Nemcsak a vezetők, az irányítók kormányoznak, hanem mindenki, aki felelősséggel tartozik és dolgozik. Nem csupán önmagáért, hanem másokért is.
"A kormányzás mindig a lehető legkisebb rossz okozásának művészete."
A közigazgatásban és a közszolgálatban (nem csak nálunk) hosszú évek óta viták tárgyát képezi az, hogy szükség van-e szakmájukat értő autonóm személyiségekre? Avagy ebben az univerzumban csak engedelmes végrehajtók kívánatosak? Mivel a politika és a győztes mindent visz! Miként a Mamma Miában Meryl Streep énekelte: "The winner takes it all!" Szóval zajlik a kompetenciák vers. S nem csak szélárnyékban, vagy éppen a takarásban. Mivel itt is úgy merül fel a kérdés, hogy jó-e az, s ha igen, akkor kinek, ha a hivatali ügyintéző, a tanító, a tanár, vagy a szociális munkás (bármilyen közszolgáltatást ellátó honfitársunk) nem csupán engedelmes végrehajtó, hanem saját fejjel gondolkodó egyéniség? S ha a helyzet úgy kívánja, akkor cselekedni, beavatkozni és akár megelőzni is képes szakértő. Olyan, aki tudja, mihez ért, mert tudatában van annak, hogy ez is egy szakma, egy szerethető professzió. S tudja, mit akar (mit lehet és mit nem, mit tehet és mit nem), s büszke a munkájára. Olyan, aki tud és képes felelősséget vállalni, mivel biztosan számíthat arra, hogy (soha) nincs egyedül. És persze, ha ez szükséges és indokolt, akkor ezért akár kellő védelmet is kap. S nem csupán akkor, amikor a főnökének éppen olyan kedve van.
No, és persze nem kell aggódnia azért, hogy egy ilyen papír közérdekű üzenetének kifüggesztéséért fej- és állásvesztést kap(hat) válaszként:
S ilyenkor ne várja el senki, hogy a szankciót bónusznak, vagy elismerésnek tekintse.
Nos, a fentiek miatt sokan nagyon távol állónak érezhetik maguktól Friedrich August von Hayeknek, a jeles Nobel-díjas gondolkodónak a véleményét, amely szerint: "A kormányzás mindig a lehető legkisebb rossz okozásának művészete."
Márpedig a köz feladatát ellátók többsége - a saját szerepkörében mindenki - egyfajta kormányos a hozzá fordulókkal szembeni viszonylatban. S itt nem csak a politikai, vagy a vezetői szcéna szereplőiről van szó. Nemcsak ők fognak kormányt, hanem mindenki, aki számít. Pedig már Magyary Zoltán is kiemelte azt, hogy a közigazgatásban és a közszolgálatban csak fontos helyek vannak. Nincsenek fontos, vagy kevésbé fontos posztok, ezt a mindennapokban igyekszünk elfeledni, vagy éppen a szőnyeg alá söpörni. Pedig aki az állam képviselőjéhez fordul, az számos esetben az életét bízza arra, aki az asztal másik oldalán foglal helyet. Ilyenkor soha nem lehet langyosnak vagy középszerűnek lenni, mert nincs két egyforma helyzet. Itt mindig topon kell lenni, s a legjobb formáját kell nyújtania a front office-ban ülőnek, a tanítónak, a tanárnak, az óvodai dajkának, vagy éppen a könyvtárosnak. Éppen erre a hivatásbeli lényegre kívánt utalni Hayek. Függetlenül attól, hogy a rendszerben ki melyik széken vagy polcon ül, mert aki mások életéről, élethelyzetének meghatározásáról, befolyásolásáról dönt, az mindenképpen kormányos és a volánnál ül. S olyan ember ne tekerje és nem tekerheti a kormányt, aki nem tud, vagy nem képes vezetni. Vagy éppen nincs érvényes jogsija, vagy az éppen hiányos. S még inkább nem, ha nem ismeri a KRESZ-t.
