyében ügyvédjének vallotta őt. Az 1847. április 20-i tisztújító közgyűlésen alulmaradt gr. Zichy Antallal szemben a főügyész-választáson. Az 1847. évi nemesi összeírás szerint a hédervári uradalom ügyészeként Arakon élt.
1842-1843 során Major Pállal együtt Moson vármegye politikai eseményeiről tudósításokat küldött a Pesti Hírlapnak, bár név szerint nem szerepelt az újságban. 1842-ben többször emelt szót a közigazgatás racionalizálása érdekében, a megye kis létszámú nemessége folytán javasolta a törvényhatósági kisgyűlések eltörlését. Az ú.n. "szatmári 12 pont" 1843. január 15-i közgyűlési vitáján szorgalmazta a törvénykezés és a végrehajtás szétválasztását és a népképviselet bevezetését.
- 45/46 -
Politikai ambíciókkal is rendelkezett. 1847-ben Magyaróváron Széchenyi István ellenjelöltjeként indult az 1847-es mosoni követválasztáson, mint liberális politikus, de sikertelenül.[9] Ez év végén a december 6-án tartott Mosoni Közgyűlésen felolvasták a főispán azon levelét, amelyben a megye táblabírájává nevezték ki, ebben a tisztségében őt a vármegye 82 tagú állandó bizottmánya lényegében megújítja 1848. május 9-én. 1848 júliusában a "Kossuth Hírlapja" arról számolt be, hogy Moson vármegyében országgyűlési követnek gróf Zichy Antal főügyészt és Imrédy Lipót táblabírót választották meg. A vármegyei bizottmány mindkettőjüket felszólította a megyei törvényhatóságban betöltött feladatról való lemondásra, "minthogy ők a' közbizodalom által nyert ezen jog kívánta kötelességeiknek a' 3 évig tartó országgyűlés ideje alatt, csak időszakonkint felelhetnének meg...".[10] 1848. július 4-i közgyűlésen bírói tisztségéről is lemondott. 1848. július 24-én beválasztották abba az 50 fős küldöttségbe, amely István nádorhoz vitte a trónbeszédre adandó válaszfeliratot. Részt vett a népképviseleti országgyűlés ülésein, felszólalt a szőlőbirtokosok kárpótlása ügyében is.
1848. október 4-én Kossuth népfelkelési kormánybiztosnak nevezi ki.[11] 1848. október 13-tól Moson megye Csány László alá rendelt egyedüli kormánybiztosa.[12] A dunántúli gabonafelesleg felvásárlásával megbízott Nemeskéri Kiss Miklós ügyleteinek egyik ellenjegyzője volt egy 1848. november 4-én megjelent rendelet szerint. Kiss Miklós lemondott ugyan 1848. november 10-én, de Kossuth utasítása szerint az új megbízottat kellett segítenie. A hónap végén a feldunai hadtest pótlovazása érdekében - más kormánybiztosokkal együtt - lóvásárlást kellett szerveznie, amelyhez Kossuth 10.000 forintot rendelt küldeni számára. Szervezett adakozást tábori kórház felállítására Moson városában, és - túllépve hatáskörét - a kórházhoz főorvost és alorvosokat is kinevezett. Felszólalt a Nemzeti Gyűlésben a közmunka megszüntetésével és helyette adó bevezetésével kapcsolatban. Imrédy követte a kormányt Debrecenbe, és 1849. május 5-én ugyancsak kormánybiztosi pozícióban említi őt Kossuth, aki kifejezetten alkalmasnak tartotta a feladat ellátására. Nem véletlenül, hiszen már megválasztásakor is azt írta lapjában: "Imrédy, szivében szintolly közel áll a néphez, mint kormányunkhoz."[13]
Imrédy 1848-ban sárosfai Bittó Juliannával kötött házasságot. A fiatal házasok számára a bukás és a férj menekülése nem lehetett könnyű időszak. Imrédy előbb Viddinbe, majd onnan sógorával és későbbi miniszterelnökkel, Bittó Istvánnal, Szemere Bertalannal, Hajnik Pállal, Fülep Lipóttal Isztriáig, és tovább a Balkánon át Várnáig utazott.[14] Várnáról Konstantinápolyba, onnan francia hajón Athénbe ment, s végül Párizsba menekült.
- 46/47 -
Itthon pedig, mint oly sok más emberrel történt, távollétében a katonai törvényszék bitófára szögezte nevét. 1852-ben az uralkodó engedélyével hazatért, anyósa sárosfai birtokára költözött, de 1855. szeptember 25-ig rendőri felügyelet alatt állt. Később Somorján lett ügyvéd. Az 1861-es országgyűlésbe ismét képviselőnek választották, a szentjánosi választókerület felirati párti jelöltjeként indult. Szerepet játszott az 1861. évi országgyűlésen a "felirati párt" győzelmében.[15] E minőségében javasolta, hogy Pozsonyban királyi ítélőtábla létesüljön. A Pozsonyi Királyi Ítélőtábla - úgy, mint a decentralizáció alkalmával a többi ítélőtáblák is - 1891. május 1-én kezdte meg működését, a történelmi nevezetességű régi Országház restaurált épületében.[16]
Az uralkodó 1869. október 9-én a személye körüli miniszter, gróf Festetics György javaslatára Imrédy Lipót ügyvédnek, a közügyek előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül, a harmadosztályú Vaskorona Rendet díjmentesen adományozta.
Az 1875. év igen eseménydús volt életében. Ez év március 30-án Magyaróvár községi dísztermében elnöklete alatt tartott gyűlésen a korszak két nagy pártjának helyi tagjai is egyesülést határoztak el, melynek eredményeként határozati úton, megalapították a Moson megyei Szabadelvű Pártot, valamint megválasztották az alapszabályt készítő választmányt is.
Az 1861-es Országbírói Értekezlet kedvező változásokat hozott, az igazságügyi reform keretében felállítandó független, önálló ügyvédi kamarák szervezése 1875. év legelején megindult, amelynek 1875. február 15-én tartott választó közgyűlésén Imrédy Lipótot a választmány rendes tagjának választották. Váratlan volt az a fordulat, hogy az 1875. április 18-án tartott választmányi ülésen regisztrálták Imrédy Lipót mosoni, és Zarka Dénes pápai ügyvéd választmányi tagságának megszűntét, tekintettel közjegyzői kinevezésükre,[17] majd határozattal a győri ügyvédi kamara által vezetett lajstromból is törölték.
Királyi közjegyzői működését 1875. augusztus 1-én kezdte meg a pozsonyi Lőrinc utca 48. szám alatt. A kamara első elnökének tisztségét haláláig viselte. Közjegyzői tevékenységéből a korabeli sajtó hasábjairól keveset tudhatunk meg, azok is szigorúan hatósági eljárások kötelező hirdetményei voltak: hagyatéki hitelezők felhívása, utólag előkerült hagyatéki vagyontárgy örököseinek jelentkezésre felhívása, vagy olyan önkéntes árverés, amely kiskorú örökösöket érintett és az Árvaszék felügyelete alatt folyt. Egyelőre nem sikerült feltárni, hogy német nyelvi jogosítványt mikor kapott, a közjegyzői iratai kizárólag magyar nyelven készültek.
Pozsony társadalmi életében vállalt szerepéről annyit tudunk, hogy alapító tagja volt a Pozsonyi Toldy-körnek. Arról nem áll rendelkezésre adat, hogy Pozsony városának, illetve a vármegyének közigazgatásában részt vett volna mint virilis. Még közjegyzői kinevezését megelőzően Moson vármegyében volt bizottsági tag, és a mosonyi községi iskola iskolaszékének elnöke.
