A polgári jogi kodifikáció során a jogalkotó által megjelölt emberkép a gondos, előrelátó, ügyeiben felelősen döntő ember képe volt. E felfogás visszaköszön a polgári perjogban is, amely deklaráltan a felek felelős pervitelén alapul. A tanulmány elsősorban arra irányul, hogy feltérképezze ezt az újszerű emberképet, felkutassa a forrásait, továbbá arra is, hogy rávilágítson a polgári peres eljárás azon sarokpontjaira, amelyekben kitűnik a fokozott perbeli felelősség. Jelen írás egy túlnyomórészt elméleti jellegű témát a gyakorlati példák felvetése útján törekszik kifejteni.
At the time of the codification of civil law, the image of the person created by the legislator was that of a prudent, forward-looking person who makes responsible decisions in his or her own affairs. This concept has also appeared in civil procedural law, which is based on the procedural responsibility of the parties. The main aim of this study is to examine this new image, to explore its sources and to identify the cornerstones of civil procedure in which the increased responsibility of the litigant stands out. The article, which is part of a series, seeks to explain a mostly theoretical subject by means of practical examples.
Tárgyszavak: polgári perrendtartás, felek eljárástámogatási kötelezettsége, perkoncentráció, felelősség, új magánjogi emberkép
A tanulmány kiindulópontja az, hogy az alább részletesen is kifejtett új magánjogi emberkép elvi tétele adottnak tekinthető, ennél fogva annak kritikai jellegű megkérdőjelezése nem célja a tanulmánynak, mindössze erre alapozva kíván rávilágítani az újszerű emberkép perjogi megnyilvánulásaira. A tanulmány kifejezetten a téma hazai aspektusainak vizsgálatára fókuszál, a nemzetközi kitekintésre nem vállalkozik, a külföldi jogra való reflektálás csupán elvétve, egy-egy alkalommal indokolt.
A perbeli felelősség kapcsán először egy új perjogi alapelvre, a felek eljárástámogatási kötelezettségére szükséges rámutatni. Ezt az alapelvet úgy fogalmazza meg a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.), hogy a felek kötelesek előmozdítani az eljárás koncentrált lefolytatását és befejezését.[1] Ezt akár a felek per előbbreviteli kötelezettségének is nevezhetjük, amely vélhetően a német perjog hatásaként került megfogalmazásra (Prozessförderungspflicht). A fél eljárástámogatása a magánautonómiából eredő önrendelkezési jog egyenes következménye.[2] Ezen alapelv tulajdonképpen a perkoncentráció egyik címzettjévé a feleket teszi, hiszen az ő kötelezettségük is a koncentráció megvalósítása, és a jogalkotó arra kötelezi a peres feleket, hogy tegyenek eleget az eljárás minél gyorsabb, hatékonyabb és koncentráltabb véghezviteléből fakadó kötelezettségüknek. A perkoncentráció másik címzettje a bíróság, amelynek aktív magatartásával, elsősorban az anyagi pervezetés adta eszközökkel (tájékoztatás, kérdezés, nyilatkozattételre felhívás) kell hozzájárulnia ahhoz, hogy a felek teljesíthessék az eljárástámogatási kötelezettségüket. Ezt a Pp. a bíróság közrehatási tevékenysége néven említi alapvető rendelkezésként, így a bíróság mellett a felek is felelősek az eljárás minél gördülékenyebb, gyorsabb, hatékonyabb lefolytatásáért, ugyanis a felek eljárástámogatási kötelezettsége a fél fokozott felelősségét fejezi ki a bíróság elé vitt jogvita előrevitelével kapcsolatban.[3]
Ahogyan a perkoncentráció kapcsán, úgy a felek eljárástámogatási kötelezettségét illetően is felmerült annak alapelvként való felfogása, illetve akként való szabályozásának szükségessége.[4] Az eljárástámogatási kötelezettség vezérelvként való szabályozása arra enged következtetni, hogy annak a per teljes egészén át érvényesülnie kell; azonban érdemes rámutatni arra, hogy elsősorban a perfelvételi szakban kap hangsúlyos szerepet. Ugyan a keresetlevél nem minősül perfelvételi iratnak,[5] jellemzően perfelvételi nyilatkozatokat (így tényállítás, kérelem, bizonyítási indítvány) tartalmaz, így a felperest e kötelezettség már egészen a keresetlevél előterjesztésétől kezdődően terheli. Az eljárástámogatási kötelezettség, valamint a koncentrált eljárás követelménye elvárja a felperestől, hogy a lehető legteljesebb módon terjessze elő a keresetét, azaz valamennyi tényt adja elő és valamennyi bizonyítási indítványát terjessze elő.[6]
Ezzel az elvvel világossá válik, hogy az állam egy aktívabb és együttműködőbb attitűdöt kíván meg a felek egymás közötti és a bíróság felé irányuló viszonylatában is. A felek eljárástámogatási kötelezettségét és a bíró aktívabb közrehatási kötelezettségét összefoglalva együtt-
- 551/552 -
működési kötelezettségnek is nevezhetjük, ugyanis az eljárás résztvevőinek együtt kell működniük egymással, hogy a per minél gyorsabban és megalapozottabban érje el célját.[7]
A felek eljárástámogatási kötelezettsége kapcsán érdemes rávilágítani arra, hogy a feleket terhelő fokozottabb perbeli felelősség felfogása honnan származik. A kodifikáció során az egyik deklarált cél volt a Pp. harmonizálása a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénnyel (a továbbiakban: Ptk.), amely egy újszerű ember- és társadalomkép ideáján nyugszik, azonban ez az eszme korántsem nevezhető előzmény nélkülinek. A harmonizáció a felelősséggel kapcsolatos szemlélet tekintetében is indokolt, ugyanis "a felelősség anyagi jogi változásainak mozgása szükségképpen nem hagyhatja hatás nélkül az eljárásjogi viszonyok belső alakulását sem."[8] Az Alaptörvényben megmutatkozó közjogi emberképen túl szükséges magánjogi viszonylatban is meghatározni egyfajta emberképet, ugyanis ezáltal közelebb juthatunk a magánjogi jogviszonyokban elvárt és tanúsítandó magatartásmérték és felelősség megértéséhez is.[9] Ez az emberkép meglehetősen absztrakt fogalom. Elméleti kategóriáról van szó, amely a jogalkalmazásban is testet ölt, hiszen egyes hatóságok, bíróságok határozatai eltérő zsinórmértéket követhetnek különböző területeken és időkben, ugyanis mást vár el az állam, illetve a társadalom a jogalanyoktól.
A jogtörténetben a legszélesebb körben ismert emberkép a római bonus et diligent paterfamilias. Azonban ez az emberkép elsősorban zsinórmérték volt, amelynek a polgári jogi felelősség meghatározásánál volt kulcsfontosságú szerepe. Mindenképpen mérföldkőnek számít azonban, hiszen a római jogban egy magánjogi absztrakt képet állított fel, amely későbbiekben is példaként szolgált. Ehhez valamelyest hasonló emberképként jelenik meg a porosz Allgemeines Landrechtben[10] az "Untertan" (alattvaló), Franciaországban a "bourgeois" (városi polgár) vagy az "homme prudent et prévoyent" (előrelátó és okos férfi),[11] a common law-ban ismert "reasonable man" (észszerűen gondolkodó ember) vagy a magyar magánjogtörténetben honos "jó gazda" emberképe is.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
