A közrend fogalmának említésekor több jelenség is eszünkbe juthat. A büntetőjogász számára a társadalmi élet megszokott rendjét idézi. A közjogász minden bizonnyal a belső közrendre, az állam közrendjére gondol elsőként. A nemzetközi magánjogásznak a közrendi klauzula lehet az első gondolata. Az európai jogásznak az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Bíróság gyakorlatából kirajzolódó, erősen emberi jogi hangsúlyú közösségi közrend juthat eszébe. Mindez a közrend. Fogalma és jelensége nehezen megfogható, jogágak, sőt a jog határmezsgyéjén elhelyezkedő jelenség.
Tanulmányom a közrend sokrétű és szerteágazó jelenségéből csak egy kis szeletet: a nemzetközi magánjogi értelemben vett közrendet kívánja bemutatni. Egyrészt rá szeretnék mutatni, hogy a közrendről alkotott francia elmélet sokkal árnyaltabb, mint azt hazánkban érzékeljük. Nemcsak a törvények nem játszanak olyan lényeges szerepet, de a bírónak is más a viszonya a tételes joghoz és az elméleti művekhez, mint Magyarországon. Mivel a francia gondolkodásban már régebb óta jelen van a közrend, szükségszerűen letisztultabban és részletesebben látják a problémát, mint hazai szerzőink. Magyarországot leginkább a német jogi gondolkodás befolyásolta, így a közrendi gondolkodást egy új összehasonlítási alappal is szeretném bővíteni.
A közösségi közrend szempontjából is érdekes lehet ilyen típusú kutatások nyilvánosság elé tárása. Az Európai Közösségben egyrészt tagállamként érdekünkben áll a másik jogi gondolkodásának megismerése, másrészt az egyes országok jogi fogalmai, szabályai visszahatnak a közösségi jogra, alakítják azt. Végül, de nem utolsósorban fontos feltekintenünk a magyar jogszabályokból, távolabbra néznünk, hiszen születőben van "felettünk" a közösségi jogrend, és azon belül a közösségi közrend, mely a tagállamok közrendjéből táplálkozik.
Minden államnak saját koncepciója van a közrendről.1 Hazánkban úgy ismerjük a francia felfogást, mint a közrendi erejű törvények elméletét. Valójában a nemzetközi közrendnek nincsen törvényi alapja Franciaországban. A Code Civil 6. cikkelye a belső közrendre (ordre public interne), a Code Civil 3. cikkelyének első bekezdésének pedig az államrendi normákra (lois de police et se sUreté) vonatkozik. A közrend működését tanulmányozva a jogtudomány, többek között a jeles gondolkodó, Paul Lagarde is elítéli, hogy "egyes törvényeket közrendinek neveztek el".2 A közrendi erejű törvények (lois d'ordre public) elméletének mindössze annyi az alapja, hogy a bíró az összehasonlítás során a külföldi törvényt az ugyanazon jogintézményt szabályozó francia törvénnyel veti össze. De a nemzetközi közrend tartalmának lényegét nem a nemzetközi közrendi erejűnek tartott törvényekről készült lista adja. A közrend maga a mechanizmus, az a technikai folyamat, mely megengedi, hogy egy egyébként irányadó külföldi normát elutasítsanak. A definíció és a tartalom keresése valójában tévútra vezeti az érdeklődőt, mivel a közrend egy funkcionális fogalom, s mindazon szétszórt témákat, amelyekben kompetens, a célja és a működése egységesíti.