- 47/48 -
64 évesen hunyt el 1882. január 31-én Pozsonyban, a Lőrinckapu utca 11. szám alatti lakásában. Halálát valószínűleg siettette Gyula fiának elvesztése, melynek következtében szívbajt (infarktust) kapott. A pozsonyi Szent András temetőben, a családi sírboltba helyezték el, melyet, sajnos, a Vuk Karadžič utca bővítése során felszámoltak.[18]
Schauer István esetében lényegesen kevesebb adat áll rendelkezésre.[19] Élettörténetének főbb állomásait a Királyi közjegyzők 1895. tavaszán indult folyóiratában megjelent nekrológjából ismerhetjük meg:
"Schauer István Pozsonyban 1833. évben született régi pozsonyi polgári családból; iskoláit szülővárosában végezte, a jogakadémiát is ott hallgatta; 20 éves korában a városi törvényhatóság szolgálatába lépett; letette az ügyvédi, később a váltójegyzői vizsgát is, bár ügyvédi irodát soha nem nyitott. Csakhamar városi tanácsnok lett,[20] a bíróságok szervezése alkalmával kineveztetett törvényszéki bírónak, s mint ilyen a civilis ügyekben főkép hagyatéki referens minőségében működött. A közjegyzőség életbeléptetése alkalmával egyike lett a szülővárosba kinevezett két közjegyzőnek s feladatát, mint intézményünk úttörője nemcsak irodájának példás szervezésével, hanem azon kívül is népszerű fölolvasások rendezésével teljesítette melyekben az intézményt, annak jelentőségét és előnyeit az akkor még tájékozatlan közönséggel megismertetni törekedett. Felolvasásai még ma is élénk emlékezében vannak a kortársainak s az elhunyt egész egyénisége mellett nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar közjegyzőség a régi koronavárosban oly hamar gyökeret vert."
Schauer György 34 éves városi polgár, tisztviselő és Schveger Katalin 22 éves hajadon - mindketten katolikus vallásúak - 1821. november 25-én kötött házasságot, amelyből István 1833. november 30-án született.[21] A Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnáziumban az 1849/50 tanévet kezdte, 1852 júliusában tett érettségi vizsgát. Elvégezte a Pozsonyi Jogakadémiát, majd a királyi ítélőtábla 1862. december 12-én 455. számú határozatával engedélyezte az ügyvédi vizsga 1863. január 16-17-én történő letételét. 1865. előtt városi törvényszéki jegyzőként működött, 1865-től 1871-ig Pozsony szabad királyi város tanácsánál felállított tanácsnoki állást töltötte be. 1871-ben nevezték ki az igazságügyi miniszter előterjesztésére
- 48/49 -
a Pozsonyi Királyi Törvényszékhez bírónak, amely minőségében elsősorban hagyatéki ügyeket tárgyalt. Bírói tevékenységének megkezdése előtt ülnökösködött is.[22]
Királyi közjegyzői kinevezést 1875-ben kapott. Működését augusztus 2-án kezdte meg, székhelye a városban kezdetben a Hosszú utca 202. számú házban volt, ahogy azt a királyi törvényszék újsághirdetésben tette közzé. Majd a közjegyzői iroda a Ventúr utca 109. szám alá, a második emeletre költözött, végül 1890-től a Hosszú utca 24. szám alatt működött. A Preßburger Wegweiser évkönyv hasábjain több ízben jelent meg hirdetése, ahogy más helyi és országos olvasottságú lapokban is. 1894-ben pedig ő volt az, aki a Nemzeti dal és a Tizenkét pont kinyomtatása kapcsán ismertté vált Heckenast Gusztáv 1878-ban bekövetkezett halála után, nyilvános és önkéntes árverésen a jelentősnek számító 4.355 frt. 27 kr. értékre becsült ingóságait és 82.000 frt-ra becsült Pozsony, Kecske utcai házát értékesítette 1878. október 14-én. Német nyelvjogosítványával kapcsolatban nem rendelkezünk még adatokkal, közjegyzői irataiban erre utalást még nem találtunk. Tény azonban, hogy működésének harmadik napjától kezdve rendszeresen állított ki közokiratokat német nyelven.
A kamara elnöki tisztségét Imrédy halálát követően 1882 és 1891 között töltötte be, ezt követően haláláig választmányi rendes tag maradt.
Házasságot a nála 10 évvel fiatalabb Krizsák (egyes anyakönyvi bejegyzéseknél Krizsán) Mária bécsi lakossal kötött Pozsonyban, 1865. szeptember 24-én. Házasságukat bőséges gyermekáldás jellemezte.[23]
Schauer István munkája mellett a társadalmi életből is kivette részét. Alapító tagja volt a Pozsonyi Katolikus Főgimnázium Segélyző Egyesületének, s rendszeresen adakozott részére. Nyújtott adományt a pozsonyi Kossuth-szobor javára, Alsó-Korompa község tűzkárosultjainak javára, a Pozsonyi Királyi Akadémia "jogász-segélyegyletnek". A Pozsonyi Jogakadémia jogtudományi államvizsgálati bizottság tagja volt 1873 és 1895 között, kezdetben, mint törvényszéki ülnök, majd királyi közjegyzőként is, mint kültag. A pozsonyi székhelyű Magyar Jelzálog- és Váltóbanknak 1869-től választmányi tagja, később a Pozsonyi Első Takarékpénztár felügyelő bizottsági tagja 1877 és 1895 között volt. Pártoló tagja volt a Szent Mártonról elnevezett pozsonyi Egyházi Zeneegyletnek 1889-ben.[24]
Érdemes megemlíteni, hogy 1892-ben a Budapesti Hírlap közzé tette egy levelezőjének listáját, mely szerint ekkor Pozsony városának új virilisei között szerepel egy Schauer István nevű személy. Dröxler Gusztáv polgármester a Nyugatmagyarországi Híradóban közzétette a legtöbb adót fizető bizottsági tagok 1893. évre vonatkozó betűrendes listáját, amelyen valóban szerepel Schauer István. A következő év január 10-én tartott városi közgyűlésen az Ellenőrző szakbizottság tagja lett Bartal Györggyel együtt. Azonban Schauer István korántsem volt új a legtöbbet adózó, és így a törvényhatósági bizottságban helyet
- 49/50 -
kapó személyek között. Már az 1891. és 1892. évre vonatkozó listán is szerepelt. Sőt, törzsgyökeres pozsonyiként 1878-ban az Óváros II. választókerületének képviselőjeként vett részt a közigazgatási bizottság munkájában.
Az egyik leghosszabb ideig Pozsonyban működő közjegyző volt. 1895. március 27-én bekövetkezett haláláról több országos lap is beszámolt. A pozsonyi Szent András temetőbe helyezték örök nyugalomra.[25] Síremlékét a 20. század 70-es éveinek végén, a Vuk Karadžič utca bővítésekor, felszámolták.
A család Pozsony vármegye alsócsallóközi területén élt karchai ősnemzetségek két ágának, a Beleháziaknak és az Ethrekarchai Bartaloknak házassága útján, a XVI. század első felében történt összekapcsolódásából származik. Nemcsak Beleházán, hanem - Bartal részről - Ethrekarchán is bírt ősi adományos javakkal. A család a legrégibb időktől a mai napig római katolikus vallású.[26]
Bartal György 1848. április 23-án született Etrekarcsán (ma Szlovákia, Etreho Kračany), Bartal Nepomuk János országgyűlési képviselő és olgyai Olgyay Erzsébet házaságából, negyedik gyermekként. Iskolái közül a gimnáziumot és a Jogakadémiát Pozsonyban végezte. Az iskolai évek alatt özv. Redlnénél lakott a Ventur utcában, az országház mellett.[27]
1875 előtt Pozsonyban volt köz- és váltóügyvéd, közjegyzői kinevezésére tekintettel azonban az ügyvédi kamara a lajstromból törölte. 1875-ben őt is közjegyzőnek nevezték ki, először a somorjai és a dunaszerdahelyi királyi járásbíróságok területén működött, Somorja székhellyel, majd 1876. január 7-től Dunaszerdahelyen. 1882-től 1910-ig Pozsonyban volt közjegyző. Pozsonyi székhelye kezdetben lakásán, a Mihály utca 18. szám alatt, majd a Zöldszoba utca 2. szám alatt volt. Német nyelvből 1460/1877. számú igazságügyminiszteri tolmácsi jogosítvánnyal rendelkezett. A pozsonyi közjegyzői kamara póttagja volt 1886-tól 1889-ig, majd rendestagja 1892-től, helyettes elnöke és fegyelmi bírája 1895-től. Közjegyzői állásáról valószínűleg politikai karrierje miatt mondott le 1909-1910 fordulóján.
