1. A terror-bűncselekmények speciális kategóriába tartoznak, ezért az EJEE 5. § (4) bekezdése ("Szabadságától letartóztatás vagy őrizetbe vétel folytán megfosztott minden személynek joga van olyan eljáráshoz, melynek során őrizetbe vételének törvényességéről a bíróság rövid határidőn belül dönt, és törvényellenes őrizetbe vétele esetén szabadlábra helyezését rendeli el.") nem szolgáltathat jogalapot zárt meghallgatás megtartásának megakadályozására vagy arra, hogy aránytalan nehézségeket támasszanak a rendőrség számára hatékony terrorellenes intézkedések meghozatala során. A Bíróság esetjoga szerint az EJEE 5. § (4) bekezdése szerinti eljárás esetében nincs mindig szükség az EJEE 6. §-a által a büntető ítélkezésre előírt garanciákra, azoknak a szabadságtól való megfosztás típusához kell igazodniuk. Ha emberi halál és szenvedés küszöbön álló kockázata áll fenn, a rendőrségnek azonnal kell cselekednie az információszerzés érdekében, beleértve a titkos információforrásait is. Ezért a gyanúsított terrorista letartóztatására úgy kerülhet sor, hogy az azt megalapozó alapos gyanúval kapcsolatban az eljáró hatóság nem köteles információt szolgáltatni, hogy megvédje az információforrásait. A konkrét esetben a küszöbön álló terrortámadás veszélye és nemzetbiztonsági megfontolások igazolják a panaszosok az EJEE 5. § (4) bekezdése szerinti jogának korlátozását. (A panaszt három pakisztáni állampolgár adta be, akik a letartoztatásuk és az általuk bepanaszolt nyomozási cselekmények idején tanulmányi vízummal tartózkodtak Nagy-Britanniában. A nyomozási eljárás végén vádemelés nélkül helyezték őket szabadlábra, de rögtön őrizetbe is vették őket, mert elrendelték a kitoloncolásukat.) A Bíróság ugyanilyen okok miatt tartja igazoltnak a sok tételre kiterjedő házkutatási parancsot is (egyes esetekben a házkutatás 10 napig tartott), így azzal kapcsolatban nem állapította meg az EJEE 8. §-ának sérelmét. A Bíróság megelégedéssel nyugtázta, hogy a kormány igazolta a lehetséges jogorvoslatok igénybevehetőségét. (Sher and Others v. the United Kingdom no. 5201/11)
2. Az a jogszabály, amely tiltja, hogy az in vitro fertilizáció útján keletkezett embriót az érintett személy tudományos kutatásokra ajánlja fel, nem sérti az EJEE 8. §-át (az érintett személy magánéletéhez való jogát). A panaszos olasz hölgy az ezen tilalmat kimondó törvényi rendelkezés ellen fordult a Bírósághoz. A Bíróságnak először kellett ilyen kérdésben állást foglalnia és abból indult ki, hogy az az EJEE 8. §-a szerinti "magánélethez való jog" hatókörébe tartozik, minthogy a kérdéses embriók tartalmazzák a hölgy genetikai anyagát, és így identitásának alkotó elemét képezik. Átfogó nemzetközi összehasonlítást is alkalmazva az ítéletben a Bíróság külön vizsgálta a szülők jogát az embriók sorsáról való döntésről és az ezzel kapcsolatos önrendelkezési jogát. Figyelembe vette, hogy e kérdés szabályozásában az európai államok között nincs konszenzus, az Európa Tanács és az Európai Unió szerint pedig ebben a kérdésben a nemzeti hatóságok széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, tekintettel arra is, hogy az emberi élet kezdeti időpontjára sem alakult ki egységes nézet. A Bíróság megállapította, hogy az olasz jogalkotó, élve ezzel a mérlegelési lehetőséggel, kellően vette figyelembe egyrészt az államnak az embrió védelméhez, másrészt az érintett személynek az önrendelkezési jog gyakorlásához fűződő érdekét, így a tilalom a szükségességi tesztnek is megfelel. Az indokolásban a Bíróság megjegyzi, hogy e tilalom nem érint leendő apaságot/anyaságot, és a panaszos által hivatkozott jog nem tartozik az EJEE 8. §-a által védett leglényegesebb jogok körébe, minthogy nem érinti a panaszos életminőségének és identitásának döntő fontosságú aspektusát. A Bíróság nem tartotta szükségesnek megvizsgálni az in vitro emberi embrió jogállását és az emberi élet kezdeti időpontjának vitatott és szenzitív kérdését, mivel az EJEE 2. §-ára a panaszos nem hivatkozott. Ellenben a panaszos állította az EJEE 1. sz. Jegyzőkönyve 1. §-ának (a tulajdonjognak) a sérelmét is. Erre vonatkozóan a Bíróság megállapította, hogy a hivatkozott egyezményi rendelkezés nem vonatkoztatható a jelen esetre, minthogy - tekintettel ez utóbbi gazdasági és pénzügyi jellegű hatókörére - az emberi embrió nem redukálható az említett rendelkezés szerinti "javak" körébe, így a panaszt ebben a részében elutasította. (Nagykamarai ítélet, Parrillo v. Italy, no. 46470/11)
