Hazánkban immár tizenkét esztendeje működik tőzsdei választottbíróság, hozzátéve mindjárt azt is, hogy közmegelégedéssel, legalábbis említést érdemlő kifogások felmerülése nélkül. Bizonyos problémák, tulajdonképpen inkább csak elvinek tekinthető problémák elsősorban azzal összefüggően és az ahhoz tapadóan kerültek előtérbe, hogy a Budapesti Értéktőzsdének és a Budapesti Árutőzsdének közös választottbírósága volt, de a választottbíróságokról rendelkező jogszabályok nemcsak különállóak voltak, hanem bizonyos tekintetben egymástól eltérőek is. Egyébként ez azzal is összefügg, hogy mind a tőzsdékről rendelkező jogszabályok, mind a választottbíróságok eltérő időpontban keletkeztek, jöttek létre. A Budapesti Értéktőzsdét, illetve a Budapesti Értéktőzsde melletti választottbíróságot az egyes értékpapírok nyilvános forgalombahozásáról, valamint az értékpapír-tőzsdéről szóló 1990. évi VI. törvény hozta létre, illetve tette lehetővé létrehozását, míg ugyanez az árutőzsdei vonatkozásban csak az árutőzsdéről és az árutőzsdei ügyletekről szóló 1994. évi XXXIX. törvény hatálybalépése után történhetett. Más kérdés, hogy a két tőzsde közös gazdasági érdekére tekintettel külön (önállóan működő) árutőzsdei választottbíróság nem alakult, az első perctől kezdődően a két tőzsdei választottbíróság, viszonylagos belső elkülönítés mellett, közös elnökség irányításával, közösen, mint a Budapesti Értéktőzsde és a Budapesti Árutőzsde Állandó Választottbírósága működött. (Csupán zárójelben kell megjegyezni, hogy az 1990. évi VI. törvényt felváltó, az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló 1996. évi törvény a tárgyalandók szempontjából érdemi változást nem hozott!)
A tőzsdei választottbíróságokra vonatkozó, egymástól némileg eltérő törvényi szabályozás a gyakorlatban problémát nem okozott. Azonban okozhatott volna, mégpedig a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság és Budapesti Értéktőzsde és a Budapesti Árutőzsde Állandó Választottbírósága relációjában, amennyiben az elmúlt időszakban indítottak volna a kamarai választottbíróság előtt árutőzsdei és értéktőzsdei "hatáskörbe" utalt jogvitás ügyeket, amikor is előtérbe kerülhetett volna a kizárólagos vagy nem kizárólagos tőzsdei választottbírósági hatáskörbe tartozás eltérő szabályozása, illetve áttételesen az általános választottbírósági törvénnyel való összhang problematikája. A gyakorlati probléma kérdésétől függetlenül pedig e témának inkább elvi vonatkozása számíthatott jelentősebbnek, és indokolhatott volna egységesített, némileg módosított szabályozást.
Tulajdonképpen ez történt (helyesebben többek között ez is történt) a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény megalkotásával, amely 2002. január 1-jei hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezte a mindkét tőzsdei választottbíróságra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazó értéktőzsdét és árutőzsdét érintő jogi szabályozást. Egyúttal - és önmagában természetesen ez volna a leglényegesebb olyan változás, amiről szólni kellene - az új törvényi szabályozás jelentősen kiterjesztette a korábbi, a tőzsdei választottbíróság hatáskörét. Mégpedig oly módon, hogy a tőkepiaci törvénnyel szabályozott új típusú választottbíróság a jövőben már nem csak a tőkepiacon keletkező jogviták esetében járhat el, hanem azon jogviták tekintetében is, amelyek a pénz- (hitel) piacon merülnek fel. Ezt deklarálja önmagában az új elnevezés; a "Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság" megjelölése is. A teljesen új megoldást jelentő, szóban forgó hatásköri kiterjesztés alapvetően azzal a gazdasági változással függ össze, amely akként összegezhető, hogy a tőke- és pénz(hitel)piac közötti válaszfal lebontása befejeződött. Formálisan pedig talán azzal, hogy a tőke- és pénz(hitel)piac működését vigyázni hivatott felügyelet, szervezeti vonalon, annak ellenére összevonásra került, hogy továbbra is elkülönül egymástól a szorosabban vett tőkepiac és a hitelpiac jogi szabályozása.
