Az összefoglaló célja, hogy mintegy 300 kúriai és ítélőtáblai határozat vizsgálata alapján bemutassa a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmjtvr.) felsőbírósági gyakorlatában azonosítható legfontosabb jogalkalmazási kérdéseket. Az elemzés az új magyar nemzetközi magánjogi kódex nemrégiben megindult előkészítésére tekintettel készült. Célja egyrészt, hogy kísérletet tegyen a jogalkalmazási szempontok és tapasztalatok megjelenítésére a jogalkotási folyamatban, másrészt, hogy a bírák körében párbeszédet és vitát generáljon az Nmjtvr. joggyakorlatával, illetve az új szabályozás irányaival kapcsolatban. Ennek megfelelően azokra a jogszabályhelyekre koncentrál, ahol jogalkotói beavatkozást igénylő jogalkalmazási nehézségek vagy bizonytalanságok észlelhetőek, illetve ahol a bírói joggyakorlat olyan alapelveket, jogértelmezést vagy gyakorlati megoldásokat alakított ki, amelyek a jogalkotó számára is figyelemre méltóak lehetnek. Az összefoglaló a jogalkalmazási gyakorlattól független koncepcionális vagy szövegezési javaslatokat nem tesz.
A joggyakorlat-elemzés csak annyiban vizsgálta az uniós nemzetközi magánjogi rendeletekhez, illetve az Nmjtvr. 2. §-a értelmében alkalmazott nemzetközi szerződésekhez kapcsolódó gyakorlatot, amennyiben az az Nmjtvr. alkalmazásával vagy értelmezésével kapcsolatos kérdéseket is felvet. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az uniós magánjogi rendeletek és az Nmjtvr. hatályának elhatárolása körében észlelhető bizonytalanság a bíróságok részéről, különösen a joghatóság megállapításakor. Az új nemzetközi magánjogi kódex szövegezése során indokolt lenne ezen műveletet segítő szakaszok beiktatása.
A joggyakorlat-elemzés módszertanából adódóan az összefoglaló nem tud egzakt választ adni arra a kérdésre, hogy az Nmjtvr. bírói gyakorlatában mennyire jelentős probléma a látencia, vagyis amikor a bíróságok a nemzetközi magánjogi tényállás megléte ellenére a joghatósági és kollíziós normák mellőzésével hoznak határozatot. A vizsgált joggyakorlat alapján azonban ez a jelenség nem tűnik elhanyagolhatónak. Gyakori pervezetési stratégia a felek részéről, hogy joghatósági kifogást vagy külföldi jog alkalmazására irányuló indítványt csak a másodfokú eljárásban és csak kedvezőtlen elsőfokú ítélet esetén tesznek. A másodfokon eljáró bíróságok joghatósági kifogás esetén ezt a helyzetet rendszerint a perbebocsátkozás (Nmjtvr. 62/H. §), külföldi jog alkalmazására vonatkozó indítvány esetén pedig gyakran - vitathatóan - a külföldi jog felek közös kérelmére történő mellőzése jogintézményével (Nmjtvr. 9. §) kezelik. Ezek az indítványok, illetve a számos hatályon kívül helyező és permegszüntető végzés ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy jogszabályi rendelkezés ellenére az eljáró bíróságok igen gyakran nem vizsgálják hivatalból joghatóságukat és az alkalmazandó jogot.
Az eljáró bíróságok a nemzetközi magánjogi tényállások elbírálása során először joghatósági problémákkal szembesülnek, ezért az összefoglaló első része ezekre a kérdésekre koncentrál, míg a későbbiekben megjelenő második rész az alkalmazandó jogra vonatkozó rendelkezések gyakorlatát elemzi. Az Nmjtvr. I. fejezetében foglalt általános szabályaihoz kapcsolódó joggyakorlatot az összefoglaló általában nem elkülönülten vizsgálja, hanem a legszorosabban összefüggő joghatósági és kollíziós kérdésekkel összefüggésben.
Az összefoglaló táblázatos melléklete az Európai Jogi Szaktanácsadói Hálózat polgári ügyszakának honlapján a hasznos dokumentumok között elérhető. A táblázat mintegy 130, elvi szempontból jelentősnek ítélt határozatot mutat be, indokolt esetben azokhoz fűzött megjegyzésekkel. A táblázat az Nmjtvr. jelenleg hatályos szövegének szakaszszámozását követi, a több szakasznál releváns határozatokat minden helyen külön feltüntetve. Amennyiben a hivatkozott határozat nem az Nmjtvr. hatályos állapotán alapul, ezt a megjegyzés rovat jelzi. Ugyancsak a megjegyzés rovatban szerepel, ha a jelenleg zajló vagy induló eljárásokban hasonló jogvitát más jogforrás (például uniós nemzetközi magánjogi rendelet) alapján kellene elbírálni. Ugyancsak a megjegyzés rovatban található utalás arra is, ha a vizsgált határozat jogalkalmazási vagy jogértelmezési problémát vet fel, vagy a vizsgált határozatok álláspontja az adott jogkérdésben eltérő.
Egységes a joggyakorlat abban, hogy a bíróságnak mindenekelőtt joghatósága kérdésében kell állást foglalnia, és ha ezt megállapíthatónak találja, akkor kell döntenie az alkalmazandó jogról. A joghatóságról az eljáró bíróság többnyire állást foglalhat anélkül, hogy az alkalmazandó jogra vonatkozóan bármilyen megállapítást tenne, ezért nem szerencsés, ha a joghatósága megállapítását megelőzően az alkalmazandó jogra vonatkozó szükségtelen fejtegetésekbe bocsátkozik. A joghatóság fennállását megállapító végzés nem hozható.[1] Ha a magyar bíróság joghatósága fennáll, a bíróságnak érdemben kell döntenie a kereseti kérelem tárgyában. A joghatóság vizsgálata megelőzi a hatáskör és illetékesség vizsgálatát, ez utóbbiakkal kapcsolatban a bíróság csak akkor végezhet eljárási cselekményeket (pl. a Pp. 45-46. §-ai szerint az eljáró bíróság kijelölésével vagy a Pp. 129. §-a szerint az áttétellel kapcsolatban), ha magyar bíróság joghatósága egyébként megállapítható.
