Megérkezett. Igaz, nem a magyar, hanem a német nyelvű tankönyvpiacra, de mégis itt van, és olvasható az első egyetemi tankönyv, amely az európai büntetőjog tárgyában született.
Bernd Hecker Európai büntetőjog (Europäisches Strafrecht) c. könyve 2005 áprilisában jelent meg a Springer kiadó gondozásában. A mű a kiadó tankönyv-sorozatát gazdagítja, az 516 oldalas kiadvány kifejezetten egyetemi tankönyvnek készült. Jóllehet a jogtudományok terén (is) a szakkönyvek sokszor egybeesnek az egyetemi tankönyvekkel, kifejezetten kívánatosnak és hasznosnak tekinthető, ha valamely jogág tananyagát didaktikus módszerekkel dolgozzák fel. Különösen így van ez egy olyan jogterületen, amely különböző jogágak határán helyezkedik el, amelyet ezáltal - a strukturális összeérés és hosszas dogmatikai rendszerezés hiányában - még heterogén jogforrások és jogintézmények uralnak, s amit még mindig mindennapjainkban is tettenérhető folyamatos fejlődés jellemez.
Németországban az európai büntetőjog témaköre hosszú történetre nem tekinthet vissza (annak ellenére, hogy Hans-Heinrich Jescheck már 1954-ben latolgatta az európai szupranacionális büntetőjog lehetőségeit), ma a büntetőjogi tudományok egyik éppen önálló formálódás alatt álló területe. A tudományos kutatás húsz évvel ezelőtt fordult e téma felé, majd a kilencvenes évek közepétől kezdődően még fokozottabbá vált az érdeklődés, aminek a jogi felsőoktatásban is megjelent a hatása: az egyetemi tanárok néhány éve már külön az európai büntetőjogra is szerezhetnek ún. venia legendit (azaz egyetemi előadás-hirdetési jogot), illetőleg vannak olyan jogi karok, ahol egyben kötelező tárgyként s így államvizsgatárgyként is szerepel. Ilyen például a giesseni Justus Liebig Egyetem is, ahol a tankönyv szerzője egyetemi tanár. Az önálló tudományterületté rendeződés ékes bizonyítéka lehet véleményem szerint továbbá önmagában a tankönyvi rendszerezés is, aminek az itt bemutatott példája, műfajához hűen a didaktikus szempontokat maximálisan figyelembe veszi, így tiszta nyelvezetű, érthető logikai struktúrát követ, felölel minden szükséges adatot és jogforrást, és - külön kiemelendő - kb. hetven jogesetet is tartalmaz, amelyeken keresztül az európai jogintézmények alkalmazásának és esetleges alkalmazási problémáinak bemutatása kézzelfoghatóvá válik.
A tankönyv első része az európai büntetőjog alapkérdéseit és alapfogalmait definiálja. Ennek megfelelően Hecker megadja magának az európai büntetőjognak a fogalmát is, tankönyve szerint az európai büntetőjog kifejezés egy önálló büntetőjogi kutatási terület általánosan elismert gyűjtőfogalmaként nyert polgárjogot. Olyan sajátos joganyagról van szó, amely átfogja a büntetőjogot érintő közösségi, uniós és nemzetközi jogot, valamint a közösségi jog, az uniós jog és a nemzetközi jog által befolyásolt nemzeti büntetőjogot is (5. o.).
A fogalmi kérdések tisztázásán túlmenően a szerző már az első oldalakon kimutatja az európai büntetőjog fontosságát, ugyanis annak a nemzeti büntetőjogra gyakorolt tényleges hatását mind szűkítő, mind tágító irányban elismeri (12. o.). A későbbi bizonyítást is előre vetítve megállapítja továbbá, hogy az európai büntetőjog a büntetőeljárás egyes résztvevői (terhelt, sértett) helyzetére, illetve a bűnüldözés államok közötti színterére is jelentős befolyással bír. Nem rejti azonban véka alá azt a meggyőződését, hogy a nemzetközi munkamegosztáson - és nem a területiségen - alapuló büntető igazságszolgáltatás kiépítése során nem szabad csupán a bűnüldözés hatékonysági kívánalmait figyelembe venni, a jogállamban garantált polgári jogok védelmét is szem előtt kell tartani. Az európai büntetőjog gyakorlata azonban jóval a tudomány előtt jár. Hecker ezért a tankönyvét forgató leendő jogászok számára is küldetést fogalmaz meg, amikor a bűnügyi, büntetőjogi tudományok (művelőinek) feladataként tűzi ki, hogy építő kritikával kövessék folyamatosan nyomon a büntetőjog ténylegesen végbemenő európaizálódását (21. o.).