A továbbiakban azonban e cikk keretében, a most jelzett nagyobb szabású hatásköri változás ellenére, az új szabályozással összefüggően nem elsősorban a hitelpiacra való kiterjesztés kérdéskörére kívánok összpontosítani, hanem sokkal inkább arra a néhány, egyébként részben a hitelpiacot is érintő problematikusnak tekinthető kérdéskörre, amely már az előbb jelzettek szerint, a hatásköri kiterjesztéstől függetlenül is indokolhatott volna jogszabálymódosítást.
1. Elsőként ily módon azzal a témával fogok foglalkozni, hogy a tőkepiaci törvény szerinti új választottbíróság, a "Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság" szabályai mennyiben oldották meg azt a problémát, amelyre már a bevezetőben is utalás történt, és ami a hatáskör hitelpiaci kiterjesztésétől függetlenül is okozott, legalábbis elvi szinten, problémát.
Ami az egységes szabályozás kérdését illeti, egyértelműen megoldódottnak kell tekinteni a problémát.
A tőkepiaci törvény választottbírósággal foglalkozó LII. Fejezete ugyanis egyetlen választottbíróságról szól, nevezetesen a "Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság"-ról, amely nemcsak a pénzpiac és a tőkepiac vitás ügyeire kiterjedő választottbíróságnak számít, hanem a tőkepiaci vetületét jelentően is közös választottbíróságról rendelkezik, keletkezzenek az ide tarozó ügyek akár az árutőzsde, akár az értéktőzsde szabályozási vagy érdekkörében. A törvény hatásköri kérdésekkel foglalkozó 376. § (3) bekezdése ugyanis ugyanannak, vagyis a pénz- és tőkepiaci választottbíróságnak a hatáskörébe tartozónak jelenti ki az ott felsorolt ügyeket, függetlenül attól, hogy azok áru- vagy értéktőzsdei szabályzatokkal, szolgáltatásokkal stb. kapcsolatosak-e. E tekintetben tehát a korábbi szabályozás egymástól eltérő megoldásai már nem aktuálisak és nem is okozhatnak gondot. A korábbi eltérő szabályozás, illetve a korábbiakban eltérő módon történt szabályozásból eredő probléma azon része, miszerint egyik esetben létezett kizárólagos választottbírósági hatáskör, a másikban nem, az új szabályozás kapcsán sem nyert megnyugtató megoldást. E problémakör terén a kiindulópontot az általános választottbírósági törvény idevonatkozó rendelkezése kell, hogy képezze.
A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: általános választottbírósági törvény) 2. §-a foglalkozik az állandó választottbíróságok problematikájával, ezeknek különleges szabályozásával. Ennek első bekezdése főszabályként rögzíti, hogy állandó választottbíróságot alapító okiratban országos gazdasági kamara hozhat létre. Egyúttal lehetővé teszi, hogy ettől törvény eltérően is rendelkezzék, vagyis törvény, értve ezalatt bármilyen törvényt, létrehozhat más állandó választottbíróságot, vagy lehetővé teheti más állandó választottbíróság létrehozását is. A tőzsdei választottbíráskodás esetében, ez a törvényi kivétel-szabályozás adott volt indulásától kezdődően. Ugyanis mind az árutőzsdéről és az árutőzsdei ügyletekről szóló 1994. évi XXXIX. törvény (a következőkben: árutőzsde törvény), mind az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (a későbbiekben: Épt.), amely miként már említésre került, az 1990.-ben alkotott szintén Épt.-nek rövidített, egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló 1990. évi VI. törvény helyébe lépett, törvényi szinten rendelkezik állandó választottbíróság létrehozásáról, illetve létrehozásának megengedéséről. Ugyanez mondható el az említett jogszabályok helyébe lépett, a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényről is.
