Dr. habil. Budai Balázs Benjámin - Polyák Teréz: Az önkormányzati weboldalak akadálymentesítésének kérdései napjainkban (Jegyző, 2018/3., 29-32. o.)

A Belügyminisztérium Önkormányzati Koordinációs Irodája által gondozott nagyszabású kutatás-fejlesztési és innovációs program, az ÖFFK II.[1] "információs kutatása" (Kutatás III.) a Kutatási jelentésre építve, a központi közigazgatásnak és az önkormányzati szférának fogalmaz meg ajánlásokat. Utóbbi csoportnak tizenhat nagyobb témakörben. Ebből emeljük ki írásunkban az önkormányzati honlapok akadálymentesítésének feladatát, döntően az önállóan (nem az önkormányzati ASP-n keresztül) üzemeltetett portálok esetében kínálva beavatkozási szempontokat.

A kutatási jelentés megállapítja, hogy a vizsgált oldalak közel háromnegyede semmit nem tesz a weboldalak akadálymentesítéséért. 26,3%-uk esetében tapasztaltuk, hogy az elváráshalmazból csupán (vs. legalább) a nagykontrasztú, akadálymentes változat elérését biztosították. A felolvasható megjelenést az oldalak nem támogatták, Braille interfész funkció nem szerepelt, a betűméret ritkán volt változtatható. Mozgássérülteknek, koordinációs problémákkal és egyéb hátránnyal küzdőknek kialakított funkciók - pl. egér kiváltása, hangvezérlő interfész, tetszőleges várakozási idő az interakciók során - nem kerültek beépítésre. A weboldalak - egyetlen kivétellel - nem emelnek ki hátrányos helyzetű célcsoportokat, így azok számára a weboldalon sincs a speciális problémáikat érintő tájékoztató felület. A felzárkóztatás, illetve a hátrányos helyzetűek kezelése a Helyi Esélyegyenlőségi Program (néha aktualizált) állapotának közzétételével merül ki, azonban ez sem túl gyakori.

Sokan a digitális akadálymentesítést, az információhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítását a fogyatékosok részére csupán egy divatos, trendi témaként értékelik. Mások arra hivatkoznak, hogy a célközönség nem nagyszámú, így a ráfordított erőforrások gazdaságilag nem térülnek meg. A szemlélet épülhet téves információkra, melyek egyszerűen cáfolhatók olyan hiteles statisztikai adatokkal, amelyek minden önkormányzat és szakterületen dolgozó fejlesztő számára elérhetők (ilyen adatforrás pl. a KSH).

Ahogy az 1. számú ábrán is látszik, napjainkban közel félmillió fogyatékos személy él Magyarországon. Bizonyos becslések a fogyatékkal élőket kiterjesztik a megváltozott munkaképességű emberek azon csoportjával, akik valamely szerzett hátrány miatt különböznek ép társaiktól, vagy a teljes körhöz hozzászámítanak más digitális-hozzáférési hátránnyal küzdő csoportokat is.

Azt, hogy a fogyatékosság alapján történő megkülönböztetés tilos, számos nemzetközi egyezmény, Európai Uniós direktíva és hazai jogszabály is rögzíti.[2] Az Európai Unió Alapjogi Chartájának az Egyenlőségről szóló címéhez tartozó 21. és 26. cikke kimondja azt is, hogy el kell ismerni és tiszteletben kell tartani a fogyatékkal élő személyek jogát a beilleszkedésre.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény több ponton is rendelkezik az információkhoz való egyenlő esélyű hozzáférésről.[3] Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény IV. fejezete, melyben a törvényalkotó a Helyi Esélyegyenlőségi Programokról fogalmaz meg direktívákat, kimondja, hogy a program elkészítése során kiemelt figyelmet kell fordítani a közszolgáltatásokhoz, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosításához szükséges intézkedések megtételére.[4] Ennek egyik eszköze az akadálymentes honlapok működtetése az önkormányzatok részéről.[5]

A fogyaték jellegétől és mértékétől függően a hátrányban lévő csoportok/személyek számára fizikailag esélytelenné válhat az IKT (információs és kommunikációs technológiák) használata. Ennek következtében, a digitális egyenlőtlenség növekszik. Azok a nem elérők, akiknek az információhoz való hozzáférés egyenlő esélye nem biztosított, kiszorulnak a digitális ökoszisztémából, következésképpen így az állam terhére válnak ahelyett, hogy a gazdaságot élénkítenék aktív jelenlétükkel. Számukra a társadalom hasznos tagjává lenni - vagy akár a digitális közigazgatási szolgáltatásokat igénybe venni - többszörösen is nehezített. A fentiekre tekintettel, folyamatosak a változások, fejlesztések a területen. A törvényi előírásokat követve évek óta egyre-másra jelennek meg az elérésüket könnyítő közigazgatási és civil törekvések.

A Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégia 2014-2020 dokumentum hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy az ügyfeleket közvetlenül kiszolgáló hivatalok és rendszerek elektronizáltsága fejlődjön. Az e-közigazgatási fejlesztések körébe tartozik például az elektronizált iratkezelés, azonosítást és hozzáférést, hitelesítést támogató kártya megteremtése, a kormányzati adatbázisok fejlesztése.[6]

A 2016/2102 EU irányelve[7] "stratégia intézkedéseket határoz meg számos kiemelt területre [többek között a fogyatékossággal élő személyeknek az információs és kommunikációs technológiákhoz és rendszerekhez való hozzáférésére vonatkozóan, és célja a termékekhez és szolgáltatások-

- 29/30 -

hoz (beleértve a közszolgáltatásokat) való hozzáférés és támogató-segítő eszközök biztosítása a fogyatékkal élő személyek számára]." A dokumentumban (az EU) előírja az önkormányzatok számára is a weboldalak és mobilalkalmazások WCAG 2.0 szabvány szerinti akadálymentesítését. Annyi könnyítést persze enged, hogy az önkormányzatok (méret, jelleg, forrás függvényében) ettől eltérhetnek, ha az aránytalan terhet jelentene számukra. Jelen írásunk - nem véletlenül - a nagyobb önkormányzatoknak szól, akik tehetnek (tenni kötelesek) a digitális inklúzió e formájáért. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kisebb - többnyire forráshiányos - önkormányzatoknak ne lenne tennivalója és cselekvési lehetősége ezen a területen. A cél minden esetben az, hogy az önkormányzat honlapján közzétett információk egyszerűen és egyenlő eséllyel legyenek hozzáférhetők minden odalátogató számára.

1. sz. ábra: A fogyatékossággal élők korcsoport és a fogyatékosság típusa szerint. (Forrás, KSH, népszámlálás, 2011.)