A "hálózat" általános fogalomként szolgál minden olyan jelenség kifejezésére ahol egynél több elem/résztvevő egymással valamilyen kapcsolatban (kölcsönhatásban) áll. A hálózat kifejezést alkalmazzák a természetben előforduló állandósult kapcsolatok/összefüggések jelölésére, melynek ábrázolása gráfokkal történik. A gráf a komplex rendszerek modelljeként használatos "matematikai objektum", melynek használata során a "hálózat" kifejezés a gráf szinonimájaként fordul elő, így kerül a Hálózat kifejezés a komplex rendszerek fogalomkörébe. A "hálózat" megjelölést általában legtöbbször elektronikus, vagy egyéb fizikailag ténylegesen összekötött elemek jelölésére használják, amelyek jellemzően komplex rendszerek hálózatait képezik pl. vasút, számitógéphálózat stb. Ugyanakkor léteznek olyan állandó kapcsolatok is amelyek nem nyilvánulnak meg olyan fizikai eszközökben mint a vezeték vagy a sin, mégis léteznek, és ha gráfokkal ábrázoljuk őket egy hálózat képét kapjuk, pl. egy baráti kör, egy szakmai testület, egy jogi norma (ezek az elektromosság és a vasút elterjedése előtt is léteztek és működtek és nyilvánvalóan akkor is hálózatot alkottak). Ma már, ha pl. ez a baráti kör/testület elektronikus eszközök révén kommunikál, és az eszközök adatokat rögzítenek erről a folyamatról, ez a hálózat azonnal mérhetővé/ábrázolhatóvá válik. A baráti kör/testület hálózata a kommunikációs eszköz nélkül is létezik, a kommunikációs eszköz ebben az összefüggésben csupán a médium, amelyen keresztül ez a hálózat megnyilvánul és mérhetővé/láthatóvá válik.
A CNUE létezése önmagában is utal egy európai, tagállami kereteket meghaladó szervezeti hálózat létezésére, utal arra, hogy létezik egy európai, nagyjából azonos elvek mentén szerveződő közjegyzőség, amely kénytelen alkalmazkodni Európa fejlődő komplexitásához.
Általában minden tagállami közjegyzőség tisztában van a saját szervezetével, szolgáltatásaival, jogi, szervezeti és szolgáltatási hálózataival. Ismerjük a közjegyzőség európai szervezeti hálózatát és feltehető pl. hogy minden tagállam szorosabb kapcsolatot ápol a vele szomszédos államokkal, mint ahogy MOKK (Magyar Országos közjegyzői Kamara) is külön - külön szoros kapcsolatot tart fenn a környező tagállamok közjegyzőségeivel. És léteznek nagyobb kierjedésű regionális európai hálózatok mint pl. a hat országot összekapcsoló HEXAGONALE. Az is valószínű, hogy ezeken a területeken a regionális
- 5/6 -
határon átnyúló közjegyzői szolgáltatások intenzívebbek, mint egymástól távolabbi országok esetében és külön regionális szolgáltatási hálózatokat hoznak létre, mint amilyen az EUFIDES.
Ugyanakkor ismerünk egy európai jogi normahálózatot, Európai Uniós normákat amelyek a tagállami szabályozásokkal kart karba öltve kezdik európai szinten összehangolni a közjegyzők szolgáltatásait egyúttal meghatározzák ezeknek a szolgáltatásoknak a kereteit. Azt is megfigyelhetjük, hogy ezek az európai normák jelentős részben olyan nem peres eljárásokra vonatkoznak (EU öröklési rendelet, EU végrehajtás jogcím, EU fizetési meghagyás) - amelyek a közjegyzői szolgáltatásoknak a hatósági jellegére, a közokirati bizonyító erőre, a közjegyző nem peres eljárásokban (pl. hagyatéki eljárás, peren kívüli jogérvényesítés) betöltött szerepére alapoznak. Nyilvánvalóan olyan közjegyzői tulajdonságokra, amelyek az EU tagállamok közjegyzőségeiben általánosan jellemzőek, ezért alapul szolgálhatnak a közjegyzőség tagállami szintet meghaladó fejlesztéséhez és szabályozásához.