Leszögezhető tehát, hogy idáig, pontosabban a tőzsdei választottbíróságok állandó választottbíróságként történő működését illetően nem merülhet fel probléma, az állandó választottbíróságként való működés legalitásához kétség sem férhet. Nem ilyen egyszerű azonban, a tárgyaltak szempontjából, ugyanennek az általános választottbírósági törvény idézett 2. §-ának a (2) bekezdése, amely akként rendelkezik, hogy az ügyek meghatározott körére törvény előírhatja valamely állandó választottbíróság kizárólagos hatáskörét, és azt engedi meg, hogy az ilyen, vagyis az állandó jellegű választottbíróság eljárását illetően a külön törvény az általános választottbírósági törvénytől eltérően rendelkezhessen. Ha most a hivatkozott 2. § (2) bekezdését akarjuk értelmezni, akkor - legalábbis szoros, illetve szigorú jogszabály értelmezés esetén - csakis arra a következtetésre lehet jutni, hogy állandó választottbíróságok esetében még törvényi szinten is csak akkor lehet az általános választottbírósági törvény rendelkezéseitől eltérni, amennyiben egy adott állandó választottbíróság a róla rendelkező törvényben kizárólagos hatáskört is kapott. Ebből kiindulva természetszerűen azt kell tisztázni, hogy a kizárólagos hatáskör és az ennek következményeként megengedett, az általános választottbírósági törvényben foglaltaktól eltérő szabályozásra van-e a tőzsdei választottbíráskodás terén jogi lehetőség. Ha az eredeti árutőzsdei választottbíróság hatásköri szabályait vesszük vizsgálat alá, az állapítható meg, hogy két okból sem lehetett probléma.
Az egyik ok az, hogy az árutőzsdei választottbíróságról rendelkező árutőzsde-törvény a hatáskör kérdésében az általános választottbírósági törvény rendelkezéseivel nem került ellentmondásba. Az árutőzsde-törvény ide vonatkozó 62. § (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy "A tőzsdei ügyletekkel, azok megkötésére irányuló megbízásokkal, a tőzsde alapszabályával és szabályzatainak alkalmazásával kapcsolatban a tőzsde, a tőzsdetagok, az alkuszok és a megbízók között keletkező jogvitákban a tőzsdei választottbíróság jár el." Vagyis az a meghatározás, hogy "jár el", önmagában véve is egyértelművé tette azt, hogy itt kizárólagos hatáskörről volt szó. A szóban forgó esetekben ugyanis fel sem merülhetett a választottbírósági szerződés kikötésének, illetve az alávetésnek a feltétele. Tehát ebből a szempontból, miután itt fennforog a kizárólagos hatáskör, annak sem lehetett elvi akadálya, hogy ugyanez a törvény az általános választottbírósági törvénytől eltérő rendelkezéseket állapítson meg.
A második ok, amiért nem merülhetett fel a szóban forgó probléma, az az, hogy az árutőzsdei választottbíróság esetében az árutőzsde-törvény nem is fogalmazott meg olyan rendelkezéseket, amelyek eltértek volna az általános választottbírósági törvényben megfogalmazott szabályozástól.
Kicsit más volt a helyzet az értéktőzsdei választott bíróság esetében. Az Épt. 202. § (1) bekezdése mindenekelőtt deklarálta az értéktőzsde mellett létrehozható értéktőzsdei választottbíróság állandó jellegét. Ezt közvetlenül követően, a (2) bekezdésben azt állapította meg, hogy az értéktőzsdei választottbíróság hatáskörére, eljárására - a (3)-(6) bekezdésben meghatározásra kerülő eltérésekkel - az általános választottbírósági törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az előrevetés szerint tehát az általános választottbírósági törvény előírásaitól eltérő rendelkezések kerültek a (3)-(6) bekezdésekben megfogalmazásra. Ami pedig a korábbi értéktőzsdei választottbíróság hatáskörét illette, a következőket fogalmazta meg az Épt.: "A tőzsdei választottbíróság eljárásának van helye
a) a törvény hatálya alá tartozó értékpapír forgalomba hozatalával, befektetési szolgáltatással,
b) a tőzsdei ügylettel,
c) a befektetési szolgáltató és ügyfele között befektetési eszközre vonatkozó megbízás elfogadásának megtagadásával,
d) a tőzsde alapszabályzatával és szabályzatával, és
e) az elszámolóház alapszabályával, üzletszabályzatával és szabályzatával kapcsolatos jogvitában, ha a felek a választottbírósági eljárást választottbírósági szerződésben kikötötték és az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek."