A vizsgált ügyekben nem mindig ez a követett gyakorlat: az eljáró bíróság kijelölésével kapcsolatos eljárások egy részében a kezdeményező bíróságok joghatóságuk hiánya
- 654/655 -
helyett illetékességük hiányát állapították meg, és mivel az egyébként illetékességgel rendelkező bíróság nem volt megállapítható, előterjesztést tettek az eljáró bíróság kijelölésére, amely határozat a Pp. 46. § (3) bekezdése értelmében nem fellebbezhető. Ilyen esetben a kijelölésre jogosult bíróság, amennyiben a magyar bíróság joghatóságának hiányát észleli, eljárásjogi dilemmába kerül. Egyértelműnek tűnik, hogy az alapügy, illetve a kijelölésre irányuló ügy elkülönülnek, és a kijelölő bíróság az alappert nem szüntetheti meg. De kijelölhető-e eljáró bíróság pusztán azért, hogy az ezt követően megállapítsa joghatósága hiányát (amit egyébként már az előterjesztő bíróság is megtehetett volna), illetve utalhat-e a bíróságot kijelölő határozat arra, hogy a kijelölés nem mentesíti az eljáró bíróságot joghatóságának vizsgálata alól? Hasonló probléma merül fel a magyar közjegyző által kibocsátott európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondás révén perré alakult eljárásban, ha a magyar közjegyzőnek már az európai fizetési meghagyás kibocsátására sem volt joghatósága.[2] Ilyenkor természetesen joghatóság hiányában a perre illetékes magyar bíróság sem állapítható meg, viszont a pert joghatóság hiányában valamely magyar bíróságnak meg kell szüntetnie.[3]
A joghatóság vizsgálata előtti érdemi eljárási cselekmények lefolytatásának tilalmát erősíti az a gyakorlat is, hogy a joghatóság elbírálását megelőzően a per tárgyalása felfüggesztésének nincsen helye.[4] Ez alól egyetlen kivételnek az az eset tűnik, amikor a per tárgyalásának felfüggesztésére perfüggőség miatt, a korábban megkeresett bíróság joghatósággal kapcsolatos döntésének meghozataláig kerül sor.[5] Megjegyzendő, hogy az "érdemi eljárási cselekmény" ebben az összefüggésben az érdemi kereset elbírálásával kapcsolatos eljárási cselekményeket jelenti. Igen gyakran előfordul, hogy - különösen vitatott joghatósági kikötés esetén - a bíróságnak már a joghatóság kérdésében terjedelmes bizonyítást kell lefolytatnia, ahol okiratok tanulmányozása mellett tanúk vagy szakértők meghallgatása is szükséges lehet.[6]
A bíróságnak hivatalból kell észlelnie, ha joghatósága kizárt, és ebből az okból a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania [Pp. 130. § (1) bek. a) pont], illetve a pert az eljárás bármely szakában meg kell szüntetnie [Pp. 157. § a) pont, 158. § (1) bek.]. Fontos hangsúlyozni, hogy a kizárt joghatóságot az alperes perbebocsátkozása sem írja felül. Némileg eltérő a helyzet akkor, ha a magyar bíróság joghatósága nem kizárt ugyan, de egyetlen joghatósági ok alapján sem állapítható meg. Ez a körülmény csak akkor permegszüntetési ok, ha az alperes a bíróság előtt nem jelenik meg vagy kifogásolja a magyar bíróság joghatóságát [Pp. 157/A. § (1) bek.], ami tükörszabálya az Nmjtvr. 62/H. §-ban foglalt perbebocsátkozásnak. Hatályon kívül helyezést eredményező súlyos eljárási szabálysértésnek minősül, ha az első fokon eljáró bíróság a jogi képviselő nélkül eljáró felet nem oktatja ki a joghatósági kifogás lehetőségéről.[7] A joghatósági kifogást elutasító végzés ellen külön fellebbezésnek nincsen helye, a bíróság döntése az ügyet befejező határozattal szembeni jogorvoslat útján támadható meg. A Pp. 162. § (1) bekezdésének alkalmazásával a joghatósági kifogást elutasító végzés az ügyet befejező határozattal szembeni fellebbezésben is csak akkor támadható, ha a bíróság a Pp. 158. §-a szerint hivatalból figyelembe veendő valamely ok ellenére sem szüntette meg a pert. A Pp. 158. §-a nem tekinti ilyennek a Pp. 157/A. § (1) bekezdésében foglalt eseteket, aminek jelentősége lehet, ha a bíróság joghatóságát kizárólag perbebocsátkozásra alapítja. Ha van joghatósági kifogást elutasító végzés, amivel kapcsolatban a jogorvoslat egyáltalán szóba jöhet, és a bíróság talált olyan, a perbebocsátkozástól független joghatósági okot, ami alapján eljárhat, akkor nem merül fel a Pp. 157/A. § (1) bekezdésének alkalmazása. Ha azonban az alperes azt állítja, hogy a bíróság a pert a Pp. 157/A. § (1) bekezdésének megsértésével nem szüntette meg (joghatósági kifogását érdemi védekezésnek vagy elkésettnek tekintette), akkor a bíróság elutasító végzését sem külön, sem az ügyet befejező határozattal szembeni jogorvoslat útján nem támadhatja meg. Ez nem jelent problémát akkor, ha a jogorvoslati fórumok az ügyet befejező határozat felülvizsgálata során felülbírálhatják az alsóbb fokon eljárt bíróságok perbebocsátkozással kapcsolatos álláspontját és érdemben határozhatnak a joghatósági kifogásról olyan joghatással, mintha az alperes kifogását az első fokon eljárt bíróság megfelelően értékelte volna.
