A Giovanni Luchetü bolognai és Aldo Petrucci pisai professzor szerkesztésében napvilágot látott könyv a Luchetti professzor irányítása alatt induló új Parerga historiae et iuris elnevezésű tudományos sorozat első köteteként jelent meg. Rögtön a sorozat címénél, ill. alcíménél (Manuali e approfondimenti di storia guiridica, economica e sociale) érdemes elidőznünk. A parerga szó görög eredetű, egyes számban nápspyov, jelentése kb. 'apróságok'.[1] A sorozatcím jól érzékelteti a megjelentetni kívánt művek karakterét: didaktikai célokat szolgáló, jog-, gazdaság- és társadalomtörténeti segédkönyvekre számíthatunk e tudományos műhelyből. A szerkesztői szándék egyértelmű, a gyakorlatorientált és az aktuális történésekre fókuszáló tankönyvi irodalmat, a mainstreamet gazdag műveltséget és történeti megalapozottságot rejtő művekkel kívánja gazdagítani.
A most ismertetendő kötet remekül illeszkedik ebbe az elgondolásba. Az európai szerződési jog alapjait mutatja be a római gyökerektől a Lando-bizottság által kidolgozott Principles of European Contract Law (PECL) címet viselő tervezetig, amelyet sok szerző egy majdani közös európai szerződési jog alapjának tekint.[2] A matériát úgy aktualizálja, hogy a forrásszemelvények válogatásának alapjául a PECL egyes cikkelyeit teszi meg. így valósul meg az egyértelműen oktatási célokra íródott mű fő célkitűzése, nevezetesen a Lando-féle tervezet mögött rejtőző dogmatörténeti hagyomány bemutatása.
Mivel a könyv apropóját képezi, érdemes röviden áttekintenünk a Principles of European Contract Law elkészítésének történetét és jövőbeni kilátásait. A projekt kezdetei egészen 1974-ig, egy Koppenhágában rendezett magánjogi konferenciáig nyúlnak vissza, amikor először merült fel komolyabban egy egy-
- 225/226 -
séges európai kötelmi jogi kódex megteremtésének igénye. Az erre a célra létrehozott bizottság, amely az Európai Bizottság Jogi Főosztályának segítségével jött létre a tagállamokat képviselő jogászokból, 1980-ban kezdte meg munkáját Brüsszelben. A magánkezdeményezésre létrejött bizottság hivatalosan a Commission of European Contract Law elnevezést kapta, de a köznyelvben csak Lando-bizottságként emlegetik, elnöke, Ole Lando, a koppenhágai Business School professzora után. Az összesen 201 cikkelyből álló, nagyjából a szerződések és egyéb kötelmek általános részét fedő tervezet három egymást követő és különböző összetételű Lando-bizottság munkája révén 2001-re készült el.[3]
Jóllehet az Európai Parlament egy 1994-es határozata[4] kifejezetten megemlítette a Lando-bizottság tervezetét, nem biztos, hogy az európai szerződési jog ezen az alapon fog kifejlődni. Az Európai Bizottság négy lehetséges, egymással versengő alternatív megoldást vázolt fel,[5] és ezek közül csak az egyik a közösségi szinten megvalósuló, teljes értékű kodifikáció. A EU Bizottságának bizonyos kezdeményezései azonban ebbe az irányba mutatnak. 2003-ban megkezdték például az ún. standard klauzulák kidolgozását, amelyek keretében olyan absztrakt fogalmak definiálására törekedtek, mint a "szerződés" vagy a "kár" fogalma. Egy évvel később indultak el az európai magánjog alapelveit, alapvető definícióit és modellszabályait összefoglaló CFR (Common Fratne ofRefer-ence) kidolgozásának munkálatai két kutatócsoport, a Study Group on a European Civil Code és a Research Group on EC Priváté Law (Acquis Group) vezetésével. Az első részeredményeket tartalmazó kötet nemrégiben látott napvilágot, a PECL átdolgozott szabályai mellett már a kötelmi jog különös részének egyes elemeit és néhány deliktuális kötelmet is tartalmaz.[6] A bizonytalan célkitűzések és átláthatatlan döntési mechanizmusok miatt az EU Bizottságát heves kritika érte a jogtudomány részéről.[7] Milyen megfontolások alapján támogatja a Bizottság a CFR-t, amelynek harmadik része pontosan úgy néz ki, mint egy európai szerződési jogi kódex - teszi fel a kérdést Zimmermann.[8]