Alig tudunk azonban valamit az államhatáron átnyúló tényleges európai közjegyzői kölcsönhatásokról/szolgáltatásokról, jóllehet az Európai Bíróság ítéletei/döntvényei már jelzik azokat a területeket ahol a közjegyzői aktivitás elérte az európai szintű megmérettetés igényét, a tagállami közjegyzői tudományos intézetek pedig rendelkeznek adatokkal arra vonatkozóan, hogy milyen jogterületeken, mely földrajzi régiókban és milyen számban fordul elő államhatáron átnyúló igény a közjegyzői tudás kiterjesztésére.
Mindezekből következtethetünk ugyan a közjegyzőség európai léptékű kölcsönhatásaira és szolgáltatási hálózataira, azonban a tényleges, tagállami kereteket meghaladó közjegyzői aktivitással nem igazán vagyunk tisztában. Adatok, statisztikák erre vonatkozóan vagy egyáltalán nincsenek, vagy léteznek ugyan de elemzésre nem alkalmasak, illetve hiányosak vagy nem hozzáférhetők. Adatok hiányában pedig a közjegyzői szolgáltatások európai léptékű kölcsönhatásait és hálózatait nem lehet feltérképezni, és nem meglepő, ha egy-egy kommunikációs eszköz, amit pedig éppen a közjegyzőség európai komplexitásának növelésére és támogatására szánnak nem váltja be a hozzá fűzött reményeket[1]. Valószínű, hogy ilyenkor az eszköz nincs fedésben a tényleges kölcsönhatásokkal és hálózatokkal.
Ha kiindulási alapként elfogadjuk az európai közjegyzőség gondolatát, valamint azt a tényt, hogy a fejlődő társadalmi komplexitás időszakát éljük, és szándékunkban áll ezt a európai közjegyzőséget megfeleltetni a környezetünk, de legalábbis Európa fejlődő komplexitásának[2], akkor elfogadjuk és megértjük a közjegyzőség európai hálózatai megismerésének szükségét is. Elfogadjuk, mégpedig azért, mert a hálózatok megismerése különös előnyt jelent, hasznos támogatást nyújt az eredményesebb együttműködés kialakításában, amivel a közjegyzői közreműködés, a közjegyzői szolgáltatások Európában magasabb, komplexebb szintre emelhetők.
- 6/7 -
A hálózatok az összetett, más néven komplex rendszerek[3] területére tartozó jelenségek. A hálózat fogalma a komplex rendszerek fogalomköréhez tartozik. Ennek megfelelően egy hálózat vizsgálata és értelmezése során a komplex rendszer törvényszerűségeiből kell kiindulni, figyelembe véve annak egyéb tulajdonságait is.
A hálózatokat gyakran kizárólag az elektronikus hálózatokkal azonosítják, pl. a World Wide Web-el, és egyéb elektronikus kommunikációs hálózatokkal jóllehet ezekben az esetekben a legtöbbször csupán egy - egy hálózatot jól reprezentáló kommunikációs eszközről van szó. Ez az elképzelés vezet sokszor ahhoz a tévedéshez, hogy önmagában egy elektronikus kommunikációs rendszer megteremtésével valódi hálózatot hozhatunk létre.
A humán környezetben hálózatokat alkotnak pl. az ellátó rendszereink, a közlekedési hálózatok, a finanszírozás, az emberi kapcsolatok, a nyelv stb., de hálózatot képez maga a jogrendszer is[4],[5], és az azzal összefüggő szolgáltatások és minden aktivitás. Ugyanakkor ezeknek a hálózatoknak egyre nagyobb részéhez kapcsolódik olyan elektronikus eszköz és szolgáltatás, ami ezeket a hálózatokat jól láthatóvá, ezáltal mérhetővé és vizsgálhatóvá teszi. Mivel az emberi interakciók egyre nagyobb része nyilvánul meg elektronikus kommunikációs eszközökön keresztül, a humán hálózatok egyre pontosabban megfigyelhetővé, válnak. A rendelkezésre álló technológia, az egyre dagadó Big Data, a deep learning és a gépi tanulás a régebbről ismert adatelemzési módszerekkel kiegészítve a megismerés új dimenzióit nyitják meg előttünk.