A professzor vélhetően abból indult ki, hogy a közigazgatás mindenütt a világon olyan, akár egy nagy hajó. S ennek fedélzetén is a tengerhez hasonló szerepfelfogási és szereposztási szabályok uralkodnak, illetve jellemzőek. Hogy miért? Hát alapvetően azért, mert Navigare necesse est, vivere non est necesse.
S mint tudjuk, ezt a latin szólás azt jelenti, hogy hajózni szükséges. Ez méltán fejezte ki azt a már római korban is érvényes igazságot, amely a tengeri kereskedelem és szállítások fontosságát hangsúlyozza. E mondás második része egyébként következőképpen szól: Vivere non est necesse, vagyis élni nem muszáj. Ezt már Pompeius mondta hajósainak akkor, amikor viharban kellett gabonát szállítaniuk Szicíliából Rómába.
Ezek miatt gondolkodónk feltehetően azonos értékben számolt a kormányosokkal és az evezősökkel. A kormányosokkal, akiknek az a dolga, hogy irányt mutassa-
- 40/41 -
nak és világos (elérhető) célokat határozzanak meg. Az evezősöknek ehhez képest pedig az a dolguk, hogy helyzetbe hozzák a kormányost. Hogy az tudjon és képes legyen jó döntéseket hozni a lehető legkisebb rossz okozásának művészete és élménye jegyében. Számosan tagadják, vagy nehezen hihetőnek találják az alábbit, melynek lényege az, hogy a kormányosok egyébként mindig csak vendégek (egyik tanárunk szerint: fogyóeszközök) a fedélzeten. Ezzel szemben az evezősök mindig az állandóbb közreműködők.
A haladáshoz mindig elengedhetetlen az egyensúly. Itt nem lehet rögtönözni vagy hebrencskedni. S még az sem árt, ha a vezető néha képes lemondani a saját hiúságáról, mivel sokszor az az élet megrontója és az irány elvétésének gyakori oka. Ilyenkor persze először meglepődünk és csodálkozunk, pedig nem sok kell ahhoz, hogy ezt elkerüljük vagy megelőzzük.
A fentiek miatt rendkívül fontos, hogy a maga helyén és frontján mindenki tudja és (jól) tegye a dolgát. Mivel mindezek hiányában - még akár - könnyen ide is juthatunk, amely nem egy optimális állapot:
Indulás előtt nyomban nézzünk is le a hajó gépházba. Elsőként járjuk körbe az ottani kompetenciákat. Csodálkozzunk rá az evezősökre, mert az evezősök között is igen színes a gárda, hisz vannak ott generalisták és persze specialisták. Egy jó közigazgatási (önkormányzati) generalista például egyenesen igazi komplexitás és mozgástér, sőt alternatívakidolgozó menedzser. Olyan, aki akár a legridegebb ellenszélben is képes a következőkre:
- valamennyi főnök által kiadott ukáz esetében meg tudja mondani azt, hogy a megálmodott víziót hányféle módon lehet megoldani,
- a megoldáshoz vezető utakhoz költség- és hatásvizsgálati előnyöket és hátrányokat is képes hozzárendelni,
- rendszerismerete okán képes feltárni azt, hogy mi történik akkor - a rendszerben máshol -, ha éppen pont itt (avagy éppen ott) húzzuk meg a közigazgatási (önkormányzási) pókháló rejtélyes fonalát,
- nem jön zavarba a mikro és a makro egymáshoz való viszonyától. Bónuszként vice versa képes ezek organisztikus együtthatóit akár oda és vissza is értelmezni.
Ő a kormányosnak az a segítője, támogatója (ha kell gyámolítója) aki:
- ismeri a korparancsot: Gondolkodj globálisan, de cselekedj lokálisan,
- még azt is tudja, hogy: Gondolkodj távlatokban, de cselekedj most,
- s az okosabbja még ennél is tovább megy, mivel azt is tudja, hogy: Gondolkodj a főnököd fejével, de tedd a saját dolgodat!
Ilyen Ő, aki minden fejvadászok álma, viszont a bizalmatlan (rosszul alvó), delegálásra képtelen főnökök réme:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
