A Dialóg Campus Kiadó kiadásában 2005 novemberében jelent meg Dr. Nochta Tibor A magánjogi felelősség útjai a társasági jogban című műve. E kötet a szerző - 2004-ben írott és megvédett - Phd disszertációjának kemény borítású változata. A magánjogi felelősség a magyar polgári jogi kutatások - Marton Géza óta - legfőbb kutatási területe. Ebből az irányból közelít e munka is a társasági jog egyes területeihez. Azzal együtt pedig, hogy a 2006. évi IV. törvény hatálybalépésével a magyar társasági jognak is véget ér egy szakasza, különösképp aktuális lehet egy átfogó és összegző munka. Szerkezetét tekintve e mű hét részből áll. A fejezetek nyitányaként a szerző méltó irodalmi idézeteket is választott.
1. A kötet első része - mint történeti rész - eleveníti fel, miként hajtottak csírát a kárfelelősség első intézményei a magyar társasági jogban annak kezdeti szakaszán. És valóban, a társasági jog hajnalára, az 1875. évi K. T. rendelkezéseire tekint vissza a szerző e fejezetben (19. oldal), felelevenítve keletkezésének körülményeit is. Az általános-, illetve két főrészből álló, német mintára épülő K. T. egyúttal a magyar kereskedelmi jog nyitányát jelentette. Ezzel összhangban kárfelelősségi szabályai kereskedelmi társaságokra specifikált szabályok voltak és az általános magánjoghoz viszonyítva, mint lex specialis igazodtak a forgalmi élet korszerűbb követelményeihez.
E törvény négy társasági formát szabályozott kereskedelmi társaságként: a közkereseti társaságot, a betéti társaságot, a részvénytársaságot és a szövetkezetet. A szerző kiemeli, hogy a törvény - a bírói gyakorlattal összhangban - nem ismerte el a magánjogi társaságot kereskedelmi társaságként. E kettő között fennálló viszony pedig részletes vizsgálat tárgyát képezi a kötetben (22. oldal). Itt megfigyelhető a felelősség differenciálódása, hiszen az említett két társasági modell különbségei a societas, illetve a Gesamthand típusú társasági modellek különbségein alapulnak. Ezzel ösz-szefüggésben a tagok felelősségi viszonyainak újszerű modelljét jelentette a kereskedelmi társaságok K. T.ben szabályozott négy típusa.
E négy típus mindegyike részletes vizsgálat tárgyát képezi a kötetben (24-34. oldal). Ez a rész már a magánjogi felelősségnek számos változatát érinti, mely a közkereseti társaság tagjai között még korlátlan és egyetemleges, azonban a betéti társaságnál már megjelenik a korlátozott felelősség egyik típusa: a kültag cum viribus felelőssége. Szintén a korlátozott felelősség korai megnyilvánulása a részvényes korlátozott felelőssége is. E differenciált felelősségi rendszer pedig - a szerző útmutatása szerint - olyan társadalmi és jogpolitikai érdekek szolgálatában állt, mint a jogbiztonság a kereskedelmi/üzleti életben, a közérdek, valamint a hitelezők kielégítése.
A történeti rész további elemzés tárgyává teszi a korlátolt felelősségű társaságot, amelyet az 1930. évi V. tc. vezetett be a magyar társasági jog rendszerébe (34. oldal). A korabeli elmélet megítélésében a korlátolt felelősségű társaság lényege: "részvénytársaság részvény nélkül, betéti társaság beltag nélkül, közkereseti társaság korlátlan felelősség nélkül, szövetkezet változó tőke nélkül".
Teljessé téve a történeti áttekintést (39-41. oldal), foglalkozik a mű a társasági jog egyes felelősségi aspektusaival, a Polgári Törvénykönyv hatályba lépését követő időszakban, 1989-ig.
2. A második rész a korlátozott felelősség társasági jogi megnyilvánulásait tárja fel. Meglehetősen részletesen kalauzolja az Olvasót a korlátozott felelősség klasszikus magánjogi eredetének és mibenlétének világába (45-52. oldal), amelyben az antik jogokon keresztül az európai fejlődés útjai is körvonalazódnak, és eligazítást nyer az Olvasó a Code Civil, az ABGB, sőt a porosz Landrecht kódexeinek világában is.
Ismertetésre kerül továbbá a korlátozott felelősség magánjogi dogmatikája is, amelyen keresztül a jogirodalmi álláspontok is kirajzolódnak. A korlátozott felelősség klasszikus differenciált rendszere, a cum viribus és pro viribus felelősség a hazai jogirodalom hivatkozásaira épül (Grosschmid, Szladits), míg a részletesebb elemzés az európai jogdogmatika téziseit is feltárja (52-56. oldal). Természetesen a legrészletesebb vizsgálat tárgyát a korlátozott tagi felelősség képezi, amelynek történetéről és funkciójáról is részletes leírást kaphat az Olvasó.
Az 1997. évi Gt. általános részének tudományos vizsgálata rátekintést enged a magyar társasági jog felelősségi jogi alapjaira, ahol a korlátozott tagi felelősség általános alapelveit találjuk (64. oldal). Emellett részletesen foglalkozik e fejezet a korlátozott tagi felelősség különféle megnyilvánulásaival a Gt.-ben szabályozott egyes társasági formák esetében (72-90. oldal). Végezetül igen alaposan tanulmányozza e rész a korlátozott felelősség áttörésének eseteit is.
3. A harmadik rész a társaságok tisztviselőinek kárfelelősségét elemzi. Az üzletvezetés témakörének kimerítően részletes felelősségi jogi áttekintését találjuk itt (107-186. oldal), amely jogtörténeti, jogdogmatikai és összehasonlító jogi módszerekkel történik. Az üzletvezetés összetett kérdései egyébiránt a társasági jogi kutatások homlokterébe kerültek a magyar jogirodalomban az elmúlt tizenöt évben. Jelentőségüket csak emeli, ha egy munka - ahogyan e kötet is - a magánjogi felelősség látószögéből vizsgálja az egyes társasági formák üzletvezetési modelljeit. És pontosan a vezető tisztségviselők egymástól eltérő típusú felelőssége az a tényező, amely lehetővé teszi, hogy a vezetés jellege és az adott társasági forma összehangolt és egységes lehessen. Hogy ez mennyire igaz, annak nagyszerű példája a közkereseti és a betéti társaságok hatályos jogszabályi háttere, hiszen ezeknél a gazdasági társaságoknál az üzletvezetésre jogosultak valójában a korlátlan felelősségű tagok. Miként a szerző is rámutat más összefüggésben - minél inkább haladunk a societas (személyegyesítő) formációktól a tőkeegyesítő formációk felé, annál inkább elszakad az üzletvezetés a tagok körétől és válik professzionális tényezővé a társaság belső szerkezetében. Korlátolt felelősségű társaságok esetében például még feltételezhető egy fajta bizalmi elv, ám a részvénytársaság vezető tisztségviselői és a részvényesek többnyire már semmiféle bizalmi kapcsolatban nem állnak. Megállapítható tehát, hogy minél korlátozottabb a tagi felelősség, annál inkább visz-szaszorul a személyes részvétel is a gazdasági társaságok vezetésében és az üzletvezetésben a bizalmi tényezőket felcserélik a szakmai tényezők. A vezetés, üzletvezetés és képviselet problematikáján túlmenően ez a rész foglalkozik az amerikai, angol, francia és német jog ide vágó megoldásaival is. Külön érdekesség, hogy - miként a hivatkozásokból ez kiderül - a szerző közigazgatási szakirodalmat is forgatott, hogy szemléletesebbé tegye a vezetés és irányítás általános kérdéseit, persze csak azokat, melyek társasági jogi környezetbe ültethetőek át.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