Azokat a kölcsönható elemekből álló, hálózattal vagy hálózatokkal rendelkező, önfejlődő rendszereket, amelyek gyakran produkálnak átmeneti állapotokat (kiszámíthatatlanság), komplex rendszereknek nevezzük[6]. A világ és benne Európa humán rendszerei-
- 7/8 -
nek komplexitása fokozódó ütemben nő. A fejlődő társadalmi komplexitás idejét éljük és amíg ebben a változásban az önfejlődést és a kiszámíthatatlanságot kénytelenek vagyunk elviselni, addig a kölcsönhatások és a hálózatok megismerhetők, megérthetők és fejleszthetők.
Fontos kiemelni, hogy a fent vázolt négy tulajdonság együttesen jellemzi a komplex rendszereket, azaz pl. kölcsönhatás nélkül nincs értelme hálózatról beszélni. Éppen ezért, ha európai közjegyzői hálózatokat keresünk a szolgáltatások területén először a közjegyzők államhatáron átnyúló kölcsönhatásait kell feltérképeznünk, a kölcsönhatások mentén pedig kirajzolódnak a hálózatok, amelyek ismeretében azután pontosabban meghatározhatók azok a lépések amelyekkel a meglévő kölcsönhatások erősíthetők, vagy megszüntethetők, illetve új kölcsönhatások létrehozhatók, ezáltal a hálózatok fejleszthetők, amivel pedig a vizsgált rendszer komplexitása hatékonyan növelhető. Ebből persze az is következik, hogy ezeknek az ismereteknek a hiányában bármilyen ilyen irányú fejlesztés sikere kérdéses lesz.
Két szereplő legyen az természetes személy (közjegyző) vagy kamarai szervezet akkor áll kölcsönhatásban egymással, ha befolyásolják egymás működését. Például szabályozzák egymást, megválasztják egymást, igénybe veszik egymás szolgáltatásait, a szolgáltatásaik egymásra épülnek vagy egymásra tekintettel jönnek létre, információt cserélnek amit aztán felhasználnak stb... egyáltalán kommunikálnak egymással. Minél erősebb ez a befolyás annál erősebb a kölcsönhatás, annál markánsabban kirajzolódik a kölcsönhatások hálózata.
Kölcsönhatásban vannak pl. az egymásra épülő jogi normák, egyik szervezet a másikkal és egyik közjegyző/közjegyzői szolgáltatás a másikkal, ha befolyásolják egymás működését. E vonatkozásban pl. közjegyző - közjegyző, szolgáltatás - szolgáltatás közötti kölcsönhatásként értelmezem azokat az eseteket is, amikor valamelyik tagállam közjegyzőjének szolgáltatása másik tagállam területére irányul, azaz joghatását egy más tagállam területén működő közjegyző illetékességi területén fejti ki, vagy azokat az eseteket amikor egy közjegyző más tagállam jogi rendelkezéseiről kér tájékoztatást. A kölcsönhatás sok féle módon megvalósulhat, emellett lehet erős vagy gyenge, egyoldalú vagy kétoldalú, közvetlen vagy közvetett stb. Sok esetben meg kell elégedni azzal, hogy a kölcsönhatás egyáltalán azonosítható. Az azonosításhoz pedig adatokra és mérésre van szükség. Ezeket az adatokat pedig szolgáltathatják pl. az európai normarendszerek, a bírói ítéletek, a nyilvántartások adatai, a szervezeteink felépítése és működése és nem utolsó sorban a tagállami közjegyzőségek, tudományos intézeteik és az európai szervezetek által felépített és tárolt adatbázisok - persze amennyiben ilyen irányú adatrögzítés egyáltalán történik és az adatbázis úgy van felépítve hogy ezek az adatok belőle akár egy speciális algoritmus alkalmazásával kinyerhetők. A fenti célú, adatgyűjtésre eddig tett kísérletek sikertelensége alapján gyanítható, hogy jelenleg ilyen célú adatrögzítés és adat-
- 8/9 -
tárolás/mérés nem történik a tagállami közjegyzőségekben. Mivel nincsenek kielégítő adataink, nem tudjuk megállapítani például azt, hogy egy-egy tagállam közjegyzőinek a szolgáltatásai milyen gyakran és milyen jogterületeken célozzák egy másik tagállam területét. Így pl. szolgáltatási kölcsönhatások szolgáltatási hálózatok szempontjából lényegében a sötétben tapogatózunk.