A tankönyv első részéhez tartozik még az a fejezet, amelyben lényegében minden, a nemzeti határokon túlnyúló vonatkozással bíró büntetőjogi "alrendszert" bemutat. Így kerül sor a (német) büntetőtörvény külföldön elkövetett cselekményekre kiterjedő hatályának elemzésére (Internationales Strafrecht), majd az ún. transznacionális büntetőjog (Transnationales Strafrecht), azaz a bűnügyi együttműködés jogának áttekintő jellegű bemutatására, illetve a nemzetközi büntetőjog (Völkerstrafrecht), vagyis az egyén nemzetközi jogon alapuló büntetőjogi felelősségét érintő egyes kérdések feldolgozására. Talán a szerző is úgy érezte, hogy az utóbb említett részek nem feltétlenül kötődnek szervesen az európai büntetőjog tárgyköréhez, ezért külön kiemeli, hogy a nemzetközi büntetőjogot esetleg egy majdan kialakítandó "eurobüntetőjog" (Europastrafrecht) modelljének is lehet tekinteni.
A könyv második és harmadik része már az európai büntetőjoghoz tartozó jogintézményekkel foglalkozik. Ténykérdés, hogy nehéz rendszerbe foglalni az európai büntetőjog fejlődésére jellemző hol párhuzamos, hol egymásba hajló, hol pedig egymást átfedő folyamatokat (és jogintézményeket), de korántsem lehetetlen. Erre vállalkozik Hecker, amikor egyfelől - a második főrészben - az európai büntetőjogot generáló entitások és azok tevékenysége szerint differenciál (Európa Tanács, Európai Közösségek, Európai Unió, uniós tagállamok, Európai Bíróság), másrészt pedig - a harmadik főrészben - azon "európaizáló" tényezőkről szól, amelyek a büntetőjog számára relevánsak lehetnek.
A tankönyv e két főrészben tehát kétféle megközelítésben és eltérő szempontok szerint osztályozza az európai büntetőjog minden mai vívmányát, de a kétféle rendszerezési sémát lényegében a jogintézmények ugyanazon bázisára vetíti le. Ennek megvan az az előnye, hogy egy adott kérdéskör több koordináta-rendszerben is vizsgálat tárgyát képezi, ezért a teljességre törekvés nem marad csupán illúzió. Ugyanakkor azonban egy adott jogintézmény tankönyvön belüli többszöri, egymástól elkülönült elemzése az összefüggő tartalmat - véleményem szerint - töredezetté teszi.
Ahogy a tankönyv azt a második főrészben (Träger des Europäischen Strafrechts und ihre Handlungsformen) bemutatja, az Európa Tanács mint az európai büntetőjog egyik hordozója, az általa kidolgozott bűnügyi tárgyú egyezmények, illetve az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a köré telepített emberi jogi bíráskodás révén jelentős hatást gyakorolt a büntetőjog európai fejlődésére, ami tetten érhető mind a tagállamok jogában, mind európai standardok kialakulásában.
Az Európai Közösségek és az Európai Unió vonatkozásában először institúcionális jogi áttekintést kap az olvasó (113-140. o.), ami lényegében az alapszerződések rendelkezéseinek és az irányadó európai-jogi szakirodalom bemutatását jelenti. Mivel nem kérdéses, hogy az európai büntetőjog témaköréhez, és különösen annak megértéséhez elengedhetetlenek az általános európai-jogi ismeretek, kifejezetten hasznosnak tartom, hogy a tankönyv ezeket is közvetíti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