Politikai aktív szerepvállalása folytán már 1889 évben a vármegye törvényhatósági bizottságának rövid időre tagja volt. Az 1890-es években Pozsony társadalmi rendezvényein is megjelent, így az 1893-ban a közművelődési egyesület bálján, a vívóegyesület estélyén. 1895-ben Pozsonyban unokatestvérével, id. Bartal Auréllal még kardpárbajt is vívott, amelyre a Magyarország című lapban megjelentetett saját kijelentése adott okot.
- 50/51 -
Önkéntes volt a 9. sz. Nádasdy huszárezredben. Tagja volt Pozsony szabad királyi város azon bandériumának, mely az uralkodót kísérte az új Országház megnyitására 1896. június 8-án, valamint 1897-ben a koronázási emlékszobor felavatására küldött bandériumának is. Pozsony Óváros I. választókerületének volt városi képviselője 1893-1898, majd 1899-1904 között, így nem virilisként vett részt a közgyűlésben. Az első ciklusban az Ellenőrző szakbizottság tagja, a másodikban a pozsonyi törvényhatóság Jogügyi Szakbizottságának tagja és a Közigazgatási Bizottság választott tagja volt. 1902-től a város szénügyi bizottságában működött. Mint a városi közgyűlés tagja, kiállt a pozsonyi állandó magyar színház mellett. Pozsonyi háza bizonyos szempontból történelmi emlékhely is volt, Kossuth miniszterelnökként itt lakott.
Igazgatósági tagja volt a Pozsonyi I. Takarékszövetkezetnek, tagja a katolikus autonóm hitközség választmányának, amelynek 1893-ban tartott gyűlésén a polgári házasság, az anyakönyvek államosítása és a zsidók recepciója mellett beszélt, még ha kisebbségben is maradt. Pártoló tagja volt 1889-ben a Szent Mártonról nevezett Pozsonyi Egyházi Zeneegyletnek. A Pozsonyi Kaszinó és az Első Magyar Vívó Egylet választmányi tagja. A Pozsonyi 48-as Függetlenségi Kör elnöke volt 1908-tól. Vele kapcsolatban igen érdekes tény, hogy 1892-től rendes tagja lett a Pozsonyi Természettudományi és Orvosi Egyletnek, és még országgyűlési képviselői időszakában is, 1908-ban megtartotta a tagságát.[28]
Római katolikus vallása ellenére felvidéki evangélikus családból származó feleséget választott Gesell Paula személyében, akivel 1876. április hó 24-én kötött házasságot.
Országgyűlési képviselősége tekintetében Bartal Aurél 1906 és1911 közötti időszakot jelölt meg. Ezzel szemben a korszak hivatalos kiadványai, mint a Sturm-féle Almanach, vagy a Magyar Országgyűlés kiadvány erre a ciklusra vonatkozóan az életrajzi adatait nem közölte, képviselőként nem szerepeltették. Pozsony város II. választókerületét ebben az időszakban Popovics Sándor alkotmánypárti politikus képviselte, azonban csak 1909-ig töltötte be ezt a tisztséget, mert az Osztrák-Magyar Bank főkormányzója lett.[29] Így tehát nem lehetett tévedés, hogy a Végváry Ferenc és Zimmer Ferenc által szerkesztett Sturm-féle országgyűlési almanach 1910-1915. évi kiadványa Pozsony II. választókerületének előző képviselőjeként Bartal Györgyöt tüntette fel.
Bartal György politikai nézeteit valószínűleg édesapja függetlenségi nézetei befolyásolták. 1892-ben a Nemzeti Párt elnökeként nyitotta meg azt a választási gyűlést, ahol Apponyi Albert gróf, a függetlenségi párt színeiben tartott programbeszédet. 1904-ben csatlakozott a helyi ellenzékhez, alapító tagja lett az elnöklete mellett 1905. április 9-én megalakult Pozsonyi Független Polgárok Körének. A 48-as Függetlenségi Párt külső tagja lett 1905-ben, és ebben az évben indult az országgyűlési választásokon is, Pozsony I. számú választókerületében, bár még sikert nem ért el. 1906 novemberében Pozsonyban is megalakult a 48-as Függetlenségi Kör. A gyűlésen azonnal elnöknek választották meg. Politikai pályája szerencsés fordulatot vett, amikor 1909-ben a szervezet elnökeként indult a pótválasztáson. Beszédét lelkesen fo-
- 51/52 -
gadták. A sajtó Bartal higgadt és férfias beszédét éltette. Mivel ellenjelölt nem volt, 1909. május 17-én megválasztották képviselőnek. 1910-ben már nem volt ilyen könnyű a korteskedés, mert az 1884-1905 közötti képviselővel, a Nemzeti Munkapárt színeiben induló, igen közismert és tapasztalt Neiszidler Károllyal szemben kellett megméretnie magát. Mivel közös platformon álltak, lényegében hasonló politikai nézeteket vallottak, Bartal visszalépett a jelöléstől.[30]
Bartal Aurél könyvében így jellemezte őt: "Kevéssé rokonszenves, kolerikus természetű ember volt, vad függetlenségi mentalitású; politikai nézeteltérés miatt egy ízben atyámmal párbajozott is. Fiatalabb korában kedvelte a duhajos cigányozást és mulatást. Részt vett Pozsony város millenniumi bandériumában mint zászlóvivő s egy ízben, már idős korában fogadásból Pozsonyból egyhuzamban tette meg lóháton az utat Hencsére. Kiegyensúlyozatlan lélek volt, rosszakarat, sőt káröröm is lakott benne, mégis szomorú családi körülményei mentségére szolgálhatnak, mert első feleségét, valamint két, reményteljes fiát korán és nagyon tragikus módon veszítette el." Mások, igaz a pezsgő politikai élet szempontjából, közkedveltségét, agilitását és sovén magyar érzelmét emelték ki. Már 1904-ben az egyesült pozsonyi ellenzék vezérének nevezte őt a sajtó.
Nem a családi legendárium szájhagyományozott története a lovas fogadás, arról "Az Újság" című napilap is beszámolt. A távlovaglás, amelyre az akkor 58 éves Bartal György kir. közjegyző és ifj. Katona Móricz jogtanár fogadásból vállalkoztak, Pozsonyból indult, és Mosonon, Győrön, Székesfehérváron keresztül az akkor Tolna megyéhez tartozó Paks mellett levő Hencs pusztáig tartott. A 240 kilométeres utat ifj. Katona Móricz fejezte be elsőként 28 óra 17 perc alatt, Bartal György, kinek lova megsántult, 58 perccel később érkezett Hencsre.
1911-ben Tolna (ma Somogy) megyébe, az apai örökséget képező Közép-hencsei birtokára költözött s ott élt 1922. július 22-én bekövetkezett haláláig. Unokaöccse nem éppen pozitív jellemzése ellenére 1893-ban adakozott a Magyar Tudományos Akadémia által felállíttatott Széchényi emléktáblára, 1915-ben megvakult katonák részére, 1918-ban a pusztahencsei községi elemi iskola hadiárváinak, a katonatiszti özvegyek és árvák Erzsébet Otthona javára adakozott.
Bartal György idős korában újraházasodott Pakson 1920-ban. Második felesége Schiffkorn Aranka 45 évvel volt fiatalabb nála és házasságuk alig két évig tartott. Érdekes egybeesés, hogy 1917-től a pusztahencsei elemi iskolában tanított Schiffkorn Aranka, aki a vak katonák számára 180 koronát adományozott, 1918-ban pedig jelen lehetett a hencsei községi iskola évzáró vizsgáinál, amikor is Bartal György az árváknak kiosztotta a 2.000 korona összeget. Ismeretségük innen származhatott.
Ebből a házasságból nem született gyermek, de valamiféle kötődése mégis lehetett az ifjabb nemzedékekhez, hiszen gyászjelentése szerint beleházi Bartal Iván, mint fogadott fia, annak felesége Urovits Erna és kislányuk is elbúcsúztatta.[31]
Az etrekarcsai családi sírboltban van eltemetve. Gyászjelentése szerint "A kommun alatt szerzett betegsége, népének romlása és szeretett hazájának pusztulása vitte sírba."
- 52/53 -
Pohl Károly Auguszt János Nepomuk (1852. VII. 29., Buda-Alsóviziváros - 1914. október 29., Pozsony) Budán született.[32] Édesapja Pohl Antal kalaposmester, édesanyja Bun Anna, mindketten katolikusok. Gimnáziumi tanulmányait a Budai Királyi Egyetem főgimnáziumában folytatta 2. osztálytól 8. osztályig, 1872-től 1876-ig a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem jogtani hallgatója volt. 1881-ben már ügyvéd.[33]
1882-ben a Budapesti Közjegyzői Kamara 173/82. számú rendelvényével Rupp Zsigmond közjegyző helyettesévé rendelték ki. Ez év augusztusában az igazságügyminiszter a dunaszerdahelyi közjegyzői állomásra nevezte ki, ténylegesen Bartal György helyét vette át. Az ő kezdeményezésére állították fel az önálló somorjai közjegyzői állást. Kezdetben egy közjegyzői állás volt a Somorjai és a Dunaszerdahelyi Járásbíróság illetékességi területére Somorja székhellyel, amelyet az igazságügyi minisztérium áthelyezett Dunaszerdahelyre. 1887-ben Somorja járásban új és önálló közjegyzői állást alakítottak ki, amelyet első ízben dr. Glatz Lajos töltött be.
Okiratok német nyelven felvételére a 2073/1888. számon kelt rendelettel kapott jogosítványt. 1889-ben Ökröss Bálint Budapest, józsefvárosi közjegyzői állása betöltésére pályázott másik 14 személlyel, eredménytelenül. A Pozsonyi Közjegyzői Kamara póttagjának 1891-ben választották meg. Áthelyezése Pozsony városába 1895-ben történt meg, Schauer István helyére. Tényleges működését 1895. augusztus 11-én kezdte meg, és az év november 1-vel áthelyezte a Ventur utca 9. szám alá az irodáját, amelyet rövid idő alatt felvirágoztatott. 1912. év elejétől székhelye a Halászkapu utca 8. szám alatt volt, 1913-tól telefonnal felszerelve. A Pozsonyi Királyi Közjegyzői Kamarának 1895-től választmányi tagja, valamint fegyelmi bírája lett, Bartal Györggyel együtt. A választmányi tagságot haláláig betöltötte.
A helyi politikában maga is részt vett, tagja volt a Szabadelvű Párt pozsonyi szervezetének, 1901. augusztus 13-tól választmányi tagja is. 1894-1904 és 1905-1910 között Pozsony Ferenc József városi I. körzetének képviselője, tehát a Városi Törvényhatósági Bizottságnak választott tagja volt, ahol a közgyűlés albizottságainak munkájából is tevékenyen kivette a részét, illetve 1909-ben Bartal Györggyel együtt a Jogügyi Bizottságnak is a tagja.
1907. november 14-én ő készítette el gróf Pálffy János végrendeletét Pozsonyban, ami a gróf halálát követően országos horderejű per tárgya lett.[34] A gróf ugyanis a Franciaországi vagyonát meghaladóan külön végrendelkezett az ausztriai és magyarországi vagyonáról, amelyben - többek között - "megbecsülhetetlen értékű" 278 darab festményt hagyott a Szépművészeti Múzeumra és milliókra menő ösztöndíj-alapítványt tett. A gyermektelenül elhunyt főrang végrendeletét leánytestvére, özv. Andrássy Manóné és annak gyermekei a Pozsonyi Királyi Törvényszék előtt megtámadták. A végrendelet elkészítésének körülményeire és a gróf be-
- 53/54 -
számítási képességére Bittó Ernő nyugalmazott királyi Ítélőtáblái bíró és Schmid Károly kórházi főorvosi, az elhunyt gróf volt háziorvosa mellett őt is tanúként hallgatták ki.
1897. márciustól a Pozsonyi Iparbank igazgatósági tagja Hörnes Henrikkel és Eder Istvánnal, 1892-től a Pozsonyi Első Takarékpénztár felügyelőbizottság tagja volt. A város ügyészeként 1904. július 1-én Bécsbe utazott, hogy Dussil Imre pozsonyi származású bécsi gyógyszerész hagyatékát átvegye, aki alapítványt tett végrendeletében, miszerint a hagyatéki vagyon kamatainak felét a városnak szegény katolikus családok támogatására kell fordítania.
Pártolta a művészetet is. 1886-ban Galántán, mint a dunaszerdahelyi küldöttség egyik tagja, Füleki Antal járásbíróval és Bogyó színigazgatóval együtt fogadta Prielle Kornélia művésznőt, aki Szerdahelyen nagy közönség előtt lépett fel. Adakozott a vajdahunyadi vár felújítására, a Vörösmarty szobor felállítására, a pozsonyi magyar színészetet támogató nyilatkozatot 1909 tavaszán maga is aláírta.
Pohl Károly még ügyvédként kötött házasságot 1881 októberében tolnai Tolnay Borbálával (anyakönyvezve: Barbara Karolina Johanna). A létszámban is gyarapodó család a Zrínyi Miklós utca (Zrínskeho ulica) 1/a szám alatt 1912-ben építtetett villát. Pohl Károlynál 1908-ban kezdtek mutatkozni a neuraszténia tünetei. Betegsége fokozatosan rosszabbodott, mígnem 1914 tavaszán annyira súlyossá vált az állapota, hogy egy frontleitheni szanatóriumban volt kénytelen kezeltetni magát. A kezelés jó hatással volt az állapotára, de teljes felgyógyulásra nem lehetett számítani. 1914 augusztusában tért vissza Pozsonyba. Azóta újra ellátta teendőit közjegyzői irodájában. Családja meleg szeretettel vette őt körül.
Legidősebb fia, dr. Pohl Edgár ügyvédjelölt, aki hadnagyként vonult be a magyar királyi honvédség 14. számú nyitrai honvéd ezredéhez, valószínűleg hősi halált halt az északi harc-téren.[35] Az eltűnéséről szóló hír nagymértékben hozzájárult Pohl Károly állapotának súlyosbodásához, aki 1914. október 29-én, tíz órakor szíven lőtte magát Zrínyi utcai villájában és azonnal meghalt. Földi maradványait a Szent András temetőben helyezték örök nyugalomra. Megrendítő haláláról országos napilapok is beszámoltak.