Az EU tagállami közjegyzői tisztában vannak a saját államukon belüli kölcsönhatásokkal, egy tagállamon belül a közjegyzői szervezetek és az egyes közjegyzők egymással is és a környezetükkel is kölcsönös és összetett kölcsönhatásban állnak. A tagállami szintet meghaladva azonban változik a kép. Az elmondható, hogy a közjegyzőség európai szervezete a CNUE kölcsönhatásban áll a tagállami közjegyzői kamarákkal, de nehéz kölcsönhatást kimutatni az egyes európai közjegyzők vonatkozásában. Az egyes európai közjegyzőkről pedig biztosan elmondható, hogy a jogalkalmazásuk révén kölcsönhatásban állnak egy európai kiterjedtségű szabályozási hálózattal az EU jogi normarendszerével, amelybe a saját tagállami jogi hálózatuk is illeszkedik, és eljárásaik, irataik révén valószínűleg kölcsönhatásban állnak egy tagállami kereteket meghaladó felhasználói (ügyféli) körrel valamint más tagállam közjegyzőivel. A véleményalkotáshoz azonban, különösen akkor, ha beruházásról és fejlesztésről van szó a valószínűség nem elég.
Hol találunk tehát az Európában működő közjegyzők között tagállami kereteket meghaladó kölcsönhatást? Kézenfekvőnek tűnik három területet, a.) a szabályozás b.) a szervezet és c.) a szolgáltatások területei.
Ami a tagállamok hasonló közjegyzői eljárásait illeti, tudjuk, hogy a 22 tagállamból 20 államban jellemző a közjegyző közreműködése az ingatlan adásvételek területén ezek közül 11 államban ez a közreműködés kizárólagos, vagy részben kizárólagos közjegyzői hatáskörbe tartozik. A jelzáloghitelezés területén ez az arány 20 és 13, a cégalapításban 19 és 6, az örökléssel és ajándékozással kapcsolatos okiratoknál 20 és 9, a házassági vagyonjogi szerződéseknél pedig 19 és 13.
A hagyatéki eljárások területén egyetlen olyan tagállam van ahol nem jellemző a közjegyzői közreműködés, 21 tagállamban azonban a közjegyzők különböző mértékben ugyan, de részt vesznek a hagyatékok átadásában, az ezzel kapcsolatos okiratok kiállításától [acte de notoriété - FR, BE] kezdve egészen a hagyaték jogerős átadásáig elsőfokú bíróságként eljárva (HU). A legerősebb közjegyzői hatáskörök a hagyaték átadásával kapcsolatban AT, CZ, SK, HR, EE, RO és HU területen érvényesülnek. Biztató tény, hogy az ARERT-en keresztül immár tizenhárom tagállam fér hozzá kölcsönösen egymás végrendeleti nyilvántartásához, ugyanakkor ezen a területen máris további igény mutatkozik a hagyatéki eljárások megindításának EU szintű nyilvántartására.
Egy-egy állam/államszövetség(EU) jogi normái hálózatot alkotnak. Ezek a hálózatok határozzák meg az érvényesülési területükön működő közjegyzők szolgáltatásait, ugyanakkor a jogi norma által nyújtott lehetőség nem jelenti feltétlenül azt, hogy a tényleges
- 9/10 -
közjegyzői szolgáltatások ki is töltik a normák által biztosított teret (pl. Európai végrehajtható okirat). Amíg azonban a jogi normahálózatok az összefüggő adatbázisok jóvoltából jól feltérképezhetők, a tényleges, gyakorlati szolgáltatási hálózatokról ezt nem lehet elmondani. Megfelelő mérés hiányában a tényleges szolgáltatási hálózatokra legfeljebb következtetni lehet. Mindenesetre a normahálózatok kijelölhetik a fő kutatási irányokat a szolgáltatási hálózatok felderítésében.