Nemcsak a közrend működését, de a francia nemzetközi magánjogot is meghatározza a bíró különleges szerepe, aki kevéssé veszi figyelembe a törvényhozói aktusokat, a nemzetközi magánjog tartalma a bírói gyakorlatban alakul ki.3 Ez a megállapítás elsőre igen sokkoló, hiszen nem egy "judge made law" országban járunk. Jóllehet formálisan nem ismerik el a bíró autonóm jogalkotó szerepét, a gyakorlatban azonban a Code Civil nemzetközi magánjogra vonatkozó ritka rendelkezéseihez, vagy valamely általános elvhez kapcsolva a bíró rendkívüli hatalommal határozza meg a francia nemzetközi magánjog tartalmát. A közrenddel kapcsolatban még hangsúlyosabb a bíró szerepe, mert küldetése, hogy védje saját államának jogrendjét. A közrendi mechanizmus működését determinálja a bíró pozíciója: a bíró meghatározza, hogy mi tartozik a külföldi jog kompetenciájához, hol vannak alkalmazásának határai, kompatibilis-e a belső joggal. A bíró választja ki saját törvényeit, amelyeknek imperatív erőt ad, személyesen állást foglal a saját törvényhozásának értékeivel és alapjaival kapcsolatban: az ordre public tartalma mindenekelőtt a bírótól függ.4
A tanulmányban elsősorban az ordre public ezen felfogását fogom elemezni. Ezáltal láthatóvá válnak a francia nemzetközi közrendi elmélet imént felvázolt sarkalatos pontjai, hangsúlyai és sajátosságai.
A közrendet leíró kifejezések időről-időre változnak, és az ordre public tartalma is változik (variabi-lité). Ezt a helyzetet még bonyolultabbá teszi, hogy a szóhasználat nem egyértelmű a Code Civilben,5 hogy a jogtudományban különböző nézetek terjedtek el, és, hogy a bírói gyakorlat ugyan egységes, de nem adhat mindenkire kötelező meghatározást.
Elsőként a nemzetközi jogban a perszonalisták foglalkoztak a jelenséggel, Mancini és Pillet elméletében a területi elven alkalmazott törvények, mint feltétlen alkalmazást igénylő normák alkották a belső közrendet. (A három jelenség összemosódott.) A lois de police és az ordre public szétválasztása Bartin nevéhez köthető, elméletében a lois de police alkalmazása kizárólag célhoz kötött, a közrendet pedig a konfliktusrendező elvek határozzák meg.6 Jelenleg az elmélet három jelenséget is ismer közrendként: a belső közrendet, a nemzetközi értelemben vett közrendet, és az úgynevezett "valódi" nemzetközi közrendet.
Az ordre public interne (belső közrend) megjelenik a Code Civilben. Mindazokat a normákat jelenti, melyeket a felek szerződésükkel nem tudnak lerontani, ellenkező akaratukat a jog nem veszi figyelembe. Ezek elsősorban az állampolgárokra vonatkoznak, de köteleznek minden más érintettet is.7 A belső közrend mindazokat az értékeket, jogintézményeket, foglalja magában, melyek az adott társadalom tartóoszlopai, melyeket védeni az államnak nemcsak kötelessége, de küldetése és célja.8 Ahogy Pillet írja: "Végül is mi a közrend? Rend az államban, vagyis a különböző társadalmi erők szabályszerű, normális, tartós és összetett elrendezése, mely oly módon valósul meg, hogy minden egyes tagjának alapvető jogát tiszteletben tartják, és hogy minden egyes tagja képes legyen teljes biztonságban és teljes szabadságban kiteljesíteni mind szellemi, mind fizikai adottságait. Rövidebben: bizonyos, az állam fenntartásához elengedhetetlen szabályok alkalmazása."9 A lois d'ordre public et sureté kifejezés ehhez képest jelöli mindazokat a törvényeket, jogalkotói aktusokat, amelyek az ordre public tartalmának tételezett formában megtalálható kifejeződései. Természetesen ez utóbbi nem fedi le teljesen az ordre public tartalmát, mivel ez lehetetlen: ez utóbbiba beletartoznak természetjogi normák, elvek, melyeket nem tételez a jogalkotó írott jogforrásba, mert a jogcsalád megkérdőjelezhetetlen közös szellemi kincsét képezi, és mert tartalma állandóan változik mind időben, mind térben. A jog pedig még megközelítőleg teljes felsorolást sem képes adni a közrendet érintő törvényekről. Ezért nagy a szerepe és felelőssége a bírónak, aki a mindenkor érvényes közrendet köteles adott helyen felkutatni, esetleg források és útmutatás nélkül, saját jogérzékére hagyatkozva.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