Móczi dr. Richter Richárd Ede Miklós német kisnemesi, evangélikus családba született 1869. november 18-án, Pozsonyban.[36] Édesapja Richter Ede Frigyes Sámuel, édesanyja Sauber Johanna Terézia. A Pozsonyi Evangélikus Főiskola részeként működő gimnázium tanulója volt
- 54/55 -
elsőtől nyolcadik osztályig. Jogi tanulmányait már a Budapesti Királyi Magyar TudományEgyetemen végezte.[37]
Édesapja pozsonyi ügyvéd volt, így nem véletlen, hogy ő is jogi pályára lépett. 1892-től a pozsonyi ítélőtábla elnöke az ítélőtábla területére díjtalan joggyakornokká nevezte ki. 1894-től Pozsonyban közjegyzőjelölt lett: előbb Schauer Istvánnál 1894. július 1. és 1895. március 27. között, majd Bartal Györgynél 1895. április 1. és szeptember 15. között, végül 1895. szeptember 15. és 1896. október 15. között Pohl Károlynál, amikor is közjegyzőhelyettesi státuszt kapott. 1896-ban ügyvédi oklevelet, 1899-ben német és szlovák nyelvből nyelvjogosítványt szerzett.[38]
Királyi közjegyzőnek az igazságügyi miniszter 1899-ben Bazinba nevezte ki, de 1909. év végén áthelyezték Pozsonyba. Tevékenységét ténylegesen 1910. március 3-án kezdte meg a Ventur u. 13. szám alatt. Nem kizárt a házszám elírásának a lehetősége, 1911-től az árverési hirdetményekben már Ventur utca 15. szám szerepel. Az államforma váltás következtében,[39] az I. világháború után állami közjegyzőként is eljárt. A Pozsonyi Közjegyzői Kamarába választmányi póttagnak 1902-ben választották meg, amelyet pozsonyi közjegyzőként is megtartott. Választmányi rendes tag 1918-tól volt.
Közjegyzői okiratait 1918-ig kizárólag magyar nyelven vette fel, azonban azokról akár német, akár tót nyelvű másolatot állított ki, az ügyfelek által beszélt nyelvnek és kérelmüknek megfelelően.
Pozsonyban 1922-ig volt közjegyző. A hatalomváltást követően a pozsonyi székhelyű szlovenszkói közjegyzői kamara választmányi tagjának nevezték ki. Ennek ellenére 1923-tól Somorjára helyezték át, helyébe dr. Pivko Vladimír bazini közjegyző került. Az álláshelyet nem foglalta el, így tisztségét elvesztette. 1924. október 18-tól ügyvédkedett, és több budapesti közjegyzői álláshelyre pályázott, így a VIII. kerületben 1924-ben. Egy évvel később Körössy Bertalan Baross utcai megüresedett helyére, egy VII. kerületi helyre és Kecskemét 3. számú közjegyzői helyére is.[40] Budapestre költözött, s 1925 év végén már, mint budapesti királyi közjegyző kapott kinevezést. Tényleges működését 1926. február 1-én kezdte meg a fővárosban, a VII. kerületi Károly körút 19. szám alatt. Az irodája 1932-ben a Károly király útja 1. szám alatt volt.
Társadalmi és gazdasági tisztségeket is viselt. 1910. március 2-tól a Pozsonyi Iparbank igazgatósági tagja, 1922-ben a Pozsonyi I. Takarékbank Rt. felügyelőbizottságának elnöke volt. 1912-1913-ban Pozsony vármegye választott bizottsági tagja, majd 1915-1917. között Pozsony városának virilistájaként törvényhatósági bizottsági tagjai közé tartozott. Az Evangélikus
- 55/56 -
Egyház Dunáninneni Egyházkerületének és a Pozsonymegyei Egyházmegye Törvényszékének tagja, az egyházmegye Iskolai bizottságának, a Jog- és alkotmányügyi bizottság tagja volt. Részt vállalt a Pozsonyi Patronázs Egyesület munkájában, e minőségében jelölte ki az igazságügyi miniszter 1913-ban őt, Frigyes testvérével együtt, a fiatalkorúak pozsonyi felügyelő hatósága tagjának. Egyházi kezdeményezések keretében adakozott Kámory Sámuelnek, a pozsonyi ág. hitv. evang. liceum 1903. február hó 3-án megboldogult tanárának sírkövére, a kisszebeni a leégett paplak felépítésére.
Budapesti közjegyzősége alatt adakozott az Evangélikus Papnék Országos Szövetségének, a kormányzóné nyomort enyhítő gyűjtésére, a budapesti evangélikus Leánygimnázium új épületére, 1940-ben az árvízkárosultak javára, valamint az erdélyiek segélyezésére. Alapító tagja volt a kir. közjegyzők és kir. közjegyzőjelöltek nyugdíjintézetének. Emellett a Deák téri evangélikus egyházközség presbitere és a Protestáns Országos Árvaegylet választmányi tagja volt.[41] Választott tagként vett részt a Dunáninneni evangélikus egyházkerület Alapítványi Bizottság munkájában és a Budapesti Egyházmegye presbitériumában.
Richter Richárd nemesi családból származó, római katolikus vallású nőt vett feleségül Laszy Gizella Ida Stefánia személyében. Pozsonyban ismerkedtek meg, hiszen a sajtó kiemelt érdeklődésére számot tartó büntetőügyeket tárgyaló Laszy (egyes helyeken Lászy) József bírót 1891-ben a Pozsonyi Királyi Ítélőtáblára tanácselnöknek nevezték ki, így a család odaköltözött. Házasságot Pozsonyban 1896. július 23-án kötöttek, Beck Vilmos anyakönyvvezető előtt, majd az evangélikus egyház szertartása szerint a Pozsonyi Evangélikus nagytemplomban. Lakhelyük a Széplak utca 68. szám alatt volt, ahol édesapja, Richter Frigyes második feleségével, Katalinnal élt. Házasságuk gyermektelen maradt. 1945. november 25-én, Budapesten, a VIII. kerületi Sándor utcai lakásában hunyt el. A Kerepesi úti temetőben (ma Fiumei úti Nemzeti Sírkert) nyugszik nejével együtt.
Kőrössy Dancs Bertalan Lajos az Abaúj-Torna megyei (ma Borsod-Abaúj-Zemplén megye) Aszaló községben született 1868. augusztus 17-én.[42] Édesapja, Kőrössy Dancs János helybeli református lelkész volt, édesanyja almási Szalai Katalin.
Középiskoláit Sárospatakon folytatta, szépírás dolgozata pályadíjat kapott, sportolás terén pedig rúdugrásban jeleskedett.[43] Jogi tanulmányait Debrecenben és Kolozsváron végezte. Mint joghallgató, tagja volt a Debreceni Tornaegyletnek, 1891. július 7-én tartott tornaverseny
- 56/57 -
távolugrás számát 5 m 5 cm-es ugrásával megnyerte. 1897-ben Marosvásárhelyen ügyvédi vizsgát tett. Kolozsvári székhellyel ügyvédi praxisba kezdett, majd ugyanabban az évben az igazságügyminiszter a szombathelyi királyi törvényszékhez jegyzővé nevezte ki, önként tett lemondása folytán az ügyvédi kamarából törölték. E rövid, 2-3 hónapos kitérő után helyezkedett el Dorgó Albert kolozsvári kir. közjegyző, a kolozsvári kamara nagynevű elnökének irodájában, mint közjegyzőhelyettes. 1903-ban nyelvjogosítványt szerzett német és román nyelvből.[44] Még ebben az évben Besztercére nevezték ki közjegyzőnek.
A helyben is egyre erősödő nemzetiségi mozgalmak miatt a főtéren lévő lakása és irodája homlokzatára olyan közjegyzői névtáblát helyeztetett ki, amelyen foglalkozását magyarul, németül és románul is feltüntette. Míg a kisebbségek megelégedéssel szemlélték a feliratot, a magyarság egyes tagjai a magyar állameszme elleni támadást látták a gesztusban. 1914-ben Pozsonyba helyezték át, Pohl Károly elhalálozása miatt megüresedett állásra. Működését ténylegesen 1915. január 12-én szüntette meg Besztercén, Pozsonyban pedig február 1-én kezdte meg, a Halászkapu utca 8. szám alatt.