Az EU-ban számos norma célozza kifejezetten a közjegyzőséget/közjegyzői szolgáltatásokat és ehhez jönnek még azok a normák, amelyek egy-egy olyan területre vonatkoznak ami ugyan nem közjegyzőspecifikus az EU minden egyes tagállamában, de ugyancsak jelentősen érintik ezt a területet. Ilyen normák pl. a közokiratok/határozatok, az öröklési jog, európai öröklési bizonyítvány, az élettársi és házassági vagyonjog, tartás, joghatóság és követelésbehajtás a polgári és gazdasági ügyekben, európai végrehajtás - európai végrehajtható okirat, európai közokirati forgalom, a határozatok elismerése és végrehajtása, határon átnyúló jogviták rendezése, adójog területeit célzó szabályok. Ezek mellett kiemelkedő fontosságúak az ingatlanügyletekre és a társasági jogra vonatkozó normák, jóllehet ezeken a területeken a közjegyzői közreműködés tagállamonként nagyon eltérő.
Ami pedig az Európai Bíróság közvetlenül közjegyzőket érintő - egyébként csekély - számú ítéleteit/döntvényeit illeti, azok közül számukat tekintve leghangsúlyosabban az állampolgárságra és letelepedésre, a közhatalom gyakorlásra vonatkozó ítéletek emelkednek ki, amelyeket arányukban megközelítenek a közjegyzői okirat közvetlen bírósági végrehajtásával kapcsolatos döntések, ide értve az Európai Végrehajtási jogcímmel, európai végrehajtható okirattal, európai fizetési meghagyással/fizetési meghagyással kapcsolatos döntéseket is. Ezeket követik az örökléssel és a közjegyzői okirat bizonyító erejével, a közjegyzői okirat kézbesítésével kapcsolatos döntések, továbbá a közjegyző ingatlanügyletekkel kapcsolatos tevékenységét érintő döntések. De találunk az aláíráshitelesítéssel közjegyzői díjszabással, a közjegyző adóztatásával, szolgálati viszonyának megszüntetésével kapcsolatos döntéseket is.
Az európai bíróság ítéletek/döntvények azért fontosak a szolgáltatási hálózatok feltérképezése szempontjából, mert ezek mutathatják meg azokat a területeket, ahol a közjegyzői közreműködés/kölcsönhatás már elérte azt a szintet, ami meghaladja a tagállami jogértelmezést és egységes európai jogértelmezést kíván. Tekintettel azonban az ítéletek alacsony számára a következtetésekkel óvatosan kell bánni.
További hasznos információkkal szolgálhatnak e téren a tagállami közjegyzői tudományos intézetek is. A MOKK Közjegyzői Intézetének kimutatásai szerint pl. a más tagállami közjegyzőktől érkező, illetve hazai közjegyzőktől érkező külföldre irányuló jogértelmezést célzó megkeresések számai a következők:
2015 - 238 ügy
2016 - 331 ügy
2017 - 367 ügy
2018 - 511 ügy
2019 - 550 ügy (2019. október 20. napjáig!)
- 10/11 -
Ezek között az alábbi jellegű megkeresések dominálnak:
• alkalmazandó külföldi öröklési jogról történő szakvélemény készítése;
• európai öröklési bizonyítvány kiállításával kapcsolatos gyakorlati kérdések (és segítségnyújtás a bizonyítvány kiállításához)
• nemzetközi jogsegélykérelem előterjesztéséhez történő segítségnyújtás (különösen: az örökhagyó külföldi bankszámlájával kapcsolatos adatok beszerzéséhez; külföldi végintézkedés beszerzéséhez).
• A fent hivatkozott ítéleteket/döntvényeket és a vonatkozó európai normákat és intézeti információkat elemezve máris kirajzolódnak azok a területek, amelyeken a közjegyzői közreműködés/szolgáltatás tagállami kereteket meghaladó kibontakozása a legvalószínűbb.
Ezek a területek pedig
• a közjegyzői okiraton alapuló végrehajtás ide értve az európai végrehajtható okiratot és a fizetési meghagyást/európai fizetési meghagyást is
• a közjegyzői okirat közokirati bizonyító ereje, kézbesítése
• a közjegyzők örökléssel kapcsolatos tevékenységei (okiratok és hagyatéki eljárások)
• a közjegyzők ingatlanügyletekkel kapcsolatos tevékenységei
• az aláíráshitelesítés valamint
• az élettársi és házassági vagyonjog, tartás
• társasági jog/cégalapítás
Elegendő információ ahhoz, hogy elkezdjük a közjegyzői szolgáltatások hálózatainak európai szintű feltérképezését. Elegendő ahhoz, hogy a meglévő adatbázisainkat, elektronikus archívumainkat tagállamonként úgy dolgozzuk fel, hogy a szükséges információk azokból kinyerhetők legyenek és hogy az épülő adatbázisainkat e szempontokat figyelembe véve fejlesszük tovább. Ezeket az adatbázisokat azután hagyományos elemző módszerekkel vagy akár a legmodernebb technológia segítségével (machine learning, deep learning, Big Data) elemezhetjük. Emellett jogi adatbázisokat és a rendelkezésre álló ítéleteket folyamatos és mély elemzésnek kell alávetni ugyanezen eszközök segítségével.
