A bírósági végrehajtás, mint a jogos igények érvényesítésének utolsó stádiuma rendkívül fontos helyet foglal el a jogrendszerben. A jogalkalmazók naponta szembesülnek a legkülönfélébb adósi praktikákkal, amellyel szeretnének kibújni kötelezettségeik teljesítése alól, illetve minél későbbi időpontra kitolni annak teljesítését. A hitelezővédelem megerősítése emiatt jogszerű elvárás a társadalmi, gazdasági élet tisztességes résztvevői részéről. Az 1994. szeptember 1-jén, illetve 1995. január 1-jén hatályba lépett 1994. évi LIII. törvény megalkotásával is az volt a jogalkotó célja, hogy a hitelezővédelem erősödjön, a behajtások eredményesebbek legyenek és a végrehajtást kérők minél egyszerűbb, olcsóbb, rövidebb eljárással érvényesíthessék igényeiket. A törvény hatályba lépése után a jogalkalmazók számos konferenciát, szakmai megbeszélést tartottak, aminek az oka az volt, hogy jó néhány területen a végrehajtási törvény joghézagot hagyott, illetve nem volt összhang a különböző jogszabályok között. Legjobb példa erre a zálogjog érvényesítésére vonatkozóan a Ptk.-beli, illetve Vht.-beli szabályok koherenciájának a hiánya. A jogalkalmazásban felmerülő hibák, hiányosságok kiküszöbölését célozza a 2000. évi CXXXVI.-os törvény, amelynek legtöbb rendelkezése 2001. szeptember 1-jén hatályba lépett. A törvény előkészítése példaértékű volt, a kodifikáció során figyelembe vették a jogalkalmazók által jelzett problémákat és az általuk felvetett javaslatokat is.
Az új Vht. novella a végrehajtási szabályok több mint a felének módosítását tartalmazza. A törvény számos olyan új rendelkezést tartalmaz, amely a hitelezővédelem erősítését szolgálja. A törvény kötelezővé teszi az adósnyilvántartás vezetését, mely feladatot a Végrehajtói Kamara hatáskörébe utalja. Az önálló bírósági végrehajtó pedig már a végrehajtási eljárás megindítása előtt tájékoztatást adhat a végrehajtást kérőnek ezekről az adatokról. A törvény bővíti az adósra vonatkozó adatok beszerzésének a körét is. A végrehajtási eljárás során a végrehajtó megkereshet minden olyan hatóságot, szervezetet, amely hiteles nyilvántartásokat vezet. A korábban hatályban volt szabályok ennél szűkebb körben tették a végrehajtó kötelezettségévé az adós adatai után való kutatást, túlnyomó részben a végrehajtást kérő feladata volt az adós adatainak felkutatása, a végrehajtó részére való bejelentése.
Ugyancsak hitelezővédelmi érdeket szolgál a zálogjog érvényesítésével kapcsolatos új szabályozás is, amely a Ptk.-ban megfogalmazott elsőbbségi igény kielégítésének megfelelő keretet ad. A korábbi jogi szabályozás mellett a zálogjogosult kielégítési elsőbbsége csak akkor érvényesülhetett ingatlan-végrehajtás esetén, ha a zálogjogosult végrehajtást kérőként a végrehajtási eljárás alanya volt. A Ptk. hiába biztosított kielégítési elsőbbséget, ha a Vht.-beli szabályok miatt előfordulhatott, hogy a zálogjogosult igénye elenyészett, hiszen a bírósági végrehajtás során való értékesítéssel a zálogjog megszűnt a vagyontárgyon.
Az új törvény sokkal szélesebb körben teszi lehetővé a bankszámlára vezethető végrehajtást és a vagyontárgyak közül a bankszámlára vezetett végrehajtást teszi első helyre, ezt követi a munkabérre vezetett végrehajtás, az ingó végrehajtás, illetve az ingatlan-végrehajtás. A korábban hatályban volt törvény legelső helyen a munkabérre vezetett végrehajtást, második helyen pedig a pénzintézeteknél kezelt összegre való végrehajtást, majd az ingó, illetve ingatlan végrehajtást sorolta fel.
