Magyarország Alaptörvénye több helyen említi az információszabadságot: mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez, a közpénzekkel gazdálkodó szervezetek gazdálkodásukkal kötelesek a nyilvánosság előtt elszámolni. Az információszabadság jogtörténeti háttere - oly sok más jogintézményhez hasonlóan - a polgári forradalmak időszakához köthetően vett egy radikális fordulatot: a polgároknak elege lett az addig uralkodó átlátható polgár-átláthatatlan állam paradigmából és igényük támadt, sőt követelni kezdték ennek megfordítását, vagyis az állam legyen átlátható és a polgár legyen átláthatatlan.[1]
A közérdekű adatkérések gyakorlata széles körben ismert Magyarországon, csak néhány példa rá: állatvédelmi szervezetek küldenek rendszeresen közérdekű adatkéréseket önkormányzatoknak, hogy milyen vállalkozóval milyen összegben kötöttek megbízási szerződést gyepmesteri szolgáltatás elvégzésére, azok hány állatot fogtak be, hányat gazdásítottak, és hányat kellett elaltatni helyhiány miatt? Helyi politika iránt érdeklődők küldenek rendszeresen közérdekű adatkéréseket polgármestereknek, hogy hány tanácsadót alkalmaznak, milyen területtel kapcsolatban adnak tanácsokat és milyen összegű megbízási díjakért? Országos politika iránt érdeklődők küldenek rendszeresen minisztériumoknak közérdekű adatkéréseket, hogy az uniós források felhasználásának részletkérdéseiről érdeklődjenek.
Az információszabadság legfontosabb funkciója a transzparencia, azaz az átláthatóság biztosítása, amely megteremti a bizalmat az állammal szemben, hogy nincs takargatnivalója és minden folyamata tisztességesen és visszaélésmentesen zajlik. A technológiai fejlődés elhozta azt a polgári forradalmak időszakához hasonló radikális fordulatot, hogy a több kontinensen sok milliárd ember által használt óriásplatformok, legyenek azok akár közösségi hálók vagy éppen online piacterek, ugyanezt a transzparenciát nyújtsák felhasználóik felé, hiszen működésük alapvető jellemzője az, hogy olyan MI-alapú algoritmusokat alkalmaznak, ahol érvényesül a black box hatás, vagyis hogy a használt számítási metódus, működési modell már elmagyarázhatatlan a felhasználók felé, illetve olyan felfoghatatlan nagyságú profitot termelnek egy évben ezek az óriásplatformok, mely a közepes méretű uniós tagállamok egy évi GDP-jét jelentősen meghaladja. E bevételek ugyanakkor jórészt a felhasználók megfigyelésén, viselkedésük, szokásaik naplózásán alapulnak és az ezekre alapított szolgáltatásnyújtáson és reklámokon generálódik. Az óriásplatformok, a keresőmotorok tehát alapvető befolyással bírnak életünkre, gyakorlatilag komolyabb és alapvetőbb befolyással, mint az államok.
