A kiskorúak bűnözése a társadalom negatív jelenségeinek egyik legérzékenyebb területe: ha egy fiatal bűncselekményt követ el, az mind a család, a tágabb környezet, mind a gyermekekkel foglalkozó, valamilyen területen érintett hatóságok (gyermekvédelemi szervek stb.) sikertelenségének ékes bizonyítéka. Ha fiatalko-rúak/gyermekkorúak követnek el bűncselekményt, az mindig nagyobb visszhangot kap a társadalom tagjai körében mintha ugyanazt a bűncselekményt egy felnőtt követte volna el.
A média sokszor félrevezető módon közöl olyan ügyeket, illetőleg hozzáértés nélkül boncolgat olyan eseteket, melyekben a kiskorú lopott, kortársát bántalmazta, esetleg embert ölt, pláne, ha büntetlenül marad például gyermekkora vagy kóros elmeállapota miatt.
A kiskorúak bűnelkövetése, annak okai, motívumai, jellemzői, továbbá a büntetőjogi felelősségük vonatkozásában rengeteg tanulmány látott napvilágot - vagy a kriminológia/kriminalisztika, vagy a büntető anyagi jog, vagy pedig a büntető eljárásjog oldaláról megközelítve a fiatalkorúak bűnelkövetése témáját.
I. Bogár-Margitán-Vaskuti kötete azonban a témával foglalkozó legújabb irodalomban unikumként fogható fel, hiszen megjelenésével azt az űrt töltötte be, amit mind a kiskorúak bűnelkövetővé válásával, mind anyagi és eljárási büntetőjogával egységesen, átfogóan foglalkozó mű hiánya okozott.
Ennek megfelelően a mű felépítése az alábbiak szerint alakul: a könyv a kiskorúak jogi felelőssége kérdéskörével kezd, majd a kiskorúak anyagi büntetőjogát, ezt követően a rájuk vonatkozó eljárásjogot és végül a büntetés-végrehajtást tárgyalja.
A szerzők egyszerre két mottóval is indítanak - "Az ifjúság csupa tévedés, a férfikor küzdelem, s az öregség a megbánás kora."; "Nincs olyan bolondság, amelybe a társaságbeli ostoba vetélytársak, az újság ingere, az elvakult fiatalság bele ne hajszolna egy fiatalembert." -; a második tökéletes összefoglalót ad egy mondatban a fiatalok bűnelkövetővé válásának mai napig érvényes fő motívumairól: a média, illetőleg korosztály többi tagja hatása. Margitán Éva az I. fejezetben fel is teszi a kérdést, miszerint van-e a gyermek/fiatalkori bűnözésnek önálló, sajátos arculata? Válaszként a vagyon elleni bűncselekmények jellemző voltát, az erőszakosságot, az átgondolatlanságot, az ösztönösséget mint általános jellemzőket jelöli meg. Hiányzik azonban a baráti társaság ösztönző volta, a televízió hatása - pontosan azon tényezők, melyeket a mottóként választott idézet foglal össze.
II. Az I. fejezet - természetesen a könyv terjedelme által meghatározottakhoz viszonyítva - kielégítő történeti áttekintést ad a kiskorúak jogi felelőssége alakulásáról - a római kortól a középkoron át, nem kihagyva a 19. és 20. századi elméletek (szociológiai elméletek, döntési elméletek stb.) rövid ismertetését sem. Ezt követően ugyancsak áttekintő jelleggel bemutatásra kerül a magyar szabályozás: az 1843-as Btk.-javaslattól a jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyv szabályaiig. A hatályos fiatalkorúakra vonatkozó anyagi jogban jelentős változást az elmúlt időszakban kizárólag a 1995. évi XLI. törvény hozott (a próbaidő tartama a korábbi egy év helyett egytől két évig terjedhet és azt években és hónapokban kell meghatározni; a javítóintézeti nevelés határozott tartamúvá vált; a kötelező pártfogó felügyelet köre bővült stb.), azonban Margitán Éva szerint ez csupán tartalmi változásnak és nem szemléletbelinek tekintendő, hiszen a szankciórendszer tekintetében újdonságot nem hozott: nem alakult ki a felnőtt korúakétól markánsan különböző struktúra.
