Az új Polgári Törvénykönyvre vonatkozó Javaslat immár megérkezett az Országgyűléshez. A törvényjavaslat előkészítésének hosszú időtartama alatt a személyiségi jog egyes kérdéseinek szabályozása felől élénk vita alakult ki.
Most ennek az írásnak a célja az, hogy a Javaslat új elemeit - a korábbi szabályozással és a bírósági gyakorlattal egybevetve - körüljárja. Vizsgálódásunk a tervezett szabályozás következő elemeire terjed ki.
A Javaslat megtartotta a szabályozás eddigi konstrukcióját azáltal, hogy 2:42. §-ában először is a személyiségi jogokat általánosságban helyezi védelem alá, majd a 2:43. §-ában nevesíti ezek legfontosabb eseteit, amelyek közül
- az élet, testi épség megsértése, a személyes szabadság, a magánélet és a magánlakás megsértése, valamint a személy hátrányos megkülönböztetése esetén a szabályozás kimerül a védelem tárgyának megjelölésében, míg
- a becsület és jó hírnév megsértése, a magántitokhoz és személyes adatok védelméhez való jog, valamint a névviseléshez való jog megsértése, végül a képmáshoz és hangfelvételhez való jog megsértése esetén a szabályozás kiterjed a jogsértő magatartás meghatározására is (részben úgy, hogy ez a magatartás legjellemzőbb eseteire vagy pedig teljes egészére terjed ki).
Új vonás azonban a szabályozásban, hogy míg a hatályos Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése minden tartalmi vagy egyéb meghatározás (megjelölés, körülírás) nélkül nyilvánítja ki, hogy a "személyhez fűződő jogok" a törvény védelme alatt állnak és azokat mindenki köteles tiszteletben tartani, az új szabályozás már keresi a személyiségi jogok forrásait is. A Javaslat 2:42. §-a a személyiségi jogok védelmének mibenlétét két oldalról kiindulva, közelíti meg. Az (1) bekezdésében a személyiség szabad érvényesítését igyekszik garantálni, megtiltva, hogy ebben az egyes személyeket bárki akadályozza, meggátolja. A (2) bekezdésében a személyiségi jogokat az emberi méltóságból eredezteti és helyezi mindenkivel szemben a törvény védelme alá. Ezáltal e jogokat abszolút szerkezetűvé teszi; olyan jogról van szó, amelynek megsértésétől mindenki tartózkodni köteles. Szubjektív jogviszony a személyiségi jogok megsértése esetén a jogsértő és a jogosult között jön létre.
Látható ebből, hogy a személyiségi jogokat az egyént megillető alkotmányos alapjogokból kell levezetni.
Tartalmát az életminőségben lehet meghatározni, ami egyfelől azt jelenti, hogy
- az ember szabadon rendelkezik önmaga felől, másrészt
- megilletik az embert a hozzá méltó életfeltételek, ami egyformán kiterjed biológiai létezésére és önrendelkezésére, valamint magában foglalja szellemiségének szabad érvényesítését is.[1]
A szabályozásnak ez a módja a jogalkalmazásban három kérdést vet fel. Először: milyen szempontok szerint kell eldönteni, hogy milyen magatartások szankcionálhatók a személyiségi jogok általános védelméről szóló 2:42. § (2) bekezdése alapján. Másodszor: csupán a védelem tárgyának megjelölésével nevesített magatartások esetében a védelmezett jog konkretizálása, főleg abból a szempontból, hogy a jogsértő magatartás jellegének és súlyának milyen jelentőséget lehet tulajdonítani. A harmadik kérdés megoldását illetően már csak az általános és a speciális jogszabály viszonyának az értelmezése vetődhet fel.
Az előbbiekből kitűnik, hogy a nem nevesített személyiségi jogok védelme a Javaslat 2:42. §-ának (1) bekezdésével kapcsolatban ismertetett, vagy általánosságban megfogalmazott elveken alapul. Ez a kérdés az eddig hatályos szabályok alkalmazása során is felmerült; megoldásukra a bíróságok gyakorlatából a következő példákat hozhatjuk fel.