A joghatóság megállapítása során főszabály szerint a keresetlevél benyújtásának időpontjában fennálló körülmények irányadóak. A magyar bíróság joghatóságát nem szünteti meg például az, hogy a per során az alperes felszámolja magyarországi lakóhelyét vagy tartózkodási helyét.[8] Ilyen kifejezett rendelkezést sem az Nmjtvr., sem az uniós joghatósági rendeletek nem tartalmaznak, a vonatkozó gyakorlatot a magyar bíróságok a Pp. illetékesség vizsgálatára és terjedelmére vonatkozó szabályainak (Pp. 42-43. §) analógiájára alakították ki. Nem egyértelmű a jogi helyzet akkor, ha a keresetlevél benyújtását követően megváltozott körülmények alapján lesz megállapítható a magyar bíróság joghatósága. Ésszerűnek az a megoldás tűnik, hogy a Pp. 42. §-ának analógiájára ilyenkor a magyar bíróság - egyéb kizáró körülmények hiányában - eljárhasson. Amennyiben a magyar bíróságok joghatóságát uniós joghatósági rendelet szabályozza, és az eljáró bíróságnak kétségei merülnek fel annak ilyen irányú értelmezésével kapcsolatban, előzetes döntéshozatali eljárást kell kezdeményeznie az Európai Unió Bíróságánál.
A magyar bíróságok számára irányadó joghatósági szabályrendszer háromosztatú: az Nmjtvr. egyre szűkebb körben érvényesül, helyét fokozatosan uniós szabályozás, illetve nemzetközi szerződések veszik át. Az univerzális alkalmazású uniós kollíziós rendeletekkel szemben az uniós joghatósági rendeletek bizonyos körben teret engednek a tagállami joghatósági szabályok alkalmazásának egyes joghatósági típusoknál, illetve a peres felek körülményeitől függően. A Brüsszel Ia. rendelet[9] alkalmazása
- 655/656 -
szempontjából ilyen például a nemzeti jog szerinti kizárt joghatóság figyelembevétele, illetve a nemzeti joghatósági szabályok alkalmazása, ha az alperes - a kikötött joghatóság esetét leszámítva - egyetlen tagállamban sem rendelkezik lakóhellyel. A párhuzamos joghatósági rendszerek okoznak némi bizonytalanságot a joggyakorlatban, amit a bíróságok gyakran úgy próbálnak feloldani, hogy mind az uniós rendeletek, mind az Nmjtvr. alapján vizsgálják joghatóságukat.[10] Ez gyakorlati problémát általában nem okoz, hiszen többnyire mindkét rendszer alkalmazása ugyanarra az eredményre vezet. Viszonylag jelentős számban előfordul azonban az is, hogy a bíróság az uniós joghatósági rendeletek figyelmen kívül hagyásával kizárólag az Nmjtvr.-t alkalmazza.[11] Ezt a gyakorlatot visszaszoríthatná az Nmjtvr. 24. és 32. §-aihoz hasonló rendelkezés elhelyezése a joghatósági szabályok előtt, ami felhívná a bíróságok figyelmét irányadó uniós jogforrások létére. Ebből a szempontból ugyancsak hasznos lenne, ha a tagállami és az uniós joghatósági szabályok felfogásukban, szerkezetükben és terminológiájukban is lehetőség szerint azonosak vagy harmonizáltak lennének, elkerülendő azt a helyzetet, hogy az alkalmazandó joghatósági szabály téves azonosítása tartalmilag téves döntést eredményezzen.
Egyes bírósági határozatok az uniós joghatósági szabályok elsőbbségét egyéb nemzeti jogi rendelkezés hiányában az Nmjtvr. 2. §-ára hivatkozással állapítják meg.[12] Ez nem összeegyeztethető sem az uniós jog elsőbbségének tartalmával, sem az Nmjtvr. 2. §-ának szövegezésével. Függetlenül attól, hogy az uniós jog elsőbbsége nem a tagállami jogalkotásból fakad, az új nemzetközi magánjogi kódexben indokolt lenne elhelyezni egy általános rendelkezést az Nmjtvr. 2. §-ának mintájára arról, hogy a kódex rendelkezéseit nem lehet alkalmazni olyan kérdésekben, amelyeket közvetlenül hatályos uniós rendelkezés szabályoz.
Bizonyos esetekben már a joghatóság meghatározása is szükségessé teszi a jogviszony minősítését, illetve a joghatósági okok értelmezését. Amennyiben a joghatósági szabályok uniós jogforrásban vagy nemzetközi szerződésben találhatók, az eljáró bíróságoknak azok autonóm értelmezési rendjét, illetve az általuk kijelölt nemzeti jog értelmezési rendjét kell követniük. Az Nmjtvr. 3. §-a más nemzetközi magánjogi kódexekhez képest rendhagyó módon tartalmaz rendelkezést a jogi minősítésre vonatkozóan, ami a magyar jog szabályainak és fogalmainak értelmezésére mutat. Ez a rendelkezés azonban - bár az általános szabályok között kapott helyet - szövegszerűen csak az alkalmazandó jog meghatározására vonatkozik. A bírói gyakorlat ettől függetlenül az Nmjtvr. 3. §-ának a magyar jog szabályaira és fogalmaira vonatkozó utalását nemcsak az alkalmazandó jog meghatározása, hanem tágabb értelemben, az eljárásjogi kérdések körében is követi. Abban a tekintetben például, hogy a felek között munkaviszony vagy polgári jogi jogviszony jött-e létre, a magyar és a külföldi jog álláspontja eltérhet.[13] A joghatóság megállapítása szempontjából hasonlóan jelentős lehet a személyállapoti per fogalmának meghatározása.[14] Kérdés, hogy a joghatóság és a hatáskör megállapítása során az alkalmazandó jog vagy a magyar jog minősítése lesz irányadó. Erre vonatkozóan hasznos lenne jogalkotói állásfoglalás. A koherencia követelményei abba az irányba mutatnak, hogy ebben az esetben nem feltétlenül a magyar, hanem a mindenkori irányadó jog minősítését kell figyelembe venni, akár olyan módon is, hogy az eljáró bíróság a külföldi jog minősítésének megismerése után a keresetlevelet a hatáskörrel rendelkező bírósághoz átteszi.