A hatásköri szabályok tételes bemutatása után elsőként az szorul rögzítésre, hogy mivel az idézettek szerint az "abban az esetben, hogyha a felek a szerződés tárgyáról szabadon rendelkeznek és választott bírósági szerződést kötnek ki" kitételt alkalmazza a jogszabályalkotó, ez egyet jelent azzal, hogy az értéktőzsdei választottbíróság eljárásának még a felsorolt esetekben is csak akkor lehetett helye, ha a felek alávetették magukat a választottbírósági eljárásnak. Mint hogy az alávetés és a kizárólagos hatáskör már fogalmilag is egymással ellentétes viszonyban van, így nem csak a "járhat el" megfogalmazásból, hanem abból következően, hogy az alávetés szükséges volt, egyértelműen rögzíthető, hogy az értékpapírtőzsdei választottbíróság esetében nem volt kizárólagos hatáskör biztosításáról szó törvényileg. Amennyiben azokat a bekezdéseket tesszük vizsgálat tárgyává, amelyek az általános választottbírósági törvénytől való eltérést rögzítik, akkor az állapítható meg, hogy a négy előre jelzett, eltéréseket tartalmazó bekezdés közül háromban nem volt található valóságos eltérést jelentő rendelkezés. A négy közül egy bekezdés [Épt. 202. § (5) bekezdés] esetében azonban előbbi már egyértelműen nem állapítható meg. Ez a bekezdés a következőképpen rendelkezett: "A (3) bekezdésben meghatározott (azaz a hatáskörrel foglalkozó bekezdésben!) ügyekben kizárólag a tőzsdei választottbíróság eljárása köthető ki, ideértve a választottbíráskodásról szóló törvény (vagyis az általános választottbírósági törvény!) 47. §-a alapján nemzetközinek minősülő ügyeket is." Ennek a bekezdésnek lényege tehát abban fogalmazható meg, hogy amennyiben a felek a már idézett hatásköri szabályok közt felsorolt bármelyik ügyben nem élnek a rendes bírói út igénybevételének lehetőségével és választottbírósági eljárásnak vetik alá magukat, úgy csakis a tőzsdei választottbíróság eljárása köthető ki, azaz sem rendes bírói eljárásnak, sem más választottbírósági eljárásnak nem lehetett helye. Ez a megoldás azonban megítélésem szerint, elvileg is legfeljebb a "relatív kizárólagos hatáskör" fogalmi körébe tartozást jelenthette, amennyiben ilyen fogalom létezne, vagy ilyen fogalom elfogadható lenne.
Meglehet, hogy a jogszabályalkotók annak idején ezt a szabályt kizárólagos hatáskörként értelmezték, azonban ez téves értelmezés. Erről szó sincs, ugyanis ez a megfogalmazás mindössze azt jelenti, hogy ha a felek nem veszik figyelembe, hogy ilyen ügyekben rendes bírósághoz is fordulhatnának és ehelyett választottbírósági eljárást választanak, akkor nincs arra lehetőségük, hogy más választott bíróságot kérjenek föl az eljárás lefolytatására. Ennél a pontnál egy pillanatra visszatérve a bevezetőben jelzettekre, itt is meg kell jegyeznem, hogy a gyakorlatban ez azért jelenthetett volna problémát, mert amennyiben a felek a tőzsdei választottbíróság helyett a kamarai választottbíróság eljárásának vetették volna magukat alá, akkor fel lehetett volna hozni ezzel szemben azt az érvet, hogy ez a értékpapírtőzsdei választottbíróságot érintő korábbi Épt. szabályozás az általános választottbírósági törvény rendelkezéseivel ellentétes, és ezért a feltételezetten alkalmazott kikötést nem is igazán lehetett volna figyelmen kívül hagyni. Elvi szinten ugyanis kérdésessé válhatott volna, hogy jogszabály törvényellenes rendelkezései egyáltalán alkalmazásra kerülhetnek-e a gyakorlatban, figyelembe kell, vagy lehet-e egyáltalán venni azokat. Adott esetben pedig erről lehetett volna szó, minthogy az általános választottbírósági törvény szerint a vele ellentétes rendelkezések törvényi szintű meghozatalának is az a feltétele, hogy kizárólagos hatáskört nyert állandó választottbíróságról legyen szó. Az pedig már az eddig ismertetettekből is kiderült, hogy az értéktőzsdei választottbíróság nem rendelkezett kizárólagos hatáskörrel.
Ezek után indokolt arra rávilágítani, hogy az új, egységes, a tőkepiaci törvényben történt idevonatkozó szabályozás miként rendelkezik.