Az Alkotmánybíróság 96/2008. (VII. 3.) AB sz. alatt meghozott határozatának indokolásából kitűnik, hogy valamely közösséghez való tartozás "egyéni döntésen alapul" és ezért "a jog csak konkrét személlyel összefüggésben" védi a személyiségi jogot. Az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatban pedig "az önazonossághoz való jog" címén sorolta az általános személyiségi jog körébe a vérségi származás kiderítésének szándékát, úgyszintén az anyakönyvekben feltüntetett származás kétségbe vonását is.
Hasonlóképpen a személy önismerethez való joga folytán kell jogsértésnek minősíteni az orvosi iratok megismertetésének, illetve kiadásának megtagadását (Legfelsőbb Bíróság Pfv. III. 21.643/1996 sz. határozata).
A magánélet megsértését a Javaslat 2:43. §-ának b) pontja iktatta be a nevesített személyiségi jogok közé. A Legfelsőbb Bíróság ezt megelőzően a Ptk. 75. §-a alapján minősítette jogsértőnek az egyének magánéletével kapcsolatos tények, történések sajtó útján való nyilvánosságra hozatalát. "A magánélet tényei és történései a magánszférába tartoznak" és nyilvánosságra hozataluk akkor az általános személyiségi jog sérelmét jelentette. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a magánélet fogalma szélesebb körű a magántitoknál. A magánélet tényei és történései természetüknél fogva
-670/671-
a környezet előtt rendszerint ismertté válnak. Ezért mindig az adott eset körülményei szerint kell eldönteni, hogy a magánélet tényeinek és eseményeinek kikutatása, szűkebb vagy tágabb körben való nyilvánosságra hozása, híresztelése miért és mennyiben sérelmes az érintett személy részére. A szóban forgó esetben a sajtóközlemény egy szexuális bűncselekmény sértettjének kilétét széles körben tette felismerhetővé. Az erről hozott határozat jó példát ad a magánélet védelmének szempontjaira (Pfv. IV. 22.937/1998).
A bíróságok gyakorlatában több olyan eseti döntés is található, amely az általános személyiségi jog védelme tekintetében kialakult gyakorlatot reprezentálja és követhetők az új szabályok hatálybalépése után is.
Az életviszonyok elnehezedésének körében született a Legfelsőbb Bíróság Pfv. III. 22.193/2004/5. sz. alatt meghozott határozata, amely a személyhez fűződő jog sérelmét állapította meg amiatt, mert a terhes nőt orvosa nem tájékoztatta arról, hogy előre láthatóan fogyatékos gyermeket fog szülni és ezért nem élhetett azzal a lehetőséggel, hogy válasszon a terhesség megszakítása és a magzat megtartása között. Más esetben viszont az az esemény rontotta súlyosan az anya életminőségét, hogy a szülés során elkövetett orvosi műhiba a megszületett gyermek elhalálozásához vezetett (Legfelsőbb Bíróság Pfv. III. 20.184/2010). Ugyan más körülmények között, de szintén az életviszonyok hátrányos megváltoztatása miatt állapította meg a bíróság a személyiségi jog megsértését amiatt, mert a büntetés-végrehajtási intézetben a nem dohányzó fogvatartottat olyan zárkában helyezték el, amelyben a dohányzás megengedett volt, még ha nem is lehetett az egészségromlást kimutatni (BDT 2010. 2288). Hasonló elbírálás alá esik a büntetés-végrehajtási intézetben olyan szabálysértő cselekmény, amely sérti az ember méltóságát (BDT 2007.1700).
Régóta következetes a bírósági gyakorlat abban, hogy az emberi méltóság sérelmét jelenti a munkáltatónak a munkavállaló emberi magatartásának és elvégzett munkájának megalapozatlanul hátrányos, a való tényeknek meg nem felelő értékelése (BH 2001. 467). Hasonlóképpen a magánszféra védelmére tekintettel állapítható meg a jogsértés az olyan nem nyilvános adatok közzététele miatt, amely az adott egyén társadalmi megítélését hátrányosan érinti, ugyanígy az adott személy életminőségének romlásához vezethet az olyan - magánéletet érintő - körülmények közzététele is, amely miatt ismeretségi körében magyarázkodásra kényszerül (Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV. 21.220/2000 és Pfv. IV. 20.822/2005. ügyszám alatt meghozott, továbbá a BH 2007. 181. sz. alatt közzétett határozata).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