Részt vett a királyi közjegyzők szervezeteinek munkájában is. A kolozsvári közjegyzői kamarának 1907-tól póttagja, 1909-től rendestagja volt. Ezt a tisztségét Pozsonyba költözéséig megtartotta, öt évig a segédtitkári, 12 éven keresztül a titkári teendőket végezte. 1918-ban a Pozsonyi Királyi Közjegyzői Kamara alelnökének, majd 1919-ben (utolsó) elnökének választották.[45] Az 1884. február 2-án megalakult Magyarországi Királyi Közjegyzők Országos Egyesületben szakmai kérdéseket vetett fel, mint például a községi jegyzők magánmunkálatainak korlátozása és a közjegyzők tevékenységi hatáskörének bővítése tárgyában, amelyhez törvénymódosítási javaslatot is készített. E kérdéshez kapcsolódóan tett javaslatot a díjrendelet módosítására, amely 1875-től változatlan volt. 1912-ben az Országos Egyesület a központi bizottság tagjának választotta meg. Többször megújított tisztségét elvileg 1921-ig töltötte be, de Csehszlovákia megalakulásával ez a státusza valószínűleg megszűnt.
A gazdasági életben - hasonlóan a többi pozsonyi közjegyzőhöz - pénzintézeti vezetői tisztséget vállalt. Így 1900. január 10. és 1903. július 29. között a Kolozsvári Magyar- és Középtizedi Hitelszövetkezet igazgatósági tagja. 1904-től a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank Rt. választmányi tagja, 1907-től a Beszterce-Naszód vármegyei Zálogkölcsön és Hitelintézeti Rt. felügyelő bizottsági tagja, a m. kir. pénzügyigazgatóságok székhelyein alakított adófelszólamlási bizottságok közül a beszterceinek volt az elnöke. Pozsonyi működése során az I. Takarékpénztár felügyelőbizottságának tagja volt.
A társadalmi eseményeken is részt vett: a Kolozsvári Korcsolyázó Egylet által 1902-ben kialakított sétatéri jégpályán keddi napokon felügyelőséget vállalt, tagja lett a helyi tekeklubnak, de résztvevője volt a városi báloknak is. Védnöke volt 1907-ben a besztercei teniszversenynek. Adakozott a Székely magyar iparos Tanonc Otthonra, a Sárospataki Főiskolának, 1918-ban tagja volt a harctérről hazatérő katonákat fogadó és ellátó bizottságnak, amelyet a pozsonyi Nemzeti Tanács hozott létre. Adatot még nem sikerült arra feltárni, hogy részt vett-e Pozsony városa, illetve a megye közigazgatásában. Ennek azonban igen kicsi a való-
- 57/58 -
színűsége, hiszen az 1917. évi megyei, illetve városi virilista listán nem szerepel, 1918 őszén pedig a birodalom és az ország bomlása anarchikus állapotot eredményezett.
Ahhoz, hogy Pozsonyból miért és hogyan jött el családjával együtt, csak néhány adat áll rendelkezésre. Az valószínűnek látszik, hogy felkészült rá, ugyanis Budapesten 1920-ban Judvig Jánostól 510.000 koronáért ingatlant vásárolt a IX. kerület, Viola u. 37/A. szám alatt. Majd, mint Pozsonyból menekült közjegyző, nyújtott be pályázatot a kifejezetten ilyen célra létesített álláshelyre 1921-ben. Érte őt akkor olyan vád is, hogy "a cseheknek írásbeli fogadalmat tett - még a mai napig Pozsonyban működik. Állását tehát nem veszítette el... Saját állítása szerint csak azért kívánkozik Budapestre, hogy a megszállók nyelvét ne kellesen megtanulnia."[46]
Tény, hogy 1920-ban irodája változatlanul a Halászkapu utca 8. szám alatt működött; vagy a kamara által kirendelt közjegyzőhelyettes, vagy 1921. január és március között ő maga hirdetett meg árverést. Azt is tudjuk, hogy irodájában 1920. június és december között vizsgálat folyt, a jegyzőkönyvön szereplő pecsétje pedig a Csehszlovák állam által kiadott, háromnyelvű felirattal ellátott pecsét volt.[47] A Nyugatmagyarországi Híradó pedig 1921 októberében lemondását adta hírül, amelyet az új állam igazságügyminisztere elfogadott és egyben a negyedik pozsonyi közjegyzői álláshelyet megszüntette. Távozása előtt iratait dr. Krno János bratislavai közjegyzőnek, a közjegyzői kamara elnökének adta át, aki az üressé vált irodában folytatta közjegyzői tevékenységét.
Más politikai körök egyfajta ellenállási tevékenységet is tulajdonítottak neki: "Az imperium változáskor mint kamarai elnök működött Pozsonyban s a kamarához tartozó közjegyzők érdekeinek védelmében vissza nem rettenve a politikai üldözésektől s szembe szállva az új hatalommal, bölcs helytállásával a kamarához tartozó közjegyzők célirányos útbaigazításával elismerten nagy érdemeket szerzett."[48]
Igen valószínű ok, hogy közjegyzői hivatásgyakorlása Pozsonyban tarthatatlanná vált az államnyelvvé tett szlovák nyelv ismeretének hiánya miatt. Aggálya nem volt alaptalan, mert a Nyugatmagyarországi Híradó arról tudósított, hogy egy 23 éven át tót hites tolmácsként is működő közjegyző megbukott a nyelvvizsgán és ezért elmozdították.
1921. szeptember 1-től, mint Pozsonyból menekült közjegyzőt Budapest, VIII. kerületének a körúton kívüli részére, a Baross utca vonalára korlátozott székhellyel nevezték ki. Irodája Budapest, VIII. kerület Baross u. 70-72. szám alatt volt. Kérelmére Budapest Főváros Közgyűlése 1922. december 22-én úgy döntött 235.877/1922-IV. számú határozatával, hogy felveszi a főváros községi kötelékébe. Ekkor lakása Budapest, X. kerületi Héderváry u. 50. szám alatt volt.
1925. október 1-vel Szabó Albert körzetébe (Budapest VIII. kerület belső része) helyezték át, akinek a Rákóczi út 11. szám alatti irodáját is átvette, és amely egészen 1949-ig ott működött.[49] 1949-ben nem vették állami szolgálatba.
- 58/59 -
A budapesti kamarának 1922-től választmányi tagja, 1939-től elnökhelyettese volt. A díjemelés kérdése ismételten napirendre került 1922-ben, az Országos Egylet Körössyt kérte fel, mint tagtársat, hogy gyorsan készítsen részletesen kidolgozott és megindokolt javaslatot, amelyet az igazságügyi miniszterhez fel is terjesztettek. Az egyesületi tagságát tehát megtartotta, vezető pozíciót 1929-től töltött be, mint központi bizottsági tag. Aktív résztvevője volt az Egyesület szervezésében 1927-től évente megrendezett vándorgyűléseknek. 1932. július 16-án Gróf Károlyi Gyula magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül Horthy Miklós kormányzó részére a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta.
Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár igazgatósági tagja. A Királyi Közjegyzők és Közjegyzőjelöltek Nyugdíjintézetének, és annak döntőbírósági tagja, valamint a Tisztviselő Kaszinónak és számos más kari és társadalmi egyesületnek tagja volt.