Az Nmjtvr. 54. § (2) bekezdése lehetővé teszi a magyar bíróságok számára, hogy több alperes együttes perlése esetén valamennyi alperessel szemben eljárjanak, amennyiben legalább az alperesek egyikének lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van. A bírói gyakorlat a jogszabályi rendelkezésnek megfelelően ennek alkalmazásához alperesi oldalon egységes pertársaságot követel meg. A bírói gyakorlat a kizárt joghatóságot az általános joghatóság kiterjesztésének korlátjaként fogja fel: ha valamelyik alperes tekintetében a magyar bíróság joghatósága kizárt, ez az alperes az Nmjtvr. 54. § (2) bekezdése értelmében együttesen sem lesz perelhető. Ilyen döntések eddig külföldi állam vagy állami szerv tekintetében születtek.[15] Hasonló jogkérdés felmerült már joghatósági kikötéssel kapcsolatban is, de a konkrét ügyben az eljáró bíróságnak nem kellett az egységes pertársaság és az egyik alperes vonatkozásában fennálló joghatósági kikötés ütközéséről állást foglalnia, mert az Nmjtvr. 54. § (2) bekezdését egyéb okból sem látta alkalmazhatónak.[16]
Amennyiben a kereseti kérelem több, önállóan is elbírálható követelést tartalmaz, az eljáró bíróságnak a joghatóság fennállását - a kapcsolt joghatóságot megállapító jogszabályi rendelkezésekre is tekintettel [például Nmjtvr. 59. § (3) bek.] - külön-külön kell vizsgálnia. Önállóan elbírálható követelések vonatkozásában joghatóság hiányában a per megszüntetésének van helye.[17]
A joggyakorlat nem egységes az Nmjtvr. 55. §-a alkalmazása során abban, hogy szerződéssel összefüggő jogviták esetén kifejezett kikötés hiányában egyes szerződéstípusok tekintetében mi minősül a teljesítés helyének. Ha a szerződés alapvető szolgáltatása pénzösszeg bankszámlára utalásában nyilvánul meg (pl. kölcsönszerződés, alaptőke-emelésre vonatkozó megállapodás vagy támogatási szerződés esetében), található precedens a folyósító vagy átutaló számlavezető bankja[18], illetve a kedvezményezett számlavezető bankja székhelye mint teljesítési hely figyelembevételére is.[19] Előszerződés esetében az eljáró bíróság a szerződésnek a felek korábbi gyakorlatának megfelelő várható aláírási helyét tekintette a teljesítés helyének.[20] Szerződéses láncolat esetében kizárólag a per tárgyává tett szerződés teljesítésének helye irányadó, a felek további gazdasági kapcsolatai nem relevánsak.[21] A minősítés tekintetében a magyar bíróságok rendszerint automatiku-
- 656/657 -
san a magyar belső joghoz nyúlnak vissza, nemzetközi adásvételi szerződés esetében volt precedens arra, hogy a bíróság a teljesítés helyét a Bécsi Vételi Egyezmény[22] alapján határozta meg.[23]
Házassági vagyonjogi perben a vagyon fekvése az Nmjtvr. 57. §-a alapján önmagában nem alapozza meg magyar bíróság joghatóságát. Ezekre az esetekre az Nmjtvr. 59. § (2) bekezdését kell alkalmazni, tehát legalább az egyik házastársnak magyarországi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel kell rendelkeznie.[24] A Magyarországon fellelhető vagyon tekintetében a bíróságnak vizsgálnia kell a vagyon körét, helyét és értékét.[25] Rendszerint a különleges joghatósági okra hivatkozó felperesnek kell bizonyítania a vagyon meglétét és értékét, de ez például bankszámlán elhelyezett pénzvagyon tekintetében komoly akadályokba ütközhet. Magyar bíróság Magyarországon lakó- vagy tartózkodási hellyel nem rendelkező alperessel szemben végrehajtást sem folytathat le, ha a felperes az alperes magyarországi vagyonának meglétét és fellelhetőségét nem valószínűsíti.[26]
Az eddigi gyakorlat szerint magyar bíróság magyar állampolgár örökhagyó hagyatékával kapcsolatos öröklési perben eljárhat akkor is, ha a hagyatéki ingatlan értékesítéséből származó bevétel egy részét külföldi közjegyzőnél helyezték el letétben.[27] Az Öröklési Rendelet[28] hatálybalépése érinti ennek a joghatósági szabálynak az érvényesülését.