A törvény igyekszik háttérbe szorítani a rosszhiszemű adós mesterkedéseit, így a törvény összefonódási szabályokat állapít meg, annak fogalmát a Ptk. 685/B. §-ként építi be a Polgári Törvénykönyvbe, és akként módosítja a Ptk. 203. § (2) bekezdését, hogy fedezetelvonó szerződésnek tekinti azt a megállapodást is, ha valaki összefonódásban lévő gazdálkodó szervezettel, továbbá, ha gazdálkodó szervezet tagjával, avagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt szerződést, a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell. Ha az adós jogszabályban foglalt kötelezettségét nem teljesíti vagy a végrehajtást végző hatóság intézkedésének eredményességét akadályozó magatartást tanúsít, 500 000 Ft-ig, maximálisan azonban a végrehajtási ügyérték erejéig rendbírsággal sújtható. Külön törvény rendelkezése alapján lehetőség lesz arra is, hogy a megbírságolt adós büntetőjogi felelősségre vonását kezdeményezzék akkor, ha a bírságolás vele szemben eredménytelennek bizonyul. Sőt ezek a szabályok nemcsak az adóssal szemben, de a végrehajtási eljárásban közreműködésre kötelezett más személlyel szemben is alkalmazhatók. Bár a törvény lehetővé teszi az adós számára, hogy a végrehajtási eljárás során maximum hat hónapos halasztást kérjen a lakóingatlan kiürítésére, ilyen irányú kérelem azonban csak egyszer terjeszthető elő az eljárás során.
Az eljárás gyorsítását célozzák azok a szabályok, amelyek rövid határidőket állapítanak meg a bíróságok, a végrehajtók, illetve a végrehajtási eljárásban közreműködő más személyek számára. A törvény több esetben soron kívüli eljárást ír elő, például a földhivatalnak soron kívül kell eljárnia a végrehajtási jog bejegyzése tárgyában. Ez azt is jelenti, hogy a végrehajtási jog bejegyzését megelőző széljegyek elintézésének is soron kívül kell megtörténnie. A bíróságnak a zálogjogosult végrehajtási eljárásba való bekapcsolódása iránti kérelméről is soron kívül kell határoznia. A bíróságnak soron kívül kell eljárnia a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perben is, valamint a zálogjogosult végrehajtási eljárásban történő bekapcsolódásának engedélyezése iránti perben is.
A törvény felhatalmazást ad a kormánynak, illetve az igazságügy-miniszternek arra, hogy meghatározott körben részletszabályokat dolgozzon ki. Eddig azonban csupán a pénzforgalomról és bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet módosítása lett kihirdetve a 155/2001. (IX. 12.) Kormányrendeletben, illetve a pénzforgalomról szóló 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés módosítása történt meg az 5/2001. MK 99. MNB rendelkezéssel, valamint a betétek és takarékbetétek végrehajtására vonatkozó részletszabályok kihirdetésére került sor a 180/2001. (X. 4.) Kormányrendeletben.
Változatlanul hatályban marad a Vht.-nak az a szabálya, hogy végrehajtási lap állítható ki a közjegyző által hozott marasztalást tartalmazó végzés és a közjegyző által jóváhagyott - a bírósági egyezséggel azonos hatályú - egyezség alapján.
Az új törvény lehetővé teszi, hogy a közjegyzői nemperes eljárás lefolytatásáért felszámított díjról és költségről kiállított költségjegyzék alapján is végrehajtási lapot állíthasson ki a közjegyző székhelye szerinti helyi bíróság.
Hatályban maradnak azok a szabályok is, amelyeket a Vht. 21. §-a tartalmaz a közjegyzői okiratok végrehajtási záradékkal való ellátásáról.
Új szabály a Vht.-ban az, hogy a Vht. 6. § (2) bekezdés c) pontja egyértelműen kimondja, hogy inkasszó útján lehet érvényesíteni a pénzkövetelést, ha annak teljesítését közjegyzői határozat írja elő, vagy az a 21. §-nak megfelelő közjegyzői okiratban foglalt kötelezettségvállaláson alapul. Ezzel összhangban módosították a 155/2001. (XI. 12.) Kormányrendelettel a 39/1984. (XI. 5.) MT rendeletet, amelynek 5. § (2) bekezdés 2-es pontja tartalmaz erre vonatkozóan a Vht. szabályával megegyező rendelkezést. Ebből az következik, hogy a végrehajtási lap kiállítása, illetve az okirat záradékolása előtt meg kell kísérelni az azonnali beszedési megbízást a Vht. 6. § (1) bekezdése értelmében, amennyiben annak feltételei fennállnak. Az okirat végrehajtási záradékkal való ellátását, illetve a végrehajtási lap kiállítását megelőzi az átutalási végzés meghozatala, ha annak fennállnak a Vht. 80. § (1) bekezdésében foglalt feltételei.
A Vht. korábbi 80. § (1) bekezdésének szövegezése értelmezési vitára adott okot a tekintetben, hogy az okirat végrehajtási záradékkal való ellátása helyett sor kerülhet-e átutalási végzés meghozatalára. Ezt a kérdést a bíróságok igenlően döntötték el, egyrészt a Vht. arányosságra és fokozatosságra vonatkozó alapelvére figyelemmel, másrészt amiatt, hogy az átutalási végzéssel való behajtás olcsóbb és kevésbé időigényes eljárás, mint az ingó végrehajtás vagy az ingatlan-végrehajtás.
A fentieken túlmenően az új törvény a közjegyzőkkel kapcsolatban lényeges új szabályokat tartalmaz. A Vht. 47. §-a szerint a végrehajtó megkeresheti a zálogjogi nyilvántartást vezető közjegyzőket az adós vagyontárgyára vonatkozó adatok beszerzése végett. A végrehajtó a megkeresésben köteles közölni a végrehajtási ügy vagy a végrehajtás alapjául szolgáló okirat számát. A végrehajtó megkeresésének tehát nem előfeltétele a végrehajtás elrendelése. Erre sor kerülhet a Vht. 31/B. §-ban szabályozott előzetes eljárás keretében is.
A nyilvántartásokat vezető hatóságok és szervezetek, így a közjegyzők is 8 napon belül kötelesek eleget tenni a végrehajtó megkeresésének. E szolgáltatásért sem illeték, sem díj nem számítható fel. A Vht. 84. §-a kiegészült annak, (4) bekezdése szerint a végrehajtó szükség esetén megkeresi a közjegyzőt a végrehajtást kérő kérelmére, annak közlése végett, hogy az adós zálogkötelezettként szerepel-e a nyilvántartásban, továbbá, hogy vagyonát, illetőleg valamely vagyontárgyát terheli-e jelzálogjog.
A közjegyzők tevékenységét érintő szabály fogalmazódik meg a Vht. 114/A. § (4) bekezdésében is, amely kimondja, hogy a zálogjogosult végrehajtási eljárásba való bekapcsolódása engedélyezésére irányuló eljárásban nem vitatható a zálogjoggal biztosított követelés jogalapja, illetve annak összegszerűsége, ha a zálogszerződést közokiratba foglalták. A zálogjogosult számára ez azért előnyös, mert a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódás a nemperes eljárás keretében megvalósulhat, így elkerülheti azt, hogy pert kelljen indítania a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás iránt.
Az új jogintézmény célja az, hogy a végrehajtást kérő a végrehajtási kérelem benyújtását megelőzően meggyőződhessen arról, hogy az adós vagyona fedezetet nyújt-e, s ha igen, mennyiben követelésének a kielégítésére. Ezáltal felmérheti, érdemes-e végrehajtási költségeket előlegeznie, az eljárás eredménnyel kecsegtethet-e vagy pedig a követelése behajthatatlan, így megkímélheti magát attól, hogy további olyan költségeket előlegezzen meg, amelynek behajtása szintén reménytelen. A törvény azonban feltételeket szab ahhoz, hogy kinek, s mikor adható az adós vagyonáról, egyéb adatairól tájékoztatás. Az előzetes eljárás lefolytatása csak akkor kérhető, ha a jogosult követelése jogerős vagy előzetesen végrehajtható bírósági vagy közjegyzői határozaton, illetőleg a bíróság által jóváhagyott vagy a közjegyző által jóváhagyott - a bírósági egyezséggel azonos hatályú - egyezségen, továbbá közjegyzői okiraton alapul.
Az előzetes eljárást az adós lakhelye, illetve az adós vagyonának fekvése szerint illetékes önálló bírósági végrehajtó folytatja le.