Ideje elkezdeni egy európai szintű adatbázis megtervezését és felépítését és egyre égetőbb a szükség a szolgáltatási hálózatok mentén a nyilvántartásaink összehangolására.
Hatalmas munka, amiben támaszkodnunk kell a tagállami közjegyzői intézetekre és a tagállamok hozzáértő közreműködésére. A folyamatos adatelemzés, tekintettel a rendelkezésre álló és bevethető fent említett technológiákra is, indokolttá teheti külön adatelemző alkalmazását a CNUE keretein belül. Cserébe sokkal pontosabban megismerhetjük a közjegyzőséget és szolgáltatásait Európában, sokkal pontosabban meghatározhatjuk a hivatásrendi stratégiánkat, és kevesebb csalódást okoznak majd a fejlesztéseink. ■
JEGYZETEK
[1] dr. Sajben Tamás - Analysis & reform plan of the European Notarial Network - 2019.05.22. CNUE Board Meeting
[2] Barabási Albert László - Linked - gazdaságfejlődés- skálafüggetlenség kapcsán írott részek.
[3] A komplexitástudomány, komplexitáselmélet viszonylag fiatal jelenség. Komplexitáskutatásról/komplexitás elméletről lényegében csak az 1980-as évektől beszélhetünk, amikoris néhány fizikus és közgazdász, közöttük a Nobel-díjas Murray Gell-Mann részecskefizikus elkezdte kutatni a jelenséget. A folyamat 1987 tavaszán vett határozottabb lendületet az akkor már ugyancsak Nobel-díjas Kenneth Arrow és Brian Artur közgazdászok találkozójának köszönhetően, és a nem sokkal korábban létrehozott Santa Fé Intézet működésének megindulásával.
[4] TY-BOOK, AU-Bourcier, Daniéle, AU-Mazzega, Pierre, PY-2007/01/01, SP-211, EP-215 N2-Law can be considered as a complex dynamical system evolving from network structures. Potential interactions at various scales can generate unpredictable effects. This objective complexity based on non-linear dynamics exists in any legal system: it can be just observed.
[5] Katz, Daniel Martin és Bommarito, Michael James, a törvény összetettségének mérése: az Egyesült Államok kódja (2013. augusztus 1.). 22 Mesterséges intelligencia és törvény 337 (2014). Elérhető az SSRN-en: https://ssrn.com/abstract=2307352 vagy
[6] Egyszerű és bonyolult - Vicsek Tamás, az MTA rendes tagja, tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE TTK Fizika Tanszékcsoport, Biológiai FizikaTanszék - "Komplexitás elmélet" - Magyar Tudomány 2003/03 - "Bár nem létezik egyesített komplexitás elmélet, azért van néhány kulcsfogalom, amelyekkel kapcsolatba szokták hozni. Hármat említenék meg ezek közül. .. i) ... a komplex rendszerek jellemző tulajdonsága az önszerveződés. Ha egy ilyen rendszert valamilyen egyszerű kiindulási állapotban magára hagyunk, akkor benne spontán szerveződési folyamatok indulnak meg, amelyek eredményeképpen meghatározott, korábban a rendszerben meg nem levő, és a részeire önmagukban nem jellemző struktúrák jönnek létre. .. ii) . rendszerint hozzájuk rendelhető egy hálózat. ... iii) . a káosz peremén való létezés. . a rendszernek van egy állapota (illetve más esetekben úgy fogalmaznak, hogy előszeretettel tartózkodik egy olyan állapotban), amelyik köztes a teljesen rendezett és a teljesen kaotikus között."
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Magyar Országos Közjegyzői Kamara Elnökhelyettese Budapesti Közjegyzői Kamara Elnöke, közjegyző.
Visszaugrás