A 2000. évi CX. törvény hatálybalépését megelőzően magyar bíróságoknak kizárólagos joghatósága volt minden magyarországi ingatlanra vonatkozó eljárásra [Nmjtvr. 55. § b) pont]. A jelenleg hatályos szöveg [Nmjtvr. 62/A. § a) pont] ennél szűkebbre vonja ezt a kört, és csak dologi hatályú jog érvényesítéséről tesz említést. A korábbi bírói gyakorlat a kizárólagos joghatóság körébe vonta a magyarországi ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés érvényességét és hatályosságát[29], kérdéses, hogy ez az álláspont a jelenleg hatályos Nmjtvr. szerint is fenntartható-e. Magyarországi ingatlanon fennálló tulajdonjog megállapítására magyar bíróság akkor is joghatósággal rendelkezik, ha a peres felek külföldi államok [Nmjtvr. 62/E. § d) pont], és ez a joghatóság kizárólagos.[30]
Nem magyarországi ingatlan adásvételére vonatkozó szerződésekkel kapcsolatos jogvitákban a bíróságok lényegesen megengedőbbek az Nmjtvr. 62/A. §-ában foglalt egyéb kizárólagos joghatósági okok megítélésében. Egyértelműen megállapítható a kizárólagos, illetve kizárt joghatóság, ha az eljárás tárgya belföldi, illetve külföldi közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzés tűrése vagy bejegyzés törlésének elrendelése[31], illetve bejegyzéshez szükséges jognyilatkozat pótlása.[32] Nem egységes viszont a joggyakorlat a joghatóság megítélésében, ha az eljárás tárgya nem közvetlenül a bejegyzés, de arra egyértelmű kihatással lehet. Kölcsönszerződés, és ehhez kapcsolódó zálogszerződés érvényességének megállapítása nem tartozik magyar bíróság kizárólagos joghatóságába, mert a per nem belföldön vezetett közhitelű nyilvántartásba való bejegyzésre irányul.[33] Egyes bíróságok álláspontja szerint Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság üzletrészének adásvételi szerződésével kapcsolatos érvénytelenségi pernek egyértelmű és közvetlen következménye lehet a cégnyilvántartásban szereplő bejegyzés módosítására, és így megalapozza a magyar bíróság kizárólagos joghatóságát.[34] A legújabb iránymutató joggyakorlat szerint ez a kapcsolat nem közvetlen, és amennyiben egy másik állam bírósága vagy egy külföldi székhelyű választottbíróság hoz olyan jogerős határozatot, amely Magyarországon elismerésre kerül, és amely cégjegyzéki adatra vonatkozik, úgy e döntés alapján is átvezetendő az abban megállapított jog, tény adat a Magyarországon vezetett közhiteles nyilvántartásban.[35]
Magyar bíróság joghatósága kizárt külföldi állam vagy állami szerv elleni eljárásban [Nmjtvr. 62/C. § c) pont], és ezt a szabályt a magyar bíróságok közigazgatási[36] és igazságszolgáltatási jogkörben[37] okozott kár megtérítése iránti igények esetében következetesen alkalmazzák. Nemzetközi szervezet azonban az Nmjtvr. 62/C. § és 62/E. § alkalmazásában nem tekinthető külföldi államnak vagy állami szervnek, így a joghatóság kérdésében itt az adott nemzetközi szervezet kiváltságairól és mentességeiről szóló nemzetközi szerződés lesz irányadó. A diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárást az 1973. évi 7. törvényerejű rendelet szabályozza, amelynek egyes rendelkezéseit a 36/2014. (XII. 18.) AB határozat megsemmisítette, illetve más rendelkezéseivel kapcsolatban alkotmányos értelmezési követelményt állapított meg. A hivatkozott AB-határozat az eljáró bíróságok számára előírja annak vizsgálatát, hogy a nemzetközi szervezettel szemben kizárt joghatóság esetén biztosított-e más, hatékony eljárás az igényérvényesítésre. Ennek hiányában a bíróságok nem állapíthatják meg joghatóságuk kizártságát és nem vonhatják le ennek eljárásjogi következményeit. Nehéz megítélni, hogy e döntés következményei meddig terjednek. A konkrét ügy tárgya nemzetközi szervezettel szemben érvényesíteni kívánt munkajogi igény volt, de a bírósághoz való fordulás jogára hivatkozással elvileg nemzetközi szervezettel szemben érvényesíteni kívánt egyéb igényekre vonatkozó korlátozások alkotmányossága is vitatható.
Már jogerősen lezárult külföldi hagyatéki eljárás alapján örökölt követelés érvényesítésére indult per nem tartozik az Nmjtvr. 62/C. § b) pontjának hatálya alá; magyar bíróság az örökölt követelés érvényesítésével kapcsolatban eljárhat.[38]
- 657/658 -
A vagyonrendezési eljárást a magyar bíróságok gazdasági társaság megszűnésével kapcsolatos eljárásnak minősítik, így külföldi székhelyű gazdasági társaság esetében magyar bíróság joghatósága kizárt.[39]
A felek által kikötött joghatóság a magyar bíróságok előtti eljárásokban az egyik leggyakrabban alkalmazott és legvitatottabb nemzetközi magánjogi intézmény, ami már abban a kérdésben is megmutatkozik, hogy külföldi elemet nélkülöző jogvita elbírálására a felek kiköthetik-e külföldi bíróság joghatóságát. A bírói gyakorlat az Nmjtvr. 1. §-át nem egyszerűen jogalkotói célmeghatározó normának tekinti, hanem az Nmjtvr. hatályát meghatározó rendelkezésnek. E mögött legtöbbször az a szándék húzódik meg, hogy nemzetközi elem hiányában a jogvitában eltekinthessenek az Nmjtvr. alkalmazásától, vagyis megfoszthassák a feleket a joghatósági vagy nemzetközi választottbírósági kikötés, illetve a jogválasztás lehetőségétől.[40] A bíróságok arra figyelemmel, hogy a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) hatálya csak a magyarországi székhelyű választottbíróságokra terjed ki, a nemzetközi választottbírósági kikötéseket is az Nmjtvr. 62/F. §-a szerinti joghatósági kikötésnek minősítik (annak ellenére, hogy a jogszabályhely "külföldi állam" bíróságairól tesz említést),[41] és így bírálják el: vagyis a felek külföldi elemet nélkülöző jogvitája esetén attól eltekintenek.[42] Más kérdés, hogy a "nemzetközi elem" meglétét illetően a magyar bíróságok a nemzetközi tendenciával[43] egyezően egyre inkább megengedő álláspontot foglalnak el: a külföldi teljesítési hely például belföldi szerződő felek esetén is nemzetközivé teszi a jogviszonyt, és megnyitja a joghatósági kikötés alkalmazhatóságát.[44]
Az új nemzetközi magánjogi kódexben egyértelmű szabályozást igényel az, hogy a külföldi elem hiánya kizárja-e a felek lehetőségét joghatósági vagy nemzetközi választottbírósági kikötés megtételére. Amennyiben a jogalkotói szándék nem erre irányul, akkor ezt nyilvánvalóvá kell tenni, ami megoldható az általános szabályok között elhelyezett rendelkezésekkel vagy a joghatósági, illetve kollíziós normák körében speciális rendelkezésekkel.
