Általánosságban megállapíthatónak tartom, hogy a felszámolás ura gyakorlatilag maga a felszámoló, aki felett a csődtörvény kontrollt csak szűk körben biztosít, a törvény által védeni kívánt hitelezők nem bírnak a felszámoló tevékenységére tényleges rálátással, ráhatással. Ennek oka egyrészt az, hogy a hitelezők, sőt gyakran jogi képviselői sem látják át a gazdaság periférikus területét képező, önmagában véve is sajátos gondolkodásmódot igénylő csődjog alapvető szabályait. Egyedül a felszámolás alatti adóellenőrzést végző adóhivatal az a hitelező, amely a legtöbb információval bír a felszámoló tevékenységéről. A hitelezők legalább egyharmadát tömörítő választmány rendelkezik olyan jogosítványokkal, amelyek az egyes hitelezőket nem illetik meg, de igazán ez a szerv sem jelent komoly ellenőrzést.
A felszámoló a tagok tulajdonában álló, felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonával minden (vagyonilag) érdekelt felé elszámolás terhe mellett gazdálkodik, elsősorban a hitelezők érdekében és a kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért önálló kárfelelősséggel tartozik. "Idegen vagyont díjért kezel, ebben a jóravaló családapa gondosságát köteles kifejteni." "Meggondolatlanságának kárát saját erszényéből tartozik fedezni." (Králik Lajos: Csődtörvény Athenaeum, Budapest, 1881., 17. old.)
Jelen tanulmány célja, hogy az ítélőtáblák - egyes kérdések tekintetében - változó joggyakorlatára tekintettel áttekintse és egyben elhatárolja egymástól azon jogintézményeket, amelyek jogorvoslati lehetőséget biztosítanak a felszámolási eljárásban félnek minősülő vagy más harmadik személyeknek a felszámoló jogszabály- vagy érdeksértő intézkedéseivel, ügyletkötéseivel szemben, egyben rámutasson a Cstv. kodifikáció során megoldandó problémákra. Készülőben lévő új csődtörvényünknek a felszámoló felelősségének konkrét kérdésével, az ellenőrizhetőség eszközeinek lehetséges növelésével foglalkoznia kell. Egyes országokban a felszámolót maguk a hitelezők választják. Megfontolandónak tartom pl. a választmányalakítás kötelező bevezetését. (Oroszországban a 2002. október 26-ai, 127-FZ sz. Fizetésképtelenségi tv. a hitelezők bizottságának a létrehozatalát kötelezővé teszi, ha a társaságnak 50-nél több hitelezője van.)
A Cstv. 51. § szerinti kifogás a Pp. 114. §-ában szabályozott, az eljárás szabálytalansága elleni kifogás jogintézményének a speciális előírásait tartalmazza, célja a felszámoló intézkedései által okozott jogsérelem elhárítása. A kifogás a felszámoló egyoldalú intézkedése vagy mulasztása ellen igénybe vehető jogintézmény, mindig egy konkrét felszámoló intézkedés ellen irányul. (BH 2000/231.; BH 2000/373.)
A Cstv. 51. § értelmében: A felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. Az adós nevében kifogást a Cstv. 8. § (1) bekezdésében meghatározott szervek képviselője nyújthat be. A felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót kell félnek tekinteni. Ha felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás elbírálása során a kifogás előterjesztője is félnek minősül. [Cstv. 6. § (4) bek.] A jogkövetkezményeket a (3) bek. rendezi: Ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti, és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. (A Cstv. korábban lehetővé tette - a kifogást benyújtó kérelmére - a felszámoló felmentését, a felmerült költségek viselésére kötelezését és a felszámoló díjának csökkentését, ha a felszámoló a kifogásnak helytadó jogerős bírói végzésnek nem tett eleget.) Legsúlyosabb jogkövetkezményként a bíróság a felszámolót felmenti, - erre irányuló kifogás hiányában is - ha az eljárás adataiból végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat. [Cstv. 27/A. § (7) bek.]
A bíróságnak először azt kell vizsgálnia, hogy a kifogás az arra jogosult hitelezőtől származik-e; benyújtása határidőben történt-e; és csak ezt követően kerülhet sor a kifogás érdemi elbírálására. (Fővárosi Ítélőtábla: IT. 2005/1/46. (15. Fpkf. 40.325/2003/2) A kifogás a jogellenes felszámolói magatartásról való tudomásszerzésről való 8 napon belül nyújtható be, amely határidő nem jogvesztő, hanem igazolással kimenthető. (BH 2002/501.) Amennyiben a sérelmet szenvedett fél a határidőt elmulasztja (pl. a korábban előterjesztett közbenső mérlegből már tudomást szerzett a sérelmezett intézkedésről), ugyanezen felszámolói magatartás miatt később kifogást nem terjeszthet elő. A kifogás előterjesztésére nyitva álló 8 napot rövidnek tartom, indokoltnak látom annak felemelését 15 napra.
Tapasztalataim szerint kifogásolási eljárás keretében leginkább a felszámolónak a vagyonértékesítés körében tett, a hitelezői igény nyilvántartásba vételével, esetleg a felszámolási költségek késedelmes kifizetésével vagy a zálogjoggal ill. végrehajtási joggal terhelt vagyontárgy vételárának nem megfelelő elszámolásával kapcsolatos intézkedését támadják.
A felszámoló egyik fő kötelezettsége a hitelezői igények (jogszabályszerű) nyilvántartásba vétele. (Eltekintve a számtalan okra visszavezethető rendkívül alacsony kielégítési aránytól, a felszámoló kiemelt kötelezettsége a hitelező nyilvántartásba vétele, a Cstv. 57. § megfelelő kategóriájában.) A felszámoló a hozzá bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatos intézkedése meghozatalakor éppúgy, mint egyéb intézkedései megtételekor az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. (BH 2001/292.) A felszámoló nem köteles az általa ismert hitelezőket a követelésük bejelentésére felhívni, a kötelezettsége csupán a bejelentett igények Cstv. 46. § (5) bek. szerinti nyilvántartásba vételére, a vitathatónak minősített igények bírósághoz - elbírálás céljából - történő megküldésére, valamint a Cstv. 57. § (1) bek.-ben rögzített sorrend szerinti kielégítésre terjed ki. (Fpkf. 12.40.443/2003/3.) Felszámoló képviseletében szerzett tapasztalataim szerint nem kisvállalkozások vagy magánszemélyek, hanem adott esetben a főhitelezőként jelenlévő, szakvállalatként képzett személyzettel rendelkező bankok is hibáznak, olykor "tévedésből" b) kategóriába kérik nyilvántartásba venni a követelésüket a jogszabályi feltételek hiányában. A többi hitelező (pl. felszámolási költségek jogosultjai) kielégítése körében meghatározó lehet, hogy a felszámoló helyesen sorolta-e a hitelezőt a zálogjogos vagy végrehajtási joggal biztosított hitelezők közé, legyen szó akár a 2007. január 1-je előtt érvényesülő 50%-os kielégítésről vagy az ezután alkalmazandó (helytelenül így nevezett) ún. külön kielégítési jogról.
A hitelező részéről összegében nem vitás hitelezői követelés besorolására vonatkozó téves felszámolói intézkedés kifogással támadható. (BH 2002/111.) A kifogás tárgyában hozott bírósági határozat köti a felszámolót akkor is, ha az téves jogértelmezésen alapul, attól a felszámoló el nem térhet. A felszámoló jogszabálysértő, de bírósági végzéssel megerősített intézkedése kártérítés alapjául nem szolgálhat. (BH 2001/488.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
