https://doi.org/10.59851/jk.80.10.3
A jog viszonylagos stabilitása a jogbiztonság nélkülözhetetlen eleme. Az abban való bizakodás, hogy a jogrendszer előreláthatóan és kiszámíthatóan működik, nemcsak a jogbiztonságból fakadó elvárás, hanem adott esetben alapjogi sérelem lehetőségét is felvetheti. A bizalomvédelem a tulajdon személyes autonómiát biztosító funkcióját erősíti. Ebben az összefüggésben a tulajdonvédelem lényege az, hogy az érintettek egzisztenciális biztonságát szolgáló, tartós ideje fennálló jogviszonyon alapuló státuszuk megváltozása kiszámítható és előrelátható legyen. A bizalomvédelem Janus-arcú jogintézmény: tartalma elsősorban alkotmányos alapelvként lett kibontva a jogbiztonság követelményrendszerén belül, ugyanakkor ennek bizonyos elemei alapjogi védelmet is nyertek. Ez az alapjogi védelem azonban már a kezdeti időszakban is szűk körben érvényesült, és ehhez képest is visszaszorult az Alkotmánybíróság jelenlegi gyakorlatában.
Tárgyszavak: tulajdonvédelem, bizalomvédelem, jogbiztonság, alapjogvédelem
The relative stability of the law is an essential element of legal certainty. The expectation that the legal system will operate in a predictable and calculable manner not only stems from legal certainty but may also, in certain cases, raise the potential for a violation of fundamental rights. Protecting legitimate expectations reinforces the role of property in safeguarding personal autonomy. In this context, the essence of property protection lies in ensuring that changes in the status of individuals, based on established legal relationships that serve their existential security, are predictable and foreseeable.
The protection of legitimate expectations is a Janusfaced legal institution: its primary content was developed as a constitutional principle within the framework of legal certainty, yet certain aspects have also received fundamental rights protection. However, even in its initial stages, this protection was limited, and current practices of the Constitutional Court have further restricted its scope.
Keywords: property protection, legitimate expectation, Constitutional Court, European Court of Human Rights
Az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) az elmúlt években több ügyben vizsgálta, hogy a tulajdonvédelem az állami piacszabályozásnak milyen korlátokat szab. Ezekben az ügyekben abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a jogrendszer stabilitásába és a piaci viszonyok kiszámítható működésébe vetett bizakodás védelme mikor bír alapjogi relevanciával. Ennek vizsgálata során a tulajdonhoz való jog védelmi körének meghatározása volt az elsődleges vizsgálati lépés. E védelmi kör peremvidéke a bizalomvédelem területe.
Jelen tanulmány a bizalomvédelem alkotmányos tartalmának kibontására törekszik. Lényeges ugyanakkor hangsúlyozni, hogy már az Alkotmánybíróság működésének kezdeti időszakában is tisztázatlan volt a bizalomvédelem dogmatikai mibenléte s helye az alkotmányos elvek rendszerében.[1] Az Alkotmánybíróság gyakorlata azóta sem ad egyértelmű eligazítást a figyelembe veendő szempontokról, amikor felmerül az az általános kérdés, hogy a jog állandóságába vetett bizakodás mikor kap védelmet. Nehezíti az egyértelmű dogmatikai határvonalak kijelölését, hogy a bizalomvédelem egyaránt kapcsolódik a jogbiztonság elvéhez és a tulajdonhoz való joghoz, vagyis egyaránt jelent jogállami garanciát a jogrendszer kiszámítható működésével összefüggésben, és alapoz(hat) meg alapjogi hivatkozást a jogos várakozások védelmét illetően.
A tanulmány elsőként a bizalomvédelem dogmatikai mibenlétének tisztázására tesz kísérletet, bemutatva a jogintézmény helyét a jogbiztonság keretrendszerén belül, és hogy ennek mely elemeit vonta a tulajdonvédelem körébe az Alkotmánybíróság. A tanulmány ezt követően összeveti az Alkotmánybíróság és az EJEB jogos várakozások védelmére vonatkozó gyakorlatát annak feltárása érdekében, hogy az Alkotmánybíróság mely értelmezési kérdésekben tér el az EJEB gyakorlatától.
Az Alkotmánybíróság a jogállamiságot tartalmi követelményekre bontotta, és ennek keretében határozta meg a jogbiztonságból levezetett alkotmányossági mércéket.[2] Ide tartozik más alkotmányos elvek mellett a visszaható hatályú jogalkotás tilalma, a szerzett jogok tiszteletben tartása és a bizalomvédelem. E keretrendszerben védi az Alkotmánybíróság a jog állandóságába vetett bizakodást. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a jogos elvárások védelmét legszélesebb körben a bizalomvédelem elve biztosítja, amely nem azonosítható a szerzett jogok védelmével, de a visszaható hatályú jogalkotás általános tilalmával sem.[3]
A szerzett jogok védelmének dogmatikai hátterét az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozat-
- 439/440 -
ban[4] dolgozta ki.[5] E határozatban az Alkotmánybíróság egyértelművé tette, hogy a szerzett jogok védelme megköveteli, hogy az anyasági és a gyermektámogatási rendszer keretei között a viszonylag rövid és meghatározott idejű támogatásokat ne a hatályos jogszabályokban meghatározottaknál kedvezőtlenebb feltételekkel és időtartamra biztosítsák.[6] Az Alkotmánybíróság az ezt követő gyakorlatában szerzett jogon alapuló védelmet akkor állapított meg, ha a szociális jogszabályok alapján fennálló jogosultság az érintett saját anyagi szolgáltatásán vagy megfelelő döntéssel alátámasztott bizakodásán alapult.[7] Ez utóbbi körbe olyan jogosultságok tartoztak, amelyeknél az érintettek "vagyoni hatású diszpozíciót"[8] tettek, vagy "egzisztenciális hatású döntést"[9] hoztak.[10] Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a rövid időre szóló ígéretek fokozott védelmet élveznek, azok idő előtti, lejárat előtti megszüntetése szerzett jogokat sért, ezért általában alkotmányellenes. Hosszú távú ígéretek esetében azonban a gazdasági helyzet változása adott esetben megalapozott és alkotmányosként elfogadható indoka lehet az állam, a jogalkotó által végrehajtott - a szerzett jogokat érintő - változtatásoknak.[11] Az Alkotmánybíróság a szerzett jogok védelmével összefüggésben tette világossá azt is, hogy a kötelező járulékfizetéssel finanszírozott társadalombiztosítási ellátások alapjogi védelemben részesülnek, amelyek elvonását ezért nem a jogbiztonság elvével összefüggésben kell értékelni, hanem a tulajdonhoz való jog hatálya alatt kell elbírálni.[12]
Az Alkotmánybíróságnak a visszaható hatályú jogalkotással összefüggő gyakorlata azon az elvi kiindulóponton alapul, hogy "[e]gy alkotmányos demokráciában a polgárok szabadságának részét képezi, hogy cselekvéseiket csak az általuk előzetesen megismerhető, a jogalkotás formalizált szabályainak betartásával alkotott szabályok korlátozhatják".[13] A visszaható hatályú jogalkotás tilalma ugyanakkor kizárólag a jogalanyok helyzetét elnehezítő (ad malam partem) jogalkotásra irányadó.[14] Következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata abban a kérdésben, hogy "önmagában az, hogy az állampolgárok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna a jogszabály módosítását, nem ad módot a jogbiztonság címén az alkotmányellenesség megállapítására. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmának ilyen kiterjesztő értelmezése alkotmányjogilag indokolhatatlan."[15]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