A technológiai fejlődés kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy a kíváncsi állampolgár gyorsabban, könnyebben, olcsóbban juthasson hozzá és oszthasson meg információkat például az állam működéséről vagy más, őt érdeklő területről. Egyre nő az információk mögött álló adatok mennyisége, egyre könnyebb az elérhetőség, a kommunikáció, az adatcsere és az összehasonlítás, azonban sokszor joggal merül fel a kérdés az információk minőségével, megbízhatóságával és hitelességével kapcsolatban. A technológiai fejlődés jelentősen megváltoztatta az információhoz való hozzáférés módját: már nem járunk könyvtárakba vagy levéltárakba, részben mert azok elérhetőek interneten keresztül is, részben pedig mert rengetegféle feldolgozás, összehasonlítás, összegzés, szűkítés elérhető az ott található adatokról, nem kell nekünk személyesen kikeresni és feldolgozni a minket érdeklő adatokat. A keresőmotorok algoritmusai azonban jelentősen befolyásolhatják az információk láthatóságát, például mert az általunk keresett információk alapján ismételten hasonló területeket kínálnak megtekintésre, ezzel egyfajta információs buborékot képezve körülöttünk, legyen érdeklődésünk akár természettudományos vagy politikai vagy bármi más, egy idő után más témáktól szinte már teljesen el vagyunk szigetelve (egészen addig, amíg újakra nem keresünk rá és kialakul körülöttünk egy újabb információs buborék). A keresőmotor algoritmusa előnyben részesítheti a keresési találatok között azokat a weboldalakat, amelyek a keresőmotor tulajdonosának érdekeit szolgálják, egész egyszerűen azért, mert szolgáltatásként nyújtja például a sorrendbe rendezést és az előkelő helyre rangsorolást adott terméket árusítónál vagy más politikai vagy egyéb szereplőnél; ez nyilvánvalóan korlátozhatja, illetve manipulálhatja az emberek számára az információhoz való hozzáférést, vagy elősegítheti a túlzottan egyoldalú információkhoz való hozzájutást. Az online piactereknek titulált platformokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb kritikai észrevétel pontosan az, hogy ezek valójában nem piacterek, hanem szimulált és befolyásolt felületek, ahol a keresleti és a kínálati oldal aszerint találkozik egymással, hogy a platform fenntartójának melyik oldalhoz milyen üzleti érdekei kapcsolódnak. Például, hogy az eladó fizetett-e az előkelőbb rangsorolásért, a vevő vásárolt-e már korábban, és preferenciái, keresései alapján kirajzolható-e egy olyan háló, amelybe a platformon regisztrált más eladó is beleillik, így a vevő alanya lehet-e mikrotargetált reklámoknak stb. A keresőmotorok felhasználhatók az információk cenzúrázására is, kormányok vagy más szervezetek korlátozhatják a keresőmotorok által megjelenített információkat. Egy másik aggály a keresőmotorok által kínált információk hozzáférhetősége: korlátozhatják az emberek hozzáférését bizonyos információkhoz, például a személyes adatokhoz vagy a szellemi tulajdonhoz, ez különösen kényes kérdés ott, ahol korlátozott hozzáférés van az internethez, azokban az országokban, ahol a cenzúra
- 19/20 -
gyakori. Aggodalomra ad okot a keresőmotorok által kínált szolgáltatás igénybevétele során alkalmazott magatartásmegfigyelés és profilalkotás, amely potenciálisan sértheti az információszabadságot. Ez a probléma különösen akut olyan esetekben, amikor a keresőmotorokat a kormányok vagy a nagy technológiai cégek használják.
Németország versenyhivatala 2020-ban pert indított a Google ellen, azzal vádolva a vállalatot, hogy elfogult a keresési eredményekben a nők és a férfiak között. A pert végül a Google nyerte meg, de az ügy felhívta a figyelmet a keresőmotorok elfogultságának lehetőségére. Ausztrália versenyhivatala 2021-ben pert indított a Google ellen, azzal vádolva a vállalatot, hogy elfogult a keresési eredményekben az ausztrál üzleti vállalkozások között. A pert végül a versenyhivatal nyerte meg, és a Google-t arra kötelezték, hogy változtasson a keresési metóduson, Ruth Bader Ginsburg, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának volt bírója 2018-ban pert indított a Google ellen, azzal vádolva a vállalatot, hogy diszkriminálja a fekete amerikaiakat a keresési eredményekben. A pert végül a Google nyerte meg, de az ügy felhívta a figyelmet a keresőmotorok diszkriminációjának lehetőségére.
A mesterséges intelligencia fejlődése jelentős hatással van a keresőmotorokra: az MI-alapú keresőmotorok képesek a felhasználók keresési kéréseit jobban megérteni, illetve relevánsabb és személyre szabottabb eredményeket szolgáltatni, ez javíthatja az információszabadságot azáltal, hogy könnyebben hozzáférhetővé teszi az információkat a felhasználók számára. Az MI-alapú keresőmotorok fejlődésének információszabadságra gyakorolt pozitív hatásai a jobb keresési eredmények, potenciális hátrányai például az adatvédelmi aggályok. A keresőmotorok, hogy személyre szabottabb eredményeket szolgáltassanak, képesek felhasználni a felhasználók személyes adatait, amely azt is jelenti, hogy a keresési előzményeket nyomon követik, felhasználják azt a szokásaik és érdeklődési körük feltérképezésére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