A végrehajtó az előzetes eljárás keretében az alábbi adatokról adhat tájékoztatást a végrehajtónak:
- a kamara által az adós gazdálkodó szervezetekről vezetett nyilvántartás adatairól,
- a közhiteles nyilvántartásokban szereplő, az adós végrehajtás alá vonható jövedelméről, vagyonáról, ezek fellelhetőségére vonatkozó adatokról,
- ha az adóssal szemben más végrehajtó foganatosít eljárást, a jogosultat tájékoztatni kell arról, hogy a másik követelés a kielégítési sorrendben hol foglal helyet a jogosult követeléséhez képest,
- a végrehajtással kapcsolatos jogszabályi rendelkezésekről,
- a végrehajtási eljárás lefolytatásának módjáról.
Lehetőség van arra is, hogy a végrehajtást kérő kérelmére az önálló bírósági végrehajtó töltse ki a végrehajtható okiratnyomtatványt, ha a végrehajtási ügy a hatáskörébe tartozik és illetékes a végrehajtás foganatosítására. Ebben az esetben a végrehajtási kérelmet a végrehajtó készíti el 15 napon belül és megfelelő példányszámban továbbítja azt a bírósághoz. Ha azt állapítja meg, hogy a végrehajtás elrendelésének nem állnak fenn a feltételei, erről értesíti a végrehajtást kérőt.
A korábbi törvény a pénzintézeteknél kezelt, az adóst megillető összegekre tette lehetővé a végrehajtás útján való behajtást. Az új törvény ennek körét szélesíti, amely alapján a pénzügyi intézményeknél kezelt összegekre vezethető végrehajtás, illetve válik lehetővé a pénzkövetelés behajtása. A pénzkövetelés ez alapján behajtható a hitelintézeteknél, a pénzügyi vállalkozásoknál kezelt bankszámlákról, de a befektetési szolgáltatóknál az ügyfélszámlán nyilvántartott, az adós rendelkezése alatt álló összegből is.
Továbbra is hatályban maradt a Vht. 6. § (1) bekezdése, miszerint bírósági végrehajtásnak csak akkor van helye, ha az inkasszó nem vezetett eredményre. 1991. szeptember 1-jétől megváltoztak az inkasszó benyújtásának a feltételei. Ennek szabályait a Vht. 6. § (2) bekezdése, a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló módosított 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet, valamint a pénzforgalomról szóló 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés tartalmazza. Az inkasszó nem minősül végrehajtásnak. Ilyenkor végrehajtandó határozat okirat alapján történik a behajtás, végrehajtható okirat kiállítására nem kerül sor. A jogosult akkor kérhet inkasszót, ha bankszámlával (a lakás-előtakarékossági számlát kivéve) rendelkezik. A kötelezettnek pedig pénzforgalmi bankszámlája van. Az inkasszó tehát nem nyújtható be az adós bármely bankszámlájára, csak a pénzforgalmi bankszámlájára. Az inkasszó feltétele az is, hogy a végrehajtás általános feltételei fennálljanak, s a követelés teljesítését bírósági, közjegyzői határozat tartalmazza, vagy a Vht. 21. §-ának megfelelő közjegyzői okiratban foglalt kötelezettségvállaláson alapuljon. Továbbá a jogosultnak nyilatkoznia kell az adós pénzforgalmi bankszámláját vezető pénzügyi intézetnek arról, hogy nincs folyamatban a követelése behajtására irányuló bírósági végrehajtás, illetve nem terjesztett elő végrehajtás elrendelése iránti kérelmet, vagy ilyen kérelme alapján a követelése nem nyert kielégítést.
Ha a pénzforgalmi úton történő behajtás fedezet hiánya miatt nem, vagy csak részben vezetett eredményre, bírósági végrehajtásnak csak akkor van helye, ha a végrehajtást kérő igazolja, hogy a kötelezett számlavezető pénzügyi intézményétől nem kérte az azonnali beszedési megbízás további függőbe tartását és megjelöli, hogy az azonnali beszedési megbízást milyen összegben teljesítette a pénzügyi intézmény. Ugyanez a rendelkezés vonatkozik a függőben tartásra irányadó határidő lejárta előtt előterjesztett végrehajtási kérelem elbírálására is.
Az MNB rendelkezés 26. § (2) bekezdése az előbbi szabály figyelembe vételével írja elő, hogy a jogosult ellenkező rendelkezése hiányában a hitelintézet a teljesítéshez szükséges fedezet biztosításáig, legfeljebb azonban 90 napig a jogosult ellenkező rendelkezése hiányában függőben tartja a fedezethiány miatt nem teljesíthető rendelkezéseket. Ez vonatkozik az inkasszóra, a végrehajtói inkaszszóra és az átutalási végzésre is. Mindhárom behajtási módra irányadó az a szabály is, hogy a behajtást sorba állítás nélkül kell a hitelintézetnek teljesítenie.
Az MNB rendelkezés 10. § (6) bekezdése előírja, hogy az inkasszó kezdeményezésekor a jogosultnak csatolnia kell a végrehajtható bírósági közigazgatási határozatnak a határozatot hozó szerv által kiállított hiteles kiadmányát, illetőleg a közjegyzői okiratot, vagy a közjegyző által hozott végrehajtható határozatot eredetiben. A benyújtásra jogalapot teremtő végrehajtható határozat (okirat) közjegyző által hitelesített másolatban is csatolható.
A Vht. novella a cégnyilvántartásról, cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997 évi CXLV. törvény 12. § (1) bekezdésébe iktatta azt a szabályt, miszerint a cégjegyzéknek valamennyi cég esetében tartalmaznia kell a cég valamennyi pénzforgalmi számláját, valamint az azokat vezető pénzügyi intézmények nevét és székhelyét. A már bejegyzett cégek esetében a cégbíróságoknak 2001. december 31-ig be kell szerezniük a cégek pénzforgalmi számlájára vonatkozó adatokat az adóhatóságtól a számítógépes rendszer útján. A cégbíróság hivatalból köteles intézkedni az adatok cégjegyzékbe való bejegyzéséről, legkésőbb 2002. szeptember 1-jéig. A bejegyzésnek azonban ennél korábbi időpontban kell megtörténnie akkor, ha az adott cég esetében változás bejegyzési kérelem alapján végzést kell hozni.
Végrehajtás alá vonható:
- a bankszámlaszerződés alapján kezelt és bankszámlán szereplő összeg,
- a betétszerződés és takarékbetét-szerződés alapján a pénzügyi intézménynél a bankszámla szerződés szabályai szerint kezelt összeg,
- a betét és takarékbetét-szerződés alapján a takarékbetétkönyv,
- egyéb betéti okirat ellenében a pénzügyi intézménynél elhelyezett összeg, amely az adós rendelkezése alatt áll,
- egyéb szerződés alapján az adós részére a pénzügyi intézmény által visszafizetendő, az adós rendelkezése alatt álló pénzösszeg,
- a befektetési szolgáltatásokra vonatkozó törvényi rendelkezések szerint ügyfélszámlán nyilvántartott, az adós rendelkezése alatt álló összeg.
Inkasszó esetén csak pénzforgalmi számláról történhet a behajtás, átutalási végzés és végrehajtói inkasszó alapján a Vht. 7. § (1) bekezdés a) pontjában felsorolt bankszámlákra rendelhető el végrehajtás.
Amennyiben azonban e bankszámlákon rendelkezésre álló öszszeg nem vagy csak részben fedezi a követelés összegét, a pénzügyi intézmény a teljesítést kiterjeszti a további bankszámla szerződés, illetve betétszerződés, vagy takarékbetét-szerződés alapján kezelt, az adóst megillető összegre is. A Vht. szerint ez a szabály nem vonatkozik azokra az összegekre, amelyeknek végrehajtás alá vonása külön kormányrendelet alapján történik. E kormányrendelet a Vht. 7. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt összegek végrehajtás alá vonásának részletszabályait állapítja meg [180/2001. (X. 4.) Kormányrendelet].
Átutalási végzés meghozatalára akkor kerülhet sor, ha az azonnali beszedési megbízás valamelyik feltétele hiányzik, azonban valamelyik pénzügyi intézménynél az adós rendelkezése alatt olyan összeget kezelnek, amelyre vonatkozóan a Vht. a végrehajtás alá vonást lehetővé teszi. Az inkasszó feltételei hiányoznak akkor, ha
- a jogosultnak nincs bankszámlája, illetve csak lakás-előtakarékossági számlája van, vagy
- a kötelezettnek nincs pénzforgalmi bankszámlája.