A felek joghatóságra vonatkozó megállapodását annak a félnek kell bizonyítania, aki arra hivatkozik.[45] Amennyiben a joghatósági kikötés általános szerződési feltételnek minősül, azt is bizonyítani kell, hogy az általános szerződési feltételek általában és a joghatósági kikötés különösen a szerződés részévé vált. A magyar bíróságok ennek megítélése során az Nmjtvr. 3. §-ára hivatkozással a magyar jogot tekintették irányadónak.[46]
A felek között nem jön létre megállapodás a joghatóság kikötéséről akkor, ha a joghatósági kikötést tartalmazó formanyomtatványt csak egyikük írta alá - függetlenül attól, hogy a szerződés a felek között egyéb tekintetben a teljesítéssel és elfogadással létrejött.[47] A joghatósági kikötés ilyen elkülönítése a szerződés egyéb elemeitől akkor védhető, ha az Nmjtvr. 62/F. § (1) bekezdése szerint a felek közötti üzleti szokásoknak vagy a nemzetközi kereskedelmi gyakorlatnak a megállapodás ilyen formája nem felel meg. Természetesen egyszeri jogi aktus esetén, ismétlődés hiányában a felek között kialakult üzleti szokás nem állapítható meg, de a nemzetközi kereskedelmi gyakorlatnak való megfelelés ebben a körben is vizsgálandó. Hasonló álláspontot foglalt el a magyar bíróság akkor, amikor a szerződés lejártát követően a szerződő felek között ráutaló magatartással újabb jogviszony jött létre: itt sem érvényesült a korábbi szerződésbe foglalt joghatósági kikötés.[48] Ugyanez az elv érvényesült a felek közötti szerződéses jogviszonyt lezáró memorandum esetében: a bíróság megítélése szerint a felek között a memorandum új jogviszonyt hozott létre, és kifejezett rendelkezés hiányában annak nem váltak részévé a korábbi szerződésre irányadó általános szerződési feltételek, így az abban foglalt joghatósági kikötés sem.[49]
Az Nmjtvr. 62/F. §-a lehetővé teszi külföldi állam bíróságai vagy külföldi állam meghatározott bírósága joghatóságának kikötését. Ez utóbbi esetben a kikötés joghatósági és illetékességi kikötés is egyben. A joggyakorlat nem egységes abban a kérdésben, hogy amennyiben a kikötés illetékességi eleme megdől (a megnevezett bíróság nem létezik, nem azonosítható vagy valójában nincsen hatásköre vagy illetékessége a jogvita elbírálására), akkor ettől függetlenül a kikötés joghatósági eleme továbbra is alkalmazandó-e. A felek vélhető szándéka valószínűleg ebbe az irányba mutat,[50] de számos bíróság ilyen esetben a kikötéstől teljesen eltekintett.[51]
Ugyancsak problematikus e körben, hogy a magyar bíróságok az Nmjtvr. 62/F. § (2) bekezdésének alkalmazása során, aminek értelmében magyar bíróság külföldi bíróság joghatóságának kikötése esetén eljárhat, ha a külföldi bíróság megállapította joghatósága hiányát, meglehetősen szabadon értelmezik a "megállapította joghatóságának hiányát" kitételt. Több esetben eljárt magyar bíróság akkor, ha a külföldi bíróság nem joghatóságának, hanem csupán illetékességének hiányát állapította meg. Arra is van precedens, hogy a magyar bíróság eljárt, mivel a külföldi eljárásjog értelmezésével arra az álláspontra jutott, hogy a kijelölt bíróságnak nincsen hatásköre vagy illetékessége: vagyis nem a külföldi bíróság állapította meg saját joghatósága hiányát.[52] Az sem egyértelmű a joggyakorlat alapján, hogy amennyiben a felek szövetségi állam (pl. az Egyesült Államok) vagy államszövetség (pl. Svájc) bíróságainak joghatóságát kötik ki, kénytelen lesz-e a felperes valamennyi entitás (tagállam vagy kanton) bírósága előtt megkísérelni a jogérvényesítést, mielőtt a magyar bíróság eljárhatna.[53] Ilyen követelmény támasztása ellenkezne a józan ésszel, ugyanakkor hatékonyan ki kell zárni azt a lehetőséget, hogy a felperes nyilvánvalóan rosszhiszeműen megválasztott, és joghatósággal nem rendelkező tagállam vagy kanton bíróságai előtt pereljen, majd
- 658/659 -
ezután a joghatósági kikötést megkerülve magyar bíróság előtt indíthasson pert.
