Megrendelés
Gazdaság és Jog

Fizessen elő a Gazdaság és Jogra!

Előfizetés

Wallacher Lajos: Az Európai Közösség versenyjogának alkalmazása Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozástól (GJ, 2004/5., 8-12. o.)

A közösségi versenyjog vállalkozásokra irányadó szabályainak alapját az EK-Szerződés 81. cikke (a versenykorlátozó megállapodások tilalma), valamint 82. cikke (az erőfölénnyel való visszaélés tilalma) képezi. A Szerződés 81. és 82. cikkében foglalt versenyszabályok végrehajtásáról az 1/2003/EK tanácsi rendelet szól. A vállalkozások közötti összefonódások (fúziók) ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket a 139/2004/EK tanácsi rendelet tartalmazza. (A fúziókontroll speciális engedélyezési rendszere jelen írásnak nem tárgya.) Így a közösségi (vállalati) versenyjog alatt a versenykorlátozó magatartásokat és a piaci erőfölénnyel való visszaélést tiltó szabályokat, valamint a vállalkozások összefonódásának ellenőrzését értjük, amely területet a magyar versenytörvény (1996:LVII. tv.) IV-VI. fejezetei szabályoznak, vagyis nem terjed ki a közösségi versenyjog a magyar versenytörvény tisztességtelen piaci magatartást tilalmazó rendelkezéseinek (II-III. fejezet) hatálya alá eső magatartásokra.

Közösségi vagy magyar versenyjog?

Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása napjától párhuzamosan két versenyjogi szabályrendszert kell alkalmaznunk: a közösségi és a belső versenyjogot. Mivel a csatlakozási szerződés speciális átmeneti szabályt nem ad, a közösségi versenyjogot alkalmazni kell a korábban, a csatlakozás előtt kötött megállapodásokra is. (Nem akadályozza a közösségi jog alkalmazását az sem, ha a magyar versenyjog alapján korábban egyedi mentesítésben részesült egy megállapodás, vagy a lefolytatott eljárásban a jogsértés hiányát állapították meg.) Noha a két normarendszer nagyban hasonlít egymásra, mégis - különösen a joggyakorlat különböző irányban való fejlődésének lehetőségét magában hordozó eltérő fórumrendszerre tekintettel - jelentőséggel bír az, hogy adott tényállásra melyiket kell alkalmazni. Az elhatárolás szempontját a közösségi jog adja meg: a közösségi versenyszabályok alkalmazandóak akkor, ha a megítélendő magatartás a tagállamközi kereskedelmet érinti. A belső versenyjog alkalmazására akkor nyílik mód, ha ez a feltétel nem valósul meg.

A közösségi versenyjog alkalmazásának tehát alapfeltétele, hogy az adott versenykorlátozó magatartás, illetve összefonódás közösségi dimenziójú legyen. E tényállási elem megállapíthatóságának feltételrendszerét a gyakorlat alakította ki.

A tagállamközi kereskedelem érintettsége akkor állapítható meg, ha a versenykorlátozó megállapodás vagy magatartás közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet. A kereskedelem alatt gyakorlatilag minden gazdasági kapcsolat értendő. Ahhoz, hogy a 81. vagy a 82. cikk alkalmazása megállapítható legyen, nem kell bizonyítottan bekövetkeznie a tagállamközi kereskedelemre gyakorolt hatásnak, elegendő annak megállapítása, hogy az adott megállapodás vagy magatartás alkalmas volt ilyen hatás kiváltására. Önmagában az, hogy a versenykorlátozó megállapodás vagy magatartás egyetlen tagállam területére szorítkozik, nem zárja ki az említett cikkek alkalmazhatóságát. (Így pl. az, ha egy jogsértő megállapodás egyetlen tagállam teljes piacát osztja fel, érintheti a tagállamközi kereskedelmet, mivel a megállapodás megnehezítheti más tagállamok vállalkozásainak piacra lépését.) Nem szükséges az sem, hogy a jogsértést elkövető vállalkozások különböző tagállamban legyenek honosak. Alkalmazandóak akkor is a közösségi versenyjogi szabályok, ha ugyan a versenykorlátozó magatartást a Közösség területén kívül tanúsítják, illetve a megállapodást ott kötik, de ezek a tagállamközi kereskedelemre hatást gyakorolhatnak. A jogalkalmazást segítendő az Európai Bizottság közleményt fog kiadni a tagállamközi kereskedelem érintettségének megállapításakor irányadó szempontokról.

