A tanulmány az Országgyűlés Hivatalának létrehozását, annak hátterét, majd közel három évtizedes fejlődését, feladatainak bővülését és szervezeti átalakítását mutatja be. A szocialista rendszer egypárti látszatparlamentjét néhány fős iroda szolgálta ki. A rendszerváltozással azonban szükségesség vált a folyamatosan működő demokratikus parlamenti hivatal kiépítése. Az azóta eltelt időszakot a folyamatos növekedés, professzionalizálódás, az egyre komplexebb feladatok megjelenése, az informatikai megoldások és a parlamenti nyilvánosság térnyerése jellemzi. A hivatal elsődleges feladata azonban továbbra is az Országgyűlés törvényalkotó munkájának támogatása, a képviselői feladatok segítése.
A rendszerváltó parlament megalakulása előtt egy évvel az Országgyűlés új hivatalszervezetet hozott létre. Ezt alapvetően a változóban lévő, 1988-tól mind intenzívebbé váló parlamenti munka, a képviselők aktívabbá válása, igényeik és az új házelnök ambíciói is motiválták. Szűrös Mátyást, az MSZMP KB külügyi titkárát, a párt reform-politikusát, képviselőcsoportjának új vezetőjét, az Országgyűlés Külügyi bizottságának elnökét 1989 márciusában választotta meg az Országgyűlés az elnökévé. Nem könnyen vállalta az új megbízatást, mivel az évtizedekig súlytalan házelnöki tisztség eltávolodást jelentett a külpolitika alakítójának szerepkörétől. Az elnöki széket elfoglalva tisztségét tartalommal kívánta megtölteni és igyekezett a politikai változások alakítójává válni. Egyik fontos feladatának tekintette az Országgyűlés Irodájának átszervezését és új hivatali vezetők kinevezését. Az erről szóló házszabály-módosítás tervezetének főbb szempontjait
- 145/146 -
ő határozta meg. Figyelembe vette a képviselők által korábban az Országgyűlés Irodájáról és vezetőjéről megfogalmazott kritikákat.[2]
Olyan hivatali szervezetet kívánt kialakítani, amely több segítséget nyújt mind az Országgyűlés, mind a tisztségviselők, személy szerint az ő munkájához és meg tud felelni az új kihívásoknak. A szervezeti tagozódásnál figyelemmel volt azokra a leendő új hivatali vezetőkre is, akikkel ezeket az elgondolásokat meg akarta valósítani. Megosztott hivatalszervezetben gondolkodott, amelyben az egyes hivatali vezetők - egymás mellé rendelten - önálló feladatköröket kapnak. Ezzel a megoldással a "hivatali hatalom" nem egy vezető kezében összpontosult. Európa legtöbb parlamentjében a hivatalt egy vezető, rendszerint a főtitkár vezette, de a megosztott hivatali szervezetre is volt példa. A polgári korszak magyar parlamentjének hivatala is több szervezeti egységből állt: Elnöki Hivatal, Háznagyi Hivatal, Képviselőházi Iroda, Gyorsíró Iroda. Az 1989-es átszervezésig működő Országgyűlés Irodájának viszont egy vezetője volt.
A Hivatalról szóló házszabály-módosítás tervezetét a házszabály felülvizsgálatával foglalkozó bizottság tárgyalta meg, majd nyújtotta be az Országgyűlésnek. A bizottság előadója az új hivatalszervezet kialakítását - különösen a főtitkári tisztség[3] létrehozását - az Országgyűlés megnövekedett szerepével, az intenzívebbé váló törvényalkotó tevékenységével, az aktívabb képviselői vitákkal és a házszabály fontosságával indokolta. Az Országgyűlés 1989 májusában létrehozott új hivatalszervezete három hivatali szervből állt: a Főtitkárságból, az Országgyűlés Hivatalából és az Elnöki Titkárságból. A Főtitkárság segítette a törvényalkotást, a bizottságok munkáját és közreműködött az ülések előkészítésében. Az Országgyűlés Hivatala gazdálkodási, pénzügyi, műszaki és ügyviteli feladatokat látott el. Az Elnöki Titkárság segítette a tisztségviselők munkáját, ellátta a külügyi és sajtótájékoztatási feladatokat. Az Országgyűlés hivatali szervezetének nem egy, hanem három egymás mellé rendelt hivatali vezetője volt. A főtitkárt, a Hivatal vezetőjét és az Elnöki Titkárság vezetőjét az elnök nevezte ki (és mentette fel), a munkájukat is ő felügyelte. (Kinevezésükre - a Jogi bizottság
- 146/147 -
általi meghallgatást követően - 1989. május 15-én került sor, az Országgyűlési Iroda korábbi vezetője nyugdíjba vonult.)