Széleskörű szakirodalmi tevékenységét Budapesten is folytatta. Megjelent cikkei, tanulmányai: Az 1912. évi VII. t.-c. (örökösödési eljárás novella) gyakorlati alkalmazásáról. Észrevételek a magyar polgári törvénykönyv tervezetének közvégrendeletek tételéről szóló második szövegéhez. Vélemény és javaslat az egyes igazságügyi szervezeti és eljárási szabályok módosításáról szóló törvényjavaslat 24-26. szakaszaihoz.[50] A kir. közjegyzők kötelességeiről az 1927. IV. t.-c. szerint. Adatok és észrevételek a jegyzői magánmunkálatokról. Még néhány megjegyzés az örökösödési eljárás novellájához (1927. IV. t. c.) és annak végrehajtási rendeletéhez. Adatok és észrevételek a jegyzői magánmunkálatokhoz, valamint a vonatkozó törvények, belügyminiszteri rendeletek és vármegyei szabályrendeletekhez kapcsolatban 809. sz. igazságügyminiszteri törvényjavaslattal. Megjegyzések az 1930. évi XXXIV. t.-c. 21. 56. 132. és 139. §-aihoz. Magyarázatok az 1930. évi XXXIV. t.-c. 21. 56. 132. és 139. §-ai gyakorlati alkalmazásához. A kir. közjegyzőség szervezeti reform kérdései. A közjegyzői működési korhatár a polgári peres és nemperes eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról szóló törvényjavaslat előadói tervezetében. A kir. közjegyzőjelöltek öregségi s rokkantsági biztosításra kötelezettek-e?
A művek keletkezési idejét tekintve megállapítható, hogy pozsonyi közjegyzősége időszakában nem írt egyetlen tanulmányt sem. Ennek oka valószínűleg első felesége korai halálában rejlik.
Házasságot először Kolozsváron 1909. március 28-án a katolikus vallású Réti Rozáliával kötött, amely házasságból három gyermek született. Kőrössy Bertalan első felesége Pozsonyban, 1916. június 26-án elhunyt. Hosszabb idő után házasodott újra, 1926. január 23-án vette feleségül a római katolikus vallású Riedl Margit Stefánia Albertinát. Kapcsolatuk gyermektelen maradt.
Budapesten 1954. január 4-én hunyt el. Még megélhette négy unokája születését (Polgár Edina, Előd, Erzsébet és Kőrössy Péter) születését. A Rákoskeresztúri Új Köztemetőben helyezték el hamvait a református egyház szertartása szerint.[51]
- 59/60 -
Zárógondolatként érdemes kiemelni, hogy Pozsony vármegye olyan területe volt a Magyar Királyságnak, amely hármas nyelvi határt képzett, így Pozsony városában és környékén jelentős volt a német, a magyar és a szláv (tót) lakosság. A nyelvi korlátokat a dualizmus korának pozsonyi közjegyzői két módon hidalhatták át. Egyrészt maguk is készíthettek idegen nyelvű okiratokat, amennyiben erre miniszteri jogosítványuk volt, és a közjegyzői okiratokból az tűnik ki, hogy ezt rendszeresen meg is tették német nyelven. Bartal 1460/1887, Pohl 2073/1888, Richter 3984/1899. számon kiállított tolmácsi jogosítvánnyal rendelkezett, míg Kőrössy esetében a budapesti kamara iratanyaga igazolja a jogosultságot. Imrédy és Schauer esetében ezek meglétére egyelőre az okirataikba foglalt utalásokból lehet következtetni. Másrészt hites tolmácsot alkalmazhattak a magyar nyelven felvett okiratok tartalmának megmagyarázásához, amelyre általában a tót nyelvet beszélő ügyfelek esetében került sor. Kivételt Richter képez, aki az 5625/1899. számú rendelettel igazolt nyelvismerete folytán nem vett igénybe tolmácsot, mégis magyarul készítette el az okiratot, amelyről tót nyelvű fordítást vagy szóbeli magyarázatot adott. ■
JEGYZETEK
[1] Bartal György gimnáziumi VII. osztályos tanuló (későbbi királyi közjegyző) költeménye. Magyar dolgozatok érdemkönyve a Pozsonyi Kir. Gymnasiumban. Pozsony 1865. A VI. VII és VIII-dik osztályok költségén. Pozsony megyei levéltár, ą 8852.
[2] Az életrajzi és magánéleti információk kiegészítését korabeli újságok, folyóiratok vagy évkönyvek cikkei, adatai alapján gyűjtöttem össze. Minden közjegyzőre vonatkozóan használtam a Magyarország tiszti cím- és névtárát, a Budapesti Közlönyt, a Magyar Compass - pénzügyi, közgazdászati és vasúti évkönyvet, az iskolai értesítőket, valamint a Királyi Közjegyzők Közlönyét 1895-től kezdődően. A jelen tanulmány terjedelmi korlátai miatt azonban a további sajtóforrásokat az egyes közjegyzőknél csak felsorolom.
[3] Imrédy személyes történetének főbb adatai Dominkovits Péter kutatásain alapulnak, in: Pálmány Béla szerk.: Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Magyar Országgyűlés Budapest, 2002. 384386. A további adatok a Nemzeti Újság, a Világ, a Kossuth Hírlapja, a Közlöny, a Hon, a Nyugatmagyarországi Híradó, a Pesti Napló, a Fővárosi Lapok és a Preßburger Zeitung cikkeiből származnak.
[4] A nemesítés feltehető okiról lásd Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői - 1873-1917. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 52.
[5] Az uralkodó Bécsben adományozott nemességet és engedélyezte az ómoravicai előnév használatát, ezért Bács-Bodrog vármegyében a nemességet 1831. január 6-án hirdették ki. Szluha Márton: Bács-Bodrog vármegye nemes családjai. Heraldika Kiadó Budapest, 2002. 132.
[6] Reiszig Ede: Bács-Bodrog vármegye nemes családai. in: Borovszky Samu szerk.: Magyarország vármegyéi és városai, Bács-Bodrog vármegye, II. Kötet. Országos Monográfiai Társaság, Budapest, 1909. 582.
[7] Kempelen Béla: Magyar nemes családok, 5. kötet. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1913. 186.
[8] Rokolya szerint megválasztották ezen tisztségre. Rokolya Gábor: A polgári közjegyzőség emlékezete 1875-1949. Magyar Országos Közjegyzői Kamara, Budapest, 2009. 83.
[9] Spira György et al. (szerk.): Széchenyi István válogatott művei 2. 1841-1860 - Magyar Remekírók, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1991. 1065.
[10] Közlöny, 1848. 34. szám, 1848. július 13. 142. oldal
[11] Vörös Károly: Magyaróvár 1848 őszén. Arrabona - Múzeumi Közlemények 5. Győr, 1963. 292. 281-295.
[12] Katonai tevékenységéről lásd Hermann Róbert: A kormánybiztosi rendszer 1848-1849-ben. Hadtörténeti Közlemények, 111. évf. 1998. március, 1. szám., és Molnár András szerk.: Kossuth kormánybiztosa, Csány László 17901849 - Zalai Gyűjtemény 30. szám, Zalaegerszeg, 1990. 162., 172-176.
[13] Deák Imre: 1848. A szabadságharc története levelekben. Sirály Könyvkiadó, Budapest, 1943. 364-365. és Kossuth Hírlapja 2. szám, 1848. július 2. 7. oldal
[14] Somogyi Ede szerk.: Magyar Lexikon 4. kötet, Rautmann Frigyes, Budapest, 1879. 92. 1
[15] Cseh Géza: Szapáry Gyula és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye kapcsolata. Századok 2016. 150. évf. 5. szám 1308.
[16] Borovszky Samu szerk.: Magyarország vármegyéi és városai, Pozsony vármegye, Budapest, é. n. Apolló Irodalmi Társaság. 338.
[17] Horváth Sándor Domonkos: A győri és a soproni ügyvédi kamara története - 1875-2014. Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér, Győr, 2016. 24-29.
[18] Imrédy Lipót gyászjelentése https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/267963# (Letöltve: 2022.01.09.)