Előfordulhat, hogy a vállalkozások piaci magatartása egyszerre érintheti a tagállamközi kereskedelmet és a tagállami belső piacot. Tekintve, hogy a közösségi és a belső versenyjog érdemi szabályai gyakran azonosak (pl. a magyar versenytörvény 11. §-a a 81. cikknek, 21. §-a pedig a 82. cikknek a mása), az adott esetre egyaránt alkalmazható lehet mindkét jog. Ezért fontos tisztázni, hogy ilyen "együttállás" esetén mi a teendő. Az 1/2003/EK rendelet 3. cikke értelmében a közösségi és a tagállami versenyjog párhuzamos, együttes alkalmazására lehetőség van. Az a megállapodás azonban, amely a 81. cikk hatálya alá tartozik, de nem minősül versenykorlátozónak, vagy a (3) bekezdés alapján mentesül, nem tiltható meg a tagállami versenyszabályok alapján. Nincs tehát lehetőség arra, hogy jogellenessé nyilvánítsunk egy olyan megállapodást a belső jog alapján, mely a 81. cikk hatálya alá esik, de a kivételi szabály alapján mentesül a tilalom alól. (A jogellenessé nyilvánítással egyenértékű az egyedi mentesítés iránti kérelem elutasítása is.) Nincs ilyen korlát viszont az erőfölénnyel való visszaélés esetében, vagyis a belső jog alapján akkor is szankcionálható az ilyen magatartás, ha arra a 82. cikk is kiterjed, de végeredményben az eljáró szervek nem állapítanak meg jogsértést.

Az EK-Szerződés 81. cikke alkalmazásának az is feltétele, hogy a versenyre az adott megállapodás gyakorol-e érzékelhető, értékelhető hatást. A Bizottság e tárgyban 2001-ben adta ki az ún. de minimis közleményt (Az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 368. szám, 2001. 12. 22.), amelyben meghatározta azokat a szempontokat, amelyek alapján az adott versenykorlátozó megállapodás - csekély jelentőségűnek minősülve - nem esik a 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alá. A csekély jelentőség megállapítása az érintett vállalkozások piaci részesedésének függvénye. Csekély jelentőségű a megállapodás, ha az érintett piacon a felek együttes piaci részesedése nem haladja meg a 10%-ot (egymással versenyző vállalkozások esetében), vagy a 15%-ot (egymással egyéb módon kapcsolatba kerülő vállalkozások esetében). A küszöbértéket el nem érő együttes piaci részesedés esetében a megállapodás a versenyre nem gyakorol értékelhető hatást, kivéve, ha a hasonló jellegű megállapodások párhuzamos működése következtében beálló kumulatív hatás a verseny korlátozásához vezet, illetve, ha a megállapodás különösen súlyos, semmilyen körülmények között meg nem engedett versenykorlátozó kikötéseket tartalmaz (ilyen például az árak rögzítése, a piacok felosztása).

A közösségi versenyszabályok megsértésének jogkövetkezményei

A 81. cikkbe ütköző megállapodások "automatikusan" érvénytelenek. Ezt maga az EK-Szerződés mondja ki. (Ez úgy értendő, hogy a versenykorlátozó kikötés az érvénytelen, de hogy emiatt megdől-e az egész szerződés, az a belső szerződési jog függvénye.) A 82. cikkbe ütköző magatartások tilosak, azaz jogellenesek. Az érvénytelenség és jogellenesség jogkövetkezményeit a tagállami jog határozza meg. A közösségi jog általános elvként csak azt követeli meg, hogy a jogkövetkezmények hatékonyak legyenek, és egyenértékűek a hasonló jellegű belső jogi jogsértésekre irányadó jogkövetkezményekkel. A magyar jogból következő polgári jogi semmisség illetve kártérítés megfelel ezeknek a követelményeknek. Érdemes megemlíteni, hogy a közösségi jog hatékony érvényesítésének kívánalma kihathat egyes polgári jogi jogkövetkezmények alkalmazhatóságára. Így például a Crehan esetben (C-453/99) az Európai Bíróság kimondta, hogy a 81. cikk tekintetében nem alkalmazható az az általános magánjogi szabálya az angol jognak, amely szerint egy jogellenes szerződést kötő fél a szerződés jogellenességére nem alapíthat kártérítési igényt a másik féllel szemben. Vagyis az a fél, aki egy 81. cikkbe ütköző versenykorlátozó megállapodást köt, nem zárható el eleve a jogellenességből adódó jogkövetkezmények érvényesítésétől. Lehetőség van azonban arra - folytatta az Európai Bíróság -, hogy megtagadja a belső jog az ilyen kártérítési igényt attól a féltől, akinek magatartására a jogellenes versenykorlátozás visszavezethető. A magyar jog e tételeknek is megfelel, mivel a szerződés semmisségére bármelyik fél hivatkozhat, tehát még az is, aki a semmisséget maga okozta; az érvénytelenség valamelyik félnek való felróhatósága a másik fél kártérítési igénye megalapozása körében nyerhet értékelést.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére