A hatályos Ptk. 403. § (4) bekezdése a többletmunka fogalmát nem határozza meg kellő egyértelműséggel, a pótmunka fogalmát pedig egyáltalán nem használja, a bírói gyakorlatban ezért a többletmunka és pótmunka elhatárolása bizonytalansághoz vezetett. Az elhatárolás során abból célszerű kiindulni, hogy többletmunka esetén az eredetileg célul tűzött munkaeredmény nem változik meg, hanem a változatlan munkaeredmény az előzetesen becsülthöz képest csak többlet munkavégzéssel, illetve többlet költségvonzattal valósítható meg. Ezzel szemben pótmunka esetében a megrendelő az eredetileg célul tűzött munkaeredményt módosítja, megváltoztatja, többletigényeket fogalmaz meg, vagyis a többlet munkavégzés illetve a többletköltségek nem az eredetileg vállalt munkaeredmény, hanem a részben módosított munkaeredmény megvalósításához szükségesek. A pótmunka a megrendelő által a szerződés megkötése után pótlólag elrendelt (megrendelt) munkákat, az újfajta megrendelői igényeket jelenti, amelyek rendszerint tervmódosítás formájában jelennek meg. A pótmunka elrendelése lényegében a szerződés módosításának felel meg, amely - adott esetben ráutaló magatartással -kiterjed a szerződéses vállalkozói díj módosítására is. A többletmunka ezzel szemben nem új, vagy módosult megrendelői igény, hanem a tervdokumentációban (tervrajz, műszaki leírás) már eredetileg is szereplő, de a vállalkozói díj költségvetési számítása során nem, vagy nem kellő mértékben előirányzott munkatételt jelent, amely így költségtöbblettel jár. Véleményem szerint a többletmunka fogalmi körébe tartoznak az ún. műszaki szükségességből felmerülő munkák is. E tételeket a tervdokumentáció ugyan nem tartalmazza, de nem azért, mert a terv hibás vagy fogyatékos, vagy mert a kivitelező a terv megvizsgálásakor nem volt kellően gondos, hanem azért, mert a munka természete folytán ezeket előre látni nem lehetett (például felújítási munkáknál takart szerkezetek). Az előre nem látható, objektív okból felmerülő többletmunkák elvégzése mégsem jelent eltérő munkaeredményt, hanem a műszakilag szükséges, utóbb felmerült munkák nélkül a létesítmény, a munkaeredmény rendeltetésszerűen nem használható. A többletmunka és a pótmunka viszonyában közös, hogy a vállalkozói munkaeredmény létrehozásához szükséges munkafolyamatokat leíró tervdokumentációban, illetve a vállalkozói díj alapját képező költségvetési részben nem szerepelnek, alapvető eltérés azonban közöttük, hogy pótmunka esetében ennek a szerződés megkötése utáni pótlólagos megrendelői igény az oka, míg a többletmunkák esetében nincs szó újabb megrendelői igényekről, hanem vagy a vállalkozó (a tervező) nem mérte fel kellően az elvégzendő munkák és költségkihatásuk nagyságrendjét, vagy ezt a munka objektív természete nem tette előzetesen lehetővé.
A joggyakorlatban a műszaki szükségességből felmerülő munkák megítélése okozott bizonytalanságot, az itt írtakkal egyező értelemben szerepelnek megállapítások a BH 2004/6/249. számú jogesetben, továbbá a Bírósági Döntések Tára 2000. év (I. évfolyam) 2. szám 147. szám alatt közzétett állásfoglalásban; eltérően a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2000/1/201. alatti jogesetben.
Figyelembe kell venni, hogy a kivitelezési munkák piaci viszonyok között "szabadárasak", a kivitelezési szerződésben a vállalkozó és a megrendelő a díjat szabadon - a terv költségvetési számításától függetlenül, attól eltérve - alakíthatják ki. A kivitelezők piaci viszonyok között egymástól is jelentősen eltérő árakat alkalmaznak, a tervező a költségvetésben ezért a várható vállalkozói díjat pontosan nem számíthatja ki, hanem szakmai ismeretei, a piaci viszonyok függvényében csak becsülheti. A költségvetésnek ma már egyfajta tájékoztató szerepe van, a kivitelezőt megillető tényleges vállalkozói díj kialakítása, összege azonban alapvetően piaci szempontokon alapszik. Különösen ez a helyzet a versenyeztetést (pl. közbeszerzés) követően megkötött vállalkozási szerződések esetében.
A többletmunka fogalma ma már nem köthető szigorúan csak ahhoz, hogy a költségvetésben a munkatételt előirányozták-e, illetve kellő mértékben számították-e, hiszen a kivitelező a tervdokumentáció költségvetési részének előirányzott adataitól eleve eltér, saját költségszámításait alkalmazza ("átárazza"), majd a saját maga által átformált költségvetést sem kezeli mereven a vállalkozói díj fix számításaként, hanem olyan kalkulált adatnak, amely az ajánlatának megtételéhez eligazító támpont. Az átalánydíjon tett ajánlat esetén a költségvetés előirányzott tételei másodlagos jelentőségűvé válnak, nem szolgálnak alapul a többletmunka megítéléséhez. A műszaki szükségességből felmerülő többletmunkák költségvonzata nem "felelősségi", hanem kockázat megosztási kérdés: az előre nem látható - nem is tervezhető, és így költségvetésben sem kiírható - munkatételek költségvonzatát a kikötött vállalkozói díjon felül ki viselje: a megrendelő, vagy a kivitelező.
A pótmunkák miatti költségnövekedés egyértelműen a megrendelőt terheli, a többletmunkák miatti költségek növekedése viszont attól függően hárul a kivitelezőre vagy a megrendelőre, hogy a felek az ebből adódó kockázat megosztásáról miként rendelkeztek a vállalkozói díj meghatározása során.
A vállalkozói díjat a felek a kivitelezési szerződésben általában kétféle módon határozhatják meg, egyösszegben átalánydíj formájában, vagy utólagos tételes elszámolásra utalással.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