A tőkepiaci törvény a szóban forgó problémakört illetően a következőket mondja ki:
"376. § (2) A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság hatáskörére, eljárására a Vbt. (vagyis az általános választottbírósági törvény) rendelkezéseit a (3)-(6) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(3) A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság eljárásának van helye
a) a törvény hatálya alá tartozó értékpapír forgalomba hozatalával, befektetési és árutőzsdei szolgáltatással, valamint kiegészítő befektetési szolgáltatással;
b) befektetők egymás közötti, befektetési eszközzel;
c) részvényesi jogokkal;
d) a tőzsdei ügylettel;
e) a befektetési szolgáltató és ügyfele között befektetési eszközre vonatkozó megbízás elfogadásának megtagadásával;
f) a tőzsde szabályzatával;
g) az elszámolóházi tevékenységet végző szervezet alapszabályával, üzletszabályzatával és szabályzataival;
h) pénzügyi szolgáltatással és kiegészítő pénzügyi szolgáltatással;
i) a befektetési és pénzügyi szolgáltatók kizárólagosságot nem sértő egyéb szolgáltatási tevékenységével kapcsolatos jogvitákban, ha a felek a választottbírósági eljárást választottbírósági szerződésben kikötötték és az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek."
A jelenlegi szabályozás idevonatkozó részének bemutatása után, a felesleges ismétlések elkerülése érdekében annyit érdemes következtetésként levonni, hogy az a probléma, amely az értéktőzsdei választottbíráskodás során kimutatható volt, most is fennáll, csupán nem az értéktőzsdei vetületre szűkítetten, hanem most már mindenre, amire a pénz- és tőkepiaci választottbíráskodási hatáskör kiterjed.
Ennek orvoslására elvileg két lehetőség kínálkozhat; egyik, és szerintem reálisabb és hasznosabb megoldás, hogy bizonyos esetekre a pénz- és tőkepiaci választottbíróság is kapjon valóban kizárólagosnak minősülő hatáskört. Ilyen eseteknek vélem mindenek előtt a különféle szabályzatokkal kapcsolatos jogvitákat, minthogy célszerűbbnek tűnhet azok "zártabb körön" belüli elbírálása. A másik lehetőség pedig - kényszerűségi szükségből - az lehetne, hogy az általános választottbírósági törvény idézett mondata kerüljön rugalmasabb megfogalmazásra.
2. A második témakör, amire a figyelmet fel kívánom hívni, az az, hogy szerintem a 376. § (3) bekezdésében tételesen felsorolt, választottbírósági eljárást meghatározó esetek némi módosításra kerülhetnének. Mégpedig részben az esetek szűkítésével, részben bővítésével.
A szűkítésre jellemző példaként azt hozom fel, hogy a (3) bekezdés c) alpontja nyugodtan elhagyható volna. Úgy vélem ugyanis, hogy a részvényesi jogokkal kapcsolatos jogviták nem igazán a pénz- és tőkepiac működését érintő kérdésekkel függnek a legszorosabban össze. Az igaz, hogy a tőkepiaci törvény hatálya sok tekintetben a részvényekre, a részvények kibocsátására is kiterjed, de a részvényesi jogokkal összefüggő jogviták sokkal inkább a társasági jogszabályok alapján bírálhatóak el. Ennek külön esetként történő nevesítése már csak azért is feleslegesnek tűnhet, mivel mindazokat a jogvitákat, amelyek valóban a tőkepiac lényegéhez tartoznak, minden további nélkül a (3) bekezdés a) alpontjában megfogalmazottak szerint is megalapozhatják a pénz- és tőkepiaci választottbíróság eljárását. E szűkítési elképzelésen az sem változtat, legfeljebb a felvetettek jelentőségét tompíthatja némileg, hogy éppen ez az (egyetlen) eset, amikor nincs még relatív kizárólagos hatásköre sem a pénz- és tőkepiaci választottbíróságnak.
Ami pedig az esetek bővítési lehetőségének a kérdését illeti, elsősorban azt emelném ki, hogy nem arányos a hatáskör rendezése a pénz- és tőkepiac tekintetében. Így mindenek előtt azt hiányolom, hogy míg a tőkepiaci vonatkozásokban a választottbírósági hatáskör kiterjed a tőzsdei szabályzattal, üzletszabályzattal stb. kapcsolatos jogvitákra, addig a pénzpiaci érdekeltségek területéről ugyanez hiányzik. Nehezen látható be, hogy például a hitelintézetek különféle szabályzataival (üzletszabályzat, általános szerződési feltétel stb.) kapcsolatos jogviták miért ne tartozhatnának e választottbíróság hatáskörébe.