3. Az, hogy az észt törvény azon személyek felfedéséről, akik alkalmazásban voltak vagy együttműködtek az Észtországot okkupáló államok nemzetbiztonsági vagy elhárítási szerveivel, egyéniesítés nélkül rendeli el ezen személyek neveinek közlését a hivatalos közlönyben, sérti a panaszos magánélethez való jogát (EJEE 8. §-át). A panaszos 1991-ig gépkocsivezetőként dolgozott a KGB észtországi szervében, ezért a nevét a többiekével együtt nyilvánosságra hozták. Emiatt elveszítette a munkahelyét és alaptalan vádaskodásokat kellett elszenvednie mások által. Állítása szerint gépkocsivezetőként dolgozott a KGB-nál és semmi információja nem volt a KGB által végzett információgyűjtésről. A Bíróság - a korábbi ez irányú gyakorlatával összhangban - megerősítette,
- 34/35 -
hogy az átvilágítási törvénynek legitimek a céljai, a jog gyakorlásába való beavatkozás szükséges volt. Ugyanakkor a beavatkozás arányosságát vizsgálva, kimondta, hogy amennyiben az ilyen intézkedés nem tesz különbséget a KGB-nél alkalmazás különböző szintjei között, nincs meggyőződve arról, hogy észszerű kapcsolat van a törvény legitim céljai és az összes korábbi KGB alkalmazott (beléértve a gépkocsivezetőket is) neveinek nyilvánosságra hozatala között, tekintet nélkül az általuk ellátott munkakörökre. A panaszost emiatt komoly hátrányok érték, amelyeket maga a törvény nem írt elő. A törvényi rendelkezés egyéniesítésének hiánya miatt a Bíróság megállapította, hogy a beavatkozás aránytalan, így sérti az EJEE 8. §-át. (Sőro v. Estonia no. 22588/08)
4. A rendőrtisztek megpofozták a felügyeletük alatt álló személyeket, ez sérti az emberi méltósághoz való jogot (EJEE 3. §-át). A Bíróság megerősítette, hogy a legnehezebb körülmények között is az EJEE abszolút tilalmat rendel el a kínzásra, az embertelen, megalázó bánásmódra, tekintet nélkül az érintett személy magatartására. Az arculütés pedig a Bíróság szerint különösen megalázó a megütött személyre, mert olyan testrésze ellen irányul, amely kifejezésre juttatja az egyéniségét. (Nagykamarai ítélet, Bouyid v. Belgium no. 23380/09)
5. 2011 áprilisában Portugália pénzügyi segítséget kért az EU-tól, az euróövezet tagállamaitól és a Nemzetközi Valutaalaptól. A pénzügyi csomag nyújtását előirányzó megállapodás értelmében Portugáliának megszorító intézkedéseket kellett bevezetnie, többek között az 1500 eurót meghaladó nyugdíjak csökkentését a közszektorbeli fizetésekre alkalmazott progresszív levonási kulcsoknak megfelelően. A meghatározott összeget meghaladó nyugdíjak csökkentésére ideiglenesen, két évre (2013-2014-re), kivételes jelleggel, ún. kivételes szolidaritási hozzájárulás (KSzH) bevezetése címén és levonása útján került sor. A panaszos nyugdíja 1980 euró volt, a levonandó hozzájárulás mértéke 1800 euróig 3,5%, az e feletti részre vonatkozóan - 16% volt. Évi szinten nyugdíj-ellátmányának a 4,6%-át veszítette el két éven át. Panaszában állította, hogy a nyugdíjának a megszorító intézkedésként bevezetett KSzH-val történő csökkentése sérti az EJEE 1. sz. Jegyzőkönyve 1. §-át. A Bíróság kiemelte, hogy valamennyi elv, amely az EJEE 1. sz. Jegyzőkönyve 1. §-a alá eső ügyekre alkalmazandó, egyformán releváns, ha nyugdíjjal kapcsolatos panaszt kell vizsgálni. A felhívott egyezményi rendelkezés - többek között - önmagában véve nem keletkeztet jogot meghatározott összegű nyugdíjra. Ha viszont egy részes állam szabályoz - előzőleg levont hozzájárulásokkal keletkeztetett - jóléti ellátásokhoz való jogot, ez a szabályozás vagyoni érdeket generál, ezért számon kérhetők az EJEE 1. sz. Jegyzőkönyve 1. §-ának a követelményei. A jelen esetben is elvégezte a Bíróság a szokásos három szempontú vizsgálatot (törvényesség, közérdek fennállása, a beavatkozás arányossága) és tekintettel a portugál pénzügyi válságra (közérdek), továbbá a KSzH rendkívüli és ideiglenes jellegére, valamint arra is, hogy a panaszos nyugdíj-ellátmányának a csökkentése nem volt jelentős, nem állapította meg az EJEE 1. sz. Jegyzőkönyve 1. §-ának a sérelmét. Megjegyzendő, hogy a Bíróság elfogadta a Portugál Alkotmánybíróság által ez ügyben elvégzett alkotmányossági vizsgálat több megállapítását, amelyekre hivatkozott is a határozatában. (da Silva Carvalho Rico v. Portugal, no. 13341/14)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