[19] Schauer Istvánra vonatozóan felhasznált sajtótermékek: Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnázium értesítője, Budapesti Közlöny, Pressburger Zeitung, Sürgöny, Magyar Themis, Nyugatmagyarországi Híradó, Preßburger Wegweiser, Pesti Hírlap, Pesti Napló, Vasárnapi Újság és Fővárosi Lapok.
[20] Szabad Királyi Város Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyvei, 2 b 14 -2 b 16.
[21] A keresztelésről u. o. Baptisms (Krsty) 1832-1835 (Inv. č. 31) 141. 717. bejegyzés. https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9R7W-9KZX?i=130&cc=1554443&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AKZTD-FXS (Letöltve: 2022.01.07.)
[22] A királyi törvényszékeket az első folyamodású bíróságok rendezéséről szóló 1871. évi XXXI. törvénycikk hívta életre, megszüntetve a megyei közgyűlések törvényszéki eljárásait, s ezzel teljesen szétválasztotta a közigazgatást a bíráskodástól. Pozsonyban a királyi törvényszék 1872-ben kezdte meg működését.
[23] A névváltozatot a gyermekek születési anyakönyvi bejegyzéseinél tapasztaltam.
[24] A Szent Mártonról címzett pozsonyi Egyházi Zene-egylet tagjainak névsora, az 1889-ik év kezdetén. Pozsony, 1889. Angermayer Károly Nyomda-intézete, 18.
[25] Schauer István kir. közjegyző gyászjelentése https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/527737# (Letöltve: 2021.12.25.)
[26] Bartal György főbb életrajzi adataihoz Bartal Aurél: A beleházi és ethrekarchai Bartal család. Kertész József Könyvnyomdája, 1937. című munkáját használtam, a további közlések a Budapesti Közlöny, Pesti Napló, Nyugatmagyarországi Híradó, Pozsonyvidéki Lapok, Pesti Hírlap, Preßburger Wegweiser, Budapesti Hírlap, Alkotmány, Sturm-féle országgyűlési almanach, Független Magyarország, Ellenzék, Az Est, Az Újság, Néptanítók lapja kiadványokon alapulnak.
[27] VIII. osztályos naplóba bejegyzett adatok alapján. Főnévkönyv, VIII. 1866/1867. Pozsony Megyei Levéltár ą 8949. 5-6. oldal.
[28] Nem zárható ki, hogy a középiskolai természettudományi tárgyakból szerzett kitűnő és jeles osztályzatok mögött a tudomány ezen területe iránti komoly érdeklődése húzódott meg. Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egylet Közleményei. Új folyam VIII. kötet, 1892-1893. Pozsony saját kiadás, 1894. 268. és XX. (XXIX.) Kötet, 1908. 73.
[29] Kenyeres Ágnes szerk.: Magyar életrajzi lexikon II. kötet (L-Z). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1969. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12376.htm
[30] Vásárhelyi Ferenc szerk.: A Magyar Országgyűlés - a Főrendiház és Képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Magyar Tudósító, Budapest, 1910. Jókai Könyvnyomda. 243.
[31] Bartal György gyászjelentése, https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/334126# (Letöltve: 2021. 12.25.)
[32] Születési adataira: Römisch-katholisch Pfarramt, Alsóviziváros 1. Band 32/124. 29. bejegyzés https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939J-6G8W-6?cc=1743180&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AV4J6-B2T (Letöltve: 2021.12.29.)
[33] Pohl Károly élettörténetét nekrológokból, gimnáziumi és egyetemi értesítőkből, valamint újságcikkekből rekonstruáltam, így főleg a Fővárosi Lapok, A Hon, Pesti Hírlap, Nyugatmagyarországi Híradó, Királyi Közjegyzők Közlönye, Preßburger Wegweiser, Budapesti Hírlap, Magyarország hasábjain megjelent cikkeből.
[34] Pálffy János gróf a magyar műgyűjtés történetének meghatározó alakja volt. Hagyatékáról szóló leírást lásd: Radics Jenő: gróf Pálffy János műkincsei. Magyar Iparművészet, 13. évf. 4. szám, 101-127.
[35] Haláláról hivatalos értesítés nem érkezett, ezért édesapja halálakor, mint ismeretlen helyen tartózkodó örököst, idézte Richter Richárd közjegyző.
[36] XIII. Rodna matrika, 1855-1870., 675-676. oldal, 197. számú bejegyzés. Slovakia Church and Synagogue Books, 1592-1935 Evangelical (Evanjelícká cirkev) Bratislava Nemecký (Part II) Baptisms (Krsty) 1855-1870 (Inv. č. 618). https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GR77-95WX?i=609&cc=1554443&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AKDF2-96K (Letöltve: 2022.01.01.)
[37] Richter Richárd esetében az életrajzi adatok Szentmiklóssy Géza szerk.: A magyar feltámadás lexikona. Budapest, 1930. 956. alapulnak, kiegészítésüket a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem almanachja, a Pozsonyi ágostai hitvallású evang. Főiskola Értesítője, Királyi Közjegyzők Közlönye, Nyugatmagyarországi Híradó, Preßburger Wegweiser, Evangélikus Őrálló, Evangélikus Családi Lap, Az Ágostai hitvallású Evangélikus Egyház Egyetemes Névtára, Magyar Hirlap, Pest Hírlap cikkeiből és adataiból végeztem.
[38] Sarusi Kiss Béla szerk.: A Budapesti Közjegyzői Kamara repertóriuma (1875-1950). Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2019. 446.
[39] Igazságügyi Miniszter 5506/1918. M. E. számú rendelete alapján el kellett hagyni a "királyi" jelzőt és új esküt kellett tenni. Királyi Közjegyzők Közlönye, 1918. 21. évf. 9-10. szám 197-198.
[40] Sarusi Kiss 2019. 446.
[41] Dr. móczi Richter Richárd gyászjelentése https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/484461# (Letöltve: 2022. 01. 02.)
[42] S zületéséről Református anyakönyvek, Aszaló 1793-1895. Születettek és kereszteltek anyakönyve 200-201. 16. bejegyzés https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-R59T-XP?i=111&cc=1858355&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AV57Z-25V (Letöltve: 2022.01.06.)
[43] Kőrössy Bertalan esetében az életrajzi adatok Szentmiklóssy Géza szerk.: A magyar feltámadás lexikona. Budapest, 1930. 779. alapulnak, kiegészítésüket a Sárospataki ev. ref. Főiskola jelentése, Pesti Hírlap, Pesti Napló, Királyi Közjegyzők Közlönye, Nyugatmagyarországi Híradó, Magyar Polgár, Ellenzék, Magyarország, Egyetemi Lapok, 8 Órai Ujság, Nemzeti Ujság cikkei alapján végeztem.
[44] Sarusi Kiss 2019. 441.
[45] Rokolya 2009. 192.
[46] 8 Órai Ujság, 1921. 7. évf. 69. szám, 1921. április 1. 3.
[47] A Csehszlovák Közjegyzői Kamara levéltári feldolgozás alatt álló iratanyaga, irodavizsgálati jegyzőkönyv 1920. december 19.
[48] Királyi Közjegyzők Közlönye, 1932. 31. évf. 7. szám 271-273.
[49] Bónis György: A jogszolgáltatás budapesti területi szervei (Kapitalista és szocialista korszak). Levéltári Alapleltárak. Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya (Levéltárak Országos Központja), Budapest, 1966. kézirat, 182.
[50] Az 1914 előtti tanulmányai egy részét önálló kiadványként jelentette meg Botschar Tivadar könyvnyomdája közreműködésével, 1930 után pedig Budapesten, Held János könyvnyomdája adta ki néhány szakmai munkáját.
[51] Kőrössy Bertalan gyászjelentése https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/202704 (Letöltve: 2022.01.12.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD hallgató, ELTE-BTK, Történelemtudományi Doktori Iskola, Modernkori Magyarország Doktori Program.
Visszaugrás