1994. szeptember 1-je és 2001. szeptember 1-je között a követelés lefoglalására, illetve a követelés behajtására vonatkozó szabályok alkalmazásával történt a pénzintézetnél kezelt összegre irányuló végrehajtás akkor, ha sikertelen inkasszó vagy átutalási végzés után végrehajtási lap kiállítására vagy okirat végrehajtási záradékkal való ellátására került sor, majd az adós pénzintézetnél kezelt számláján végrehajtás alá vonható pénzösszeg jelent meg. Erre vonatkozóan kifejezett törvényi rendelkezés nem volt, a végrehajtók és a bíróságok alakították ki ezt a gyakorlatot a Vht. 7. § és a Vht. 110-113. §-ok együttes alkalmazásával. Az új Vht. novella értelmében a végrehajtói inkasszó speciális szabályait a Vht. 82/A. § (3)-(6) bekezdései tartalmazzák. A végrehajtó az inkasszót a saját letéti számlája javára nyújtja be ahhoz a pénzügyi intézményhez, amely az adós végrehajtás alá vonható, Vht. 7. § (3) bekezdés a) pontjában megjelölt számláját kezeli.
A végrehajtói inkasszó speciális szabályai az alábbiak:
- Ha a pénzügyi intézménynél az adósnak a rendelkezése alatt álló, forintban vezetett számláján nincs végrehajtható pénzösszeg, az azonnali beszedési megbízás közvetlenül benyújtható a külföldi pénznemben kezelt összegre is.
- A pénzügyi intézmény köteles haladéktalanul tájékoztatni a végrehajtót arról, hogy ha a megbízás teljesítése azért nem lehetséges, mert ügyleti biztosíték céljára van elkülönítve a számlán kezelt pénzösszeg és a végrehajtás nem e meghatározott ügyletből eredő követelések behajtása érdekében történik.
- Ha a végrehajtás fedezet hiány miatt nem teljesíthető, a végrehajtást kérő ismételten benyújthatja a végrehajtóhoz az inkasszó iránti kérelmét.
- A bankszámlával kapcsolatos végrehajtásnál speciális szabályt ír elő a törvény az elévüléssel kapcsolatban. Ha az adós elévülésre hivatkozik, a végrehajtást foganatosító bíróságnak végzéssel kell döntenie az elévülés kérdésében. Amennyiben a végrehajtást foganatosító bíróság azt állapítja meg, hogy a követelés elévült, a végrehajtást végzéssel megszünteti. A pénzügyi intézmény azonban nem tagadhatja meg a teljesítést azon a címen, hogy az adós elévülésre hivatkozik.
A végrehajtói inkasszónál is figyelemmel kell lenni az inkasszóra vonatkozó, külön jogszabályban foglalt szabályokra is. Ezek a rendelkezések a már említett MNB rendelkezésben találhatók.
A végrehajtás alá vonható pénzösszeg mértéke
Főszabályként a pénzügyi intézménynél kezelt az adóst megillető pénzösszeg korlátozás nélkül, teljes összegben végrehajtás alá vonható.
A jogi személyekre a főszabály vonatkozik.
Magánszemélyek esetében a törvény két korlátozó rendelkezést tartalmaz:
- Csak az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese feletti összeg vonható korlátlanul végrehajtás alá. Az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege és annak négyszerese közötti résznek pedig a fele vonható végrehajtás alá.
- Főszabályként mentes a végrehajtás alól az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege. Gyermektartásdíj, vagy szüléssel járó költség behajtása érdekében azonban az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének a fele is végrehajtás alá vonható.
- Amennyiben az adósnak több bankszámlája van, valamenynyi számlát együttesen kell figyelembe venni.
Ha a Vht. 7. § (1) bekezdés a) pontja szerint rendelkezésre álló összeg nem, vagy csak részben fedezi a követelés összegét, a pénzügyi intézmény a teljesítést kiterjeszti a további bankszámlaszerződés, illetve betétszerződés vagy takarékbetét-szerződés alapján kezelt, az adóst megillető összegre is. Ez a szabály nem vonatkozik azokra az összegekre, amelyeknek végrehajtás alá vonása külön kormányrendelet alapján történik.
A törvény előírja, hogy a pénzügyi intézménynek milyen sorrendet kell követnie a más számlákra való kiterjesztés során, így a további bankszámla-szerződés, betétszerződés vagy takarékbetét-szerződés alapján kezelt összegekből való teljesítéskor. A forintban tartott összeg megelőzi a devizát, az alacsonyabb kamatozású a magasabbat, azonos kamatozás esetén pedig a lekötési idő határozza meg a sorrendet. Előbb a korábban lekötött összegeket, majd ezt követően a később lekötött betétösszegeket kell végrehajtás alá vonni. Amennyiben a végrehajtás devizában kezelt összegre vonatkozik, a pénzügyi intézmény a végrehajtandó összeget forintban utalja át, a teljesítés napján érvényes devizavételi árfolyamot kell figyelembe venni az átváltás során.