Ha a kikötésben meghatározott bíróság megállapítja joghatóságának hiányát, akkor a sikertelen igényérvényesítés költségeire vonatkozó külföldi határozat nem lesz ítélt dolog. A sikertelen külföldi igényérvényesítés költségei az utóbb lefolytatott magyar eljárás költségeinek részévé válnak, és viselésükről a magyar eljárásbeli pernyertességtől függően határoz a magyar bíróság.[54]
A magyar felsőbírósági gyakorlat korábban egységes volt abban, hogy a joghatósági kikötést megszorítóan kell értelmezni: a kikötés csak a szerződő felek szerződéses jogviszonyára vonatkozik, vagyis nem terjed ki a szerződést biztosító kötelmekre még akkor sem, ha annak alanyai azonosak a főkötelem alanyaival[55], és engedményezés esetén az engedményesre sem száll át.[56] Az alperesek szerződésében foglalt joghatósági kikötés nem akadálya annak, hogy a felperes az alperesekkel fennálló szerződése alapján más bíróság előtt indítson pert.[57] Szintén nem terjed ki a szerződéses joghatósági kikötés hatálya a szerződő fél képviselőjével mint természetes személlyel szemben a másik fél által indított kártérítési perre.[58] Az utóbbi években ez a szilárd álláspont felhígulni látszik, és több ítélőtábla hozott a joghatósági kikötéseket kiterjesztően értelmező döntéseket a szerződést biztosító kötelmek,[59] illetve az engedményezés körében.[60] A joggyakorlat egységesítése valamilyen formában mindenképpen indokolt, és várhatóan az új Ptk.-ban elismert szerződésátruházás intézménye is szükségessé teszi majd a joghatósági kikötések jogi sorsának átgondolását.
A 2000. évi CX. törvény hatálybalépését megelőzően a joggyakorlat túlnyomórészt azt az álláspontot követte, hogy a joghatósági kikötés csak kifejezett rendelkezés esetében minősül kizárólagosnak.[61] Az Nmjtvr. jelenleg hatályos szövege [Nmjtvr. 62/F. § (2) bek.] kifejezett eltérő rendelkezés hiányában kizárólagosnak tekinti a joghatósági kikötést, és az újabb joggyakorlat is ehhez igazodik. A 2000. évi CX. törvény hatálybalépése körüli átmeneti időszakban a felek szempontjából okozott bizonyos nehézséget az, hogy a bíróságok a hatályba léptető rendelkezés terminológiájának megfelelően minden joghatóságra vonatkozó rendelkezést eljárásjogi természetűnek tekintettek, és így a hatálybalépést követően indult eljárásokban már az új szabályokat alkalmazták a joghatósági kikötések értelmezése során is, függetlenül attól, hogy a felek még a korábbi joggyakorlat fényében fogalmazták meg azokat.[62]
Bár az Nmjtvr. 62/H. §-ának megfogalmazása igen szigorúan perbebocsátkozásnak minősít a joghatóság hiányának
kifogásolása nélkül tett, az ügy érdemére vonatkozó bármilyen nyilatkozatot, a joggyakorlatnak érthetően nem célja belekényszeríteni a felet egy olyan eljárásba, amire egyébként a magyar bíróság joghatósága nem állapítható meg, vagy amire korábban érvényesen másik állam bíróságának vagy külföldi választottbíróságnak a joghatóságát kötötték ki. A bíróságok rendszerint csak a nyilvánvalóan elkésett, és ezért nagy valószínűséggel visszaélésszerű joghatósági kifogásokat utasítják el perbebocsátkozás címén. Ilyennek minősül a másodfokú eljárásban[63] vagy az elsőfokú eljárásban több tárgyalás és számos érdemi nyilatkozat után[64] tett joghatósági kifogás. Nem minősül perbebocsátkozásnak, ha a fél a fizetési meghagyással szemben ellentmondással él, de az ellentmondásban még nem tesz joghatósági kifogást.[65] Nem minősül perbebocsátkozásnak az sem, ha az alperes először a perfüggőség kifogásával él, és csak ezt követően terjeszt elő joghatósági kifogást.[66] Természetesen nem perbebocsátkozás, ha a fél a joghatósági kifogás megtétele és fenntartása mellett tesz az ügy érdemére vonatkozóan akár több nyilatkozatot is. A perbebocsátkozást minden alperes esetében önállóan kell vizsgálni, a fél más felek érdekében előterjesztett joghatósági kifogása nem releváns.[67]
Az Nmjtvr. 65. §-a alapján perfüggőség esetén a bíróság az előtte utóbb indult eljárást megszüntetheti, illetve a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja.[68] Ehhez képest a Brüsszel Ia. rendelet 29. cikke értelmében a bíróságnak az eljárást hivatalból fel kell függesztenie az elsőként megkeresett bíróság joghatósága megállapításáig, és joghatósága hiányát kell megállapítania, ha a korábban megkeresett külföldi bíróság joghatóságát megállapította. A koherencia biztosítása érdekében szerencsés lenne az új nemzetközi magánjogi kódexben a perfüggőség szabályait a Brüsszel Ia. rendeletnek megfelelően szabályozni.
A Pp. 128. §-a értelmében a perindítás hatálya a keresetnek, illetve a viszontkeresetnek az ellenféllel való közlésével áll be. Ezt a szabályt tekintették irányadónak egyes bíróságok az Nmjtvr. 65. §-ának alkalmazása során is annak megállapítására, hogy mely bíróság előtt indult "utóbb" az eljárás.[69] Erre vonatkozóan a Brüsszel Ia. rendelet 32. cikke eltérő szabályozást tartalmaz, és e körben is szerencsés lenne ezzel egyező gyakorlat kialakítása.
Perfüggőség csak olyan eljárás tekintetében jöhet szóba, amelyben a határozat Magyarországon is érvényesnek és végrehajthatónak ismerhető el. Ez magyar bíróság kizárólagos joghatósága alá tartozó ügyben hozott határozat esetén nem áll fenn (Nmjtvr. 70. §), így ilyen ügyben zajló eljárással összefüggésben perfüggőség sem állapítható meg.[70]■
JEGYZETEK
[1] Legfelsőbb Bíróság Gf. II. 31.617/1996/2
[2] Az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról úgy rendelkezik, hogy a joghatóságot az uniós jog vonatkozó szabályaival összhangban kell meghatározni [6. cikk (1) bekezdés].