A főtitkárnak - a hivatala vezetésén túl - az is a feladata volt, hogy segítse az Országgyűlés elnökét és alelnökeit az ülés vezetésében és ennek során a házszabály értelmezésében. Ezért részt vehetett az Országgyűlés ülésén, de nem szólalhatott meg, mivel ezzel a viták részesévé vált volna. A pulpituson, az elnök mellett ült. Szerepe némileg a színházi súgóra emlékeztetett azzal a különbséggel, hogy ő látható volt.
A Házszabály felhatalmazása alapján az Országgyűlés elnöke a Szervezeti és Működési Szabályzatban részletesen meghatározta az egyes hivatali szervek feladatait, főosztályokra, osztályokra való tagozódásukat és működésük kereteit.
1989/90-ben Szűrös Mátyás házelnök, majd a helyébe lépő Fodor István megbízott elnök (az Országgyűlés alelnöke) a ciklusváltásig hátralévő egy évben a miniszterelnökkel megállapodva szerény fejlesztést ért el a hivatali létszám 27 fővel történő megemelésével, a technikai feltételek és az elhelyezés némi javításával.
1990. május 2-án a szabad választások eredményeként megalakult az új Országgyűlés. Ez az Országgyűlés már a többpárti demokráciára épülő jogállam parlamentje volt, amely nyomban intenzív törvényalkotó munkába kezdett. A rendszerváltással, az új alkotmányos keretek között az Országgyűlés visszanyerte törvényhozó hatalmát, politikai súlyát és központi szerepét a közéletben. Ezzel a házelnöki tisztség is felértékelődött és feladatai is bővültek. A házelnök lett az Országgyűlés működését is meghatározó új testület, a Házbizottság elnöke. A köztársasági elnök után ő a második a közjogi tisztségviselők sorában. (Valójában a politika legbefolyásosabb alakítója, a harmadik közjogi tisztségviselő, a mindenkori miniszterelnök.) 1990-től mindig a választásokon győztes, a legnagyobb kormánypárt politikusa töltötte be a házelnöki posztot.
1990-ben az Országgyűlés Szabad Györgyöt, az MDF politikusát választotta meg elnökévé. Az új házelnöknek (aki a képviselők 95%-ához hasonlóan korábban nem volt képviselő) rövid időn belül biztosítania kellett az immár rendszeres parlamenti és bizottsági ülésezés, működés tárgyi, technikai és személyi feltételeit. Ebben támogatta őt az Országgyűlés tisztségviselőiből és a frakciók vezetőiből álló új testület, a Házbizottság és számíthatott a Hivatalra is. Szabad György alapvetően nem változtatott a hivatali szervezeten. Az egy éve hivatalban lévő vezetőkkel dolgozott együtt, vezetőcserére csak később az Elnöki Titkárságon került sor.
A többpárti parlamentben szükségessé vált, hogy saját hivatalszervezet segítse a képviselőcsoportok (frakciók) munkáját. 1990 májusában létrejöttek a frakciók hivatalai. A frakciók működési költségét és a hivatali kereteket (létszámot) a képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló 1990. évi LVI. törvény határozta meg a frakciók létszámára is figyelemmel. Ezek a kondíciók a Hivatal egészét illetően is az évek folyamán fokozatosan javultak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