3. Nem teljesen problémamentes a tőkepiaci törvény hatályba léptetési rendelkezése a választottbíróság vonatkozásában.
Az egyértelmű, hogy (az ide nem tartozó kivételeket leszámítva, ami nem a választottbíróságot érintő rendelkezéseket jelenti) a törvény 2002. január 1-jével lép(ett) hatályba és ezzel egyidejűleg veszti (vesztette) hatályát a tőzsdei választottbíróságokról is rendelkező árutőzsdét és értéktőzsdét érintő jogi szabályozás.
Ugyanakkor a 376. § (1) bekezdése nem egy új választottbíróságot hoz létre, alapít konkrét szervezetként, csupán elvileg teremti meg egy új típusú választottbírósági szervezetnek; a pénz- és tőkepiaci egységes választottbíróságnak a lehetőségét, de azzal, hogy e tekintetben a döntést a tőzsdék, a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások szakmai érdekképviseleti szerveire bízza, mégpedig azzal a megkötéssel, hogy az ennek a típusnak megfelelő konkrét választottbírósági szervezetet közösen alapíthatják meg és közösen működtethetik.
Ez a bizonyos közösen történő alapítás, illetve működtetés jelenleg (e cikk írásának időpontjában; 2002. november végén) még megnyugtató módon nem történt meg, az új választottbíróság még nem alakult meg, annak ellenére, hogy legtöbb kérdésben az érintettek már megegyeztek. Amíg pedig az új "Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság" deklarált módon nem alakul meg, lényegét tekintve "ex lex" állapot van.
A korábbi, Tőzsdei Választottbíróság folyamatban lévő ügyeinek jogszerű befejezéséhez fűződő egyértelmű érdek egyértelműen azt követeli meg, hogy a Tőzsdei Választottbíróság addig ne szűnjék meg, amíg a helyébe lépő "Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság" deklaráltan, törvényes módon létre nem jön, de az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a tőzsdei választottbíráskodás megalapozásához szükséges jogi háttér 2002. január elsejével lényegileg megszűnt.
Az "ex-lex"-szerűség problematikáját némileg enyhítheti az, hogy a tőkepiaci törvény átmeneti és záró rendelkezéseket tartalmazó részének 421. §-a a következő rendelkezést is tartalmazza: "A törvény hatálybalépésekor működő Tőzsdei Választottbíróság 2002. június 30-ig köteles alapító okiratát az e törvényben meghatározottak szerint módosítani." Ebből az egyébként nehezen értelmezhető rendelkezésből az a következtetés ugyanis levonható, hogy a jogszabályalkotó nem kívánta minden áron megszüntetni a Tőzsdei Választottbíróságot, azaz elvileg nem kizárt, hogy a korábban létrejött választottbíróság, nem csak a korábbi jogszabályok hatálya megszűnését, vagyis 2002. január 1-jét követően, hanem még az akár türelmi időként felfogható 2002. június 30-a utáni időszakban is tovább működjön. Más kérdés, hogy számomra nem világos, hogy a régi választottbíróság a korábbi alapító okiratát miként tudná módosítani az új jogszabályokban meghatározottak szerint.
4. Végezetül érdemes említést tenni arról is, hogy a tőkepiaci törvény új típusú választottbírósággal foglalkozó fejezete adós marad néhány fontos kérdés rendezésével, főként azokkal, amelyek megkönnyíthették volna az új választottbíróság megfelelő időben történő megalakulását.
Gondolok e tekintetben részben olyan kérdések rendezésére, minthogy a működéshez elengedhetetlenül szükséges szabályzatokat kinek, hogyan, milyen módon kell megalkotnia. Nagyobb részben pedig olyan kérdéskörök szabályozására, minthogy a választottbíróságnak milyen döntéshozói testületei legyenek, a választottbíróság ügyintézői, vezetői testületeit hogyan kell létrehozni, választani stb. Különösen fontos lehet az ilyen jellegű kérdések jogszabályi szintű meghatározása olyan esetekben, mint adott esetben, amikor is több alapító és működtető szervezet kap e téren feladatot, mégpedig olyan szervezetek, amelyeknek gazdasági súlya jelentős mértékben tér el egymástól. Az ilyen vonatkozásokban nyitva hagyott kérdések lehetnek a nem éppen demokratikus megoldások melegágyai. Ennek elkerülése, illetve az elképzeléseknek megfelelő választottbíróság mielőbbi törvényes megalakulása érdekében kívánatos lenne a tőkepiaci törvény soron kívüli módosítása, illetve kiegészítése. ■
Visszaugrás