- 226/227 -
Visszatérve a recenzeált műhöz, a munka két nagy múltú olasz egyetemi műhely, a bolognai és a pisai együttműködésének gyümölcse. Tárgyalási módszere egyedülálló az irodalomban. Hét fejezetének tematikája a Lando-féle tervezet első hét fejezetét fedi le. Minden téma (sorrendben: Általános rendelkezések; A szerződés megkötése; Képviselet és megbízás; Érvénytelenség; A szerződés értelmezése; A szerződés tartalma és hatásai; Teljesítés) két fő részre oszlik. Az első rész, a Materiali, a források. Ebben a PECL legfontosabb, válogatott cikkelyei után néhány fontos nemzeti kódex és nemzetközi modellegyezmény hatályos normatív megoldását találhatjuk. Ezeket időrendben, az idevágó római jogi, középkori és újkori dogmatörténeti források egészítik ki. A második rész a Commento, a magyarázat. Ez a kérdéses téma tömör, de a tankönyvi szintet sok tekintetben meghaladó összefoglalását adja, különös figyelemmel a történeti és összehasonlító szempontokra.
Az egyes fejezetek első, tehát a forrásszemelvényeket tartalmazó része következetesen három alegységre oszlik. Akiindulópontot minden esetben a PECL egyes cikkelyei alkotják. Ezek angolul, a Principles hivatalos nyelvén, valamint (többnyire) Castronovo olasz fordításában[9] szerepelnek. Ezután következnek az osztrák, a francia, a német, az olasz, a holland, a portugál, a spanyol és a svájci törvénykönyvek releváns normái. A hatályos szabályok válogatását a nemzetközi egyezmények által létrehozott jogszabályok, például az ENSZ égisze alatt megvalósult 1980-as bécsi vételi egyezmény (United Nations Convention on Contractsfor International Sale of Goods = CISG), valamint az UNIDROIT által kidolgozott Alapelvek (UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts) megfelelő cikkelyei teszik teljessé. A jogszabályok eredeti nyelven és olasz fordításban is olvashatóak.[10]
Megérthető, hogy a szerkesztők nem, vagy csak érintőlegesen vonhatták be az összehasonlításba a többi EU-tagállam jogrendjét (például a skandináv államok jogrendszereit), további jogrendszerekről nem is beszélve. Kelet-Európából kizárólag az új orosz kódexre történik néhány rövid utalás a magyarázatokban. A common law jogrendszereire (főképp az angol jogra, de egyéb angolszászjogokra) is történik egy-egy rövidebb utalás.
A második alegységben a római jogi források találhatóak. Ezeket is strukturáltan helyezték el. Elsőként a Digestábm vagy azon kívül áthagyományozódott jogtudományi forrásokból, majd a császári rendeletekből, végül Iustinianus császár institúcióiból származó szemelvények olvashatóak. Az első két csoport-
- 227/228 -
ban a szemelvények időrendben állnak, a jogtudományi források esetében a Lenel-féle Palingenesiában található Auctorum et librorum index chronologicus sorrendjét követik.
A harmadik alegységben a középkori és újkori források, ill. a hatályos kodifikációkat megelőző kódexek hatalmas anyagából szemezgettek a szerkesztők. Különös figyelmet fordítottak a XIV-XV. századi jogtudósok műveire. Feltűnően sokat merítettek Domenico Toschi (1535-1620) olasz bíboros, egyszersmind jogtudós" több kiadást is megért, először 1605-ben Rómában megjelent művéből (Practicae conclusiones iuris), amely a szakemberek körében sem eléggé ismert, de alapvető fontosságú munka. Az olvasó számára komoly segítséget jelent, hogy az antik, középkori és újkori forrásszemelvények eredeti (főleg latin) szövegük mellett olasz fordításban is olvashatóak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