[3] A Kúria ilyen ügyben előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett (Pkk. V. 24.972/2013/2), amely az Európai Unió Bírósága előtt C-94/14. szám alatt jelenleg is folyamatban van. A döntéstől annak megerősítése várható, hogy önmagában az a tény, hogy magyar közjegyző európai fizetési meghagyást bocsátott ki, és az eljárás ellentmondás révén perré alakult, nem alapozza meg magyar bíróság joghatóságát.
[4] Legfelsőbb Bíróság Pf. IX. 27.034/2002/2
[5] Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf. 40.317/2013/2
[6] Legfelsőbb Bíróság Pf. VI. 21.654/1996/4
[7] Debreceni Ítélőtábla 4. Gf. 30.317/2008/4
[8] Debreceni Ítélőtábla 3. Pf. 20.051/2007/2
[9] Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról.
[10] Kúria Pfv. I. 20.759/2013/7, Fővárosi Ítélőtábla 8. Pf. 22.390/2013/8 és 20. Pf. 20.390/2014/5
[11] Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.356/2010/6, Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf. 40.592/2009/3 és 6. Pf. 21.815/2009/6
[12] Kúria Pfv. IV. 21.412/2012/4 és Pfv. II. 21.861/2014/3
[13] Fővárosi Ítélőtábla 5. Pkf. 25.918/2008/2
[14] Kúria Pfv. II. 21.146/2012/9
[15] Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 20.945/2006/2
[16] Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 21.174/2004/2
[17] Fővárosi Ítélőtábla 1. Pf. 21.154/2007/4
[18] Győri Ítélőtábla Gf. II. 20.304/2005/4 (hatályában fenntartja: Legfelsőbb Bíróság Gfv. IX. 30.214/2006/6)
[19] Fővárosi Ítélőtábla 7. Pf. 20.829/2005/2 és 16. Gf. 40.338/2006/6
[20] Fővárosi Ítélőtábla 3. Pf. 21.385/2013/2
[21] Debreceni Ítélőtábla 3. Gf. 30.654/2005/3
[22] Az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló, Bécsben az 1980. évi április hó 11. napján kelt Egyezménye (kihirdette: 1987. évi 20. törvényerejű rendelet).
[23] Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.356/2010/6
[24] Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 21.290/2007/7
[25] Debreceni Ítélőtábla 3. Pf. 20.051/2007/2
[26] Debreceni Ítélőtábla 3. Pkf. 20.567/2011/2
[27] Fővárosi Ítélőtábla 1. Pf. 21.088/2007/2
[28] Az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről.
[29] Legfelsőbb Bíróság Gf. I. 33.239/1998/3
[30] Legfelsőbb Bíróság Gf. I. 32.758/2000/4
[31] Pécsi Ítélőtábla Gf. IV. 30.563/2011/5 (érdemben helyes döntés hibás indokok alapján)
[32] Kúria Pfv. I. 20.759/2013/7
[33] Legfelsőbb Bíróság Gf. I. 30.261/2002/2
[34] Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf. 40.592/2009/3
[35] Kúria Gfv. X. 30.379/2011/19 (EBH 2012.07.G5)
[36] Fővárosi Ítélőtábla 5. Pf. 21.249/2009/2
[37] Debreceni Ítélőtábla 4. Pf. 20.189/2012/2 és 4. Pf. 20.283/2012/2
[38] Fővárosi Ítélőtábla 4. Pf. 21.033/2011/2
[39] Fővárosi Ítélőtábla 15. Vpkf. 43.599/2007/3
[40] Legfelsőbb bíróság Gfv. X. 31.666/2002/12 (BH 2004.376.)
[41] Fővárosi Ítélőtábla 3. Pf. 20.462/2009/3
[42] Fővárosi Ítélőtábla 13. Gf. 40.827/2003/6
[43] L. pl. a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet 2005. június 30-án kelt Egyezményét a joghatósági megállapodásokról, 1. cikk (2) bekezdés
[44] Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf. 40.664/2011/2
[45] Legfelsőbb Bíróság Gpkfv. XI. 30.470/2008/5 (BH 2010.45.)
[46] Fővárosi Ítélőtábla 10. Gf. 40.120/2010/2
[47] Legfelsőbb Bíróság Pf. VIII. 26.579/2001/5
[48] Fővárosi Ítélőtábla 3. Pf. 20.462/2009/3
[49] Kúria Gfv. VII. 30.228/2013/4
[50] Fővárosi Ítélőtábla 10. Gf. 40.433/2008/3
[51] Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 20.414/2005/2 és 14. Gf. 41.315/2003/2 (BH 2004.153.)
[52] Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 20.414/2005/2
[53] Debreceni Ítélőtábla 4. Gf. 30.254/2008/4
[54] Uo.
[55] Legfelsőbb Bíróság Gf. I. 32.906/1998/3
[56] Legfelsőbb Bíróság Pf. VII. 22.740/1997/3 és Pf. VIII. 26.579/2001/5
[57] Fővárosi Ítélőtábla 10. Gf. 40.117/2009/4
[58] Fővárosi Ítélőtábla 5. Pf. 20.800/2006/4
[59] Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf. 41.315/2003/2 (BH 2004.153.)
[60] Fővárosi Ítélőtábla 13. Gf. 40.827/2003/6 és 14. Gf. 40.188/2010/2
[61] Legfelsőbb Bíróság Gf. I. 32.007/2001/19, Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 20.379/2005/4
[62] Pécsi Ítélőtábla Gf. IV. 30.179/2004/2
[63] Debreceni Ítélőtábla 3. Gf. 30.259/2014/3
[64] Legfelsőbb Bíróság Gf. VI. 31.805/2001/2
[65] Debreceni Ítélőtábla 4. Gf. 30.317/2008/4
[66] Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf. 40.317/2013/2
[67] Fővárosi Ítélőtábla 8. Pf. 22.390/2013/8
[68] Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 20.715/2001/3
Lábjegyzetek:
[1] Kúriai főtanácsadó
Visszaugrás