Margitán Éva külön részfejezetben foglalkozik a fiatal bűnelkövetőkre vonatkozó jog nemzetközi aspektusaival, jogforrásaival. E körben is kiemelten ír a német joggyakorlatról, mégpedig három általa - és általunk is - fontosnak tartott kérdésről, mely az elméleti és a gyakorlati szakembereket egyaránt foglalkoztatja:
1. Az életkori határ;
2. A feltételes büntethetőség kritériumainak vizsgálata - a kiskorú elkövető szellemi, értelmi fejlettségének vizsgálata a felelősség körében;
3. A fiatalkorúak büntetőjogának kiterjesztése a fiatal felnőttekre.
Ami a feltételes büntethetőséget (azaz, hogy minden egyes esetben külön kell vizsgálnia a jogalkalmazónak, hogy a fiatal terhelt elérte-e a megfelelő szellemi-erkölcsi érettséget, ami a büntetőfelelősségre vonásához megkövetelt) illeti, véleményem szerint nehezen alkalmazható modell. Ennek egyik oka - mint ahogy azt a szerző is említi -, hogy rendkívül nehéz olyan objektív kritériumrendszert kialakítani, ami alapján eldönthető, hogy a kiskorú rendelkezik-e a szellemi érettség olyan fokával, amely képessé teszi tette következményei belátására, illetőleg elég érett-e felelősségre vonáshoz.1 Ezáltal mintegy bizonytalanságot eredményez a jogalkalmazásban. Másik oka, hogy természetesen ezen megoldás a büntetőeljárást hosszabbá, költségesebbé (minden esetben szakértő kirendelése válik szükségessé és amennyiben a fiatalkorú több bűncselekményt követett el, úgy minden egyes deliktum esetében vizsgálni kell, hogy rendelkezett-e a szükséges belátási képességgel) és mindezek árán egyáltalán nem biztos, hogy egyúttal hatékonyabbá teszi.
III. A II. fejezetben Vaskuti András foglalkozik a gyermek- és fiatalkorúakra vonatkozó anyagi büntetőjoggal - ideértve az egyes szankció nemeket is - a szabálysértési joggal, valamint a kiskorú sértettekkel, az ellenük elkövetett leggyakoribb bűncselekményfajtákkal.
A szerző az életkori szabályok kitűnő áttekintését adja egy összefoglaló táblázatban, amely nemcsak az általános részi, hanem azon különös részi szabályokat is sorra veszi, ahol a 12., 14., 16., 18., 19., 20. és 21. életéveknek jelentősége van.2
A fiatalkorúak büntetőjoga részfejezet hasonlóan jól hasznosítható táblázatokat tartalmaz a tekintetben, hogy melyek azon általános részi szabályok, melyek a fiatalkorúakra nem vonatkoznak, illetve melyeket kell a Btk. VII. fejezetében meghatározott eltérésekkel alkalmazni.
A továbbiakban a szerző rendkívül részletes magyarázatot fűz minden egyes szakaszhoz, főként az egyes büntetési, mellékbüntetési és intézkedési nemekhez. Így átfogó képet kapunk különösen a szabadságvesztés, a pénzbüntetés és pénzmellékbüntetés, a próbára bocsátás, a pártfogó felügyelet, a javítóintézeti nevelés szabályairól, alkalmazhatósági körükről, az általuk felvetett esetleges problémákról. Úgymint a bíráknak a büntetéskiszabás során, az elméleti jogászoknak vizsgálódásaik során nem szabad figyelmen kívül hagyniuk azt az általános tételt, miszerint a fiatalkorúakkal szemben kiszabott büntetés célja elsődlegesen a nevelés, a fiatal reszocializációja. Vaskuti András megkísérel olyan összegző támpontokat adni, melyeket a jogkövetkezmények kiszabása során célszerű szem előtt tartani.3 Így például az alkalmazott szankció
- álljon arányban a bűncselekmény súlyával,
- legyen a lehető legkevésbé korlátozó jellegű,
- segítse elő a fiatalkorú személy rehabilitációját, fejlessze felelősségérzetét stb.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
