A Magyar Jog 2000. évi szeptemberi számának FÓRUM rovatában jelent meg Ternai Péter ingatlanforgalmi szakértő "Kedvezmény és egy kezdemény illetékügyben (avagy a vagyonvesztés illetéki következményei)" című írása, amely oly mértékben félreértelmezi az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. §-a (5) és (6) bekezdésének rendelkezését, hogy hozzászólásra sarkallt.
Előrebocsátom, hogy magánemberként magam sem ujjongok feltétlenül az állammal szembeni fizetési kötelezettségek teljesítésekor, hivatalból is fegyelmezett állampolgárként azonban tudomásul veszem a közteherviselés alkotmányos követelményét. Ezt azért tartottam szükségesnek megjegyezni, hogy egyértelmű legyen: nem a kincstár védelmében, hanem hivatásos jogértelmezőként és jogalkalmazóként reflektálok a cikkben kifejtett képtelenségekre.
A lényegre térve, hadd idézzem először az inkriminált törvényszöveget:
Az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése első mondata értelmében: "Lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete."
A (6) bekezdés rendelkezése alapján: "Ha az (5) bekezdés szerint megállapított értékkülönbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, az illeték alapja a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke."
E két rendelkezés egybevetéséből a cikk szerzője arra a következtetésre jut, hogy abban az - egyébként manapság valóban gyakori - esetben, ha az eladott lakás nagyobb értékű a vásároltnál, az illetékalap negatív előjelű lesz, így gyakorlatilag a vagyonvesztés von maga után illetékfizetési kötelezettséget, holott ennek egyetlen ésszerű következményeként az Illetékhivatal tartozna illetéket fizetni a nullánál kisebb értékű illetékalapra tekintettel.
Ami pedig a (6) bekezdés rendelkezését illeti, a cikk írója szerint az ugyanezen esetben alkalmazva - ti. ha az értékkülönbözet az eladott ingatlan javára jelentkezik - azt a képtelen helyzetet feltételezi, amelyben az eladó a lakás tulajdonjogának átruházása mellett a vételárat is mellékeli a vevő részére. Mindezt a szerző képlet felállításával is illusztrálja, bizonyítandó, hogy a jelzett tényállás esetében a jogszabály előírása értelmezhetetlen.
A képlet felállítása és a levezetés önmagában logikus és tetszetős is, hibája csupán annyi, hogy a kiindulópont téves, ennélfogva az eredmény sem lehet helyes.
Kétségtelen: az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése szigorú és mindentől elvonatkoztatott, tehát önmagában való nyelvtani értelmezése alapján valóban levonható az a következtetés is, hogy eladott lakás árából történő lakásvásárlásnál az illetékalap meghatározásához minden esetben az eladott lakás forgalmi értéke vonandó ki a vásárolt lakás forgalmi értékéből, ami így negatív előjelű eredményre is vezethet, ha az eladott lakás forgalmi értékének a vásárolt lakás forgalmi értéke alatta marad. Ezt az értelmezést segíti az (5) bekezdés első mondatának szerencsétlen megfogalmazása, amely nem a két lakásingatlan forgalmi értékének különbözetéről beszél, hanem azzal, hogy elsőként említi a vásárolt, majd azt követően az eladott lakás forgalmi értékét úgy tünteti fel, mintha ezzel meghatározná a kivonás mint matematikai művelet elemei felállításának sorrendjét, akként, hogy kisebbítendőként a vásárolt, míg kivonandóként az eladott lakástulajdon forgalmi értékét jelöli meg.
A jogalkalmazó azonban, amint azt tanulta - és ha körültekintően jár el - nem ragadhat ki egy rendelkezést a jogszabály egészének rendszeréből, és ha az adott előírás szó szerinti vagy logikai értelmezése a jogalkotó által nyilvánvalóan nem kívánt eredményre vezet, keresnie kell a rendszerben azt, ami az adott rendelkezés helyes értelmezését segíti.
A konkrét esetben ezt a mankót az Itv. 18. §-ának (1) bekezdése, valamint a 21. § eredeti szövegéhez fűzött indokolás, mint a jogalkotó akaratát autentikusan tükröző magyarázat jelenti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
