A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 3. § 46. pontja szerint gazdasági tevékenységnek minősül, ha a magánszemély a tevékenységet üzletszerűen, illetőleg tartósan vagy rendszeres jelleggel folytatja, feltéve, hogy a tevékenysége ellenérték elérésére irányul vagy azt eredményezi, és a tevékenység végzése független formában történik.
A természetes személyek üzletszerű gazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként jogosultak külön adószám birtokában folytatni, amelyekre vonatkozó adó- és járulékfizetési szabályok sokak számára ismertek és egyértelműek.
Jelen tanulmány azokra a nem egyéni vállalkozóként és nem mezőgazdasági őstermelőként végett üzletszerű tevékenységből származó bevételi formákra fókuszál, amelyeket az Szja. tv. a magánszemély összevonás alá eső, önálló tevékenységéből származó jövedelmeként rendel adóztatni.
Ezek közül is bemutatásra kerül az ingatlan-bérbeadás, a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás, az ingatlan és az ingó vagyontárgyak gazdasági tevékenységként történő átruházása, továbbá a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok, azon belül is különös tekintettel az úgynevezett adószámos magánszemély tevékenységére.
Nem az ilyen típusú bevételekből származó jövedelem megállapításának és a megállapított jövedelem után fizetendő személyi jövedelemadó szabályai kerülnek elemzésre, hanem az ezen jövedelmek után fizetendő társadalombiztosítással összefüggő közterhek (szociális hozzájárulási adó, egészségügyi hozzájárulás, egyéni járulék), mind a kifizető, mind a magánszemély viszonylatában.
Álláspontom szerint az ezekre vonatkozó jogi szabályozás meglehetősen összetett, bonyolult, esetenként pedig ellentmondásos.
A szociális hozzájárulási adóról rendelkező 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Szocho. tv.) 455. § (2) bekezdése tételesen felsorolja, hogy a kifizetőnek a magánszeméllyel milyen típusú jogviszonya eredményez szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget. Ennek h) pontja azonban kimondja, hogy a tételesen nevesített eseteken túl az Szja. tv. szerinti bármely nem önálló tevékenység vagy önálló tevékenység is szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget eredményez, kivéve a közérdekű önkéntes tevékenységet, az egyéni vállalkozói tevékenységet, a mezőgazdasági őstermelői tevékenységet és a bérbeadói tevékenységet.
- 20/21 -
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho. tv.) 3. § (1) bekezdése szerint egészségügyi hozzájárulási fizetési kötelezettség keletkezik az Szja. tv. szerinti összevont adóalapba tartozó jövedelmek után. Az Szja. tv. szerint az összevont adóalapba a nem önálló, az önálló és az egyéb bevételekből származó jövedelmek tartoznak. A 3. § (5) bekezdése mentesíti az egészségügyi hozzájárulás alól az olyan jövedelmet, amely szociális hozzájárulási adó alapját képezi. Ebből az következne, hogy az egészségügyi hozzájárulási fizetési kötelezettség értelemszerűen csak az összevonás alá eső egyéb bevételek után jelentkezne, hiszen minden más esetet a Szocho. tv. 455. § (2) bek. h) pontja a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség alá rendeli, kivéve az ott meghatározott kivételeket (tanulmányunk szempontjából a bérbeadást). A jogszabályi értelmezés ellenére azonban a gyakorlat nem minden esetben követi ezt, ahogyan azt a későbbiekben bemutatom.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) alapján a biztosítottakat az általuk szerzett jövedelmük után egyéni járulékfizetési kötelezettség terheli. Az egyéni járulék mértéke főszabály szerint 18,5%, amely tartalmaz 10% nyugdíjjárulékot, 7% egészségbiztosítási járulékot (amelyből 4% természetbeni egészségbiztosítási járulék, 3% pedig pénzbeli egészségbiztosítási járulék), valamint 1,5% munkaerőpiaci járulékot.
Ingatlan-bérbeadás fogalma szerint ingatlan használatának átengedését jelenti általában 90 napot meghaladó időtartamra, egyéb pótlólagos szolgáltatás (takarítás, ágyneműmosás stb.) nélkül.
Az ingatlan-bérbeadási tevékenység az egyetlen olyan üzletszerűen folytatott tevékenység, amelynek folytatásához azonban nem kell külön adószámot kérni az adóhatóságtól, az ingatlan-bérbeadást a magánszemély adóazonosító száma alapján is jogosult folytatni.
Az ingatlan bérbeadásához sem szociális hozzájárulási adó, sem egyéni járulékfizetés nem kapcsolódik. Ha azonban az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem éves szinten az egymillió forintot meghaladja, akkor a teljes jövedelem után a magánszemélyt 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulási (Eho) fizetési kötelezettség terheli.
Sajátosan alakul a termőföld bérbeadása, ugyanis az abból származó bevétel egésze az Szja. tv. 17. § (4) bekezdése szerint külön adózó jövedelem, feltéve, hogy az nem adómentes. Mentes az adó alól a termőföld-bérbeadásból származó bevétel, ha a termőföld haszonbérbe adása alapjául szolgáló, határozott időre kötött megállapodás (szerződés) alapján a haszonbérlet időtartama az 5 évet (az adómentesség feltételéül szabott időtartam) eléri.
Amennyiben az üzletszerű bérbeadás tárgya ingó dolog, az csak adószám mellett folytatható.
A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § 23. pontja szerint szálláshely-szolgáltatás "üzletszerű gazdasági tevékenység keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely nyújtása és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása", amely tevékenység végzéséhez szálláshely-üzemeltetési engedély szükséges.
A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 2. § h) pontja szerint "egyéb szálláshely: szálláshely-szolgáltatás céljára hasznosított, nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás rendeltetéssel létesített önálló épület vagy annak lehatárolt része, ahol az e célra hasznosított szobák száma legfeljebb nyolc, az ágyak száma legfeljebb tizenhat".
Fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az, aki egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenység keretében nyújt szálláshelyet ugyanannak a személynek adóévenként 90 napot meg nem haladó időtartamra (Szja. tv. 57/A. §).
Az egyéb szálláshely-szolgáltatás nyújtásához egyéni járulékfizetés nem kapcsolódik. Ugyanakkor az egyéb szálláshely-szolgáltatásból származó jövedelem után a magánszemélyt 27%-os mértékű fizetési kötelezettség terheli, de vajon szociális hozzájárulási adó, vagy egészségügyi hozzájárulás jogcímen? A jogszabályi háttérben megfogalmazottak szerint, figyelemmel arra, hogy a magánszemély önálló tevékenységből származó bevételre tesz szert, ennek a fizetési kötelezettségnek szociális hozzájárulási adónemben kellene eleget tenni, de az egyéb szálláshely-szolgáltatást igénybe vevők (mint kifizetők) és a magánszemély sajátos kapcsolata nem teszi lehetővé a szociális hozzájárulási adó fizetésének alkalmazását, ezért ebben az esetben egészségügyi hozzájárulás jogcímen kell megfizetni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
