Nekrológ (IAS, 2016/3., 233-234. o.)

Elhunyt Prof. Dr. Molnár Miklós

1964-ben született Budapesten, általános és középiskolai tanulmányait Egerben végezte. 1987-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán "summa cum laude" minősítéssel szerez jogi diplomát. 1984-től az Államigazgatási Jogi Tanszék demonstrátora, 1987-től tudományos segédmunkatárs, később tanársegéd, 1991-től adjunktus, 1994-től egyetemi docens, 2010-ig oktatott az ELTE-n.

1993-ban védte meg a "Közigazgatási döntési autonómia néhány elméleti problémája" című kandidátusi értekezését, ezzel az állam és jogtudomány kandidátusa tudományos fokozatot szerez, majd 2000-ben habilitált.

1996-2001-ig a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, tanszékvezető egyetemi docense.

1999-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszék egyetemi docense, 2003-tól egyetemi tanár, majd kutatóprofesszor 2013-ig.

2002-től az Országos Választási Bizottság tagjaként, illetve e testület elnök-helyetteseként tevékenykedett 2010-ig.

2003-ben a Köztársasági Elnök egyetemi tanárrá nevezte ki.

2002-től a Rendőrtiszti Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára. 2010-től a Rendőrtiszti Főiskola tudományos és nemzetközi rektor-helyettesi feladatokat látta el. 2012. január 1-től 2013 augusztusáig az NKE RTK tudományos és nemzetközi dékán-helyettese.

Kutatási területei a közigazgatási jog és az alkotmányjog számos tárgykörére kiterjedtek, így többek között a választási eljárásjog, valamint a közigazgatástan illetve a vezetés- és szervezés-tudomány, közigazgatási jogtudomány dogmatikája, a közigazgatási döntés jogi meghatározottsága, közigazgatási jogalkotás, európai közigazgatási jog, továbbá a rendészeti igazgatás és az iparigazgatás témaköreihez is

- 233/234 -

kötődtek. Ki kell emelnünk még a honvédelmi jog és honvédelmi igazgatás területén írt munkáit, ezek komoly fejezetei ezek a magyar védelmi alkotmányosságnak.

1988 és 2015 között több mint félszáz tudományos publikációja jelent meg, írásai mértékadóak, erről tanúskodnak a magas idézetségi mutatók. Két főművének monográfiáját (A közigazgatás döntési szabadsága) és a feleségével (Tabler Margaret M) a közigazgatási szerződések kérdéseiről írt tanulmányát tekinthetjük, amelyek együtt több mint 50 független idézést kaptak eddig.

Tagságai a teljesség igénye nélkül: az MTA Köztestületének és Közigazgatás-tudományi Bizottságának, Közigazgatási Szakvizsga Bizottságnak, a Magyar Rendészettudományi Társaságnak, elnöke az Európai Jogakadémia Hadijogi és Biztonságpolitikai Tagozatának, társelnöke a Regionális-és Önkormányzati Tagozatnak.

Több mint tucatnyi tanulmányúton vett részt Hong-Kong-tól az Egyesült Államokig. Számos kutatást végzett külföldön. Több ízben működött meghívott kutatóként, illetve vendég-professzorként különböző külföldi egyetemeken, illetve szakmai műhelyekben, így például, Magyar Állami Eötvös ösztöndíjjal a Nemzetközi Közigazgatás-tudományi Intézetben vagy Brüsszelben a Nemzetközi Közigazgatás-tudományi Intézetben. Egyetemi karrierje során mindvégig oktatott angol nyelven is, itthon és külföldön egyaránt. Nemzetközi elismertsége fentiek együttes eredménye.

Molnár Tanár Úr fiatalon belevetette magát a tudományos tevékenységbe, hallgató korában aktív demonstrátor, majd a diplomával a kezében azonnal megkezdte a meredeken felfelé ívelő, méltán sikeres egyetemi oktatói pályafutását. Legkedvesebb témái közé tartozott a közigazgatási jog dogmatikája. Előadásaiban képes volt egy-egy elméleti kérdést hosszasan, ugyanakkor érdekfeszítő módon, több oldalról megvilágítani.

Tudományos karrierje mellett sikeres ügyvédi praxist épített fel és kamatoztatta a gyakorlatban is kimagasló elméleti felkészültségét és nyelvi képességeit.

Alapos, kimért, szerény, csendes és nyugodt embernek ismertem meg. Az volt az érzésem, hogy nincs az a helyzet vagy felkészületlen vizsgázó, aki ki tudná hozni a sodrából. Felnéztem rá fiatal oktatóként, jól esett, hogy az első pillanattól partnerként kezelt, olyasvalaki volt, akinek a szavára érdemes volt odafigyelni.

Utolsó találkozásaink egyike az NKE RTK-n volt. Második emeleti dékán-helyettesi csodálatos panorámával rendelkező sarokirodájában ültünk le beszélgetni. Szokás szerint udvarias, előzékeny és érdeklődő volt, átbeszéltük közös ügyeinket és az aktuális történéseket a Szentkirályi utcától a Farkasvölgyi útig.

Az elmúlt három évben azonban aggódtunk Molnár Professzor Úrért, mert ritkán kaptunk csak hírt felőle. Néhány hete azonban örömmel értesültem, hogy júniustól a közigazgatás egyik fontos intézményének szolgálatába állítja tudását, tapasztalatát. Most pedig értetlenül és hitetlenkedve állunk, hogy közben Ő csendben, szó nélkül, fájóan korán távozott.

Isten Veled Professzor Úr, nyugodj békében!

Budapest, 2016. június 3.

Christián László

PPKE JÁK, NKE RTK ■