Sárközy Tamás Kétharmados túlzáskormányzás című könyve ránézésre egy jogtörténeti munka, ugyanis a borítón szerepel egy pecsét, beleírva: Magyarország kormányzása 2010-2014. Elsőre, tehát az lenne közelítő találat a munka műfaját illetően, hogy jogtörténeti monográfia.
Hogy mégis legyen valami képe a tisztelt Olvasónak miről is van szó valójában, azt mondanánk: egyszemélyes politikai évkönyv ez a munka, olyan, mint a Magyarország politikai évkönyve 1997 [szerk.: Kurtán-Sándor-Vass. Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, Budapest, 1997.] vagy Kormány a mérlegen. 1990-1994. [szerk.: Gombár-Hankiss-Lengyel-Várnai. Korridor, Budapest, 1994.] Ennek nem mond ellent szerintünk, hogy a Szerző az Előszó első mondatában ezt írja: "Ez a könyv a Magyarország kormányzása 1978-2012 című munka folytatásaként is felfogható, bár nem teljesen erről van szó."
Másodjára; talán helyesebb lenne azt írni: egy a kormányzás elméletéről szóló könyvet fog az Olvasó kezében tartani, amelyben az Előszóban és a Bevezetésben írtak bizonyítását szolgálják az I-IV. rész között és a Zárógondolatokban kifejtettek.
Harmadszor: a mű úgy tűnik, mintha memoár lenne, a Szerző ugyanis ugyanúgy ismeri a szereplőket, mint Gertrude Stein Alice B. Toklas Önéletrajzában. Erre a könyvre is igaz, ahogy arra, hogy "szellemes és színes képet fest" a városról, a korról, a "forrongó életről", "iróniával fűszerezetten és elbűvölően fecsegő stílusban."
Negyedszerre azt kell megírni: ez egy szakkönyv azaz tankönyv, amit meg lehetne adni tananyagként, mert aki ezt megtanulja, fogalommal, ismeretekkel fog rendelkezni az Alaptörvényről, a kormányzás szerkezetéről, a jogállamiságról, a gazdasági alkotmányosságról és a jövőben várható történésekről, scenáriókról.
Összefoglalóan végül: a mű nagy erénye a hatalmas irodalomjegyzék, amelyből látszik, a Szerző mindegyik oldalról bőven citál Ablonczytól, Schandán át Zlinszkyig. Van benne Bódig, Bragyova, Chronowski, Deák, Fekete, Fricz, Frivaldszky, Gajduschek, Halmai, Jakab, Kis, Koi, Körösényi, Lamm, Lőrincz, Majtényi, Pap, Sajó, Sólyom, Stumpf, Tellér, Tóth M., Tölgyessy, Trócsányi, Vörös és Varga Zs. Ha készült volna tárgyszó index a könyvhöz a kitűnő névmutató mellé könnyen igazolható lenne, hogy a műben a tárgyidőszak jogszabályai fel lettek dolgozva, azaz a tárgyi jog benne van a könyvben, méghozzá - kommentálva.
Nem tudjuk elhallgatni azt az ötletünket, hogy a kormányzásra kerülőktől bérleti díjat kellene szedni, hiszen ők bérbe veszik, kisajátítják négy évre az államot, amiből nekik komoly hasznuk származik. Mondhatjuk kauciónak is az összeget, amit fizetniük kell, és amit majd visszakapnak, ha nem korrumpálták magukat.
A könyv - címéhez hűen ("...túlzáskormányzás...") - azokat a jelenségeket állítja pellengére, amik "az inga kilengését" bizonyítják. Ugyanis, már a 14. oldalon azt írja, elég szenvedélyesen, (ha lehet szenvedélyesen írni), hogy "igenis van középút". Előtte (13. old.) meg azt: "meg kell szabadulni a kilengésektől", szóval az egész könyv azt sugallja, van "közép" és [ezt már a recenzens mondja, nem a Szerző] a labda kiment. Szóval taccs jön vagy kirúgás, esetleg szöglet, nem arról van szó, hogyha félig kinn van, akkor nincs kinn teljes terjedelmével.[Az áthallásokat kérjük későbbre tolni, inkább kéretik elolvasni az Esterházy stílusát ragyogóan imitáló Tompaszög c. írást. Egyébként nem kell majd áthallani, I shall be open.] Ami még nagyon fontos a 13. oldalon az a mondat, ami így hangzik: "A törekvésem... változatlan: a szavak klasszikus értelmében vett liberális, azaz toleráns, megértő polgári beállítottsággal a tények alapján objektíven elemezni négy év kormányzásának előnyeit és hátrányait." A könyv irányultsága ragyogó, ami borús az az, hogy míg Thomas Mann-nál "a polgár az, aki független az államtól", addig az újpolitikusok olyan rendszert építenek, a recenzens meglátása szerint, ahol az állam minden lében két kanál vagy inkább olyan újabban, ahogy azt régen mondták: Az állam ott akar lenni minden kilométerkőnél és minden kanyarban, ahol nincs kilométerkő."
A Szerző középre áll; a "hatékonytalan szuperjogállam" és a "korlátozott jogállamiság" közé. Szóval a Szerző egy belga. [Megjegyezzük, nem könnyű belgának se lenni, elég legyen a problémához idézni egy mondatot Tocquevilletől: "A sajtót illetően nincs középút szolgalelkűség és korlátlan szabadság között."].
Szóval, azt írja: "...igenis van középút.", amiben, mi, nem kételkedünk, ami kérdéses az az, látható, hogy miről is van szó. Természetesen az elképzelhető, hogy többféle demokrácia van, és Tocqueville csak az amerikairól beszél.] Mi, magunk, ugyan jobban szeretnénk, ha egyféle demokrácia lenne, amiben van hatalommegosztás, nem úgy, ahogy nálunk van, ti. "elkülönült hatalmi ágak ellensúlyi szerep nélkül". (209. o.); megjegyezzük: Sárközy a 243. oldalon is az ellensúlyok jelentős gyengüléséről beszél. A 357. oldalon elismétli: "ellenhatalom nem maradt".
A sajtót szokták negyedik hatalmi ágként emlegetni, a Szerző a 237. oldalon egyenesen "gazdasági hatalmi ágak"-ról ír a 231. oldalon pedig "információs hatalom"-ról. Sárközynek az a megfigyelése, hogy a televíziók és
- 316/317 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