Ha a számlának több számlatulajdonosa van, bármelyik számlatulajdonossal szemben fennálló követelés esetén a teljes összeg végrehajtás alá vonható. A törvény a végrehajtó kötelezettségévé teszi, hogy haladéktalanul értesítse a nem adós számlatulajdonost a számla megterheléséről. A nem adós számlatulajdonos az igényperre vonatkozó szabályok szerint érvényesíthet igényt a végrehajtást kérő ellen, a nem adós számlatulajdonost illető pénzösszegek visszafizetése iránt.
A nem szabad rendelkezésű - ügyleti biztosítékra elkülönítve kezelt - pénzösszeg csak e céllal összefüggésben, vagy az ügyletből eredő követelések fejében vonható végrehajtás alá.
A pénzügyi intézménnyel szemben követelés behajtása iránti per indítható akkor, ha a végrehajtás alá vonandó pénzösszeget a végrehajtást foganatosító hatóság rendelkezése ellenére az adós, vagy más javára teljesíti, illetve akkor is, ha a pénzügyi intézmény nem ismeri el, hogy az adóst megillető pénzösszeget kezeli, vagy a végrehajtást foganatosító hatóság rendelkezését nem teljesíti.
A korábban hatályos Vht.-ben ilyen egyértelmű szabályozás nem volt. A bírói gyakorlat azonban a törvény rendelkezéseinek értelmezése alapján alkalmazta erre az esetre a követelés behajtása iránti per szabályait.
Az új törvény lehetővé teszi, hogy a biztosítási intézkedés foganatosítása kapcsán is végrehajtás alá lehessen vonni a bankszámlát. A törvény e vonatkozásban más sorrendiséget tartalmaz, mint a kielégítési végrehajtás során.
A végrehajtó először arra hívja fel az adóst, hogy a határozatban foglalt összeget fizesse be a végrehajtó letéti számlájára, ennek hiányában a végrehajtó ingóságokat foglal. Ezt követheti a követelés biztosítása érdekében a bankszámlára vezetett végrehajtás. A végrehajtó arra hívja fel az adóst megillető összeget kezelő pénzügyi intézményt, hogy a felhívás kézhezvételét követően a biztosítandó összeget és az eljárás költségeinek fedezésére szolgáló összeget a számláról sem az adós, sem más javára ne fizesse ki, ha pedig a számla egyenlege nem éri el a biztosítandó összeget, a jövőbeni befizetések tekintetében is hasonlóan járjon el. A pénzügyi intézmény a felhívás kézhezvételétől számított 8 napon belül köteles tájékoztatni a végrehajtót arról, hogy az intézkedést milyen összegre tudta foganatosítani, ezt követően az adós vagyontárgyai csak a fennmaradó követelés erejéig foglalhatók le.
A bankszámlán elhelyezett összegre vonatkozó mentességi szabályokat a biztosítási intézkedés esetén is alkalmazni kell. Pénzkövetelés biztosítása esetén ezután foglalható le az ingatlan, legutolsó sorban a munkabér.
A törvény módosítja a biztosítási intézkedés esetén a lefoglalt vagyontárgy foglalás alóli feloldására vonatkozó szabályt is. A végrehajtó a lefoglalt vagyontárgyat a foglalás alól feloldja, ha az adós a foglalás után kifizette a biztosítandó összeget, vagy a számlájára, betétjére a pénzügyi intézménynek kiadott felhívás teljesítésével a követelés fedezete biztosított.
A törvény módosítja a takarékbetétről szóló 1989. évi 2. tvr. egyes rendelkezéseit, valamint kiegészíti a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény 7. §-át, a lakás-takarékpénztárnál elhelyezett betét végrehajtás alá vonásával kapcsolatban követendő eljárási szabályokkal.
A bírósági végrehajtásra vonatkozó törvényi rendelkezések érvényesülése kapcsán a banktitokra nem lehet hivatkozni. ■
Lábjegyzetek:
[1] Holakovszkiné dr. Pestovics Ilona c. fővárosi bírósági bíró
Visszaugrás
