https://doi.org/10.59851/jk.79.06.3
Egy jogintézmény revíziójának megvalósítása a jogalkalmazás szintjén elképzelhetetlen anélkül, hogy rendszerezzük az ítélkezési gyakorlatban kibontakozó tendenciákat és az arra hatást gyakorló legfontosabb tényezőket. Kutatásom célja, hogy szintetizáljam a lakáshasználati jog ellenértékéhez fűződő bírói gyakorlatot, így jelen tanulmányban feltérképezem azokat a körülményeket, amelyek az ellenérték vonatkozásában szerepet játszanak a joggyakorlat formálásában. Hogyan befolyásolhatja a térítéssel kapcsolatos igényérvényesítést, hogy a házastársi közös lakás a fővárosban vagy vidéken található, és hogy az a felek tulajdona vagy csupán bérleti jog alapján használják? Van-e ráhatása a házastársak társadalmi-gazdasági státuszának a lakáshasználati jog ellenértékével összefüggő bírói gyakorlatra? E kutatási kérdések megválaszolásához - előzetesen felállított hipotézisekből kiindulva - a kvalitatív adatelemzés módszerét hívom segítségül.
Tárgyszavak: családjog, házastársi közös lakás, házassági vagyonjog, lakáshasználati jog ellenértéke
The revision of a legal institution at the level of its application is inconceivable without a systematic analysis of the trends in case-law and the main factors influencing it. The aim of the research is to synthesize the jurisprudence on the reimbursement of the value of the right to use the matrimonial property as a Janus-faced legal institution in civil law. To this end, in the present study, I explore the circumstances that play a role in shaping jurisprudence in relation to the reimbursement. How might the fact that the matrimonial home is located in the capital or in the countryside, or whether it is owned or used by the parties on a tenancy basis, affect the amount of the compensation? Does the socio-economic status of the spouses have an influence on the judicial practice in relation to the reimbursement of the value of the right to use the matrimonial property? To answer these research questions, I will use qualitative data analysis methods, based on hypotheses that I have previously formulated.
Keywords: family law, matrimonial property, marital home, reimbursement
E tanulmány tárgya a lakáshasználati jog ellenértéke,[1] amely a polgári jog rendszerében egy Janus-arcú jogintézménynek tekinthető. Vitathatatlan annak vagyonjogi jellege, hiszen a vagyoni értékkel bíró lakáshasználati jog ellentételezésének tekinthető, amennyiben valamelyik házastárs köteles távozni a házastársi közös lakásból a házasság felbontása esetén.[2] A másik oldalról a lakáshasználati jog ellenértékének családjogi vonásai is tetten érhetők, a családjog alapelvei által a lakáshasználati jog ellenértéke a költözésre kényszerülő fél "védelmére kel", és egyfajta kárpótlást biztosít,[3] amiért el kell hagynia a házastársi közös lakást.[4] Bár e kötelezettség vélelmezhetően nem csak anyagi szempontból jár negatív hatásokkal, a lakáshasználati jog ellenértéke sérelemdíj-funkcióval nem bír, érzelmi kompenzálásra nem alkalmas. Az ellenértéket attól függetlenül követelheti az a fél, aki a házastársi közös lakás elhagyására szerződés vagy a bíróság döntése alapján köteles, hogy a lakást közös vagy kizárólagos jogcímen lakták.
A lakáshasználati jog ellenértékét a jogalkotó olyan térítésként definiálja, amely a házastárs korábbi lakáshasználati joga vagyoni értékének felel meg. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) már expressis verbis tartalmazza, hogy a házastárs használati joga a házastársi közös lakást illetően vagyoni értékű jog, a lakáshasználati jog a házastárs vagyonának a részét képezi, amely a már említett bennlakáshoz fűződő jog védelemben részesítésével is összefüggésben áll. A lakásból távozó házastársnak térítési igénye keletkezik, melynek közvetett célja, hogy lakhatása a későbbiekben biztosított legyen egy másik ingatlanban.
A nem tulajdonos házastárs az életközösség fennállása alatt a házassági kötelék alapján jogosulttá válik a házastársa különvagyonába tartozó lakás használatára. E jogosultság a tulajdonos házastárs tulajdonjogának alkotmányos korlátozását jelenti, a lakáshasználati jog ellenértéke pedig ennek a korlátozásnak a megszüntetéséért jár, hiszen a házasság felbontásával a nem tulajdonos fél a korlátozást jelentő jogot jogszerűen már nem gyakorolhatja. Az ellenérték így pedig a tulajdonjog ténylegesen fennálló korlátozásának megszüntetéséért járó pénzösszeg, a jogvesztés ellentételezésére szolgáló jogintézmény.
Témaválasztásom indokolása több irányból közelíthető meg. Úgy vélem, hogy a lakáshasználati jog ellenértéke a jogirodalomban indokolatlanul mellőzött, nem került sor eddig olyan összefoglaló munka megírására, amely összegezte volna a jogintézmény tekintetében a bírói gya-
- 295/296 -
korlat tanulságait, figyelembe véve a hatályos szabályozást. Kutatásom alapgondolata, hogy ennek ellenére, az ellenérték társadalmi rendeltetését tekintve igencsak fontos szerepet tölt be a joggyakorlatban.
Habár a jogi szabályozás nem új, és módosítására a jogintézményt illetően a Ptk.-ban eddig nem került sor, a jogszabályi környezet az elmúlt időszakban jelentősen megváltozott, figyelembe véve a jelenkori gazdasági és ingatlanpiaci helyzetet. A lakáshasználati jog ellenértéke mint a házastársi közös lakásból távozni köteles fél hátrányai mérséklésének garanciája, az aktuális tendenciák által a jövőben felértékelődhet a gyakorlatban, revíziójának elvégzése jogalkalmazási szinten így mindenképpen időszerű.
Aktuális a téma azért is, mert előzetes feltevésem szerint a bírói gyakorlat égisze alatt komoly kihívások és szélsőséges igényérvényesítési tendenciák láthatók a lakáshasználati jog ellenértéke vonatkozásában. Lényeges így megvizsgálni, hogy a joggyakorlatban mutatkozó irányvonalak mögött milyen okok húzódnak, illetve, hogy közöttük kimutathatók-e összefüggések.
A lakáshasználati jog ellenértékével kapcsolatos bírói gyakorlatot azért indokolt górcső alá venni, mert annak elemzése útján lehet teljes képet kapni arról, hogy a jogintézmény hogyan tölti be társadalmi funkcióját. A jogalkotó a családjog alapelvei által vezérelve létrehozott egy önálló családjogi jogalapot, mely a lakáshasználati jogától megfosztott fél kárpótlásának eszköze lehet a házastársi közös lakásból való távozási kötelezettség miatt. Abból az előfeltevésből indulok ki, hogy az ellenérték a legideálisabb esetben képes lezárni a lakáshelyzet kapcsán kialakult konfliktust a házastársak között, a jogviszony valamennyi alanyának kedvezhet, így a kompromisszumok jogintézményének tekinthető. A térítésre jogosult fél lakhatása ezáltal megoldottá válhat, a fizetésre kötelezett házastárs a továbbiakban is az egykor közösen használt ingatlanban maradhat, gyermekeik lakáshasználati jogának értéke pedig a jogszabály rendelkezései által mindenképpen értékelésre kerül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
